Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-11-02 / 43. szám
Szinérváralja, 1909. November 2. — 43. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szírié/váralj ára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Társadalmi forrongások. A haladó kor fokozódó szükségleteivel szemben a létküzdelemben eddig rendelkezésre állott eszközök elégteleneknek bizonyultak. Szerencsére, hogy nemcsak az életfeltételek, de maga az emberi nem is folytonos evolúcióban van és mindig uj fegyvereket nyer a létért való küzdelemben. A fejlődő tökélesedés nyomai már is erősen mutatkoznak, különösen a nyugoti nemzeteknél, amelyek mint legrégibb európai kulturnépek a legkedvezőbb körülmények között éltek és melyeknek fejlődése következéskép a legelőrehaladottabb stádiumban van. Ezek körében már mutatkozik a legújabb szükségletek felismerésére és kielégítésére egy újabb érzék — a társadalmi érzék. A magyar faj még nem érte el ezt a fejlődési fokot és szinte tanácstalanul áll a XX. század elején a legkülönfélébb vel- leitásoknak eddig soha nem tapasztalt szörnyű káoszában, melyben az istentagadás a fanatizmussal, a mindenható állam az államnélküliséggel, a legkorlátlanabb individualizmus az anarkia, a vasmarku szocializmussal, egoizmus az altruizmussal vívja szörnyű harcát. Szinte félő, hogy ez a féktelen forgatag, mely mindent veszélylyel fenyeget, tényleg elsöpri azokat az államokat, melyek nem látják az ellentétes erők eredőjének irányát, mely a kibontakozás felé vezet. A kérdések tömkelegéiben, a hol az okok komle^umánál iOgva az ész hatalma megtörik, mintegy beidegzi az ember a hatásokat és ellenhatásokat és csak ezen irányítása után mehet. A társadalomnak még azon rétegeiben is, melyek vezérszerep vivésére volnának hivatva és tényleg visznek is, a legtöbbekben hiányzik a társadalmi öntudat, vagyis nincs meg bennük az a fizikai állapot, mely megismerteti az emberrel nemcsak azt, hogy ő minden más embertől különálló »én«, hanem azt is, hogy azokkal együtt egy összefüggő organikus egészet, egy élő individurnot képez, melynek magában véve ő csak elenyésző csekély része. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a társadalmi öntudatnak a kifejlődésére csak várni keli, és hogy az, ha itt van az ideje, úgy is kifejlődik. Az evolucionális fejlődés mindig a viszonyok hatása alatt keletkezik, tehát utólagos, alkalmazkodó jellegű; de kifejleszthető preventive is, ha előidézzük az okokat, amelyeknek eredménye. Annyi bizonyos, hogy a szükségletek felismerése nélkül a társadalom nem ismerheti fel azon feladatait sem, melyeket maga elé tűzni és megvalósítani, vagy melyért küzdeni hivatva van. Ezen szükségleteknek és feladatoknak fel nem ismerése az oka nagyrészt annak is, hogy a parlamentarizmus annyira lejárta magát. De oka másrészt annak is, hogy nálunk hiányzik a közérzületnek és közvéleménynek hatalmasabb kifejlődése. Nincs meg a közérdeknek az a világos felfogása, mely megtanítaná az embereket, hogy a közjó előmozdítása a legjutalmazóbb befektetés. Ezen felfogásnak beleoltása az állampolgárokba a legjobb szer a torzsalkodások és politikai gyülölség ellen, ez maga képes az annyit hangoztatott korrupció ellen síkra szállani. És társadalmi érzékünk hiányának még egy végső oka van : hogy a társadalom semmi elismeréssel sem adózik azoknak, akik ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkoznak. A minek okát legalább részben abban kell keresni, hogy igen sokan ezek közzül, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak — sajnos — szembehelyezkednek a nemzeti eszmével. i—i. Halottak emlékezete. Szinérváralja, 1909. okt. 31. (F.) Az őszi napsugár aranycsókos fénykévéje már nem tűz alá a zöld hegyoldalakra. A vidám madárdal, pacsirtaszó, fülemile-ének elhangzott, hideg északi szél sivit a rónákon A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Falusi történet. — Irta: Zsoldos László. — Van nekem egy szegény siketnéma ismerősöm, fehér pofaszakállas, mókusképü, fürge öreg emberke, akivel akárhányszor találkozom az ut- czán (ez pedig gyakran megesik), mindig már messziről olyan diadalmasan mosolyog és olyan örömmel integet — mit? Gyönge szó! — hado- nász felém a keztyüs kezével, (miközben sietve tipeg hozzám), hogy a járókelők szinte megállnak, és derülten pillantanak reánk: — Nini két rokon, aki legalább tiz esztendeje nem látta egymást 1 Vagy, ami már kissé kellemetlenebb föltevés: — Nini nil Azt a fiatal embert (már minthogy engem) most megcsípte a hitelezője ! Őszintén szólvást, én csak az utczáról ismerem az öreget (egy Ízben tüzet kértem tőle és innen számítódik a barátság), hanem azért igazán nagyon szívelhetem. Különösen az tetszik rajta, hogy bár én egyáltalában nem értek a siketnémák jelbeszédéhez, és csak úgy a magam esze szerint magyarázgatok neki a kezemmel, ha nem bízom eléggé az ajkam mozgásában, hogy megérteti vele, amit mondani akarok, mégsem éreztette velem soha, hogy lekicsinyel, amiért nem tudok a nyelvén, vagy hogy éppenséggel talán kinevet, ha a jelbeszédben hibát (még pedig bizonyára szarvas hibát és azt is minél többet) követek el. Mert egyszer, hogy megvalljam az igazat már nagyon megsértett egy siketnéma társaság. Halottak napján a temetőből jövet betértünk a két bátyámmal egy krisztinavárosi korcsmába, ne tessék, megítélni minket, de bőrig átáztunk a szakadó, hideg esőben és ott ült a szomszéd asztalnál valami három ur, meg ha jól emlékszem egy fitos orrú, szőke hölgy. Nagyon csöndesen voltak, és ebből én eleintén arra következtettem, hogy talán valami családi harag tört ki közöttük a fehér asztalnál, később azonban, amint véletlenül arra pillantottam, láttam hogy hevesen integetnek egymásnak. — Na gondoltam, mindjárt kitör a vihar. Hanem ahogy én elbeszéltem valamit a bátyáimnak, hát a kezemmel (pedig nem szokásom,) egy két gesztust tettem. És ekkor egyszerre csak látom, hogy a hölgy s a három ur a másik asztalnál hol összenevet, hol meg rám nevet, hanem ezt is egészen hangtalanul, aztán az öt újukkal hirtelen elkezdik a másik öt ujjúkat püffölni, (ekkor láttam csak, hogy siketnémák szegények) alkalmasint annak a jelzésére, hogy igy kell igazában siketnémán beszélni, ahogy ők! Nem pedig, amint én kontárkodom a gesztusokkal. Ezt akkor nagyon megzokoltam a siketnémáktól, mert hiszen mindenkit kellemetlenül érint, ha valamely hibája, vagy tökéletlensége miatt kigunyolják. Én meg éppenséggel már gyermekkoromban is olyan voltam, hogy amikor, gondolom, a harmadik gymnásiumi osztályban német órán egy alkalommal az Augeias király istállójáról szóló részt lévén kénytelen felolvasni, ezt a mondatot: — »Der König Augeias hat drei tausend Rinder (Augeias királynak háromezer marhája volt)«, — igy betűztem ki: — »Der König Augeias hat drei tausend Kinder (Augeias királynak háromezer gyermeke van)«, és ezért az egész osztály kinevetett, akkor én ott rögtön állti helyemben a padban sírva fakadtam, méltatlankodó hangon kiáltva a körülöttem vihogok felé: — Rinder vagy Kinder! Hát háromezer gyerek nem csinálhat akkora piszkot, mint háromezer marha, egy istállóban? Hisz ti csak ötvenen vagytok és ez az osztály mégis olyan, mint a Teleki-tér! Amely nyilatkozatomért először is tanári megrovásban részesültem, másodszor pedig a pedellus felesége, aki a tantermeket söpörte, másnap kijelentette, hogy nem vehetek tőle többé hitelbe sóskalácsot a tegnapi rágalmazó szavaim után, (pedig bizony Isten piszkos volt ez a terem). Hubelka bácsi azonban (igy hívják az én öreg siketnémámat) sohasem sértett meg, avagy nézett le, amiért nem értek jól a jelekkel való beszédhez, sőt ellenkezőleg, ámbár az szemmel láthatólag nehezére esik neki, mert a régi időben még nem tanították ám olyan ügyesen a beszédre a némákat, mint manapság, még ő iparkodik itt- ott, ahol éppen tud, egy-egy hangos szót kimondani. A minap is, csípős, fagyos szél futt az utHa fáj a fej e, használjon azonnal Here t vas-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Borotvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
