Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-11-02 / 43. szám
(2) 43. szám. SZINÉR VÁR AL A 1909. November 2. keresztül. A fák elhullajtották már sárgás leveleiket, üdítő zöld nem örvendeztet már bennünket. Hideg zúzmara rakódik ablakunkra s vonja be fehér diszszel a tarlott bokrokat. Ősz van. Fázós, hideg ősz. Csak bennt a szivekben forr, hullámzik s ég a kegyelet soha ki nem hunyó fáklyája, ott ég az áldozati oltáron az emlékezet lobogó szövétneke, melyet a hálás utód az elköltözött ős emlékének áldoz. A temetők gondozott kertjét keresi fel e napon a kegyelet. Feldisziti a természet által kopárrá varázsolt sirhantokat s hova a vagyontalanság díszes márvány emléket nem rakhatott, oda a gyermeki szeretet forró szívből fakadó hálája, az ősz zsugori virágaiból fakaszt uj tavaszt. A siri mécsek ezer imbolygó fényinél ott látjuk egymás mellett térden a szegényt a gazdaggal, a hirest a névtelennel, az elsőt az utolsóval. Nincsen kivétel. A temetőben egyenlőek vagyunk, ott fejlődik ki a legideálisabb demokratizmus. A sir mindent kiegyenlít s a fájdalomban egyek vagyunk mindannyian, emberek. Emberek! Halandó emberek vagyunk! A legnagyobb lángész is kihuny s teste porrá válik, bármily nagy teremtő zsenit, is rejtett porhüvelye. Ott domborulnak sírjaik az elsőknek, szépen egymás mellett, különbség nélkül s az ő pora egybevegyül a legegyszerűbb polgár hamujával. Ilyenkor jövünk reá arra a tudatra, hogy minő véges az emberi élet, milyen szűkre szabott a kor határa. Porból lettünk s porrá le- , szünk. Repüljön bár az emberi tudás a csillagok között, találják fel a kutató elmék a szérumok ezreit, öljenek ki minden bacillust s alakítsák át e földi siralomvölgyet paradicsomkertté, mindig s mindenkor a vég egy sirdomb, mely körül a kegyeletes utókor hozza csupán babérjait. S ez a tanulság intő példaként lebegjen mindnyájunk szeme előtt. Mindennek vége van, minden halandó csak a jó tettek, a nagy elmék világjavitó találmányai, a kutatók felfedezései, az irodalom jeleseinek müvei halhatatlanok s teszik egyben halhatatlanná azok neveit. Nem | az ember, de az ember cselekedetei maradnak az utókornak s épen azért úgy kell cselekednünk, hogy senkit cselekedetei után el ne ítéljenek. A temető kertje egy vallásu. Ott helyet találhat minden hivő lélek, lett légyen a hívás formája esetleg különböző is. Ott fennt, hol az embereket tetteik s nem születésük szerint bírálják el, ott fennt csak azokért fogja minden egyes ember jutalmát, esetleg büntetését elnyerni, amiket itt lent belátásától vezéreltetve elkövetett. Senkit nem büntetnek, senkit nem jutalmaznak azért, amiért ő nem felelős, amiért ő nem tehet. A temetők kertje e napon a legnépesebb. Ilyenkor róják le még azok is a kegyelet legszebb adóját, akik talán az egész esztendőben nem tudtak időt szakasztani maguknak e gyermeki kötelesség lerovására. Ekkor könnyitünk lelkünk fájdalmán, elsiratva azokat, akiket a sors bölcs akarata elszólitott körünkből. Béke és nyugalom, ez jelképezi e csendes helyet, melyet a lobogó lámpák ezrei, mint csillagos égboltozatot világítanak meg e napon. A megnyugtató sirás, a könnyek kiegyenlítő özöne, adja meg kritériumát e nagy, e dicső, e szent napnak. Béke és nyugalom, ez jelképezi e nagy virágos kertet s kellene, hogy jelszava legyen társadalmunknak, mert csak ez égi jelszó vezethet bennünket az előrehaladás, a kultúra, a művelődés egyenesre taposott, sima ösvényén. Szálljunk hát magunkba a nevezetes évfordulón s a Mementó móri csontvázát látva, | jusson eszünkbe haladóságunk s az, hogy felettünk egy csalhatatlan mindent látó semmit előle el nem titkolható biró él, kinek itélőszékét egy földi halandó sem kerülheti el. Fűszeresek italmérési engedélye. Újabb időben a pénzügyi kormányzat utasította a pénzügyi igazgatóságokat, hogy csökkentsék lehetőleg a korlátolt italmérési engedélyeket, illetve azok kiadását. Ez az utasítás egy késői visszhangja Wekerle két esztendő előtti rendelkezésének. A pénzügyigazgatóságok azonban félreértették a minisztérium intencióját, mert az utasítás tévesen felfogott értelmében a következők történtek : Az a szatócs, fűszeres, aki az idén korlátolt italmörési engedélyt kérelmezett, többnyire elutasittaíott, vagy pedig az úgynevezett »kismértékben való elárusitási engedéllyel* igyekeztek a száját betömni. Az illető vagy megelégedett ezzel, vagy nem. De 99 százalék inkább nem elégedett meg, mert ugyan melyik szatócs- üzlet tud abból a páliökából megélni, amit címkézett, zárt palackokban fogyasztana a szatócs és füszerüzletek szerényebb igényű, vékony pénzű törzsközönsége, a munkásnép és a kevésbbé módos középosztály ? így aztán azok, akik a pénzűgyigazgatóságtól korlátolt italmérési engedélyt kértek és kismértékbenit kaptak, többnyire vagy visszautasítják a kapott és nékik értéket- len engedélyt, vagy pedig látszólag megnyugodtak egy hétig. Egy hét múlva azonban már ismét benyújtották a kérvényüket — ez megint két korona bélyeg — s esedeztek kibővítésért, mert hát bizony a zárt palack nem fogy s ha van is valami csekély forgalom, ebből sem házbért fizetni, sem adót kiizzadni, sem leróni nem lehet. Mit célzott a minisztérium a korlátoltak számának csökkentésével? Ugyebár tán anti- alkoholisztikus szándék vezérelte 1 Azonban intézkedésével visszalőtt, mert ha a munkásnak keze- ügyében van a félliter itala: alkalma van minden percben a zsebéből előhúzni a pálinkát, még munkaközben is. De poharazásra nem szaladhat át untalan a szatócshoz. Ha azonban nem ezt célozták: lehet gátat vetni a korlátoltak szaporodására, de nem olyan tökéletesen félszeg modorban, mint ez ma gya- koroltatik. 15—20 évig fennálló szatócsüzlet ma gazdát cserél. Az öregebb kereskedő, aki megkereste az aggkorára kamatoztatandó tőkéjét, vonuljon nyugalomba és engedje át a teret a fiatal erőnek, aki szinte a két könyökével akar magának egzisztenciát biztosítani. Ez a fiatal szatócs megveszi a régi boltot s ha modern ember: kitataroztatja, feldisziti, átalakítja. Szóval, eltekintve az érte adott összegről befekteti — ifjúkorában szájától megvont — megtakarított pénzecskéjét. Most jön a finánc s tulajdonos változás címén elvonja a korlátolt engedélyt, ami nélkül szatócsüzlet akár meg se nyíljon. Az utód kérvényez, leró bélyeget, illetéket, de engedélyt nem kap. Illetve nem olyat, aminőt kért Erre fellebez, ismét rója a bélyeget, illetéket, de engedélyt nem kap ismét. Szóval, engedélyt nem kap oda, ahol 20 évig volt, mert a környéken lévő italmérők kielégítik a szükségletet — igy szól a végzés stereotip indokolása. A szegény ördög befektette összekuporgatott garasait, a felesége hozományát és a sógor kölcsönét ebbe az üzletbe, abba a reményben, hogy jó boltot vesz. De jön az igazgatóság és keresztet húz reális számításain. Ez nem helyes. Ezt a szigort ujjonnan alapított üzletekkel szemben szabad csak gyakorolni és akkor érthető és megmagyarázható de a régi üzletektől az engedélyt megtagadni igazságtalanság, mert ez pláne üzíeteladásnál nagy anyagi kárt okoz. czán, összejöttem vele valahol a belvárosban és valóságos beszédáradattal rohant meg az öreg: — Üm .. . üm — ... elolvasni! És, mivel a beszédáradat nála ezzel a három szóval már ki is merült, az ő sajátos kapkodó mozdulatával belenyúlt a vékony őszi (oh, nem téli) kabátjának a belső zsebébe s kihúzott belőle, képzeljék, egy kéziratot! Ezt aztán, folytonos kézveregetés, meg a ruhám gombjának barátságos ráncigálása közben beleerőszakolta a markomba: — Elolvasni .. . üm . .. üm . .. mindjárt! — De micsoda ez, Hubelka bácsi ?, kérdeztem nem annyira fennhangon, mint inkább az ajkam billegetésével, — csak nem valami?... — Elolvasni! — törte a szót harmadszor is az ő sajátságos tompa hangján vágván a szavamba — Elolvasni! tárczcza 1 Belepillantottam a kéziratba, csakugyan afféle tárcza lehetett. — De mit csináljak én ezzel ? kérdeztem most már izgatottan. Nem vagyok én szerkesztő I Nem vagyok én iró! Én tisztességes, becsületes államhivatalnok vagyok, Hubelka bácsi! Iroda- segédtiszt, Hubelka bácsi! Hát mit akar mégis tőlem? Minek néz maga engem? A kíváncsiság ördöge azonban már belém lopózott. És mivel őrizkedtem attól, hogy magam- malvigyem az öreg kezeirását (csak írást nem szeretek látni magamnál! Nem eleget körmölök bent az igtatóban reggel nyolcz órától, vagy esetleg, ha elkésem kilenczedféltől, hanem akkor inár bírságot kell fizetnem érte, — délután kettőig?) kaptam magam és az öreggel együtt behúzódván a legközelebbi kapualjba, futtában elolvastam az egész kéziratot, avagy tárczát — miként Hubelka bácsi nevezi — ugv, ahogyan kivévén a helyesírási hibákat, amelyeket kijavítottam, itt következik : A kicsiny isaszegi házban, ahol laktunk, küszöbön volt a karácsony. Mátyás, az öcsém (ma is él, de már hat éve nem láttam, mert nincs pénzem, hogy elutazhassam hozzá és legalább egyszer meglássam a kis birtokát), nyolcz éves volt, én tizenkettő. Én nem tudtam beszélni, ő nem birt járni. Hét teljes hónap óta feküdt az ágyban. Sem az isaszegi, sem a péceli, sem a gödöllői orvos nem volt képes talpraállítani. Sem a pesti klinika. A doktorok azt állították, hogy meghűlt, a szomszéd zsidó asszony azt mondta, hogy Sára czigányasszony verte meg a szemével, de akármelyik volt is igaz a kettő közül, Mátyás öcsém már hét hónapja feküdt, soványodott és senyvedett. Anyám, özvegy volt szegény, egész éjszakákon át sirt, de hát ez sem használt az öcsém lábának. Kiment a javasasszony tanácsára már egyszer a nyáron éjfélkor a temetőbe is és ott ebcsonttai háromszor körüivájkálta az édesapám sírját, hanem a Mátyás lába még attól sem lett jobban. Végre karácsony böjtjén, éjfél után se szó, se beszéd, eltűnt hazulról az anyám. Csikorgó hideg volt és a hó bokáig ért. — Hová ment a mama? — kérdezte ujjá- val mutogatva az üres ágyra Mátyás, amikor reggel fölébredt. — Nem tudom — vonogattam a vállamat és mivel én meglehetősen ébren aludván, az órát is tudtam, amikor kisurrant a szobából, elmondtam az öcsémnek, (hiszen mi egészen jól meg tudtuk magunkat értetni egymással) mindazt, amit tapasztaltam. Tudakozódtam a szomszédoknál, nem kaptam kielégítő választ. Vártuk, hogy csak majd megérkezik legalább délre. De bizony nem jött. Szalonnát, mit hagyott kint a számunkra, hát nagyon szomorúan elköltöttük magunkban. — Na iszen, most szép karácsonyunk lesz, — mozgatta az ajkát Mátyás, miután előbb megbökött az ujjával, mert engem mindig meg szoktak bökni, ha nem néztem oda és szólni akartak hozzám, — ha még az édes anyánk is elhagyott. — Bizony szép karácsonyunk lesz, bólintottam én is bánatosan. Elkövetkezett a délután, beköszöntött az este, de a mi jó anyánk még mindig nem tért vissza hozzánk. Szemben velünk, a tanilóék házában kigyulladt a karácsonfa. Mi összedugtuk a fejünket és sirtunk. — Megszületett a Jézus is, —• kiáltott mert láttam az ajkáról, Mátyás — és elveszett az édesanyánk! Erre a beszédre megdöbbentem. — Csitt, intettem az öcsémet, ne káromold az Istent! S rámutattam az apró Mária szoborra, karján a kisded Jézussal, amely üvegbura alatt ott állott a fiókos szekrényünk tetején, és mi reánk nézett. Róth Bankház i BUDAPEST. > Bank-központunk: VI., Váci-körut 45. Bankpalota. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkínak szakszerű felvilágosítást. Válaszbétyeg ü mindenkor melléklendő. a ^ FOLYÓSÍTUNK: ^ ^ Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75 éves törlesztésre 3%—37»%—4%—4’ s"|«-os kamatra készpénzben. Jelzálog kölcsönöket Il-od és lü-ad helyi betáblázásra 5—15 évre 5%-al, esetleg 5'|i0|0-al. Személy- és tárcaváltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2'|,—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és , életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékük 95%-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan teljesítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet által nyújtott jelzálogos , törlesztéses-, személyi- és váltóköicsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reáiisügyletet a legnagyobb pénzcsoportoknál levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. ht Bankházunk képviseletére megbízható egyéneket í'elvesziink.
