Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-08-31 / 34. szám
Szinérváralja, 1909. Augusztus 31. — 34. szám. Hatodik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Az idei termés. (F. É.) A siránkozások, a lamentációk folytonos hangoztatása szinte minden egyes újságolvasóval, no meg gazdaembnrrel s egyebekkel azt hitette el, hogy az idei termésünk oly silány, annyira csekély lesz, hogy még vetni való magra sem marad, hogy kenyeret sem ehetünk s feltétlenül felkopik az állunk egész álló esztendőben az éhségtől. Annál nagyobb érdeklődéssel vártuk tehát a földmivelésügyi minisztérium legutolsó, augusztus 15-én kiadott jelentését, mely már a learatott s a természeti viszontagságoktól tökéletessen megóvott termés- eredményeket hozta, hivatalosan, tehát minden kertelés, minden szépitgetés nélkül. S ime legnagyobb örömünkre, egészen másként festett ez a jelentés, mint amelyet az előre a falra vetített ördög szerint remélhettünk. Látjuk belőle, hogyha a búza-, szőlő- s gyümölcstermés az idén a tavalyinál jóval kevesebb hozammal dicsekedhetik, viszont a többi gabonanemüek, a rozs, árpa, zab, sokkal nagyobb eredményt mutat a tavalyinál. A burgonya szintén szép kilátásokkal kecsegtet, a hüvelyesek is nagyobb értéket képviselnek a tavalyinál. Ha a nyers mérleget az idei termésről összeállítjuk, abban a kellemes csalódásban lesz részünk, hogy az idei termés pénzértékben kifejezve, sokkal eredményesebb a tavalyi jó közepes termésünknél. Számadatokban, a miniszteri jelentésből kivéve, a búza 7 9 millió métermázsával kevesebb a tavalyinál s összesen 33.513,000 métermázsa. A szőlőről a jelentés azt mondja, hogy az országszerte gyenge, sok borvidéken igen gyenge és minőségileg is silány termést várhatunk. A gyümölcs, különösen a szilva, dió, alma és körte termése silány. Igen ám, de az érem másik oldala annál biztatóbb, kecsegtetőbb s a mérleg összeállításánál nálunk arra is fősulyt kell helyeznünk, hogy a többi termés miképen áll. S igy a jelentésből láthatjuk, hogy a rozs 0'2 millió métermázsával több a tavalyinál, mig az árpa 33 millió métermázsával, a zab 3’5 millió métermázsával többet hozott, mint az elmúlt esztendőben. Éhez járul még, hogy a tengeri várható hozama 5.4 millió métermázsával, a burgonyáé pedig 8'2 millió métermázsával több, mint a múlt esztendőben. Mindezen horribilis többleteknek pénzértéke jóval felülmúlja azon termések kevesebb hozamának értékét, úgy, hogy az idei termésmérlegünk sokkal jobb eredménynyel zárul végeredményében, mint a tavalyi. S igy tehát nincs kétségbeesésre okunk. Magának a rozsnak s burgonyának szép terméseredménye teljesen pótolja a buza- keresletet, mert ezen anyagokból épen úgy készíthetünk kenyeret, mint a búzából. Már az idei eredményből is kiviláglik, hogy mennyire elfogult gazdaközönségünk van nékünk s mennyire uralja még mindig a búzatermés az egész közvéleményt. Ha a búza rosszul hozott, végigszáguld a gazdák kétségbeesett panaszszava, jajkiáltása az országon. Mindenki azt hiszi, hogy tényleg vége van a világnak, hogy nem lesz kenyérre valója a népnek, éhen kell pusztulnia. Mikor azután a hivatalos becslés megjelenik s tényleg látjuk, hogy a búza az idén egy pár millió métermázsával kevesebbet, de viszont a többi termények jóval szebben fizettek a gazda fáradságáért s hogy a termésmérlegünk sokkal kedvezőbb a múlt esztendőnél, akkor mindnyájan csodálkozva tekintünk egymásra s bámulunk, hogy hogyan is történhetett mindez. Természetesen mi is beugrottunk annak a téves közhiedelemnek, hogy a terméseredmény mértékét a búza hozama adja meg. Pedig ez már rég túlhaladott álláspont. Már nagyon régen kardoskodnak amellett, hogy nem egyedül a búza az, mely termelésre méltó s hogy nem az az uralkodó a termények között, tehát hozama sem lehet egy egész esztendő terméseredményének mértéke. A fődolog természetesen minden akadémikus vitatkozástól eltekintve, hogy az a sok hiób-hir, mely az idei rósz termésnek előre beharangozott, csak egynémely gazdaember félénk ijedelmének megnyilatkozása volt s hogy az idei termésnél sem panaszkodhatunk, sőt jóval jobban jártunk, mint a tavalyinál. Reánk is fér e kedvező eredmény, hiszen hiába, gazdasági mérlegünk megállapítása még mindig a terméseredménytől függ s igy az egész ország jóléte, gondmentessége egy esztendőre ettől van függővé téve. Mindenesetre jobb az ilyen kellemes meglepetés, mintha egy jó termés reményében, egy rósz eredmény kimutatása feküdnék a kezeink között. A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. És ne vigy minket a kisértetbe. Kacaj a légben, mámor az éjben, Világos lenhaj, fekete ében . . . Szőke leányka ül az ölemben, Csókolni nem tud senki se szebben. Fülembe súgja: szeretlek héven! ... Elsápad arcom, dobban a szivem . .. Valahol messze, kicsinyke házban Fehér leányka térdel az ágybem . . . Oh . . . tisztán hallom, azt súgja lelke: És ne vigy minket a kisértetbe. Battlay Geyza. Becsületes gazember. A munkás kérdésről beszélgettünk. Hárman voltunk. Katonatiszt, biró és én, az iró. A kérdés megoldásáról meglehetősen ellentétes véleményeink voltak. Legsommásabb megoldást ajánlotta a főhadnagy: — Ha nem akarnak dolgozni, be kell őket csukatni, ha ez sem használ: meg kellőket tizedelni 1 Még csak az kellene, hogy ezek a rongy szocziálisták paczkázzanak az állammal. Bízzátok csak őket mi ránk, katonákra, majd elbánunk mi velük. De el ám, hamarosan. A szép szó nem ér itt semmit. Ezekkel nem lehet és nem érdemes diskurálni, csak a puskacsöveken keresztül. Egy jó sor tűz jobban rendre tanítja őket, mint ezer szép beszéd, amelyben ígérünk nekik mindent. — Vér, mindig csak vér, — szólalt meg a biró. — Persze, hogy vérnek kell folyni! Egyedül az használ 1 Sokkal okosabb lenne, ha ti azzal a sok gazemberetekkel sommásan bánnátok el. Vagy talán az használ, ha tiz, húsz évre becsuktok valakit kényelmes börtönbe, ahol pompás fürdőszobák is vannak, meg ahol a gazemberek ebédhez almát is kapnak hogy becses gyomrukat valahogy el ne rontsák 1 Akasztófát, meg virgácsot nekik, nem almát. — Jó, jó, lehet, hogy a gazemberekkel szemben túl humánusak vagyunk, de hát a szegény munkásember csak más elbírálás alá esik ? — Eh, ez is gazember, ha fel akarja forgatni a meglevő, jó társadalmi rendet. — Csakhogy a megélhetéshez mindenkinek joga van, aki dolgozni tud és dolgozni akar és ebből kifolyólag ahoz is joga van, hogy a társadalmi rendet úgy igyekezzék megváltoztatni, hogy neki is jusson legalább minden nap száraz kenyérre valója. Ami pedig a »meglevő, jó* társadalmi rendet illeti, hát ez nem jó, ha a munkabíró embernek nem képes a minimális megélhetést sem biztosítani. — Sok az ember, már csak azért sem ártana alaposan elbánni velők. — Elsősorban fel kellene őket világosítani, hogy nem a fizikai munkás a nyomorult, hanem mi, akik szellemi munkát végezünk, mi vagyunk a nyomorultak; a szellemi munkás az igazi proletár, ezt kellene a fejükbe verni, hogy minket ne irigyeljenek, de legfeljebb sajnáljanak, mert az igazi nyomorúságot valóban nem a kék munkászubbony takarja, hanem a foltos, fényes szalonkabát. — Se fenyegetés, se atroczitás nem használ itt — mondja a biró — a munkásember nyomorúságán igy nem lehet segíteni. Persze, hogy rosszul van a földön beosztva, hogy az egyik ember száz koronás vacsorát egyék s a másiknak húsz fillér se jusson vacsorára, de hát ez már igy van, ezen a bajon bajos segíteni akár fenyegetéssel, akár tanítással. Legfeljebb, hogy irigyelhetjük a gazdagokat ős sajnálhatjuk a szegényeket. Így történik aztán, hogy mi, akik teljesen át tudjuk érezni a szegény emberek nyomorát, miután sem felesleges pénzzel nem rendelkezünk, amiből adhatnánk nekik, sem gyárakkal, ahol mindnek adhatnánk alkalmazást, hát csak a
