Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-24 / 13. szám

A zsidó fiatalság ma tartja a bálját. Az ifjúság nem törődik a böjttel, hiszen gondolja, eleget bőjtölt tanuló korában. Mi törődünk — nem a böjttel, sem nem a zsidó ifjúsággal — ha­nem valamivel, amivel másokat is vádolhatnánk. Miért kell azt tudni, vagy — ha már tudják — miért kell azt kiírni és érezni, hogy ő zsidó ifjú­ság? Hiszen, ha Így széttagoljuk Szinérváralját, akkor ezer és egy néhány külön érdekű, külön célú, külön eszközökkel eljáró csoportot tudnánk megkülönböztetni, mig egy célt, egy közös célt, mondjuk a járda létesítését, a mi pedig kivétel nélkül mindnyájunk előnyére szolgálna, u. n. egyesült (de olyan görög egyesült lehet az! Szerk.) erővel sem bírjuk kierőszakolni. Az is igaz, hogy a járdát a fiatalság, már akár zsidó, akár róm. kath. nem csinálja, hanem csak tapossa. De hogy egyik is, meg a másik föltétlenül taposná, az valószínű. És ebből nemcsak a járdának, hanem az üzleteknek, a vendéglőknek s ezzel városunk fejlődésének is volna valamelyes haszna. Egyébként pedig még mindig nem érzi ma­gát egészségesnek a Afóni/i««. (2) 1908. március 24. HÍREK. Eljegyzés. Múltkori eljegyzési hírünk ki­bővítéséül és helyesbítéséül közöljük a következő eljegyzési hirt : Buda Józsefné előbb özv. Pávay Vájná Lászlóné, született Rózsa Erzsébet öröm­mel tudatja Margit leányának jászberényi és ren- desi Bárány Bélával történt eljegyzését. Debrecen, 1908. évi március hó 21. Március 15, a vidéken. A kőszegre­metei ref. énekkar is megünnepelte a szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméjének gyö- zedelmi napját, 1848. március 15-ének 60-ik év­fordulóját. Kőszegremete azon kevés helységek közé tartozik, hol a: „Legnagyobb magyarnak“, gróf Széchenyi Istvánnak emlékoszlop állíttatott. Ehhez a mintegy 6 méter magasságú oszlophoz vonult ki Kőszegremete községe, — mondhatni az egész lakosság — f. hó 15-én d. u. 3 órakor. Itt a „Himnusz“ eléneklése után Meleg Albert ref. lelkész tartott lélekemelő szép beszédet mely alatt az oszlop megkoszorúztatok, s majd Dohi Ger- zsonkisbirtokos szavalásával és a „Szózat eléneklé- sével az itteni ünnepély véget ért. Úgy a ki, mint a hazavonulásnál az avasujvárosi banda hazafias nótákat játszott. Este a ref. iskola termében tánc- mulatsággal egybekötve ismét igen szép ünnepély folyt le. Ólyüs Lajos ref. tanító ünnepi beszéde után Dohi Bertalan, F, Dohi Gyula, Henter Am­brus, Bányai Géza és Ifj. Tatár Imre kisbirtoko­sok talpraesett szavalataikkal, s az énekkar ha­zafias dalok előadásával gyönyörkedtette a való­ban nagy számmal egybegyült közönséget. Hogy mily szép számmal jöttünk össze, mutatja az, hogy az igen csekély belépő dij mellett is 120 korona jövedelmet értünk el. Takács László szi- nérváraljai, — de most községünkben tartózkodó - járásbiró urnák, 3 korona felülfizetéseért ez utón is hálás köszönetemet fejezem ki. Ölyüs Lajos énekkari elnök és karvezető. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án délelőtt 10V2 órakor a vármegyeháza kis­termében dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgysorozatából ki­indultak az Annamajor felé. Még Kerekes Örzsi néninek se mondta Julcsa azt se, hogy eb vagy kutya, hát Isten áldjon meg! pedig mindig, az ő szénavonójával fütött, mikor kenyeret sütött meg tavaszszal is adott neki egy szép jércét ajándékba. Az Annamajorban Szücsné épen a süldő­malacokat etette, mikor meglátta, hogy hozza a sógor Julcsát cakkumpakk hazafelé. Behajtotta a süldőket az ólba, megnézte, nincs-e tojás a tyuk- kasban, egy patkánylyukba, a kas mögött vette ép észre, egy kis üveget töt, aztán bement a házba, Julcsa épen a karszékeket törülgette a kötőjével, az anyja megszólította: Hát te mi do­logba gyüttél haza ? — Vissza se mik többet, ides — kétfelé vágtuk a kenyeret Gáborral! Hát oszt mirt ? Julcsa oszt elmondta a sort, de az anyja azt véleményezte, hogy: Nem addig van a, fiam. Ha összevesztetek, majd kibikültök, itthon nem lehetsz, tanya csúfjára 1 Ezt meg a Julcsa nagyon zokon vette és átszaladt rögtön a kasznárékhoz. A tekintetes asszony összecsapta a kezét, a mikor meglátta. Julcsa sebtibe is mondta, hogy hiba történt és azért jött elő. emeljük a kir. tanfelügyelő javaslatára tett köz­érdekű hazafias intézkedést. Bodnár György tan- felügyelő jelenti, hogy február havában 44 köz­ségben 51 iskolát 72 tanítóval vizsgált meg. Az állami iskolák mindenben megfelelnek a köve­telményeknek, a felekezeti iskolák egyrésze már több kívánni valót hagy hátra, sőt voltak iskolák, amelyeket rendőrhatóságilag kellett bezárni. Kü­lönösen felhívja a bizottság figyelmét a batizi gör. kath. iskolában történtekre, ahol Stancz György gör. kath. lelkész, mint az iskolaszék el­nöke, dacára annak, hogy az iskolának tannyelve magyar és a tanulók 80 százaléka magyar anya­nyelvű, a kötelességüket hűen teljesítő tanítókat a magyar nyelv mellőzésére és a román nyelv fokozott tanítására kényszeríti és ebbeli utasítá­sait az iskolai naplóba román nyelven írja be ; kéri a bizottságot, hogy az általa szerkesztett feljelentést a bizottság terjessze a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ur elé, hogy nevezett lel­kész kongruáját vonja be, az iskolát zárja be. A bizottság a tanfelügyelő indítványát magáévá teszi. Jelenti továbbá, hogy a múlt hónapban 86 különböző egyház kért állami segélyt tanítói, il­letve tanítónői részére. Jelenti azonkívül, hogy Nagykároly város közönsége a községi iskola ügyében felebbezést adott be, melyben kéri, hogy tekintettel a város anyagi helyzetére, az iskolát az állam állítsa fel. Tanfelügyelő a pártolólag való felterjesztést javasolja. A bizottság a jelen­tést tudomásul veszi. Evangélikusok szervezkedése Szatmá- ron. A Szatmáron lakó, mintegy 400 főre tehető ágostai evangélikusok e napokban tartott népes közgyűlésükön kimondták a szatmári szórvány­telepnek fiókegyházzá alakítását. A közgyűlést látogatott Istentisztelet előzte meg, utána úrva­csora. Megállapították a fiókegyház szervezetét, megválasztották hivatalnokait, epyuttal pedig ki­mondták, hogy ezután havonta tartanak Isten tiszteletet, 2 évenként pedig konfirmációt. Az első konfirmációt már az idén pünkösdkor tart­ják. A vallástanitás kérdésének mielőbbi meg­oldása érdekében is történtek intézkedések. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósága e hó 26rán rendkivüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyainak előkészítése céljából a gyűlést megelőzőleg 25-én délután fél 4 órakor az állandó választmány fog ülést tartani. A gyű­lés tárgysorozatának összeállítása most van fo­lyamatban. Keresem, de nem találom. Szüzdo- hány csempészetért valamelyik jóakarója feljelen­tette Ziegelhofer Ödönt és mert állítólag mázsa számra tartogatja várhegyi lakásán — állandóan lefüggönyzött ablakai mögött a tiltott kincset, a jó fogás reményében, Barkós esküdt, mint a lakásban jó ismerős, jó szomszéd vezetése alatt a biztos, szemlész egy pénzügyőr — Ziegelhofer távollétében hozzáláttak a tiltott gyümölcs kere­séséhez és megostromolták a bezárt magas épü­letet. Létrát támasztottak a falhoz, felmászott az esküdt ur, meg a pénzügyőr az ablakokig s a függönyök mellett bekandikálva sorban konsta­tálták a szobákban a semmit, a létra régiség pe­dig alázatosan hajladozva gúnyosan ropogott, csikorgóit az eredményhez, a látványossághoz összesereglett szomszédok pedig mesés kacagás­sal kisérve a lelkiismeretes fontoskodást, igazá­ban akkor kezdtek jól mulatni, midőn tán biz­tosi parancsra az esküdt urunk meg a kis fi­_____________SZ1NÉRVARALJA — Ha a tekintetes asszony megfogad, — mondta — hóttom napjáig hűséges cselédje le­szek, még a lábanyomát is megfuvom ! — Megfogadnálak, Julcsa, — Borcsa úgy is elmegy, de tudom, úgy is elhagysz nemsokára, visszamész az uradhoz. — Neui én, kézit csókolom, nem szegek én többet a kenyériből, a mir engem büntetlenül megbántott, a szeme közé se tudnék nizni, jó lélekkel. így Julcsa újra ott szorgoskodott a kas­télyban, csakúgy, mint lány korában. Mikor a kútra ment, még dalolgatott is. (Hadd mondja el Panni néne a Gábornak, hogy nem busul.) Már a második vasárnapot töltötte az Anna­majorban, mikor egy ebéd után bement a tekin­tetes asszonyhoz és zavartan huzgálta a köténye csücskit. A tekintetes asszony megkérdezte, hogy mit akar. Kézit csókolom, értem gyütt a Gábor. — Ne bomolj, Juicsa, hiszen azt mondtad, hogy hóttod napjáig itt maradsz. — Nem maradhatok, instálom, mer asz- szongya, hogy elfogyott a szárított lebbentse, meg vasárnapra sincs mán tisztája. Oyörgytelepi Gizella. 13. szám. nánc a ház padlására kapaszkodván fel, négy­kézláb is össze-vissza mászkálván a setétséget, nem igen botlottak bele egy-egy bál dohányba, hanem talán egyéb akadályok közt össze-össze top­panthatták ambitiozus fejeiket. Amig a biztos ur az udvaron számitgatta a leletet, a szemlész ur se volt rest, hanem alaposan körülnézett mindenütt még a félre helynek sem hitt a Tamás, de ott sem azt találta, amit keresett. Majd végül az is­tállóban is turkáltak, az üres rossz hordókban is megpróbálkoztak, a pincében sem lelték sem a dohányt, sem Ziegelhofert, ennyi eredménytelen kísérlet után a holtra rémült háziasszony özv. Schvartz Jakabné korcsmájában tényleiratozták meg az asztalt, tán eredménnyel, s mindezek után amilyen keményen lépkedve és biztos tu­datban jöttek, oly savanyu ábrázatokkal távoztak libasorban a megszaporodott közönségnek sziv- bőli alkalmi óvátiói és gunyvivátja kíséretében a városi tanácsos ur fedezete alatt. Mondta egyik­másik szomszéd, hogy ha szüzdohányt nem is találtak, hanem hívatlan vendégeket, molnár le­gényeket — Szatmári Anti hü lakótársaiból — az istállóban kitelelt szürke szerénységek közül a bizottság illető tagjai nyilván szereztek ered­ményes emléket, melyből a nemes feljelentőnek is érdemes részt juttathatnak a remélt birságju- talékon való testvéries osztozkodás módján ! Alapítvány gazdatisztek gyermekei ré­szére. Az Első Magyar Általános Biztositó Tár­saság 5.0 éves fennállásának emlékéül, viszo­nozva a gazdaközönségnek a társaság iránt kez­dettől fogva tanúsított bizalmát, a magyarországi gazdatisztek gyermekei részére, felsőbb gazdasági iskoláztatásuk előmozdítása céljából évenkint 4000 koronát utalványozott ki. E nagylelkű ado­mány, azt hisszük eléggé jelzi a társaság intézői­nek nemes gondolkodását. Utasok balesetbiztosítása. Kossuth jFe- renc kereskedelmi miniszter az utazó közön­ségre nézve fontos újítással foglalkozik, tudnillik az utasok baleset-biztositásával. A balesetek ugyanis eddig sok perlekedésre adtak okot az utasok s a MÁV. között. Ezt a miniszter egyet­len orvosszerrel, az utasok baleset-biztositásá­val akarja megszüntetni. A tervezet szerint min­den utas 25.000 koronára volna biztosítva. A fizetendő dijak zónás beosztással a menetje­gyet terhelnék, még pedig a kezdő zónákban két fill.-el, amely az utolsó zónában 20 fill.-ig emelkednék. A vonatokat kisérő személyzet ugyan­csak 25.000 korona baleset-biztosítást élvezne, de dijat érte egyáltalában nem fizetne. A Gazdák nem ülnek fel. Az irigy kon­kurencia ugylátszik semmitől sem riad vissza, csakhogy elhitesse a gazdákkal, mintha a impreg­nált répamag ép oly jó és kimagasló értékű volna, mint a Mauthner Ödön udvari magkereskedő által kizárólagosan forgalmazott impregnált ré­pamag. Természetesen, ez hiábavaló erőlködés, hiszen azon gazdákat, kik már impregnált répa­magot vetettek, se fel nem ültetik, se attól többé el nem tántorítják ! lévén egyedül hivatottak arra, hogy véleményt formáljanak. És mert e vélemé­nyek rendkívül kedvezők, a konkurencia elég vak és vakmerő, hogy magát tolja fel bírónak, mintha bizony a delikvens ítélkezhetne a biró fölött. Valóban a legfőbb ideje, hogy a konkur­encia ily féktelen elfajulása ellen a földmivelési miniszter a legsürgősebben gondoskodjék a tisz­tességtelen versenyről szóló törvény megalkotá­sával. Országos vásárok Szatmár vármegyé­ben. Április 8-án és 9-én Sarmaságon, 13-án Nagykárolyban, 20-án és 21-én Halmiban, ápril 21-én Krasznabélteken. A közönség köréből.*) A disznók. Nem valami frissen kinyomozott csörtető agyaras vad társaságra csinált sikeres hajtás után csapott nagy ricsajról — hanem Uray Bertalan ur, Szinérváralja község főjegyzőjének viselt dol­gaiban szerepelt házi állatokról akar szólni a nóta. A feljelentések és boszuállások nagymestere, a közigazgatási igazságok lelkes védője és sza­badalmazott mértékkel mérőjének véletlenül maga felé hajolnván keze, a többek közt egyszer gondolt egyet — és mivel szerinte soha sincs fizikai ideje hivatali teendőinek elvégzésére — az an­nál hasznosabb disznó kupeckedéshez fogott, ami azonban balul ütvén ki — a nóta szerint — hogy a himárból kimászhasson és az elszámitott nagy haszon foszlányait megmenthesse, az ősi kondásvirtus segítségével, a büntető törvények visszáján visszaspekulálni akart a veszteségből, amit lehetett. Mivelhogy elfelejtette önmagát is feljelenteni a jelentések szenvedélyes gyártója és mert az ügy rossz disznóizét a tyúkok is kaparták, egy Istenben boldogult népszerű derék polgára a vá­*) E rovat alatt felszólalásokat díjtalanul közlünk, de a felelősség a beküldőt terheli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom