Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-24 / 13. szám

12. szám. SZ1NÉRVÁRALJA 1908. március 24. (3) rosnak, Burghoffer János tudomást szerezvén a kondás manlpulátióról, feljelentette Uray Bertalan urat az elspekulált ügyben elkövetett állategész­ségi, közegészségi fegyelmi vétségeiért és kihá­gásaiért. Uray ur pedig siránkozva sietett a nagy protektio szárnyai alá egy kis elnézést, és a szo­kásos — cirógató, de látszólag virgácsozó nagy segítséget kikönyörögni. Az illetékes forum annak idején folyamatba tette az ügyet, huzta-vonta azt jó ideig és végül felmentette az ártatlant a terhére rótt cselekmé­nyek alól. A feljelentő vitte az ügyet a ministe- riumig, ahol az előző intézkedések megsemmi- sittettek és uj eljárás rendeltetett el a hiányosan vezetett vizsgálat kiegészítése és annak alapján uj itélkezhetés végett. Az uj eljárás megint úgy végződött, mint az első és eredménye az lett, hogy a vádlott I. fokon ismételten felmentetett, habár a felmentő ítélet constatálta is a bünte­tendő cselekmények egy részének a vádlott ál­tali elkövettetését. Burghoffer 1907. nyarán megfelebbezte az ujabbi felmentő ítéletet, és felebbezésének indo­kolásában, valamint korábbi beadványaiban a következőleg mondotta el és kívánta bizonyítani, azonban az eljárás hiányossága miatt mindenek­ben nem bizonyíthatta, de utóda majd bizonyí­tani fogja teljes valóságában — Uray Bertalan ur illatos manipulátióját. Uray ur a bizonyos időben egy csinos konda sertést vásárolgatott össze — spekulációra; hogyan, ő tudja — s azt a legolcsóbb forrásból óhajtván rendbe szedni, elgyengült vagy elhul­lott lovak húsával táplálgatta a város belterületén levő lakásán, hogy majd az igy feljavított nyájat olcsó jó makkon kihizlalhassa. Ez a táplálgatás azonban kissé furán ment, mert a jó étvágyú gyülekezet kapva a jó husal- kalmon, az eleinte ritkán hozott konccal nem elégedett meg, Uray ur pedig az eredmény hatása alatt — a kommenciós cigány sintérek közremű­ködésével, a község és saját cselédeivel, ahol akadt, ott szedette össze és hordatta a maga tehén fogatán, amennyire lehetett sutyomban há­zához a dögtérre szánt lovakat. Vittek olyat nem egyet a dögtérről is el, kimúlva, bőréből kifejtve is liferáltak eleget tehenei magán helyekről bő­röstül is, meg a nélkül is a jegyzői portán éhezőknek, ahol is a volt paripák úgy egészben a kertbe löketvén, a reáeresztett nyáj szétbon­colta és felfalta a nemes koncokat. A környék ebei azonban részt kívánva az irigyelt jegyzői táplálékból, különösen éjszakák­nak idején seregestül tevén látogatásaikat, a ház­beliek által meghagyott jutalékok felett grand marakodások közt emlékezetes concerteket ren­deztek a két utcabeli sok jó szomszédoknak, amit Uray ur úgy illusztrált, hogy a jogtalan osztozkodást megakadályozandó, lesbe állt a lá­togatókra és gyakori lövöldözésekkel szolgáltatta az éji mulatsághoz a rakettákat és biztosította az őrizetére bízott közcsendet. Tartott a mulatság jó darabig, a régiek ki­kerültek az udvarból, jöttek helyettük újabb ser­tések a javítóba, — ezeknek is hús kellett és akadt is úgy, mint elődeiknek — addig, mig el­fogyott a husforrás is, meg a disznó is; de ma­radt a koncok emléke, az ebek által széthurcolt lerágott csontok, lólábak, kopasz lófejek meg- fehéredve meredeztek a szomszéd kertekben is és a nyári éjszakákban is valójában éreztették és világították meg Uray urnák szinérváraljai jegyzői közigazgatását. A közigazgatási szabadalom révén megja­vult sertés nyájat makkoltatásra az avasujvárosi bércekre hajtották, de ott érte a végzet, mert ott kiütött rajta a jó eleségtől közte lappangott ser­tésvész, hisz nem ok nélkül tiltotta el a minis- terium közfogyasztásra való sertéseknek elgyen­gült lovak husávali táplálását. A kondásgazda látva veszedelmét, az el­hullottakból megpróbált valamennyit haza hozni és sikerült is neki valamicskét a házához be­csempészni, de látva a manipuláció nehézségét, egyszerűen haza hajtatta dögvészes kondáját Újvárosból Szinérváraljára. Itt lakásán megpihen­tetve, a Kamzsa bércére vezényeltette Kiss Jóska meghitt kondásával az egész társaságot, a mely hullott e közben is, de Pali cigány fájdalmára egy se jutott el a dögtérre. A konda egészsége a Komzsán sem repa- rálódott, hanem a megfertőzött nyájat ott tize­delte a vész. Node végre itthon könnyebben segített magán a jó gazda, mert az ott elhullot­takból 28 darabot Kiss Jóska kondás egyenkint és esetenkint, zsákban s amennyire lehetett, látat­lanul leszállított a maga lován és saját hátán — Uray ur házához, ahol az elhullott jószág meg- perzseltetett, feldolgoztatott és alkalmas helyen felfüstöltetvén, Uray ur kamrájában elraktároztatott jobb időkre, a megtizedelt nyáj maradványa pedig későbben eladatván és valószínű, kifogás­talan körülmények közt elszállittatván jobb helyekre, Kiss Jóskának is lejárt a szerepe, de járt bére is, amit azonban Uray ur állítólag talán kárpótlásul visszatartott — Jóska meg viszont kitálalta a dolog velejét. Következett a haszon, a talán nem is min­den félsz és szepegés mentesen, sok jó csekei fortéllyal összegyüjlött kincsnek az értékesítése és közfogyasztásra való elárusitása. Vájjon nem evett e belőle Uray urnák egyik másik támogatója is és mikép vállott az jó egészségére ? Az eljárás során két helybeli mészáros be­ismerte, hogy Uray nekik közfogyasztásra rom­lott, pondrós füstölt sertés húsokat adott el, de mert ujabbi vásárlással nem kockáztatták erköl­csi és vagyoni jólétüket, lemondtak a megtisz­telő üzleti összeköttetésről. Kénytelen volt más módszerekkel próbálkozni a Jegyző ur. Fogadott olcsó cselédeket, olcsó napszámosokat, bőke­zűen ellátta őket szalonnákkal, füstölt húsokkal, némi kölcsönös kárpótlásul, de hogy nem-e let­tek csömörlésig a bőségtől is, meg a napszám­tól is, azt ők tudják legjobban. Majd jobb alkalomnak kínálkozott az olá­hok husvétja, amikor is a helybeli piacon nagy reklámot csinált a jó ízlésű atyafiak közt az ol­csó füstölt hús; vette azt a jó román szaporán s mert az elárusító a jelenlegi albiró neje, szin- tán román volt, kötelességéhez híven jócskán eladott a jó húsvéti alkalomból. Mivel sok volt a hús, husvét meg nincs mindig, a Karácsony pedig messze van ettől, közben a nyár sehogy se nem jól esik a sok jó füstölt húsnak, panaszkodhatott a jegyző ur, hogy sok disznót talált ölni — a vész, — hogy fogja eladni a húsokat. Majd mentő gondolathoz jutván, a sok füs­tölt húsból, persze a javából megreszkirozott egy szállítmányt a budapesti vásárcsarnokba, de fáj­dalmára az visszaérkezett Szinérváraljára, mert valószínűleg, ott még többet találtak ölni és Uray húsát meg nem lehetett elárusítani. Hire járt annak is, hogy az időben a jegyző urunk a bikszádi bucsujárásban is részesítette húsait, már hogy a pestieket, vagy másokat, azt nem tudta a világ, de mivel az ájtatos ut oda is, vissza is egyforma volt, ott se igen akadhatott vevője a jó portékának, mert bizony olyankor meleg is szokott lenni, meg egy-egy kis szagot is kaphat a jó hús, meg talán ott is sokat talál­tak ölni, hát nem volt kelete a váraljainak. Hogy végül mi lett a többi hússal, nem tudni, de valószínűleg csak lett belőlük valami idehaza és a jó gseft csak jövedelmezett Uraynak s hogy a haszon megérte-e azt a veszedelmet, a mit a kincsvágy hozott és az erőszakos hatalmaskodás szerzett, lássuk a következményekben. Uray ur az ellene emelt és 862/1907. szám alatt folyamatban levő ügyben felhozott vádbeli cselekményeket, mint községi jegyző és marha- járlat kezeléssel is megbízott hivatott köztiszt­viselő is — hivatali hatalmával visszaélve, jog­talan haszonszerzés céljából követte el az által, hogy a közrendészeti, közegészségi, állategészségi, fegyelmi törvényekben és a vonatkozó miniszteri rendeletekben, különösen a sertésvész terjedésé­nek meggátlása, egészségre ártalmas élelmi sze­reknek forgalomba hozatala, a közrend és köz- tisztaság ellenőrzése tekintetében a jegyzőre vonatkozó legszigorúbb kötelességeinek megsze­gésével, kormányrendeletek kijátszásával, község jegyzői minőségének felhasználásával hajtotta végre tetteit. Sertéseit a város belterületén tiltott botrá­nyos módon táplálva, majd állatorvosi megvizs­gálás nélkül Avasujvárosba hajtatta, onnan ismét állatorvos és mindenféle hatóság közbenjötte és engedélye nélkül a már vészben álló nyáját Szi­nérváraljára s innen ismét tovább hajtatván, szét­hurcolta a vészt, ami akkor Avasujvárosban is elterjedt, s hogy a sertészárlat elől meneküljön, az elhullásokat, megbetegedéseket eltitkolta, az elhullott állatokat házához szállíttatván feldol­goztatta és részben közfogyasztásra elárusította! Hatóság, állatorvos, elöljáróság, szolgabiró- ság az égés manipulátióról hivatalosan mit sem tudott, a disznók gazdája Uray Bertalan jegyző­nek és lelkiismeretes köztisztviselőnek véletlenül megint nem volt fizikai ideje arra, hogy a soká tartott veszedelméről — egyetlen és kedvenc tudományát — a feljelentés megtételét rögtön végrehajthassa, s mint talán még a másvilágon is hű marhajárlat kezelő pedig megfeledkezett Uray Bertalan kondás gazda vészes nyájára vo­natkozó sürgős kötelességeit sietve végrehajtani s az elhullottak régiáit megsemmisittetni. Vájjon a feljelentések atyamesterének, a nagy régiásznak, a dupla és tripla vásári járlati dijak monopolistájának, a hires köz- és vásári ren­désznek — akit ki ne látott volna már a hiva­talos órák alatt az utcán, annak idején a piacon, majd legkedvencebb helyén, a sertésvásárban igazi elemében, a vásári cédulaházban és kör­nyékén, kérkedve, tegezve aprót-nagyot — jókora fütykössel kezében, sokszor üvegesedő szemekkel, görcsös köhögéssel kapkodva levegő után — ide­gesen táncolva, toporzékolni, ha nem kedvére tesznek — urai Uray Bertalarl urnák — szerinte Zinér vára urai két ezredéves utódjának, Szinér- váralja község főjegyzőjének, a kit ismert vásári kegyeiről a Bigyéné-féle vásári incidense legkel- lemesehb emlékei kapcsán a Nagyalföld disznó- kupecei ma is nevetve emlegetnek, hány olyan sertés régiája lehet raktáron, melyeket a jól sike­rült disznóemlék kedvéért még hogy sokáig jó egészséggel nézegethessen, hű protektorainak kedvéért is szívből kívánja és ha kell, hasonló jókkal és sokkal jobbakkal is szívesen szolgál Ziegelhofor Ödön. Nyilatkozat. Ezen egész terjedelmében általam irt és aláirt cikkért, annak egész terjedelmében a fele­lősséget magamra vállalom, és a megirtakat köz­érdekből is mindenkor bizonyítani tudom. Szinérváralja, 1908. március 10. Ziegelhofer Ödön oki. jegyző, volt szinérváraljai k. aljegyző. Főmunkatársak : Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. 218—1908. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szinérváraljai kir. járásbíróságnak 1908. évi V. 151/1. számú végzése következtében Szatmárvármegyei tak. pénztár javára Váradi Imre és Váradi Áron ellen 470 K s jár. ere­jéig a szinérváraljai kir. járásbíróság mint tkvi hatóság 12.446/907. tkv. sz. végzése alapján zár­lat rendeltetvén, a zárgondnoki kezelés alatt levő termények u. m.: 18 mm. búza, 4 mm. zab, 14 mm, tengeri, 30 véka burgonya és 16 sze­kér széna nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szinérváraljai kir. járás- bíróság 1908-ik évi V. 150/1. számú végzése folytán az 1881. LX. t.-c. 209. §-ban foglalt ren­delkezés szerint Vámfalu község házánál, majd a helyszínén leendő megtartására 1908. évi ápri­lis hó 1-ső napjának d. e. 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a leg­többet ígérőnek,szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielé­gítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szinérváralja, 1908. évi márc. hó 15. Szüts László Lajos kir. jbirósági joggyakornok mint Sprenger Zsigmond kir. bir. végrehajtó helyettese. 205/1908. végrh. sz. Árverési hirdetmény. /dulirott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszéknek 1906. évi 8525. V. számú végzése következtében Dr. Nyilván Aurél szinérváraljai lakos ügyvéd ál­tal képviselt a Satmáreana Tak. és Hitelin­tézet javára Fried Sámuel és társai ellen 175 K s jár. erejéig 1906. évi julius hó 24-én foga­natosított kielégítési végrehajtás utján le- és fe­lülfoglalt és 700 koronára becsült következő in­góságok u. m. egy kocsi, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szinérváraljai kir. járás­bíróság 1908. évi. V. 141/2. számú végzése folytán 175 kor. tőkekövetelés, ennek 1905. évi október hó 16. napjától járó 6% kamatai, V3°/° váltódij és eddig összesen 74 kor. 18 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Avasfelsőlaluban Piivigyei Bertalan lakásán le­endő megtartására 1908. évi március hó 27-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüze­tik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett in­góságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fog­nak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek ja­vára is elrendeltetik. Kelt Szinérváralján, 1908. évi márciushó 13. Szüts László Lajos joggyakornok mint Sprenger Zsigmond kir. bir. végrehajtó helyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom