Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-02-04 / 6. szám
Szinérváralja, 1908. február 4. — 6. szám.-p a Ötödik évfolyam. SZINERVARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. Megjelenik minden kedden. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Perverzitások. (F. É.) Talán nem volt emberemlékezet óta oly közszájon forgó, annyira megvitatott, s oly sokszor pertraktált kérdés, mely a társadalom minden rétegének érdeklődését oly annyira fel tudta volna ébreszteni, mint a napjainkban ismételten felhangzó, talán nem is embert, hanem valamely alsóbb, vagy magassabb rendű lény sajátságát képező jelenség: a perverzitás. Ma a perverzitások korát éljük. Értjük alatta nem csupán a társadalmilag, sőt biróilag üldözött nemi perverzitásokat, hanem igenis azokat a rendellenességeket, mely korunk minden intézményeibe magukat befészkelve, azokat igaz mivoltukból teljesen kivetkőztetik. Hogy e perverzitások vájjon káros, avagy üdvös hatásúak? E kérdéssel — mi kénytelenek vagyunk egyelőre adósak maradni, — mert e kérdés igazságát csakis a jövő döntheti el. Annyi bizonyos, hogy a perverzitások, mindenkor valamely lényeg kifinomodásában lelik legtöbbször magyarázatukat, már pedig ha valami a kifinomodás eredményeképen lép fel, az okvetlenül káros nem lehet. É kijelentésünkkel semmiesetre sem akarunk a perverzitások védelmére kelni, de viszont teljesen, mint intellectuális emberek, el nem Ítélhetjük. Példaképen felemlítjük, hogy a modern irodalom perverzitásai, tehát azok szerint kifinomodása, nem lehet kárára sem művelőjének, sem annak, ki abból művelődni akar. Mert ha legtöbben az irodalom perverzitását, — épen mert lelkületűk avval nem harmonizál, nem is tudják élvezni, — de azok, kik e kifinomodásokat fel tudják fogni, szinte együtt éreznek, mintegy vele rezegnek annak megteremtőivel. A magyar irodalom sokkal fiatalabb, semhogy a perverzitások terén babérokat arathatna, még sem zárkózhatott el attól teljesen s hogy e szélső irodalomnak már nálunk is akadt jeles művelője, mutatja, hogy a mi irodalmunk is megérett már egy magasabb, talán a késő jövendő által méltányolandó irányzat befogadására. A művészetek majd minden ága mutat fel ilyen perverzitásokat, melyek egyelőre még a szecesszió kedveltebb elnevezése alatt próbálkoznak a nagyközönség kegyeibe férkőzni. De bizony mondjuk, hogy a művészeti szecesszió nem egyéb, mint azoknak a lélek finom szitáján keresztül való perverzitásai. Hányán vagyunk s úgy hiszem többségben, kik egy telivér szecessziós festőművész, avagy szobrász müvét nem tudjuk megérteni. S nevetve sőt gúnyolódva szemléljük, azt hívén, hogy azzal az illető művész a közönséget egyszerűen félre akarja vezetni. Holott az, mikor művét megalkotta, szinte természetesnek s egyedül igaznak ismerte azt, mit alkotó géniusza, véle megteremtett. Ha egy párisi, vagy müncheni művészeti kiállítást végig szemlélünk, melyet az u. n. szecesszionisták rendeznek, úgy bizony nagyon sokan fogunk értelmetlenül, sőt hitetlenül egy-egy általuk halhahatat- lannak Ítélt mű előtt megállani, mert egyáltalában nem tudjuk felfogni annak művészi becsét, sőt sokan leszünk olyanok is, kik egyenesen kétségbevonjuk annak létjogosultságát. Már most kérdjük, lehetséges az, hogy szinte egy őrjöngő kaszt keletkezhessék oly irány kultiválására, amely irány még létjogosultsággal sem rendelkeznék?! Hihető az, hogy immár évek hosszú során keresztül a legszélsőbb szecessziót művelő festők, szobrászok, iparművészek és irók, teljesen a fántáziában élő irány művelésére hajlandósággal bírnak, anélkül, hogy ideg- rendszere a legcsekélyebb elváltozásban sem szenvedne, avagy láíóérzéke meg volna támadva. Ugyebár ez lehetetlen. Kell tehát lenni valaminek a dologban. S miután a szecesszióra a művészetek kifinomodása vezetett, miután a perverzitások egy-egy magasabbrendü művészet megteremtését idézték elő, mégsem szabad ab ovo elitélnünk minden perverzitást, mely az életben s a művészetekben megnyilvánul. Korában egy Gallilei egy Keppler boszorkánymesternek esetleg őrültnek tekintetett, de az utókor fényesen beigazolta tudásukat. Nekünk sem szabad, már csak az utókor nevetségét elkerülendő, olyan ítéleteket formálnunk, melyek egyszersmin- denkorra kizárják azok elfogadható, sőt talán elsőrendű igazságát. A perverzitások korát éljük. Minden téren, az élet ezer s ezer jelenségeiben, a rendki- vüliségek, az abnormitások tüneteit észlelhetjük, vigyázzunk, hogy a rendkivüliségek a perverzitások természetessé ne váljanak. Ne hamarkodjuk el Ítéletünket. A ki- és bevándorlás kérdése. Feltélenül haladtunk, a minek kétségtelen jele, hogy most már nemcsak örökösen kivándorlásról esik szó, hanem ezzel kapcsolatban tárgyalnunk kell a bevándorlás ügyét is. Hála a gondviselésnek, a kivándorlás egyelőre megcsappant, a vándorlási kedv alább SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Egy modern poétának. — Szilágyi Ferenc költeménye. — Én is keletről indultam nyugatnak, Mi bennem forr, az is csak szittya vér. Vagyok magam is sarja ős Mogornak. És küzdők én is tarka álmokért . . . És látom én is, sorvadóba törzsünk, Egünk hunyó bíborban alkonyul, Vad, vészes árnyék vágtat el fölöttünk, És véres szárnya fojtón ránk borid . . . De kishitű gond vergődő siráma Gyötrclmes jajt kobzomon nem fakaszt. Mert hivő lelkem dacos gőggel várja Az uj sarjut zsenditíi uj tavaszt. Óh, nem nyugatról virrad ránk a hajnal, Nem idegen megváltót várok én Ha ősi eke szántja ősi vassal, Csak úgy hajt ki az ősi televény . . . Csengő dallal ne hívj hát uj vidékre, Mi csak a régi tarlón mehetünk. Nincs egyebünk, egy ezredév emléke, Elvessük azt is ? Koldusok leszünk . . . Két koponya. Irta: Máthé Zoltán. Schultz a tudós professor, a világitirii antropológus, a kis német egyetemi város büszkesége íróasztalánál ült. Az óriási zöld ernyővel letakart villanylámpa kékes fénykörében két finoman preparált koponya fehérük. Az illatos havanna szivar füstje szeszélyes szürke csikókban úszkált a lámpa körül, a tudós elmélázva szippant egyet-kettőt belőle. Hus- vét estéje van és ő az egész heti szünetet jól felhasználta, a méréseknek egész tömegét végezte és rubrikázta be a legpedánsabb pontossággal. A derekas munkát végzett, jó lelkiismereti emberek csendes nyugodalmát élvezte és aranykeretes pápaszemét mosolyogva hordozta körül a krániometereken, koponya állványokon és szögmérőkön, miközben markáns vonásu, galamb ősz fejét hatalmas karosszékének párnájára nyugtatja. Az asztal szélére tett havanna szivar füstje előbb bodor kék karikákban, azután vékony sugárban emelkedett a sötét menyezet felé. Emelkedett, emelkedett és a kanyargó szürke füstfelhő lassan-lassan elhomályosította a lámpafényét, a szoba háttere komor feketességbe veszett, csak a két koponya ragyogót fehéren és vigyorgott, rendüleltenül . . . Igen vigyorgott. . Megdöbbenve konstatálta ezt az a agg tudós, ki megszokta, hogy csak az anyagot, az élettelen, holt anyagot lássa ezekben az emberi csontokban. Azonban csakhamar elmosolyodott saját izgatottságán, hiszen bizonyos, hogy csak a furcsa megvilágítás okozza a koponyák hu- nyorságát s ha másfelé fordítja őket, ismét visz- szanyerik semmit bemondó kifejezésüket. Fel akart állni, hogy megigazítsa a koponyákat, de végtelen csodálkozással tapasztalta, hogy nem tud megmozdulni. Egy láthatatlan erő székéhez nyomta, mintha vaspántok szorították volna vissza. Bosszankodva nézett szét a szobában, melyben fagyos fuvallat lengett végig. Ekkor megszólalt az egyik koponya, halk leheletszerű hangon. — Schultz professor! A tudós égnek meredő hajjal, az ijedségtől megdermedve bámult reá, de a koponya ismételte— Schultz professor! Ön rettenetes tévedésben van, mikor az alakot tanulmányozza, ahelyett, hogy a lényegeit keresse . . . Higyje meg, hogy téves utakon jár. Hamis tudomány az, melynek szolgálatában erőit felemészti, melynek ifjúságát és életének tartalmas felét feláldozta . , . Önök szemében az anyag minden, ez az alap, melyen állítólagos igazságaikat, a tudományos Lapunk mai száma 6 oldal.
