Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-11 / 33. szám
33. szám. s gépek munkájával is megoldható s többnyire ily módon is kezeltetik. Nálunk a konyhakertészet idegen bevándorolt népfajnak, a bolgár kertészeknek kezében van, kik törpebirtokaikon, a gazdaságnak ez ágát művelve, egész vagyont gyűjtöttek össze, mig szomszédaik, a magyar, hozzájuk mérve, aránylag nagybirtokosok, lassan-lassan a természet sűrű csapásaitól sújtva a tönk szélére jutottak. A mit a bolgár kertészek kezük munkájával, mert gépeket ők még nem használnak, el tudnak érni, az a magyar földmivelőnek lehetetlenség lenne?! Vagy a bolgár tenyér erősebb, edzettebb, a magyarénál? Nem tudja a versenyt velük felvenni ? Nem hinnők. Ha a versenyben valamely tulajdonságukkal a bolgárok előnyben állanak, úgy az kitartó szorgalmuk s hihetetlen munkabírásuk, a mit az ilyen belterjes gazdálkodás megkíván. De ezt talán a magyar munkás is, ha akarja, úgy elsajátíthatja s ha benne hasznát leli, el is kell, hogy sajátítsa. Szinérváraljának erre a célra is különösen alkalmas területe van. A Szamos mentén elterülő termékeny, könnyen locsolható birtokok, különösen pedig az u. n. Kácza, minden bizonynyal több hasznot hajtana a zöldségfélékkel, mint bárminő dús termés idején a most termelt kalászosokkal. De nemcsak a kertészet, az, ami a belterjes gazdaságot kimeríti, hanem ott van a gyümölcstermelés, melyből óriási kivitelt érhetnénk el. Nem csupán a szőlő az, melylyel versenybe mehetünk, hanem mindazok a gyümölcsök, melyek a külföldön elsőrendű keresletnek örvendenek. A kecskeméti alma, a magyar dinnye s egyáltalában az összes asztali gyümölcsöknek oly nagy kvántuma fogyasztódik a külföldi asztalokon, hogy milliókra megy azon összegek száma, a melyet ezen gyümölcsök kivitelével elérhetnénk. Természetes az is, hogy gyümölcsünknek piacot kellene teremteni; de egy-két termelő kivételével erre sem fordítunk gondot, hanem elpottyázzuk termésünket úgy, ahogy lehet, itthon. Természetesen ez nem mehet egyszerre, mindenhez idő kell. De ha sohasem próbálkozunk, ha még a kísérletezésektől is irtózunk, akkor bizony nem sok reménységünk lehet, hogy a földmiveléssel foglalkozók helyzete egyhamar megjavuljon. Ha majd igyekezni fogunk minden eszközt megragadni, hogy az emberi kéz munkája versenyre kelljen a természet csapásaival s amit a nagy termesztvénynél a természet mostohasága megtagadott, azt más téren az emberi kéz belterjes gazdasága behozzon, akkor, de csakis akkor tekinthetünk majd nyugodtabb szivvel a gazdasági mérlegek elé, s nem kell majd folyton attól rettegnünk, hogy egy esetleges rossz termés gazdaságilag tönkre tesz bennünket. (2) 1908. Augusztus 11. A végrehajtási novella ellen. Egyre több helyen és egyre szélesebb körben folynak le a kereskedők és iparosok amaz értekezletei, melyek tárgyát a végrehajtási novella káros következményei ellen való védekezés képezi. Némely értekezlet megelégszik A tündérmadár kacagni kezdett most s lekiáltotta a favágónak: — Látod, látod, hogy nem fogadod meg a tanácsaimat, amelyekről olyan megvetően beszéltél. Miért búsulsz amiatt, amin már úgy sem segíthetnél. Eleresztettél, újból meg nem foghatsz. De nem fogadtad meg a másik tanácsomat sem ; hitelt adtál az esztelen szavaknak, amelyeket csak puszta cselből mondottam neked. Ugyan, ugyan, hogy nyelhettem volna én el azt a gyémántot, hiszen akkor magamnak is súlyosabbnak kellett volna lennem félfontnyinál. Pedig tudhatod, hogy olyan könnyű a testem, mint a pehely. Ott voltam a kezedben. Látod, látod, hogy nem árt neked a jó tanács! A favágó szégyenkezve sütötte le a szemét. Ennek az okos madárnak csakugyan igaza van. — Hadd halljam a harmadik tanácsodat is! — kiáltotta azután a tündérmadár felé. — A harmadik tanácsom, felelte a madár — még egyszerűbb a másik kettőnél. Így szól: Fogadd meg a jó tanácsot. A másik pillanatban úgy elrepült a tündérmadár, mintha ott sem lett volna. Londesz Elek. színé rv Áralja annak kimondásával, hogy az áruk hitelezése tekintetében fokozottabb elővigyázat gyakor- landó, más értekezletek ellenben szükségesnek tartják az áruhitelezések teljes beszüntetésének, a már fenálló követelések rögtönös rendezésének kimondását. Az utóbbi álláspontot egyáltalán nem helyeseljük, különösen nem helyeseljük azt, hogy az áruhitelt élvező fogyasztók tartozásaik röktönös rendezésére szorittassanak. A végrehajtási rendelet még nem tétetett közzé, nem tudjuk tehát, hogy a veszedelmes törvény mikor lép életbe, tehát már ezen okból is legalább is időelőtti és elhirtelenkedett dolog a hitelt élvező fogyasztók zaklatása, annyival inkább, mert ezek túlnyomóan lejárt követeléseknek lévén minősíthetők, ezekre, mint ilyenekre nézve egy évig a régi végrehajtási törvény határozmányai hatályosak. De van a kérdésnek megszívlelendő másik oldala is. Az olyan adós, akinek végrehajtás alá vonható vagyona nincs, még kevésbbé lesz hajlandó fizetni akkor, ha az áruhitelezők esetleg szóbeli megállapodások, vagy eddig fennállott szokások ellenére is — rögtönös fizetést követelnek. Ellenben a kíméletes eljárás azon adósok nagy részében is felébreszti a kötelesség érzetét, akiknek a végrehajtástól nincs okuk félni, ezek meggondolják azt, hogy áruhitelre a jövőben is rászorulnak, minélfogva igyekeznek hitelüket fenntartani. Vegyék figyelembe a hitelezők azt is, hogy a védekezés terén miként járnak el a vidéki pénzintézetek. Ezek, tudva azt, hogy adósaik egyszerre való megrohanása országos katasztrófát idézne elő, a kivételesség terére léptek s a többek közt az úgynevezett törlesz- téses váltók tekintetében adósaiknak a törlesztéshez való jogát továbbra is fenntartották ; ezt a jó példát kell követni a kereskedőknek is. Az áruhitel teljes beszüntetése tárgyában hozott határozatokat sem helyeselhetjük. Áruhitelre úgy a kereskedőnek és iparosnak, valamint a fogyasztónak szüksége van; hitelszervezetünket még a novella káros hatásai okából sem gyúrhatjuk át egyszerre mássá, legfeljebb tehát az óvatosságot s az áruhitel szertelenségétől való tartózkodást lehet ajánlani, de azt sem úgy, h£gy most már a kereskedők azoktól is tagadják meg az áruhitelt, kik elégséges fedezettel rendelkeznek s jó fizetők. Általában pedig ajánljuk, hogy olvassák el figyelemmel kereskedőink ezt a félelmetes novellát. Ha ezt kellő higgadtsággal megteszik, rá fognak jönni arra, hogy — bár tagadhatatlanul sok félszeg intézkedést tartalmaz ez — mégsem oly félelmetes és nem annyira romboló hatású, mint azt a publikálás előtt, a zűrzavaros országgyűlési tárgyalás során sokan hitték. A vasárnapi munkaszünetről. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter a ! vasárnapi munkaszünet végleges rendezése érde- | kében törvénytervezetet alkotott, mely ősszel már tárgyalás alá kerül. A javaslat a vasárnapokon és Szent István király napján kívül karácson első napját is munkaszüneti napnak nyilvánítja. A munkaszünet a törvényjavaslat szerint, a javaslat szövegében megállapított kivételektől eltekintve, legkésőbb a munkaszüneti napon reggeli hat órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig tart. A törvényjavaslat szerint a kötelező vasárnapi és ünnepi munkaszünet szempontjából ipari munkának kell tekinteni minden olyan munkát, amelyet áruk, nyerstermények vagy félgyártmányok elállításánál, feldolgozásánál, kereskedelmi forgalomba bocsátásánál és árusításánál, vagy ezekkel kapcsolatosan, vagy ezek céljaira, vagy bárminemű kereskedelmi üzlet, ügynöki vagy közvetítői tevékenység körében nyilvánosan, vagy idegen munkaerő igénybevételével iparszerüleg végeznek. A törvényjavaslat megállapítja azokat az eseteket, melyekben a feltétlenül kényszerítő okokra való figyelemmel a munkák munkaszüneti napokon is végezhetők, de az ilyen kivételt teremtő rendeleteket és azoknak minden módosítását az országyülésnek be kell mutatni. Oly munkára nézve, amely erőhatalom, elemi csapás, vagy forgalmi akadály elhárítására, ezek következményeinek megszüntetésére, vagy enyhítésére, vagy közbiztossági, közegészségi, vagy hadászati érdekből szükséges, vagy kivételes ünnepi alkalmakkor a nyilvános díszítéssel és közélelmezéssel jár, a munkaszünet alól a törvényhatóságok első tisztviselője esetről-esetre kivételt állapíthat meg. Az í ily munkáért, bármily rövid időt vett is az | igénybe, a személyzetnek a munkaadó a ren- j des napi fizetést, vagy bért tartozik az illető I munkaszüneti napra fizetni. A kereskedelmi üzletek munkaszünetét a javaslat olyképpen szabályozza, hogy az ipari és kereskedelmi árusítási munkaszüneti napokon, Budapest kivételével, reggel hat órától déli tizenkét óráig végezhető, Budapest területén továbbra is csak a közfogyasztásra szolgáló élelmi cikkek s ezek is csak reggel hat órától délelőtt tiz óráig árusíthatók. A kirakóvásárok is meg vannak szorítva. A dohány, dohánygyártmányok és a dohányzáshoz szükséges cikkek árusítása tekintetében a javaslat fentartja az érvényben álló rendelkezéseket, ellenben az égetett szeszesitalok árusítását lényegesen korlátozza, olykép rendelkezvén, hogy azok az italmérések, amelyekben az engedély szerint kizárólag az égetett szeszesitalokat szabad kimérni, munkaszüneti napon csak reggel hat órától délelőtt tiz óráig tarthatók nyitva. Amennyiben pedig az italmérőnek bor, sör, vagy más ital kimérésére is van engedélye, üzletét munkaszüneti napokon délelőtt tiz órán túl nyitva tarthatja ugyan, de a megállapított időn kívül égetett szeszes italokat üzletében kimérni vagy árusítani nem szabad. Az ipari és kereskedelmi irodákban a munkának általában szünetelnie kell a törvény- javaslat szerint, kivételt egyedül az olyan irodai munka képez, mely a megengedett ipari munka végzéséhez múlhatatlanul szükséges s rendeleti utón ilyennek nyilvánittatik, de ez az irodai munka is kizárólag az üzem telephelyén és csupán délelőtt nyolc órától tiz óráig végezhető. Előírja a törvényjavaslat, hogy az ipari és kereskedelmi üzletekben munkaszüneti napon három órán vagy ennél rövidebb időn át foglalkoztatott alkalmazottaknak a következő hét valamely munkanapján egy teljes délelőttöt, vagy egy teljes délutánt, a három órán túl foglalkoztatott alkalmazottaknak pedig a következő hét valamely egész munkanapját, vagy hétnek két munkanapján egy-egy teljes délelőttöt vagy teljes délutánt köteles pihenő időül engedélyezni. Minden más üzemnél a munkaszüneti napon foglalkoztatott alkalmazottaknak a munkaadó minden második munkaszüneti napon teljes szünetet köteles adni s ha az alkalmazott három óránál többet dolgozik, a minden második munkaszüneti napon nyújtandó teljes szüneten kívül még a következő hét valamely munkanapján egy teljes délelőttöt vagy egy teljes délutánt köteles pihenő időül engedélyezni. HÍREK. Kinevezés Dr. Ember Elemér, körorvost, tb. járásorvost a szatmár-uagybányai vasútvonalon Szatmártól Sikárlóig terjedő munkakörrel pályaorvosnak nevezték ki. Eljegyzés Marosán László eljegyezte Pap Kornéliát, özv. Pap Antalné leányát. Megerősítés. A szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet a Bajnóczy Géza lemondása következtében megürült igazgatói állásra Wilkovits Miksa, tekintélyes kereskedőt választotta meg. Ezt a választást az országos központ megerősítette. Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Patek Béla, kassai polg. iskolai tanítót a nagykárolyi áll. polgári iskolához áthelyezte és az igazgatói teendőkkel is megbízta. Interpelláció, a főszolgabiro úrhoz. Tudomásunk s nagyon régen történt híradásunk szerint a szinérváraljai képviselőtestületi tagok választása első fokon meg lett semmisítve. Tisztelettel kérdezzük: miért nem lett elrendelve az uj választás még a mai napig sem? A törvénytelenül bekerült képviselőtestületi tagok határozata lehet-e jogerős és a szabálytalanut alakult képviselő- testület intézkedéseiért felelősségre vonható-e ? Tanfelügyelők szabadsága. Bodnár György kir. tanfelügyelő f. hó 1-én szombaton kezdte meg hat hétre terjedő szabadságát. Helyettese ezen idő tartama alatt Sprenger Ferencz kir. s • tanfelügyelő, ki már haza is érkezett szabadságáról s átvette a kir. tanfelügyelőség vezetését. Mihály Ferenc kir. s-tanfelügyelő szintén szabadságon van e hó 1-étől. Faragó Ignáez kir. s. tan- felügyelő e hó 10-én kezdte meg szabadságát,