Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-07-21 / 30. szám

(2) 1908. julius 21.

SZÍNÉ rv áralja

30. szám.

következtetést lehet vonni, kiben él a nemzetállam öntudata.

Ennek fenntartásával az 1874. évi XXXIII. t.-c. az iparosokra vonatkozólag aképpen módosítandó, miszerint választói joggal bírjon minden képesítéshez kötött önálló, magyar honos iparos bármily csekély adót fizessen is.

A zugbankárok.

A baj, melyről szólani akarok, nem közönséges. Nem, valóban rettenetes valami. Ragályos betegségek ellen a lassan-lassan erősbödő tudományos tapasztalat megóvhat bennünket, nyílt ellenséget visszaver a férfikar : társadalmunk ama titkos ellensége, akiről szólani akarok, veszélyesebb, mert alattomos és körültekintő; erősebb és legyőzhellenebb, mert polyphoz hasonlóan száz és száz karral láncolja le áldozatát és a szerencsétlen képzeletét és reményét felcsigázva, mámo- ritó kéjben tartja, mig lassanként minden csepp vérét ki nem szívja.

A nálunk újabb időkben annyira elterjedt zugbankárokról szólok, e vipera fajról, mely mások felizgatott vágyaiból táplálkozik s melynek igyenélő hada ma már északtól délig és kelettől nyugatig behálózta az országot bűnös üzelmeivel és a hirtelen gazdagodás ködképét tárva fel csillogó »értékpapírok« özönét bocsátja szét, hogy megölje derék népünk munkakedvét és kicsikarja azt a nehány fillért, melyet önszorgalom vagy atyáinak takarékossága egybehalmoztak.

A legtöbb embernek hazánkban fogalma sincs erről az undok fajzatról, mig hálójába nem kerül. Mint a mérges pókok, elrejtett zugokban, tartózkodnak ők is szabályosan fonják ott hálóikat s ebben nincs görcs, mely nyílt összeütközésbe jönne a törvény, rendőrség tekintélyével, sőt valami csin és tetszetős van munkájukon, mint a madaraknak kitett lépen, mert hiszen ők nem közönséges rablók és zsiványok, kik fegyverrel kezökben és dörgő szavakkal támadják meg az embereket; nem, már csak azért sem, mert az ilyenekre nézve a mi »felvilágosodott« korunkban rósz idő jár. A rablókat és zsiványokat esetleg fel is akasztják és a zugbankár tudja, vagy legalább borzadva sejti, hogy ez rósz dolog. De miért is tenne ő ilyesmit? A tudatlan rabló, ki talán azért, hogy éhező gyermekének egy falat kenyeret szerezzen, bűntettre vetemedik, csakhamar rajta veszt mesterségének gyakorlásában és alig pár száz koronát szerezhet sokkal nagyobb fáradsággal, mig a »bankár ur«, az aranyláncokban bővelkedő és jól táplált férfiú, ki előtt még excellenciás urak is tisztelettel emelnek kalapot, ugyanannyi idő alatt ravaszsággal és munka, veszély nélkül hiszékeny emberektől sok ezreket seper be. Mindenki tudja és legalább egy-két példából tapasztalja, hogy a tőzsde-üzlettel mily óriási vagyonra lehet szert tenni, nem ritka eset, hogy valaki sorsjegy után gazdaggá lesz ; de a sok ember közül, ki ezt látja és sóvárogva tapasztalja, vajmi kevés az, ki e tőzsde és szehajós a tengerbe volt kénytelen lebocsátkozni, ha az est beköszöntekor nem lebegett (a széláramlatok miatt) a szárazföld valamely pontja fölött. Ilyenkor aztán hajón szállítják vissza a bátor léghajóst.

Az északi nap, mely langymeleg sugarakat lövel a szép városra és derült tájékára, vöröses fényt árasztva hanyatlik alá. A tenger nyugodt síkja biborfényben ragyog, melyből élesen tűnik elő a szemközti svéd part sötét vonalait képező alakja; előttünk pedig a rév hatalmas őrei: a három kis szigetből álló erődök merednek, világosfehér falaikkal egyenesen a tengerhabokbót emelkedvén ki. A fellegvár sáncait már kezdi eltakarni a szürkület; az északon fekvő, szomszédos Klampenborg, e pompás tengeri fürdőhely, körvonalai pedig már jórészt nem láthatók. Az est lassan ereszkedik a gyönyörű vidékre; a sötétség azonban nem lesz úrrá fölötte ; mert az ezer, meg ezer csillagtól ragyogó égen fölbukik a teli hold és kezdetben aranyfényü, utóbb ezüst- csillogásu hidat vet a tenger nyugodt tükrére.

A látvány elbájoló, lélekemelő, felejthetlen ! Közelébb érezzük magunkat Istenhez, kinek határtalan kegyelme ily élvezetben is enged bennünket részesülni.

Kjőbenháven, pompás remeke az embereknek és gyönyörű pontja földünknek, üdvözöllek!

rencsejátékok módját megértené és okosan használná fel. Az ilyeneket hálózza be a zugbankár, felkölti reményét, kiolthatlan vágyat ébreszt bennök a csillogó milliomok után és magával ragadva a szerencsétleneket, csaknem eszméletlen állapotban viszi — az anyagi és erkölcsi sülyedés és az öngyilkosság útjára.

Ily rettenetes alakja társadalmunknak a zugbankár. A Hugó Victor polypjához lehet csak hasonlítani. De még ennél is szörnyetegebb, mert hiszen ember, kiről feltehetnők, hogy érezni tud. Az ily embernek azonban az érzelem csak arra való, hogy játszszék vele; az ily lény mindent csak latol és latol s aki hálójába került, az csak egy tárgy előtte. Játszik vele, mint macska az egérrel, de a játék, a milliomok után vágyódó lélekkel, nem a kedély, hanem a kiszámított ravaszság játéka.

A törvényhozás szava a ragadozókkal szemben nem elég. A sajtó és a társadalom közreműködése is szükséges. Egy-két felszólalás, néhány megbélyegzés nem elég ugyan a baj gyökeres orvoslására, de nem is felesleges. Ha elég erős és határozott a közvélemény kárhoztatása, bizonynyal lesznek egyesek, kik e szégyenteljes üzlettől félénkségből viszavonulnak, de ha nem lennének is, okul népünk és óvatosabb lesz az ily üzletek megkötésében. A nyilvánosság mindenkor ellensége a nem tisztességes pénzszerzési eszközöknek és egyes könnyelműségre hajlandó egyének hatásos nevelő eszköze. Szólaljon fel azért a sajtó egyhangúlag és férfiasán az értékpapírok és sorsjegyek ilynemű elárusitása ellen és a társadalmi célok előmozdítására alakult egyletek tegyék önmaguk kötelességévé, hogy e fontos ügyet megbeszéljék és annak orvosszerei- röl gondoskodjanak.

A drágaság.

Sokkal többet Írtak és tárgyaltak már nálunk a kivándorlás okairól és ezek megszüntetéséről, semhogy e kérdés taglalásába újból belefogni megokoltnak látszanék.

Kétségtelen azonban az, hogy ha munkásaink itthon megfelelő foglalkozást és munkabért kapnának, ha lakásviszonyaink jobbak, élelmiszereink olcsóbbak lennének, a kivándorlás nem menne túl azon a normális mértéken, amely mindenütt észlelhető és semmi esetre sem vált volna nemzeti szerencsétlenséggé és veszedelemmé.

Tudván a kivándorlás okait, mindent el kellene követnünk annak megszüntetésére.

Gondolkodni kellene arról, hogy minden munkáskéznek jusson munka az év minden szakában, mert csodálatos módon az egyik oldalon munkáshiányról panaszkodnak, a másik oldalon a munkanélküliek jajgatása hangzik fel.

A munkanélküliség ellenszerei a szervezett állami munkaközvetítő hivatalokon kívül a foglalkoztató műhelyeknek nagy mértékben való szaporítása és főleg a közmunkák, amelyek sohasem fogynak ki és amelynek ellátása, amellett, hogy közhasznú és állandó munkát biztosíthat nagy számú munkásnak, még azzal az előnynyel is jár, hogy csökkenti az alamizs- nálkodásra és közsegélyre szorulók számát, aminek ismét társadalmi és erkölcsi szempontból van nagy jelentősége.

Persze ezeket a közmunkákat nem akkor kell előkészíteni, mikor a munkanélküliek száma nagy és fenyegető vagy amikor a vissza- vándorlók elhelyezésére van szükség. Ilyen közmunkáknak tervszerűen előkészítve, rendszeresen és állandóan keli folyniok, hogy a munkás mindig találjon foglalkozást; de amellett, hogy ő munkáját megkeresi, munkája munkabérének teljesen megfelelő hasznot is kell eredményezniük.

Az élelmiszerek és a lakás szertelen drágasága okozza a munkabérek állandó emelkedését, az emelés megtagadása esetén pedig a sztrájkokat.

A munkabérnek szükségkép olyannak kell lenni, hogy a munkás abból megélhessen és egyéb, amúgy sem túl sok és túl nagy szükségletét fedezze, arányban kell tehát állnia a piac és a lakások áraival.

Nálunk azonban ebben a tekintetben állandó aránytalanság lévén, a munkás képtelen beérni munkabérével, a munkaadó pedig képtelen megfelelni az egyre emelkedő kiadásszükségletnek. Hiszen 190Ő óta 1905 ig például 1000 klg. búza ára 1503 koronáról 2264 koronára, 1000 klg. rozsé 1351 koronáról 1823 koronára, 100 klg. ökör élősúlyban 688 koronáról 911 koronára, 100 klg. sertés pedig 967 koronáról 1363 koronára emelkedett.

E horribilis drágaság megszüntetésére pedig éppen semmi sem történt hatóságaink részéről, nem csodálható tehát, ha minden szükségletnek megdrágulásával a bérek is felszöktek a nélkül, hogy a munkás sorsát a legkisebb mértékben megjavították volna, mert hiszen a nagyobb munkabér sincs arányban a drágasággal, amelyet csak körültekintő élelmezés és lakás- politika tüntethet el, erre pedig, úgy látszik, az illetékes körökben nem igen van hajlandóság.

Kétséget nem szenved, hogy nagy ipari vállalataink jelentékeny része, mert hiszen első sorban ezek volnának irányitó szerepre hivatva, fájdalom, ez idő szerint még nem állanak a munkás-politika kérdései széles látkörü megoldásának magaslatán.

Ha azok ugyanis egyelőre legalább a leg- sajátabb érdekeik kedvéért többet törődnének a megbízható munkásoknak saját gyártási céljaikra való nevelésével és állandósításával, a munkások egymáshoz és kenyéradó gazdájukhoz való vonzódásának, sőt ragaszkodásának fokozásával, amit munkásjóléti intézményeknek, határozottan nem kizárólag jótékonysági alapon való megteremtése és fejlesztése által, aránylag említést sem érdemlő áldozatok árán érhetnének el, kétségtelen, hogy eltekintve a saját előnyüktől, nagy szolgálatot tennének a hazai iparfejlesztés céljának is és igen sokban gyakorlati értékkel járulnának hozzá a kivándorlás nehéz problémájának mielőbbi kedvező és tartós megoldásához.

HÍREK.

Esküvő. Dr. Vájná Géza szatmári ügyvéd, a »Szatmár« szerkesztője a napokban esküdött örök hűséget Biky Károly ref. esperes leányának: Koméinak.

Főnőkhelyettes. A pénzügyminiszter Mező Károly pénzügyi számvizsgálót a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségi főnök állandó helyettessévé nevezte ki.

Felfüggesztett körorvos. A vármegyei közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén dr. Grosz Rezső fehérgyarmati körorvost állásától felfüggesztette, mert hamis adatokat terjesztett be a vármegyei alispánhoz a járványos betegségek ügyében.

Ugocsamegye kikerekitóse. Ugocsamegye törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy feliratot intéz a kormányhoz a vármegye kike- rekitése tárgyában. Kíván magához csatoltatni Szatmármegyéből 13 községet, Beregből 2-őt, Mármarosból a dolhai, huszti és ökörmezői járásokat. így lenne Ugocsának 6 járása 175000. lakossal, Ugrón Gábor, főispán megígérte, hogy a megye ezen akcióját teljes erejéből támogatni fogja. Csak kevés ne legyen az erő.

Templomszentelés Borpatakon. Nagybánya város Borpatak telepének ünnepe volt e hó 12-én. Akkor szentelték föl Pokol Elek bánya- tulajdonos fejedelmi bőkezűségének köszönhető uj gör. kath. templomot. Még szerdán nem lehetett tudni a szentelés határidejét, amennyiben dr. Fábián Péter szamosujvári kanonok, kit a szamosujvári püspök ezen egyházi ténykedés elvégzésére kiküldött volt, gyöngélkedett. Pokol Elek és a hívek többszöri sürgönvi kérelmére végre elhatározta, hogy a neki is oly kedves nagybányaiaknak örömet szerzendő, a szombat délutáni erdélyi vonattal eljön a vasárnap teljesítendő szentelési aktus elvégzésére. Fogadására a pályaudvaron megjelent Brebán Sándor helyettes plébános, Pokol Elek bányatulajdonos és a hitközség számos presbvtere s az állomástól Pokol Elek négyes fogatán a kanonok a g. kath. plébániára hajtatott, ahonnan, miután a helyettes plébános illusztris vendége és kísérete részére hűsítő italokat adatott fel, dr. Fábián Péter kanonok Pokol Elek kíséretében még aznap Borpatakra hajtatott, ahol a hívek a szeretetreméltó főpapot a legőszintébb ovációkban részesítették. Az egész ut, amelyen végig haladt, zöld gályákkal volt díszítve s a harangok zúgása jelezte a régen várt vendég megérkezését. Másnap, vasárnap délelőtt 8 órakor a kanonok Brebán Sándor helyettes plébános és több környékbeli pap segédletével megkezdte a templomszentelést, amikor is a nagymise folyama alatt az ezrekre menő hívők seregéhez beszédet intézett, amelyben nagy szónoki erővel s az elő-