Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-21 / 30. szám
Szinérváralja, 1908. Julius 21. — 30. szám. Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők.--- Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. — Az általános választói jog. Mi képezi ma a választási jogosultság alapját nálunk? Értelmiség és vagyoni csak két irányt ismernek; a kapitalizmust és proletariznmst. Önállóságot s olyan irányt, mely e két szélsőség: kapitalizmus és proletarizmus közti veszélyes ellentétefolyamokon. De az iparosnak hivatása is magával szüli a földmivelőknél nagyobb műveltséget. Miért? Mert folyton az intelligens osztályokkal érintkezik, mi által felcenzus. Itt most az utóbbiról beszélünk. A vagyoni cenzus oly magas, hogy emellett lehetetlen a valódi polgári elemnek a választók sáncai közé s ekként a parlamentbe jutni. Különösen terhes a választói jogosultság alapjául szolgáló vagyoni cenzus a kisiparosságra nézve olyannyira, hogy ma az iparosságnak 80%-a ki van rekeszlve legfontosabb politikai jogából. Nem tudjuk, mi lehetett az 1877. évi XXXIII. t.-c.-nek, meiy a választási jogról szól, — célja? Ha csak az nem, hogy a konzervatív elemnek nagyobb, a radikális elemnek szükebb tér engedtessék?! Mert ez az intenció látszik ki a törvény szelleméből. A konzervatív elemei tudvalevőleg birtokos és földmivelő, a radikális elemet iparos és munkásosztály képezi. Az előbbiek történelmi hagyományoknak, az utóbbiak inkább reformeszméknek hívei már foglalkozási körüknél, világnézetüknél fogva is. Az államnak nem kell félnie az eszmék hadseregétől; sőt az állam csak fejlődik, mely történelmi folyamata mellé az eszméknek is tért enged, miknek hatása abban szokott mutatkozni, hogy a régi elavult intézmények a modern ujabbkori követelmények szerint alakulnak át. Megdöbbentő valóban a törvénynek az iparosok választási jogosultságára vonatkozó ridegsége. Hisz már maga ez az egy körülmény is elégséges ahhoz, hogy az iparosság idegen eszmékben keressen vigasztalást. Szomorú következményét ez intézménynek látnunk is kell. Egyrészük ott van a szociálisták szélső táborában, kik két volna hivatva kiegyenlíteni, nem ismernek. Már pedig erre a középosztályra szükség van. A természetben hirtelen átmenet, légüres tér nincs. Az átmenetet az iparos osztály alkotja, melynek — a pro- letarizmus és kapitalizmus közé lévén beékelve — kétségen kívül erős ellentálló képességgel kell bírnia, hogy rajta megtörjön minden túlzó szélsőség. És eddig e hivatásának az iparosság zöme megfelelt, mert megmaradt továbbra is a magyar állameszme hívének, ami feltétlen magasabb erkölcsi mivoltáról lesz tanúságot. Ezzel szemben mégis szükebb politikai joga, mint a földmivelőké, kik egyrészt tagadhatatlanul alacsonyabb műveltséggel, kisebb képzettséggel bírnak, másrészt jórészük idegen nemzetiségihez tartozik. Már pedig a magyarságnak, különösen a nemzetállam szempontjából a választási jogot illetőleg mi az intenciója? Az, hogy e jog olyanoknak adassék, kik kellő műveltséggel rendelkeznek s általuk a nemzet ereje gyarapodik. A földreivelők nagy része ma alig tud írni, olvasni. Az iparosságnál ellenkezőleg állutik. Legnagyobb része írni, olvasni tud. Van általános és szakképzettsége. Maga a szakmabeli kiképzés is emeli gondolkodását, műveltségét. És az iparos nem végzi be tanulmányait a népiskolákban, mint esetleg a földmivelő, hanem köteles még tanonckodása alatt tanonciskolába járni, sőt jórészük, mint iparossegédek folytatják képzettségöket különféle rajz s szaktantétlenül alkalmazkodik és erősbödik az ő műveltsége is. Ha pedig a magyarságot nézzük, úgy hasonlithatlanul kielégítőbb eredményt mutat fel az iparos, mint a földmivelő. Miként a múltban, úgy a jelenben is az iparos osztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek s mint ilyen, sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához, mint a földmivelő- osztály. Az iparos osztály sokkal inkább tudta megtörni a téves szociáliszlikus és nemzetiségi törekvéseket, mint a földmivelő osztály. Ezek után joggal kárdezzük, hogy ha az iparosságnak nincs választási joga, ugyan mi az, ami őt a magyar államhoz — melyet csak terhes vér- és pénz-adó fizetés révén ismer —szorosabban íüzze? És mi az oka annak, hogy mindeme felhozott s tényleg fennálló érvek dacára a földmivelő osztályt politikai jogosultság tekintetében fölébe helyezik az iparosságnak? Szinte csodálatos, hogy az iparosság mindez ideig nyugodt béketüréssel viselte a reá rakott terhes s megszégyenítő intézkedéseket! Az iparosságnak az államfentartó erejét akkor fogják elismerni, ha részére teljes mértékben, természetesen a nemzetállam keretén belül utat engedünk a választók közé. A nemzetállamban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá, sem választhatóvá. Ennélfogva az iparosoknál is azon szabványok mérvadók, melyekből A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Kjőbenháveni tárcalevél. Az északi országok! Nálunk a legtöbben összeborzadnának, ha valaki azt a tanácsot adná nekik : télen az úgynevezett »északi országok« egyikébe utazni — mulatságból. Pedig az illetőknek nem volna igazuk ; mert földrészünk északi orszgai közül Dánia nem bir oly hideg égaljjal, mint hazánk; Norvégia déli és délnyugati parljai szintén jóval melegebbek késő őszkor, mint Magyarország ; sőt Svédország déli részén nem sokkal hidegebb a november, mint Budapesten. Dániáról, igen sajnos, nálunk rendkívül kevesen tudnak valamit — saját tapasztalatukból; pedig az itteni életszokások, erkölcsök és népviselet mostanig minden magyarnak, kik jártak e szigeteken, nagyon tetszettek, még pedig méltán. Kjőbenháven, melyet valódi barbarizmussal Koppenhágának keresztelt el a túlnyomóan legtöbb magyarnyelvű földrajzi tankönyv és tudományos földrajzi munka, a legjobban épült városok egyike, még pedig nemcsak Európában, hanem az egész földön. Tudvalevő, hogy egy nagyváros utcai tisztasága jórészt attól függ, ki van-e már építve a város területe; mert amig üres háztelkek tarkítják a tereket és utcákat szegélyező épületsorokat. ezek tisztántartása bizony elég bajos! Hisz az épülő házak (még Velenczében is, ahol pedig, nagyon helyesen, hosszú gyékényekkel óvják a járókelőket, az építkezésnél támadó piszoktól és portól) egész porfelhőkbe szokták borítani környéküket. A dán főváros csaknem egészen ki van építve; utcái, nagyon kevés kivétellel (nehány nem előnyös makadamizálástól eltekintve), jól vannak burkolva; ezek csatornázása, világítása és tisztántartása kifogástalanok: tehát nyilvános utcai élete, e tekintetben csak kellemes oldallal bir. A »Köngens Nytorv«. egy nagy, többszögü tér. ahol a legjobban berendezett szállodák egyike is áll. képezi a belváros utcai életének központját. Közel fekszik ide a széles csatornává épített tengerág, mely Amager-szigetet Seeland szigettől elválasztja. Az elsőn Kjőben legnagyobb külvárosa és a hadi tengerészet gyárai épültek; az utóbbin terül el a dán főváros többi része; a két szigetet három híd, melyek egyikén vannak a közúti vaspálya sinei lerakva, köti össze. E hidak úgy készültek, hogy középütt szétválaszthatok ; mikor egy-egy magasabb árbóeu vitorlás vonul el alattuk, egyszerű csavaremelő gépezet által a hid közepén szétnyílik; belső végeik, annyira emeltetvén föl, hogy az ez által támadt nyílás elég széles az alattok elsikló vitorlás árboc fölszerelésének akadály nélküli átbocsátására. Kjőbenháven csak nehány évtized előtt is még elsőrangú erősség volt; mert oly széles ko- ronáju földlánc, mely alatt mély sáncárok vonult, köritette szárazföldi oldalain, hogy e sáncok tetején vajmi kényelmesen hajthatott egyszerre és egymás mellett több kocsi. Néhai VII. Frigyes király rendesen a városi sánc széles koronáján, melyet hatalmas, szép fasorok árnyékoztak be, szokott kocsikázni, maga hajtván kétlovas fogatát. Mióta e sáncokat elkezdették behordani és »boulevard«-okká építeni, Kjőbenháven gyorsan fejlődik; mert magához csatolta összeépitkezés által a körülette fekvő falvakat, melyek legnépesebbje húszezer lakossal birt. E »körúton« találjuk nemcsak a dán főváros, hanem talán az egész föld legjobban berendezett kerti mulatóhelyét, a méltán hires »Tivoli «-t, melynek vasárnopokon néha huszonötezer látogatója van. Kiváltképpen nagy közkedveltségnek örvendenek az itt rendezett léghajó-felszállások, Minthogy Kjőbenháven szigetek partjára épült, bizony többször megesett, hogy a fölszálló lég-
