Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-14 / 29. szám
Szinérváralja, 1908. Julius 14. — 29. szám. Ötödik évfolyam. SZIIEBTlBiLJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 90s Tar * . V, f * V a,Előfizetési árait'. Egész évre G korona. Félévre 3 korogna,, Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12-ftfWíS, Nyilttér soronkint £0 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Az uj végrehajtási törvény. Életbevágóbb, a nemzet további gazdasági életére fontosabb kérdést ember- emlékezet óta nem tárgyaltak parlamentben s azonkívül, mint a melyet most a legnagyobb érdeklődés mellett vitatnak meg s léptetnek rövidesen életbe: az uj végrehajtási törvényt. Mindenki tisztában van e kérdés óriási jelentőségével, hiszen egész társadalmi osztályok létkérdését, existentiát óhajtja az uj törvény hathatósabb oltalomba venni. Meg akarja akadályozni azt, hogy könnyelmű adósságcsinálás kö- vetkezményeképen lehessen mindenkit kiforgatni alapjaiból s az illetőt a hajléktalan nyomornak kitenni. Rég vajúdó kérdés már ez. Tudta mindenki, hogy sokáig a régi hiányos törvény életben nem maradhat. Hiszen egyes vállalatok, a részletüzletek arra alapultak, hogy merőben felesleges tárgyakat, hihetetlen drága diszmüveket, borsos árakon sóztak a könnyenhivő közönségre, hogy azután a régi törvény alapján kiforgassák mindenéből, dobra verjék utolsó párnáját, hogy az utazó vigécek mentői nagyobb provisiót, gazdáik pedig nyereséget vághassanak zsebre. Nem kell ismertetnünk a részletüzletek gálád eljárásait. Azt a rablógazdaságot, melyet a gyanútlan közönség rovására űztek, hogy tízszeres, húszszoros árat értek el a részletben vevőtől, mint attól, ki ugyanazt készpénzben tudta beszerezni. Persze a részletfizetés kedvezménye kecsegtetőnek látszott azok előtt, kiknek a ravasz ügynök minden ékesA „SZINÉRVARALJA" TARCAJA. Ke hidd valónak, mit csak sejtesz, Vigyázz a vádra, mit kiejtesz, A gyanú öl s bár nem ér tetten: Elveszünk benne mindaketten. Hit, kedv elhagy, beáll a bánat, Te értem sóhajtsz, én utánad, S élébb-utóbb mi lesz a vége ? Egyszer csak nem törődünk véle I. . . Bállá Miklós. Az orvos. — Irta: Sebestyén Béla. — A fiatal doktor vacsora után rosszkedvűen ült fekete kávéja mellett. Egész nap sok dolga volt, sokat járt-kelt s bár jólesett most a pihenés, jókedvét mégsem nyerte vissza. — Itt kell maradnom a fővárosban ebben a tikkasztó hőségben. Mig más ember fürdőn mulat, vagy falun nyaral, én nem szabadulhatok el a friss levegőre. Czigaretlára gyujiolt, majd Íróasztalához lépett, hogy a délután érkezett leveleket elolvassa, szólását latba vetve, arról a könnyűségről tartott előadást, amelylyel a fizetések majd eszközölhetők. Ha azután egy részletfizetés bármely okból elmaradt, jött a perlés, a végrehajtás s végül a dob. Erre kerültek ugyanis szegényes ingói s ha fizetése volt, úgy azt is letiltották, sokszor ezáltal állásából kiüldözték a szegény, szerencsétlen, becsapott adóst. Az uj végrehajtási törvény egyszeriben véget vet mindezeknek. Senki sem fog Pallas lexikont részletben venni, sem Brownirg revolvert, még kevésbé vadász- fegvert, avagy fényképező masinát, ha arra nincs módja, mert nem lesz egyetlen olyan részletüzlet sem, mely az ilyen egyedeknek, kiknek az uj végrehajtási törvény sem fizetésüket, sem ingóságait letiltani avagy lefoglalni nem engedi, hitelezzen. De kérdjük: Szükség volt arra, hogy a rettenetes percentuáléra dolgozó részletüzletek hitelt nyújtsanak? Szükség volt arra, hogy a kishivat alnok tönkre tegye magát, egy tervszerüTeg az ország egész területére kiterjedő s előkészített rablóhadjárat kedvéért ?! Belátjuk, hogy bizony nem volt szükség reá a múltban s még kevésbbé szükséges a jövőben. Sokan kárhoztatják mindezen előnyök daczára az uj törvényt. Kárhoztatják pedig azért, mert némely politikus bizonyos felekezeti jelleget óhajt annak kölcsönözni, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha az bizonyos rendezetlen vallási viszonyok közt élő hitsorsosok ellen irányulna. Hogy ez mennyire naiv hiedelem, azt bizonyítani intelligens emberek előtt szinte felesleges, hiszen nagyon régen Gépiesen bontolta fel egyiket a másik után, átfutotta, majd eldobta. Egyiknél azonban kissé elgondolkozott. Egy pácziensének az atyja irta, aki örömmel újságolta, mennyire használ leányának a falusi levegő. — Látogasson meg minél előbb, kedves doktor ur, hogy maga is meggyőződjék, a nem remélt kedvező változásról. Kedves betegünk már alig köhög s a rég nem látott pirosság is vissza tért arczába. Az orvos pillanatig gondolatokba mélyedt, majd hátradőlve székében gondosan tanulmányozni kezdette a levélhez mellékelt táblázatot. E táblázaton gondosan volt feltüntetve a beteg leányka hőmérsékletének minden emelkedése, vagy csökkenése, valamint az is, hogy mindennap mennyit töltött künn a szabad levegőn. — Szinte csodálatos. De nem, nem bizhatok a javulásban. Az ember csak magamagát csalja meg, ha ideig-óráig tartó kedvező változás alapján már a legjobbat reméli. A táblázatot is odatette a többi irás közé, azulán felkelt, hogy dolgai után lásson. Másnap reggel ismét eszébe jutott a beteg leányka. Levelet kellett írnia atyjának, bővebb utasítással Sokáig kezelte a kis Erzsikét, ismerte betegségét és maga küldötte a vidékre, hogy a friss levegőn gyógyulást találjon. — Ha vasárnap időm volna meglátogatnám, mondotta magában. Különben nincsen kizárva, volt az, ha jól emlékezünk legutoljára a mohácsi vészt megelőző időkben, midőn az országban a hitel üzleteket az izraeliták s a zsidók kötötték csupán. Manapság már igen csekély hányadát bonyolítják le az efféle üzleteknek a fent említett vallásokban leledzők, hanem igenis minden felekezet szépen képviselteti magát az ilyen üzletek szerzésében s lebonyolításában. Az uj törvény még nem lépett életbe s kérdés, hogy a régi meddig marad átmeneti törvényként életben; de egy már ma is bizonyos, hogy a törvény humánusan igyekszik gondoskodni a kis exis- tenciák sorsáról s megvédi őket, saját károsodásuk nélkül attól, hogy tönkre tehessék, hogy mefoszszák az államot a kis adófizető polgáraitól. Hogy ez a törvény tönkre teszi a hitelt, hogy rongyos ruhában kell majd ezután járniok azoknak, kiknek hitele, miután pereskedés utján rajtok behajtani mitsem lehet, — nincsen, — ez is csak olyan roszindulatu s megtévesztésre szánt híresztelés, mint a többi s abból a forrásból ered, melynek érdekében állott volna a régi törvény még pár száz esztendeig minden hibáival egyetemben életben tartani, mert ezek nem számolnak avval, hogy van a magyar embernek, egy tényleg le nem foglalható, sem el nem árverezhető valamije, a mi azonban minden ingó s ingatlan vagyonnál ezerszerte többet ér s a mely a hitelező érdekeit mindenkor szem előtt fogja tartani s azt megvédeni, s ez a valami, a becsület. A becsületes ember hitelezőjének per nélkül s még akkor is megfizet, ha ha a mérnökné addig elutazik fürdőbe, mert ez az ideges asszony egy perczig sem tudna orvos nélkül ellenni. . . Fölvirradt a vasárnap és az orvos maga sem tudta mért, a kávéházban a pinczértől a menetrendet kérte. Csak akkor jutott eszébe, hogy a kis Erzsit akarja meglátogatni. Kissé haragudott saját magára, miután utazásának nem sok értelme volt. De vágyott a kis Erzsit láthatni, mást határozott véle. Egyenesen a pályaudvarra ment és felült a vonatra, mely a közeli nyaralótelepre vitte. Mikor a vasút közeledett a kedves faluhoz, szivét összeszorulni érezte. Hogy is ne, hiszen már majd egy hónapja, hogy Erzsikét nem látta. Azelőtt minden héten háromszor is járt a beteghez. Hiányzott neki a sápadt, kedves leányka, akiről ő tudta a legjobban, hogy a gyilkos betegséget, mely ifjú életét megtámadta, aligha fogja kiheverni. A levél leírása ulán azonnal megtalálta a házat, melyben nyaraltak. Nagy árnyékos park volt a ház körül, mely a fák között, mintegy teljesen el volt rejtve. A kertben Erzsiké atyja egy virágágy mellett, foglalatoskodott. Örömmel sietett feléje, a mint észrevette: — Isten hozta, kedves doktor ur! Kimondhatatlanul örülök, hogy meglátogatott. A mi kis betegünk annyira jobban van, hogy egész boldog vagyok. Az orvos mosolygott. A világért sem mutatta volna, hogy nem osztja az apa vérmes Féltékenység.
