Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-15 / 3. szám
(2) 1907. Január 15. SZ1NÉRVÁR ALJ A 3. szám. a költségvetésben megszabott 110,000 koronán túl terjeszkedni nincs módjában. A dolog tehát úgy áll, hogy a bírósági épület föltétlenül a község középpontján lesz felállítva, de a legolcsóbb telek lesz elfogadva. A polgári iskola ügyében jónak látta a küldöttség a kihallgatás kérésétől elállani, azon okból, mert előzetes tájékozás szerint a miniszter ellensége a küldöttségeknek s könnyen megeshetett volna, hogy elutasító választ kapunk. Földes átvette a kérvényt és az okmányokat és magára vállalta az ügy elintézését. Földes biztatására azzal a meggyőződéssel távozott 10-én este a küldöttség Budapestről, hogy Földes kezében a polgári iskola ügye bizlositva van. Ezzel be is fejezhetnénk tájékozásunkat, de nem tehetjük le a tollat anélkül, hogy köszönetét ne mondjunk dr Földes Béla képviselőnek, aki a küldöttséget igazán lekötelező előzékenységgel fogadta, az ügyekben fáradságot nem ismerő buzgalommal járt el és a sikert biztosította. Az előzékenységben annyira ment Földes, hogy a küldöttséget vendégéül látta. Kedves kötelességünknek tartjuk ezt itt feljegyezni, mert előbbi képviselőink csak a mandátumra pályáztak, azután pedig látni sem akarták választóikat. Feljegyezzük ezt például és a következtelésre alapul még azért is, mert eddig választó kerületünk nagyobb községei mindent elhalásztak előlünk, képviselőink Szinérváraljára semmit sem adtak, Földes pedig nagy befolyását (mert ez tényleg nagy) községünk érdekében is érvényesíti. Adja az Isten, hogy becsületes törekvését, községünk érdekében teendő lépéseit teljes siker koronázza! nemcsak nem helyes, de határozottan elitélendő eljárás. Hát nem tudunk mi együtt mulatni és nem tudjuk báljainkat közös akarattal anyagilag is kiválóan sikerűitekké tenni ? Vagy a vendéglősök érdeke fogja már szabályozni nálunk a társadalmi érintkezést? Szomorú lenne. A 12-iki bálon jelenvoltak közül a következőket sikerült feljegyeznünk. Asszonyok: Almássy Zoltánná, Bajnóczy Gézáné, Boros Zoltánná (Aranyosmedgyes)Ecsedy Károlyné, Fábián Istvánné, Gerber Ödönné, Incze Jánosné, özv. Kató Gáspárné (Apa), Király Jó- zsefné (Tass, Szabolcsvármegye) Láczay Zoltánná (Aranyosmedgyes) Lugosy Istvánné, Nagy Bertalanná, Nagy Lajosné, Német Andrásné, Papp Istvánné, Perecz Sándorné (Avasujváros) Sátor Dávidné, Sólyom Sándorné, Sólyom Zsigmondné, Stuller Istvánné, Szilágyi Tihamérné, Vasvári Emilué. Leányok: Bajnóczy Valér, Burdó Juliska, Gerber Irénke, Incze Ilonka, Kamaráth Vilmuska, Kató Etelka, Király Juditka, Kövér Aunuska és Rózsika, Nagy Leonka, Nagy Mariska, Német Erzsiké, Sátor Jolánka és Aunuska, Újhelyi Aunuska. Jegyeiket megváltották: Ujfalussy Miklós 40, Egy, magát megnevezni nem akaró, Szőke Bálint, id. Helmeczy Jóssef, gróf Dégenfeld Sándor, Böszörményi Zsigmond és Mándy Zoltán 10—10, Teleki Antal, dr Kaba Tihamér, dr Tatár János, Venglártsek István, Koroknay Károly és Gyarmati Sándor 5-5, Nagy Imre 4, Máncz György és Lányi Sándor 2—2 koronával. Felülfizetett: Láczay Zoltán 20, Boros Zoltán, Szilágyi Tihamér és Szilágyi Zoltán 10—10, Perecz Sándor 6, Bajnóczy Géza, Sátor Dávid, Jakó Kálmán és Nagy Lajos 5—5, Papp István 4, Nagy Bertalan, itj. Helmeczy József, Boér Károly, Kauten Miklós és dr Székely Farkas 3 — 3, Vasvári Emil, Szjlvásy György, itj dr Pa- polczy Béla, Gerber Ödön, Osztián Antal és Bárány Béla 2—2, Gál József, Sólyom Sándor, Ecsedy Károly és Sólyom Zsigmond 1 — 1 koronával. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — Be jó dolguk van a tisztelt honatyáknak, egyre vakációznak, egyre pihenéssel válthatják fel a nagyarányú munkálkodásukat. Három heti szünet után végre-valahára ismét megnyílt a parlament, hogy serényen munkához lássanak a képviselők. * A delegácziók befejezték működésűket, gyors ütemben ledarálták a közösügyeket, Nem sok vizet zavarlak a delegátus urak; nagyobb izgalmat ezután Rakovszkynak erős támadása a függetlenségiek ellen keltett. No de ez jó jelnek bizonyul, mert azt jelenti, hogy a töhbi pártok mégis érzik és tudják a függetlenségiek nagy súlyát. * Volt udvari ebéd is, melyen a delegációk tagjai voltak hivatalosak. A király felette jókedvű volt, szívélyesen társalgóit a delegációk tagjaival örömének adott kifejezést, hogy oly gyorsan A bál. Carneval herceg kedvesen mutatkozott be Szinérváraljáu e hó 12-én. A református egyház bálján jelen volt előkelő, díszes közönség, a szép asszonyok és leányok, meg a fáradhat- lan táncos urak zavartalan, kedves mulatása, a fesztelen jókedv gyönyörű harmóniában megnyilatkozása oly magas színvonalra emelte a bált, s az erkölcsi sikert annyira biztosította, hogy a bál kedves emlékének maradandóságá- ban nincs okunk kételkedni. Az anyagi haszon nem éri el ugyan az erkölcsi siker magasságát, de azért ebben a tekintetben is meg lehelnek elégedve a rendezők, mivel hozzávetőleges számításunk szerint a tiszta jövedelem meghaladja a 200 koronát. Oláh Feri úri cigányhoz méltóan viselte magát, sőt még a vendéglős, Kertész Antal is úgy kitett magáért, mint eddig még soha. Az első csárdást 3/i 9 órakor zenditette rá Feri. A helybeli és a vidéki fiatalság ettől kezdve hajnali 5 óráig fáradhatlanul táncolt. A fiatal emberek egymás kezéből kérték a táncosnőket. Némelyik boszus is volt, mert nem kapott táncosnőt A javithatlan fiatalok még a mamákat is megkísérelték táncra kérni. Igazán elmondhatjuk, hogy 12-én minden tekintetben fényesen sikerüli bálunk volt, bárha az iparosok elég tapintatlanul és talán rosszakaratból is elkövették azt a kedvességet, hogy nemcsak külön bált rendeztek) hanem e bálra a meghívót, bizonyosan rontás* szándékkal a mi bálunk előtt szétküldözték. Ez végeztek az ügyekkel. Az ebéd alatt az első honvédzenekar játszott Bachó karmester vezénylete mellett és egy ismert pontpourit muzsikáltatott, melyben a Kossuth-nótának is előfordulni kellene, de ez — természetesen elmaradt és a sokkal ártatlanabb Helyretyutyutyu nótával helyettesítették. * Beköszöntött a farsang is, mint rendesen, vidáman, jókedvűen. Az egy szemernyit sem alternálja Karneval urat, hogy a szénára ijesztő módon felszökkent, mert ahol ő megjelenik, olt úgy sem fáznak, sőt éppen ellenkezőleg, verejtékeznek és izzadnak az emberek. Bezzeg a szegényeknek nincs kedvük tánczolni és fagyoskodnak rideg otthonukban. Azonban a vidám mulatozók szive kissé felengedhet ebben a nagy hidegben is (az az: a táncterem forró légkörében) és valamelyes »áldozatot« hozhatnak nyomorgó és fagyoskodó embertársaik érdekében. Kossuth Ferenc (ki egyébként már teljesen felépüli) ismert körlevelének megvolt a kellő foganatja. A függetlenségiek az egész országban megmozdultak, szervezkednek, gyűléseket tartanak, szóval egyöntetűen járnak el, ami előbb- utóbb meg fogja hozni a maga gyümölcsét, mert egységes erős, szervezett függetlenségi pártja lesz az országnak s nem kell majd az utolsó órákban toborozni a híveket. A központban tudni fogják, hogy hol, kik a hívei, oszlopai a függetlenségi eszméknek. Különben az egyes függetlenségi képviselők kerületeikben erős propagandát csináltak a függetlenségi eszméknek. * A harmadik egyetem kérdése már régóta izgalomban tartja az országot. A legnagyobb városok között élénk vetélkedés folyik az egyetemért. így Szeged, Kassa, Debrecen, Arad, Temesvár és Pozsony városok külön-külön szeretnék megkaparintani a harmadik egyetemet, ami természetszerűleg nagyban emelné a város értékét. Mint hírlik, Apponyi Albert gróf köz- oktatásügyi miniszter jövő évi költségvetésében Pozsony városát fogja felvenni, mint ahova a harmadik egyetem építendő volna. Miért éppen Pozsony ? Amikor ez közel fekszik Bécshez és és amikor ez a város amúgy is magyarosodig Temesvár volna a legalkalmasabb hely, mely város erős védbástyája a magyarságnak a délvidéken, hol köröskörül a nemzetiségiek terpeszkednek. Egyébként majd elválik, vájjon csakugyan Pozsonyé lesz a harmadik egyetem. * Ismét rebesgetik, hogy most már egészen bizonyos, hogy a kormány azon tagjai, kik nem titkos tanácsosok, már legközelebb megkapják e méltóságot, nemkülönben Justb Gynla képviselő- házi elnök is. Wekerle Sándor miniszterelnök — hir szerint — a király mostani itt tartózkodása alatt tett ebben az irányban előterjesztést ő felségének. Amennyiben ez megfelel a valóságnak — ami egyáltalán nem valószinüetlen — úgy legközelebb Kossuth Ferenc, Polónyi Géza, Zichy Aladár gróf, Jekelfalussy Lajos, Josipovich Géza miniszterek és Justh Gyula képviselőházi elnök, valóságos belső titkos tanácsosok lesznek. A legények aztán elmentek Nagybányára eleségért, de ott elfogták őket s csak úgy tudtak kiszabadulni a fogságból, hogy a Pintye halála titkát ők is elmondták a városiaknak; más hagyomány szerint pedig a Pintye kedvese volt az, aki e titkot közölte a nagybányaiakkal. Pintye hatalma tetőpontján állott, midőn 1703. nyarán a Rákócy kürtök harsogtatták a levegőt. Ő is megtagadta erre a visszhangot az ő hires kürtjéből. A legénységet pedig rendbeszedte és kiadta a parancsot: Fratilor, Fártatilor inainte! Testvérek, pajtások előre! Majos János kuruc kapitány, később ezredes, Máramarosszigetről kétszer is figyelmeztette Nagybányát, bogy hódoljon meg Rákóczynak, de a város e figyelmeztetésekre nem reagált. Erre úgy látszik Pintye bízatott meg, hogy Nagybányát támadja meg. Pintye e megbízásnak nagyon szívesen lett eleget, nem csak azért, mert ezzel alkalmat nyert leszámolni azzal a várossal, amelylyel neki annyi sok keserves üsszeütközése volt, hanem és legkivált azért, mert a nép által indított ezen mozgalom célja épen egyező volt az ő azon törekvésével, hogy a hatalmasokkal szemben a nép is megtalálja a maga jogát és igazát. Sok dicső dolgot hallhatott regélni Pintye az ő őseiről, kik a Rákócyak szolgálatában állottak s igy mikor a nép érdekében most ismét a dicső Rákóczyak egyik unokája fogott fegyvert: ő is kétszeres örömmel csatlakozott a megindult nemzeti mozgalomhoz. Nem nagy fáradságába kerül az embernek megtalálni a Rákócy-forradalom keletkezésének igazi okait. Azok maguktól állanak elő s híven mutatják, hogy ez a mozgalom igazi népfelkelés volt. E mozgalom éle egyáltalán nem irányult a dinasztia ellen, hanem igenis az idegen zsoldosok és adószedők kapzsisága, kegyetlensége és cinizmusa ellen irányult. Eléggé híven jellemzi az akkori állapotokat maga a fejedelem is, midőn mondja: — A sónak ára, amelylyel az ország nagyon bővelkedik, annyira fölemelkedett a harmincadok fölállítása következtében, hogy a szegény kenyerét sótlanul kénytelenittelett enni. Az ennyi nyomást súlyosbította még a számtalan visszaélés és az adók behajtásánál elkövettettek. Az őrök száma növeltetvén, ezek oly nagy kegyetlenségeket követének el, hogy azok, kik valamely nyilvános rendeletet áthágtak, elvesztvén minden reményüket a kegyelemre: a büntetéstől félve, erdők és hegyek rejtekeibe bujdosának. Pintyének sokszor volt alkalma tapasztalni, mennyire sanyargatják ezek a szegény népet. A nép sanyargatásáért ő addig is élt megtorlással s természetesen annál is inkább élt ezzel akkor is, midőn ennek forradalmi és nemzeti karaktere volt. Pintye megbízásához híven Bányára érkezett s felszólította a várost, hogy hódoljon meg Rákóczynak. A város alkudozni kezdett vele, mire Pintye rátámadt a városra, s mint vezér, múltjához és vitézségéhez illően: e támadásnál is ő járt legelői. A városiak felfegyverkeztek s Pintye támadására szintén tüzeltek, amikor Pintye golyó által találva, a támadás színhelyén elesett. A városiak nagyon megijedtek Pintye agyonlövése miatt. Mindjárt követeket küldöttek Rákóczyhoz, ahol azt adták okul Pintye megöletésének, hogy ő és társai rabolni kezdtek. De erre alaposan rácáfol a város egykorú krónikása, aki Pintye elestét igy adja elő:- 1703. Die 14. Aug. — Máramarosban Szigetben levő Feőkapi- tánya az Kurucoknak Majos János két Ízben irt levelet az Nemes Tanácsnak. Elsőben kéri és inti az nemes Várost az engedelemre; másodszor penig igen keményen parancsol két rendbeli levelében; hogy három vagy négy tonna puskaport; tizennyolc sing ángliai posztót, száz tallért, óuát, töltést mennél többet, zászlónak való bagázsiát küldjön az város élete, jószága elvesztése és Feleségeiknek s gyermekeiknek fegyverre való hányattása és Bíráknak s Tanácsnak felkaróztatása alatt; jóllehet Szigetről Majos ur uttyát másfelé vette s bántódása az városnak miatta nem esett, de más rendbeli kurucok signantur (signanter) Békéssy András, J Lantos János, Bállá Urszuly Hadnagyok két zászlóval és amaz hires Tolvaj Hollómezei Pintye ur heted vagy nyolcad magával, ki ekkor mél- tos. Fejedelem Felsővadászi Rákóczy Ferenc kglms urunk Gráát (gratiaját) más emberek által sollicitálta, és egy nehány gyalogos az városhoz és alá estve felé sebessen jővén, a Magyarkapu eleiben állván, potenter urgiálák (ur- geálák) s kévánák, hogy a várost adják fel az Méltós. Fejedelem számára és sok beszédek után mind ők, mind a város részéről arra hajlottak, hogy akkor estvének ideje lévén, mindkét részről zálogot adván egymásnak, meges- mertetnek sub bonis mortis az kívánság és az városnak meghmaradása iránt s minthogy akkor eslve évi Zálogok in vicém bejövén s ki-
