Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-07 / 19. szám
Szinérváralja, 1907. Május 7. —S* 19. szám Negyedik évfolyam. SZINERTARALJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. \ Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: F-A. BIÁN ISTVÁ2ST átvonuló hatalmas áruforgalmat a vasút utján beszedett kövezed vámmal megrótták volna, ma már 100 esztendővel előbbre lehetnénk, mert ügyes gazdálkodással, majdnem semmi kiadás mellett, Szinérváraljának volna kövezete, gyalogjárója, szabályozott patakja s ami bizony édes mindnyájunknak legfőbb vágya: világit ása. Az áruforgalom a bikszádi vonat kiépítése következtében ma már csökkent, de még nem annyira, hogy a község a kövezet; vámszedési jog megszerzésével tetemes jövedelmet ne biztosíthatna. Itt vannak erdőink, amelyeknek nagyarányú kitermelése most vette hezdetét; itt vannak a nemes ércbányák s az Avasban megnyíló kőszénbányák, amelyet termékeinek jórésze városunkat el nem kerülhetve szállíttatnék feldolgozás végett. Itt vannak ipartelepeink, amelyek a kövezed vám jövedelmét szintén fokoznák. Szóval még ma is vannak elegendő forrásaink, amelyek a város fejlesztéséhez a jövedelmet biztosítanák Ne vesztegessük tehát az időt, ne halogassunk Pató Pál módjára, mert ha egyszer igazán késő lesz, akkor azután hiába hintjük fejünkre a bünbánat hamuját. ^ —ly. Községünk tűzrendészete. Szomorodott szívvel gondolunk a címre, mert a sok nincs közt ez a legveszedelmesebb *- nincs Váralján. Ha a vigyázatlanság vagy rossz indulat veszedelmet hoz a községre, egyáltalán nincs más mentség, mint sirás, jajgatás közt nézni végig, miként emészti a pusztító elem vagyonúnkat mikéül teszi romhalmazzá a pár óra előtt még virágzó községet, avagy a vallás, a hit, az Isten akaratán való megnyugvás: »Az ur adta, az ur elvette, legyen áldott szent neve érte.« Pgy‘eÍV. csapás után feijajdulunk és erős elhatározás kél lelkűnkben, hogy megvalósítjuk Váralján is azokat az intézkedéseket, melyek sokkal kisebb községekben áldásosán működnek, védik a polgárok vagyonát és elejét veszik a nagy katasztrófáknak. Azonban a veszély múltával visszatér keleti nyugalmunk és elmondjuk Pató Pál úrral: »Ej! ráérünk arra még!« Valóban az Ur véghetetlen kegyelme mentett meg bennünket eddig a pusztulástól és nyomortól, mert mi a magunk igyekezetéből egyáltalán semmit sem cselekedtünk. E téren sem vezér, sem közlegény nincs közöttünk. Hangoztatjuk a tűzoltóság szervezésének szükségességét, de ezentúl aztán egyebet igazán ne várjon tőlünk senki. Pedig meg vagyon írva: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Ha mi közönnyel térünk napirendre ez igazán égető kérdés felett ne jajgassunk majd, ha egy rettenetes óra hamuvá teszi minden vagyonúnkat. De az elmélkedés helyett térjünk a címre. Mi is hát a községünk tűzrendészete ? Mely intézkedései azok, melyek elejét vennék a veszélynek, avagy a már keletkezett tűz elfojtására vonatkoznak? Sajnos, semmi egyéb, mint egy vizipuska, mely megjelenik lelkiismeretesen’') a tűznél és a nem érdekeltek gúnyos hahotája közben mutatja be, hogy a legutóbbi találmány szerint a vizipuska nem tűzoltásra való, s csak mint érdeklődő ment a tűzhöz szaporítani az ily esetben úgy is nagyszámmal összesereglő semmittevők számát. Avagy az érdekeltek kétségbeesett szitko- zódását hallgatja, mely már több Ízben oly vehemensen támadt fel, hogy csak a higgattabbak kérlelése és rendőri felügyelet mentette meg a semmittevő vizipuskát — rég megérdemelt sorsa, a kijavítás helyett — a teljes elpusztítástól. *) Ez sok jóakarattal van mondva. Szerk. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Családi est. A papa. A mama A leány. A vő. A mama : (kiad egy kártyát) Pass! És mit szólsz te, kedves nőm ? A vő. Én is passt mondok. A leány. Coeur. A vő. (nejéhez) Igazán szeretném tudni, miért mondtál te be Coeurt? A leány. Érdekes kérdés! Hát azért, mert Coeuröm van! A vő. Igazán nevetséges, mikor ebben a színben én vagyok erősebb. A leány. Valamilyen szint mindig be kell mondani. A vő De legalább is nem azt, amelyikből neked nincs. A mama. Hát hogyne lenne neki az a színe, mikor éppen azt mondja be! A vő. Jó, majd meg fogjuk látni. (Játszanak. A hölgyek, kik partnerek, elvesztik a játszmát) A vő. Nos, belátod-e már most, hogy ezzel a színnel nem nyerhettél ? A papa. Nem nyerhetett ?! Azt csak mindenki beláthatja, hogy rossz kártyákkal nem lehet játszani. A vő. (nejéhez) Most, kérlek, magyarázd meg nekem, miért mondtál te be éppen Couert ? A leány. Mert öt alacsony kártyám volt ebből a színből. A vő. Édes Istenem, hiszen ez nem ok. A leány. Jó, jó, tehát rosszul cselekedtem. Még csak kezdő vagyok a shristjátékban. A mama. Nem lehet tőle kívánni, hogy hibátlanul játszék. A vő. Mintha az valami nagy művészet lenne. Talán én hozzá vagyok szokva a kártyajátékhoz ? Nem vagyok olyan, mint igen tisztelt apósom, aki mindenféle kártyajátékot ismer. A mama (a papához) Csakugyan ? A papa. (dühös pillantásokat vet vejére) Vagyis — jobban mondva — fiatal koromban éppen úgy játszottam, mint ahogy a fiatal emberek éppen szoktak játszani. A vő. Én sohasem játszottam. A papa. Remélem, ez igv is marad. A vő. És miért, ha szabad kérdeznem ? Fiatal korodban te is elég sokat mulattál. A papa. Én, én, az egész más ! A vő. És miért egész más? Éppenséggel nem látom be, hogy miért legyen nekem megtiltva, ami neked szabad volt. A papa. Isten ments! A vő. Te mondod ezt ? A papa. Én mondom : minden embert nem lehet egy kalap alá vonni. A mama Természetes, hogy nem. A férjnek először ki kell kérni a felesége engedelmét. A leány, üli, az én férjem semmit sem tesz engedelmem nélkül. Ugv-e férjecském ? A vő. Ne beszélj bolondságokat! Egy férjnek nincs szüksége semmiféle engedélyre. A mama. Vőmuram ! A vő. Mit parancsol, szivem, édes anyósom ? A mama. Kikérek magamnak mindenféle gúnyolódást! Azt hiszem, vőmuram megfeledkezik kissé magáról. A vő. Az imént nem is hozzád szóltam. A mama Leányomhoz szóltál, de hiszen az mindegy. A vő. Bocsánat! Az nem mindegy! A leány. Mama, kérlek! A mama. Minek tartasz te engem ? A papa. Kedves vöm, te semmiségekért felhevülsz ; mire való ez ? A vő. Semmiségért ? Ilyen fontos kérdés nem semmiség. Mindent tisztázni kell : a férfi legyen ur a saját házában, őrizze meg szabadságát. Ebben te is igazat fogsz nekem adni. Kedves apósom, van neked szabad cselekvési jogod, vagy nincs? A papa. Oh, én. . . . A vő. Nos látod! Én sem akarok papucs- hős lenni. A leány. Hát tiltottam el neked valaha valamit ? A vő. Eltiltani? Eltiltani! No még csak az hiányzik! A leány. Micsoda hangon beszélsz velem ! Oh édes Istenem ! A vő: (belátja, hogy nagyon messzire ment és eszébe jut, hogy voltaképen azért tölti le családi körben az estét, hogy neje szüleitől egy kis pénzt pumpoljon.) A vő. Édes angyalom, csak tréfa volt az egész. Te külömben is tudod, hogy körülményeink úgy sem engedik meg nekem a kártyajátékot. A papa. Ez gyöngéd célzás akar lenni. Úgy beszélsz, mintha már is éheznétek. Haladjunk. Szomorúsággal eltelve várjuk, hogy megérkezik-e a Megváltó! városunk Messiása mikor támad már fel, hogy ezt a várost megmentse a végelsülyedéstől, megsemmisüléstől. Minden órában felszáll sóhajtásunk azután az ember után, aki kezében a mindenre képes vezetői hatalommal megkezdje azt a nagy munkát, amit már régen be kellett volna fejezni: Szinérváralja társadalmi, közigazgatási, kulturális kiépítését. Nehéz munka az évtizedes mulasztásokát pótolni. Óriási önmegtagadásra, óriási erőre van szükség, hogy a község haladása akadályait ledönlse s az egészséges, szabad fejlődésnek utat nyisson. Aranyszájra, képzett elmére van szüksége, hogy a gáncsoskodók nehéz tömegét meggyőzze s ha meggyőzni nem tudja, ellenök pártot teremtsen, amelynek jelszava a haladás legyen. Az ország sok vidékén jártam. Láttam fele olyan népességű városokat, amelyeknek volt kövezete, világítása, sőt láttam olyat is, amely tisztán a közterhekből s az engedélyezett kövezeti vámból aszfaltjárót, keramit kocsiutat teremtett lakosainak kényelmére. Hát azt hiszik t. uraim! hogy a mi Szinérváraljánkon ez nem menne. Itt a kövezetét, világítást az adózó közönség aránytalan kis megterhelése mellett a kövezeti vámszedési jog elnyerésével keresztülvinni nem lehetne? Ha a községnek kövezeti vámszedési joga lett volna, amíg a bikszádi vonat meg nem nyílt s azt a Szinérváralján
