Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-10 / 50. szám

(2) 1907. December 10. 50. szám. gyár állam ezen, termelésre mélyen visszaható adókat úgy rendezheti be, mint a hogy az a magyar termelés érdekeinek megfelel és meg­szűnik azon visszás helyzet, hogy az egyenlő adóztatás, egyenlőtlen termelési föltételek mel­lett, fontos termelési ágak fejlődését megakasz­totta. Mily fontossággal bir a fogyasztási adók­nak az ország termelési viszonyai szerinti be­rendezése, azt eléggé láthattuk a cukor-ipar terén, mely ipar nálunk egy, a magyar terme­lési viszonyokkal számoló adórendszer behoza­talával fellendült, mig mindaddig minden eről­ködés ez irányban sikertelen marad. így tehát biztosan remélhetjük, hogy a fogyasztási adók önállósítása fontos termelési ágak fellendülését fogja magával hozni, még pedig oly termelési ágaknak, illetőleg iparágaknak, melyek viszont a maguk részéről kedvezően visszahatnak a mezőgazdaságra és állattenyésztésre és az in­tenzív földmivelés terjedésére. Azonban nagy a fogyasztási adók önállósításának politikai érté­ke is, mert vámok és fogyasztási adók a leg­erősebb kötelékek közé tartoznak, melyek azál­tal, hogy a közgazdasági viszonyok egyenlősíté­sére hatnak, az államkötelékeket bensőleg is, életprocessusaiban egy szorosb egésszé összefor­rasztják. A fogyasztási adók alkotta kötelék el- eslével mindkét állam természeti viszonyai a természetes föltételek szerint fognak differentiá- lódni, mindegyik saját élettörvényeit fogja kö­vetni, az érdeksurlódások gyérebbek lesznek, a közgazdasági egyéniség kidomboritottabb lesz és ha még hozzáveszszük, hogy ezen rendszer következtében még esetleg a kiegyenlítési adó alkalmazásának esete beállhat, úgy el kell is­merni, hogy ezzel az Ausztria és Magyarország közötti állam kapcsolatban a realunió sajátos természete teljesen kifejeződik. A szerződés a fogyasztási adók önálló­sítása mellett a szabad forgalomból származó egyenlőtlenségek és versenyharcok elhárilásáról gondoskodik, Az ásványolajra vonatkozólag ki­mondja, hogy mindegyik szerződő fél jogosítva van saját területére az egyedáruságot életbe­léptetni. Pénzügyi szempontból fontossággal bírnak azon egyezmények, melyek egyfelől a kettős megadóztatás elkerülését, másfelől az adónak azon állam részére való igénybevételét biztosít­ják, melyből a megadóztatandó jövedelmek származnak, úgyszintén a magyar állampapiro­soknak az osztrák járadékadó alóli mentessé­get biztosítják. Ezen törvények úgy pénz­ügyi, mint közgazdasági szempontból fonto­sak. Az üzletüket mindkét állam területére kiter­jesztő vállalatok kellős megadóztatásának ve­szélye elhárittatik és megfelelő felosztásról tör­ténik gondoskodás az illető vállalatok által tel­jesített adószolgáltatás tekintetében. Azok a magyar állampolgárok, kik a legfelső udvarnál, a közös minisztériumokban és a közös legfőbb számszéknél, vagy az ő felsége személye körüli magyar minisztériumban vannak alkalmazva, vagy pedig a közös hadseregben vagy hadi ten­gerészeinél teljesítenek szolgálatot, a magyar szent korona országaiból folyó jövedelmeik után sem e járadékadóval, sem a személyes jövedelmi adóval meg nem róhatok. Hasonló­kép nem tartoznak járadékadót fizetni az ille­tőkkel közös háztartásban élő házastársai és kiskorú gyermekei. Szolgálati illetmények, bele­értve a nyugdijakat is, melyeket állami, udvari, országos, megyei, városi, kerületi, vagy községi pénztárak fizetnek ki, csak azon állam javára fognak adózni, melyet a kifizetés terhel. A kiegyezés keretébe helyeztetett a magyar blokknak nevezett kérdés is, melynek megol­dásával egy évtizedek óta húzódó vitás ügy lekerül a napirendről és mint a kormány hang­súlyozza, épp az a törekvés is indokolja elhatá­rozását, hogy a két állam közölt függő és súr­lódásokat előidéző kérdések számát amennyire lehet apaszsza. A* magyar blokk ügye valószínű­leg más elintézést nyert volna, ha annak idején a két állam között tenforgó pénzügyi és állam- hilelügyi kérdésekre nézve a választott bíró­ság elve felálliltatott volna, mint ahogy igen helyesen a magyar blokkal kapcsolatosan ez megtörtént. Természetesen akkor is bizonyára elintézést nyert volna a blokk kérdése, ha 1867- ben a Magyarország által az osztrák államadós­sághoz szolgáltatott kamatjárulék tőkeértéke megállapiltatoll volna, mint azt egyesek az ellen­zéken kívánták. Mind ez nem történt. Sőt az írott szó annyira kategorikus, hogy az jóformán minden interpretálási művészetet csúffá tesz. Az 1867. évi XV. t. c 1. §-a igv szól: »állandó, további változás alá nem eső járulék« Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar és oszt­rák törvény szövege egy pontban eltérő, végül az, hogy a magyar kormány több alkalmat el­mulasztott, midőn abbeli felfogását, hogy a ka­matteher csökkenésével saját járulékának is csökkennie kell, vagy egyáltalában nem, vagy SZINÉRVÁRALJA nem kellő szívóssággal érvényesítette. Ezen kedvezőtlen helyzet dacára Magyarország állam­hitele és állami terheinek csökkenése szempont­jából hiba volna a vitának elintézetlenül hagyá­sával elmulasztani az esetleges alkalmat terhé­nek csökkentésére. Minthogy pedig teljesen elérhetetlen volt az osztrák kormányt a magyar felfogásnak megnyerni, mely szerint a tőkésítés a kamatteher átvétele idejében irányadó 5"/0- nyi kamattétel mellett eszközlendő, de még az erdeti effektiv kamatélvezetnek megfelelő 4 65 mellett sem és minthogy Magyarország ezen kamatteher könnyítésénél nagy mértékben Auszt­ria támogatására van utalva, amennyiben az illető címletek legnagyobb része osztrák kéz­ben van. a kormány a 4325’/o alapon megálla­podást létesített. Csak annyi engedményt volt képes a magyar kormány elérni, ami szemben az eredeti osztrák állásponttal 4.0,974.045 korona 49 f lőkeengedmériyt képvisel, de természetesen messze marad attól, mely a magyar felfogás győzelme mellett mutatkozott volna. Kötelezett- séget vállalt az osztrák kormány a magyar ál­lamadósságok címletek kibocsátása érdekében megfelelő névértékű egységes járadékkölvénve- ket felmondani és ezen címleteket adó- és bé­lyegilleték tekintetében állandóan, időhöz nem kötötten oly elbánásban részesíteni, mint az osztrák járadékadósság címleteit, befektetési célra, úgy gyámoltak, mint gondnokoltak elhe­lyezésére bocsátani. A rendezés előnyeinek mél­tánylásánál természetesen tekintetbeveendő az annak idején a megváltás utján elérhető évi teherkönnyebbilés, melyet a kormány mérsékelt számítás szerint 2'/2 millió koronára becsül. A blokkal együtt rendcztetelt a dominiális jószágok kérdése is, minek folytán a kölcsön tör­lesztése után elesik évi 300.000 korona hozzá­járulásunk a kölcsön törlesztéséhez és elesik évi járulékunknak az a része, amely ennek a kölcsönnek a kamataira szolgál és amelyet egyezségileg 1,980000 koronával állapítottak meg. Végül rendeztetett az 1867. előtti időből származó és magyarországi pénztárakban elhe­lyezett tiszti biztosítékok ügye is. Súlyos megterheltetését képezi a kiegye­zési műnek főleg a parlament állal eddig még el nem fogadott felemelt kvótának újból 2°/u-kal való felemelése. Nem is pénzügyi hatása ké­pezi legsúlyosabb oldalát. Mert pénzügyi hatá­sát ellensúlyozza az a körülmény, hogy a kie­gyezési mű mérlege legalább ugyanannyi javu­lást is mutat Magyarország részére, valamint az, hogy az uj vámtarifa pénzügyi eredményei minden valószínűséggel az emelkedést részben kiegyenlítik. Továbbá bizonyos az, hogy minél kisebb Magyarország előnye a közös vámterület­ből, annál könnyebb lesz az átmenet a külön vámterületre. Súlyos a kvótaemelés főleg any- nyiban, mert ezzel Ausztria mutatja, hogy az elemi igazságosság követelményei előtt sem hódol meg, mert hiszen számszerűleg ki lett mutatva, hogy már a mostani kvóta Magyaror­szág viszonylagos teherviselési képességét meg­haladja. Ha Magyarország mégis a kiegyezést elfogadni hajlandó lenne, azzal csak annak ta- nujelét fogja szolgáltatni, hogy államiságának és közgazdasági önnállósága politikai exigentiáit számbaveszi, a nemzetiségi helyzet tisztázását még áldozat árán is kész előmozdítani. A kormány előterjesztésében kifejti, hogy három irányban folytak a tárgyalások. Először biztosítani kellett az önálló vámterület legalább jogi állapotát és kifejezésre juttatni állami és gazdasági önállóságunkat. Másodszor gondos­kodni kellett arról, hogy jelenlegi kényszer- helyzet teremtette gazdasági lekötöttségünk meg­szűntével semmiféle kényszerítő körülmény ne álihasson .elő, mely abban az időpontban a tény­leges önálló vámterületre való áttérésünket meg­akadályozhatná vagy nehezíthetné. Harmadszor anyagi ellenértékeket szerezni esetleges anyagi áldozatokért. Mindhárom irányban megfelelő eredményeket sikerült biztosítani. »Nemcsak nem adtunk lel semmit, sőt újabb jogokat sze­reztünk: a közgazdasági élet külömböző oly te­rein szereztük vissza törvényhozásunk önálló rendelkezési jogát«, a melyek eddig közösen voltak intézendők. Ez tehát az eredmény. 1 agadhatallan, hogy fontos kérdésekben és érdekekben, jogos követelések tekintetében en­gedni kellett, újabb terheket el kellett vállalni. Szerzett előnyökről le kellett mondani. Tör­vénybe. szerződésbe ütköző sérelmeknek, mint a tiroli gabonavámnak, megszüntetésétől el kel­lett államink. Mindannyian mást óhajtottunk, jobbat reméltünk gazdasági életünk fejlődése, nemze­tünk megerősödése, közgazdasági szervezetünk önállósága. érdekében. De végre nem óhajok, nem vágyak irányítják a politikát, hanem a pos- sibilitások. A politika, mint Széchenyi hirdette, a számitó, a nyugodt ész munkája. Ez a számitó, nyugodt ész azt mondja nekünk, hogy a kie­gyezési mü nem tökéletes mü, sőt fogyatékos mü, de olyan, melynél jobbat az adott körül­mények között létesíteni nem lehetett, egy modus vivendi, mely állami életünknek nagyobb cselekvési szabadságot, több állami önállósá­got, nagy kulturális feladataink megoldására újabb pénzügyi kutforrásokat biztosit. HÍREK. Küldöttségünk a vármegyén. A vármegyei tisztujitás e hó 19-én lesz. Az egész tisztujitás- ban a szinérváraljai főszolgabírói állás körül lesz nagyobb harc, mert Bay Miklóst egy fiatal szol- gabiró, Galgóczy Árpád, ki akarja buktatni. A szinérváraljai járásbeli megyebizottsági tagok a múlt hó 28 án megtartott értekezlet határozatából kifolyólag e hó 7-én tisztelegtek Dr. Falussy Ár­pád, főispánnál és Ilosvay Aladár, alispánnál ab­ból a célból, hogy a Bay Miklós megválasztását a járás, a közigazgatás, az igazság és a méltá nyosság érdekében elősegíteni szíveskedjenek. A küldöttség, mit Ujfalussy Miklós vezetett, mind­két helyen kedvező fogadtatásban részesült s a kért támogatásra határozott Ígéretet nyert. Gyűlés. A megyei függetlenségi párt Szat- máron december hó 11-én délelőtt 11 órakor a Károlyiház fogadó helyiségében pártgyülést tart a tisztujitás alkalmából elfoglalandó magatartása ügyében. A párt tagjait ezúton kérem fel a meg­jelenésre. Luby Géza megyei pártelnök. Erdővasut az Avasban. Hirsch Jakab, dr. Simon Miksa és társai Mózesfalu határában a Reu völgyében vásárolt erdőik kitermelésére Bikszád vasútállomáshoz keskenyvágányu vasutat építenek. — A vasúti vonal hossza 9 kilométer, A terveket Gál Jenő mérnök készítette s azok alapján rövidesen megtartják a közigazgatási be­járást. Gyászhir. Egy fiatal élet sajkája kötött ki korán az öröklét révében e hó 2-án. Gyermekei, férje és ismerősei mély gyásza kisérte sírjába a még csak 30 évet élt asszonyt, kinek haláláról a következő gyászjelentés szól: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonok nevében is a megrázó csapás által porba sújtott, fájdal­mas szívvel tudatják, hogy Sólyom Sándorné, szül. Kövér Zsuzsánna 1907. évi december hó 2-án délután 1 órakor kétheti súlyos szenvedés után elhunyt. A drága halott földi részeit e hó 4-én délután Ya 3 órakor a ref. egyház szertar­tásai szerint helyezzük örök nyugalomra a szi­nérváraljai ref. temetőben. Áldás és béke lengjen sirja felett, emléke legyen örökké szent! Szinér- váralján, 1907. december hó 3 án,Solyom Sándor, férje; Sólyom Ilonka, Lajos, Sándor, és Béla, gyer­mekei. Kövér János és neje szül. Mikolay Róza, szülei. Kövér Klára férj, Décse Lászlóné; Kövér Sándor, Anna, Róza és Juliska, testvérei. Halottnak vélték Az apahegyen Székely Gábor szeszfőzdéjénél történt a napokban, hogy özv. Szilágyi Györgyné 17 éves fia Szilágyi De­meter a pálinkafőzésnél annyit talált inni a sze­szes italból, hogy a végén öntudatlanul elnyuj- tózott és magáról semmit sem tudott. Két ember ölben vitte haza édes anyjához. Az anya két­ségbeesetten jajgatott fia halálán s az emberek is nagy részvéttel voltak. Másnapra mégis csak belenyugodtak valahogy a változhatlanba. Ké­szültek a temetésre. A rokonokat meghívták és mindent elkészítettek a temetésre. De harmad­napon, mikor a temetés határnapja volt, reggel a fiú felébredt. Előbb a rémület, később az öröm leírhatatlan volt. Az egész dologban azt sajnálta legjobban a jó édesanya, hogy szemfedőre, ko­porsóra meg virrasztóra oly sokat költött. Szerelmes pap. Szilágyi Viktor, géczi g. kath pap a napokban szolgálójával Amerikába szökött. Szökéséről Brémában kelt levelében ér­tesítette a híveket és fiatal feleségét. 25 éves évforduló. A Széchenyi-társulat f. hó 4-én Madarassy Dezső társulati igazgató el­nöklete alatt szükebb körű gyűlést tartott, melyen a társulat 25 éves fennállása megünneplésének módozatai kerültek napirendre. A gyűlésen meg­jelentek: Vajay Károly polgármester, dr. Fechtel János. Mihály Ferenc igazgató, Faragó Jenő segédtanfelügyelö és a helyi sajtó képviseletében hárman. A gyűlés a következőkban állapodott meg. Az ünnepség jan. hó 19 én, vasárnap lesz megtartva valószínűleg a Pannóuia nagytermé­ben, ha az a drapéria-próba alkalmazásával meg­felelőnek fog bizonyulni. A bizottság mindent el­követ. hogy ezen hazafias egyesület ünnepi si­kerét biztosítsa és a közönség érdeklődését fel­keltse. A közoktatásügyi kormányt, Tóth János és Mezőssy Béla államtitkárokat is külön meg­hívja a társulat vezetősége, hogy megjelenésük­kel az ünnepség fényét emeljék. A diszgyülést dr. Boromissza Tibor megyés püspök elnök nyitja meg. Ünnepi beszédet dr. Fechtel János tart. Faragó Jenő társulati titkár az igazgatóság évi jelentését olvassa fel. A zárbeszédet pedig dr

Next

/
Oldalképek
Tartalom