Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-15 / 42. szám
Szinérváralja, 1907. Október 15. 42. szám. Negyedik évfolyam. SZIMimiLJi X , •' lmTÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre G korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ISTVÁ.1T A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Igyunk hideg vizet! Mire? Arra, hogy Szinérváralja választókerületi székhely lesz. Miért ? Azért, mert egyáltalán semmit sem törődünk a dologgal. Losonczy Gyula ugyan már régen indítványt adott be a képviselő- testülethez a külön választókerület megalakítását célzó intézkedések megtétele iránt. Lapunk ez évi 39-ik számában „Felhívás“ cint alatt részletesen foglalkoztunk a kérdéssel és népgyülés egybe- hivását hoztuk javaslatba. Sem az egyik, sem a másik lépésnek semmi nyoma. Mély csend uralkodik minden téren. Ha igy hallgatunk, ha nem mozgunk s nem zörgetünk meg minden bokrot, csakugyan hideg vizet ihatunk a választó- kerületi székhelységre. Községünk előnyeit, bajait mi ismerjük legjobban. Ha mi nem igyekszünk meggyőzni az irányadó, intéző köröket arról, hogy magyar nemzeti és sok más szempontból menynyire fontos és kívánatos, hogy Szinérváralja egy ujonan alakítandó kerület székhelyévé tétessék, mi jogon várhatjuk, hogy a viszonyok kevésbbé ismerői úgy találomra karolják fel Szinérváralja érdekeit ? A tizenkettedik óra itt van. A belügyminiszter az általános választói jogról szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztését e hó tizedikén a képviselőknek megígérte. Tehát csak napok kérdése, hogy a választási törvény reformja s ezzel a választókerületek új beosztása a képviselőház elé kerül, amikor már késő lesz jajgatni. Karácsony után kántálás, eső után köpenyeg! Losonczy Gyula, ez, a közügyekkel önzetlenül törődő fiatal ember, ha már a képviselőtestületnél megtette a kezdeményező lépést és ez nem biztat eredménynyel, félre téve minden mellékes szempontot, helyezkedjék a mi álláspontunkra, hívja össze a népgyülést, gondoskodjék az ügy ismertetéséről s a nép- gyülésből a hozandó határozattal küldöttséget menesszonek a belügyminiszter élé. Nem szabad itt arra hivatkozni, hogy „vannak nálam hivatottabb, tekintélye- sebb emberek is“, mert ilyen mentege- tődzéssel bárminő fontos ügy elhúzódhat akár Ítéletnapig is. Valakinek csak meg kell indítani az akciót és hivatott erre mindenki, aki a közérdeket szivén viseli. Elismerjük, hogy bírálni nagyon tudnak a mi embereink; de azt is tudjuk, hogy cselekedni nem tudnak, vagy nem akarnak. Szomorú jelenség ez közéletünkben, de nem szabad vele törődni. Legalább annyira nem, hogy némelyek kákán csomót keresése a jobbak közérdekű működését akadályozza. Ne habozzon tehát Losonczy Gyula sem, hanem törjön bátran előre a közjó érdekében. Mi, kik szeretünk cselekedettel is, szóval is hasznára lenni a községnek és a vidéknek, örömmel, minden birtokunkban levő eszközzel támogatni fogjuk törekvését, mely községünknek s a nemzeti szempontnak van hivatva szolgálatot tenni. A kishitüek és közönyösek álljanak bár félre, mi nem féltjük az igaz ügyet. Vagyunk még egy néhány an mi is. De gyorsan cselekedjünk ám, mert az idő halad s ha most nem ütjük a vasat, mig tüzes, hideg vizet ihatunk az ügyre. Az erőszak jegyében. A legideálisabb élet az volna, ha ezt a világot tiszlán szeretettel kormányoznák. Erről álmodnak a nagy emberbarátok, akik persze maguk is tudják, hogy ezt az ideális állapotot mindaddig, mig emberek vannak emberi tulajdonságokkal, el nem lehet érni. Csak növelni lehet a szivjóságot, csak fejleszteni a jóravaló hajlamot az emberekben, az emberek nagy tömegében, de az egész emberiséget a szeretet korlátlan uralma alá hajtani: olyan kívánság, melynek teljesítését remélni nem lehet. A humanisztikus iránynak követésével any- nyira hivalkodni szeret a mai kor gyermeke, nem is törekedik másra, minta kitűzött cél felé való közeledésre, anélkül, hogy annak elérésére számitana. Azt kellene hinni, hogy ez a törekvés, melynek eszközei a tanítás általánosítása és tökéle- tesbitése, a műveltség terjesztése, a törvénykezés javítása és számos kulturális, gyámolitó intézmény létesítése, feltétlenül meghozza azt az eredményt, hogy a szivjóság fokoztatik és a társadalom, a köz szaturáltatik mindama gonoszságoktól, melyek elkeserítik életünket. Csak egy pillantást kell vetni a mai társadalomra, hogy ebből a tévhitünkből alaposan kiábránduljunk. A gyakorlati élet sutba dobja, kénytelen sutba dobni a szeretet törvényeit, amelyekkel nem hogy érvényesülni, de még csak létezni is alig lehet annak, akinek a kedvező sors kincseket nem rakott bölcsőjébe. Mindenki másnak ki kell küzdenie azt a kis helyecskét, amelyen élni akar. A birokrakelésnek, a hely- szoritásnak pedig nem fegyvere a szeretet, legfeljebb zászlaja, mely alatt álszenteskedéssel, viaskodik. Erőszak a fegyver, amelylyel követeléseknek — jogosaknak,jogtalanoknak egyaránt — érvényt szereznek. Kérés, követelés iránt süket a fül, melyet meg nem ráncigáinak, meg nem tépáznak. Még az ágyudörgést se hallja, mig a romboló golyó nem éri. A magunk baja érzéketlenné tesz a mások baja iránt és ha nem volna hiúság, mely dicsekedni akar a hatásában pontosan kiszámított jócselekedettel, a szűk családi körön kívül ugyancsak keveset találkoznánk a szeretet hazug, külső jeleivel — az igaz, szívből fakadó szeretetet pedig igy is csak a legritkább esetben találhatjuk ott. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Akácfa virága. Most is úgy viritsz még akácfa virága, Mint mikor az özvegy atyád fiát várta? Anyai szívnek minden szeretete, Egyetlen gyermekét alattad ölelte. Beteg lett az ifjú. És elhalt az anyja. S a beteg holtat alattad siratja. Minden keserű könny, amit itt elhullat, Egy-egy virágodnak uj s uj életet ad. Az ifjú sorvad. Kevesebb a könnye. S vele hervad lombod száz és száz levele/ S ha majd virágod nem öntözöm könnyel, A szellő szárnyain egy leánynak küld el. S mondja el majd Neki, hogy látott szenvedni, Látott egy ifjút, büszkén, bátran veszni. Akit a szenvedés sírni megtanított, De Őreá soha egy átkot nem mondott. Bartók Antal. Az volna még a szép. Most már a sűrűn egymásután következő követválaszlások miatt ritkulnak a falusi kastélyok, udvarházak, mivel lakóik sürgősen felköltöznek a fővárosba; de abban az időben, hogy a Vándor Gerzson pályája kezdődött, még a legszebb virágzásukban voltak az ország minden vidékén. A szegényebb urak helyt laktak a falu közepén és nem restelték, hogy kastélyaik a a rendes utcasorban foglaltak helyet; a gazdagabbak a falu alsó-felső végét szerették választani és sürü fák közé rejtették sárga kéményü, zöld zsalus házaikat; mig a legelőkelőbbek már ezt is keveselték és bár közel a faluhoz, de egy jó magas dombon vagy az erdő alatt, sokszor a szabad mezőn építettek maguknak és örököseiknek díszes várkaslélyocskát. Minden harag, neheztelés, osztályos pörös- ködés, rangkülömbség dacára is egy famíliát képeztek és a hétnek, hónapnak bizonyos napján szeretetteljes tréfálkozások közt tartották meg családi gyűléseiket. — Gerzson öcsém! — csapott egy köpcös, nehéz lépésű magas termetű, bozontos szakálu nemes egy kis ragyás emberke vállára — hát hallom, építesz ? — Építek. — A faluban persze? — A faluban. Itt. — A templom mellett? Hogy beláss a templomba! — Az volna még szép! Talán nekem is van jussom, mint Tóni bácsinak, a falu végére építeni. Igenis; a falu végére építek. — De csak két, három szobást? — Az volna még szép. Köszönöm, miféle szivar ez Tóni bácsi ? — Csak szidd öcsém, ilyet te sohasem szíhatsz. Regalitas. — No bizony, de nagy dolog! Az volna még szép. A kalocsai érseknél forintosat is szit- tam. Öt szobást építek. Itt a terv. A nemes urak oda tartották fejüket a kifestett házterv megszemlélésére és nagyokat nevettek a piros, zöld, sárga épület fölött. — Itt — magyarázta Gerzson ur villogó szemekkel, rekedtes kappan-hangon, vékony csontos ujjaival nagyokat bökve a tervezel osztályain, itt lesz két széles olasz-ágy. — Gerzson minek neked olasz-ágy? Nem megyen te hozzád senki. — Az volna még szép! — nevetett is, bo- szankodott is a kis alacsony, szűk mellű, szűk vállu férfiú. — Olyan lányt kapok, amilyet akarok. Van száz, de ezer. Ohó! drága most a férfi. Mióta minden családban csak leányok születtek, nagy szeme van most egy házasulandó férfinek. — De te a pap lányát veszed el, Vándor Gerzson. — Az volna még szép! Olyan pályát vágok, amilyet akarok. Drága most a férfi. — Csak nem az ilyen, Gerzson bácsi. Végy el egy szép fehérnépet, egy csinos paraszt leányt — azután oda járunk kártyázni. Vidám hahotában tört ki a família és a megjegyzést mindenki megtoldta még egy hamisabbal. — Az volna még szép! Hát azért vettem meg a Borbély Gyuri hintóját?
