Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-15 / 42. szám

42. szám. SZINÉRVÁRALJA Manfréd sokkal olcsóbb is volt, ő kapta meg három évre a szállítást. Ez a három évi konkurrencia elegendő volt ahhoz, hogy Chandoirék és Weisz Manfrédék találkozzanak. A most hirdetett árlejtésnél együt­tesen adtak be ajánlatot és száz százalékkal fel­emelték a réz árát, abban a hiszemben, hogy a Magyar Államvasutak kénytelenek nekik adni a szállítást, lévén Magyarországon csak ez a két rézgyár. De nagyot csalódtak. A Magyar Államvasutak, illetőleg a keres­kedelmi miniszter, ahol ezeknek az uraknak nagy »összeköttetéseik« vannak, visszautasította ezt a jeles ajánlatot és intézkedést tett az iránt, hogy külföldről hozassa a rezet, nehogy kényre- kedvre ki legyen szolgáltatva a »magyar« réz- kartellnek, mely különben is három év helyett öt, illetőleg nyolc évi szerződést kíván körül­belül tizenkét milltó korona ára rézre, mely kül­földről tán 8—9 millióba fog csak kerülni. Már akadt is német gyár és igy a »magyar ipar« rézlovagjai fel fognak sülni. Krónika a hétről. (A kiegyezés. — Az országház megnyitása. — A vörös csütörtök. — A király állapota. — Vonatösszeütközés a fő­városban. — Megtagadott kormánytámogatás.) Hosszú, szinte végtelennek látszó vajúdás után s miután már meghiusultaknak tartották a tárgya­lásokat, végre mégis csak létrejött a kiegyezés Ausztriával. Miként oldották meg a nehéz kér­dést, még nem került nyilvánosságra, csak ta­lálgatásokra vagyunk utalva a kiegyezési mó­dozatokat illetőleg, Október 16-án kerül a ki­egyezés szövege köztudomásra úgy hazánkban, mint a Lajtán túl. Hallatszik, hogy újabban is­mét nehézségek merüllek fel, melyek a kiegye­zés ratifikálását kérdésessé teszik. Az országház kapui 10-én ismét megnyíl­tak. Az első ülés formális volt és alig tartott tiz percig. Érdekessé a megnyitást csak a mun­kás küldöttségek tisztelgése telte, mert ez alka­lommal a szociáldemokrata párt egyik vezetője ecsetelte a nép szomorú megélhetési viszonyait, amelyekért a mostani képviselőházat tette fe­lelőssé, amit Justh Gyula elnök erősen meg­cáfolt. A hét legkiválóbb eseménye kétségtelenül a csütörtöki munkástüntetés volt. A munka­szünet ezen a napon csaknem általános volt. A fővárosban az üzletek legnagyobb része zárva maradt és a népgyüléseken erélyesen követel­ték az általános, titkos, községenkénti választó­jog mielőhbi létesítését. A vidéken is mindenütt tüntetéseket rendezeti a munkásság és ott is legnagyobbrészt szünetelt a munka. Megemlí­tésre méltó, hogy seholsem történt nagyobb rendzavarás. A király egészségi állapotáról mindinkább szaporodnak az aggasztó hírek, melyek ugyan — tekintettel a király előrehaladott korára — nem nélkülöznek minden alapot, de mégis túl­zottak. Tény, hogy ki van merülve a király, meg is hült az utolsó hadgyakorlatok alatt, de azért veszedelemtől nem kell tartani, mert im. már jobban érzi magát és csak kissé bágyadt még Csütörtökön délben nagy vasúti szeren­csétlenség történt a fővárosban. A Zimony felől érkező gyorsvonat és a Szabadka felé indult tehervonat ütközött össze s a katasztrófának eddig két halottja és tizenöt sebesültje van. A szerencsétlenséget hibás jelzés okozta. A vizs­gálat eddigi eredménye szerint a tehervonat személyzete hibáztatható, mert az állomás uta­sítása és a megállító jelek dacára az állomáson megállás nélkül keresztülhaladt és a szembe­jövő gyorsvonat ellen folytatta útját. Legutóbb megemlítettük, hogy uj bank van alakulóban Magyar-Amerikai Bank címen, mely »kezelni« kívánja a kivándorollak pénzeit. Kor­mány és közönség egyformán bizalmatlansággal fogadták e bank tervét, annyival is inkább, mert ez a »bank« csak Amerikában akar meg­alakulni, a magyar kormány és a magyar kö­zönség tehát semmiféle biztosítékot se kapna a bank tisztessége iránt. E tervezett alapításnak a lólába most válik láthatóvá, Az »alapítók« ugyanis a kormányhoz fordultak támogatásért, hogy földet vásárolhassanak a kivándoroltaknak abból a pénzből, melyet hazaküldenek. A kor­mány azonban kereken visszautasította ezt az ajánlatot, egyrészt, mert semmi biztosítékot nem nyújt egy csakis Amerikában bejegyzett igen csekély tőkéjű bank, másrészt, mert a repartriálást és földszerzést az uj kivándorlási törvény fogja szabályozni, még pedig úgy, hogy kapzsi spekulánsok vissza ne élhessenek a haza vágyódó és földre éhes emberek bizalmával. HÍREK. Lapunk mai számához felszólítást mellékeltünk a hátralékok beküldése iránt. A felszólításokon pontosan ki van tün­tetve, hogy ki mennyivel tartozik. Saj­nos, hogy épen tehetősebb járatóink tar­toznak nagyobb összeggel. A kimutatott hátralékok sürgős beküldését kérjük, annyival is inkább, mivel ellenkező eset­ben kénytelenek leszünk nyilvánosan névszerint felsorolni azokat, kik illen­dőnek tartják a lapot éveken át járatni, elfogadni s nekünk ezzel tetemes költ­séget okozni, de fizetni nem akarnak. Nyugalmazott pénzügyigazgató. A pénzügy- miniszter Barthos Zsigmond nagykárolyi helyettes pénzügyigazgalót saját kérelmére 39 évi szolgálat után nyugalomba helyezte s neki ez alkalomból elismerését nyilvánította. Kinevezés. A keresk. miniszter özv. Már- tonfy Gyuláné szül. Lengyel Mária asszonyt Szinérváraljára postamesterré nevezte ki. Áthelyezett szerzetesek. Lakatos Ottó dr., a minorita-rend tartományi főnőké Dobróczky Alajos volt nagybányai házfőnököt Nyírbátorra, Horváth Györgyöt Nagybányáról Miskolczra, Péter Pált és Takács Vidát Aradról, Tizedes Tóbiást Egerből Nagybányára helyezte át. Gyászmise. Az aradi vértanukért a szinér- váraljai rom. kath. templomban e hó 7-én gyász­mise volt. A humanizmus korában a szeretetet lábbal tipró erőszak mind tágabb tért hódit. A társa­dalom minden osztálya ezt viszi harcba, hogy fentarthassa vagy megszerezhesse azokat az előnyöket, melyek előtte embertársainak rovására kívánatosnak látszanak. Hol a régi előítélet, a régi privilégiumok épségben tartásáért, hol meg a megélhetés kedvéért folynak a csatározások, de sohasem az uton-ulfélén hangoztatott szeretet, hanem mindig az erőszak jegyében, mert fáj­dalom, a múlt megmutatta, hogy gyökeres javulás csak igy érhető el. A nagy tolakodás — tülekedés közepette pedig egyre züllenek a közerkölcsök, a jó oktatás, a kitűnő törvénykezés, a terjedő műveltség és humanizmus jelszavának gunnyára. A képmutató, hazug társadalom oszlopoi ingadoznak, az anyagi haszonért való szakadatlan küzdelemben meg­fásul a lélek, romlanak az emberek és a tetszetős szin alatt porladozó erkölcsfoszlányok keltenek undort mindazokban, kiket nem téveszthetnek meg felfújt nagyságok csillogó köntöse, fennen hangoztatott fényes jelszavak, de a káprázatos külső alatt is meglátják a pusztító férgeket. Jobb társadalmat csak igaz emberszeretet teremthet. Emberszeretet, mely nem várja be az erőszakot, hanem készségesen megadja a munká­nak és tehetségnek az őket megillető jutalmat. (2) 1907. Október 15. Milliós visszaélések. Mint értesülünk, milliókra rugó visszaélé­seknek jöttek nyomára a Magyar Államvasutaknál, illetőleg a Vasúti és Hajózási felügyelőségnél. Szó van arról a réz-szükségletről, melyet a Magyar Államvasutak igényelnek. Ezelőtt még néhány évvel kizárólag a bécsi Chandoir-cég szállította a rezet a Magyar Állam­vasutak lokomotivjaihoz, körülbelül egy millió korona értékben. Most kisütötték, hogy ez a réz haszontalan portéka volt. A lokomotivok tüz- szekrényeinek el kellett volna tartaniok tizenöt esztendeig, de nagy feltűnésre két-három esz­tendő alatt elpusztultak. Vizsgálatot indítottak és ekkor kiderült, hogy ez az igen tisztelt cég nem szinrezet a bányából, hanem ócska üstöket, katlanokat, összevásárol­gatott és ólom meg réz hozzáadásával az uj szin- réz külső tulajdonságait imitálta, persze a szinréz tartóssága nélkül. Ebből most nagy per készül a Chandoir-cég ellen, mely időközben Magyar- országon gyárát részvénytársasággá változtatta át formailag. Ennek a neve »Magyar rézmügyár részvény- társaság.« Részvényei azonban kizárólag a bécsi Chandoir cég kezében vannak. Történt pedig, hogy három évvel ezelőtt Weisz Manfréd is alapított rézgyárat és miután Chandoriék iránt megrendült a bizalom, Weisz hintőt kellő időben megszerezte már, és letakar- tatta a zárt színben, hogy a patkányokat senkise háborgassa. Vándor Gerzson ur azon újabb, törekvőbb ifjainkhoz tartozott, kik a hitelműveletekben ala­pos jártasságot szereznek és egészen a budapesti szövetkezetek rejtek asztalára elnyújtják kezeiket. Három-négy ismeretlen úri ember állított be Vándor Gerzson úrhoz egy szép nyári vasárnap. — Szabad volna-e kérdeznünk uraságodtól — kérdi az egyik — hogy ez a házacska nem-e eladó ? — Házacska? Az volna még szép, hogy eladó legyen! — Mi itt egy kis gyárat akarnánk. — Itt nem. — Uraságod vehetne aztán előnyösebbet bent a faluban. — Ott a parasztok laknak. Az volna még szép! A három közül a legöregebh odahajolt Ger­zson úrhoz és mosolyogva mondá: — Ha ma adná el ezt a kis házat, pár ezer forintot meg lehetne marasztani. A kényszeritett eladási ajánlat mindig az ember arcába kergeti a vért. Haragosan kergette ki Vándor Gerzson ur a tolakodókat és rögtön megindult — a legjártabb útra pénzt kérni. — Az volna még szép, ha nem kapnék! — felelt egy belső aggodalmas feltevésre. A biró — az nem adott. Salamon — annak mest nem volt! Tóni bácsi, Gyuri bácsi, Gergely bátyám mosolygott és a kérő elé tartotta a dohány­zacskót, hogy tessék ! — Az volna még szép, édes Gerzson öcsém, ha volna pénzünk ! Neked könnyű, se feleséged, se gyereked ; neked semmid maholnap az ég alatt. Nem bánthat akkor senki. Te jól vetettél. Az volna még szép, ha nem is arathatnál. Te boldog vagy . . . Lovad nincs — abrak nem kell, béresed nincs, hogy a földjeidet eladogadtad —- a fizetés nem bánt. Mit csinálsz most a hintóval? Azt hallom, az egerek megették. Legalább a ga­bonádban, lisztedben nem tettek kárt. Te jól jártál! Gerzson ur mély embergyülölettel vált el az önző nemesektől. És felfogadta, hogy náluk nélkül fogja lebonyolítani kuszáit ügyeit. — Az volna még szép, ha félnék egy pisz­tolydurranástól. Megfogom mutatni, kegyetlenül megmutatom. Megállj, világ! A napokban egy kis ember állított be hoz­zánk. Képeket árult ráta-fizetésre. A szürke haj, a deres szakái, a meghajlott nyak nem tudta elrejteni a velódi régi ismerőst. Mivel az olajnyomatokat kevésre becsülöm, kitaláltam a szájamon ereszteni e szót: — Nem veszek. — Na, miért nem? Az volna még szép, ha ilyen remek képeket nem lehetne eladni 1 Mondja : nincs pénze ? Adien uram. Az volna még szép.. És haragosan vitte Vándor Gerzson ur há­tán a remek képeket. — Te a hintót ? Ahhoz a harminc hold főldecskéhez ? Megesz az téged. Hát a ló? An­nak meg jó abrak kell. Gyere hozzám ispánnak, s a micskéd van, eltartalak érte holtig. — Köszönöm, Gergely bátyám. Hanem be­szélünk mi még egyszer máskép is. A kis ragyás ember elszomorodott arccal összehajtogatta az épülettervet; zsebébe tette; a vénebb, kevélyebb uraknak dacosan hátat fordí­tott — és pattogó szavakkal tördelte : az volna még szép! Olyan pályát vág ma egy fiatal ember magának, amilyet akar. A következő tavaszra Földvárról, Paksról, Tolnáról hozott kőmivesek, asztalosok, lakatosok, bádogosok csakugyan nagy tűzzel buzgólkodtak a Vándor Gerzson kastélya fölemelésén. — Mire valók a nagy kőoszlopok a fo­lyosón ? — Azok nem kőoszlopok, hanem öntött vas­oszlopok, biró uram, és nem folyosó, hanem ve­randa. Az volna még szép, ha valaki által, — senki által — vagy némely obskúrus fej által korlátoltatni hagynám magamat terveimben — ki tudja, hogy kinek építem? Hogy ide minő asszonyt hozok ? Na bizony! Az volna még szép, ha olyan hölgyet nem vehetnék el, amilyet aka­rok. Új korszakot élünk. Uj világ, uj emberek. Tisztítani kell a levegőt. Vándor Gerzson azzal a határozott irány­nyal fogott uj pályájának megalapításához, mely egy erélyes, öntudatos embert a köztisztelet te­rén mindenkor magasra emel. Kis birtokos volt, de nagy kastélya; istállója üres volt még, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom