Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-24 / 30. szám
Szinérváralja, 1906. Julius 24. — 30. szám. Harmadik évfolyam. SZIHERTARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. I» Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. M ÉGJÉL ENIK MINDEN K E I) I) E N. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos: if1 .Á.biist isrr■v^Lnsr A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Kisiparosaink önálló szervezkedése. A nemzetállam öncélja: önmagáért és polgáraiért élni. Ezen öncél keretében az egyes tagoknak, szerveknek megvan ugyan saját hatás- és munkakörük ; de eme feladatkört nem végezhetik amúgy cél s terv nélkül, hanem az egyik szervnek akként kell berendezni s teljesíteni reá osztályrészül jutott missziót, hogy az, miként a gép kerekeinek egymásba mélyedé fogai, belevágják mintegy kiegészi- tőleg a másiknak munkakörébe. Ilv körülménvek között minden egves polgár, vagy osztály fizikailag véve ugyan más és más tagozata az államnak — de erkölcsileg véve mindegyik egy és ugyanaz, mert mindegyikben egyformán kell élni s működni, a nemzetállam öntudatának. A nemzet irányitó szellemének kell vezetni az iparosságot is szervezkedési küzdelmében. Ahhoz, hogy erős közszellem hassa át és vezérelje az iparosságot, szükség van olyan összekötő kapocsra, mely ne csupán az erők összehozásában, hanem összetartásában s fejlesztésében is nyilvánuljon. igazi nemzetállamban ugyan a nemzet teljes egészében ott van a parlametben. Nem fizikailag, meri ezt elképzelni is lehetetlen. És még jogilag sem, mert a nemzetállamban nincs képviselet, illetve jogviszony megbízó és megbízott közt. itt csak egy mindent betöltő absolutum, alany van: ez a nemzet Ha pedig csak egy alany van, hát nincs senki kit megbízhasson, miért is a maga teljes egészében vesz részt a parlamentben, még pedig erkölcsileg. Az ethikai részvételt pedig úgynevezett emberi jogok biztosítják, különösen, pedig sajtó- család-, és társulási jog. A sajtó maga az élő, organikus nemzet. Es ki tagadná a család nagy befolyását a nemzetre és annak parlamentjére ? A család a nemzet vára. A harmadik fentemlitett emberjog: a társulási a legélesebb kifejezője a nemzet közvéleményének. Ki ne tudná, hogy a társulási jog alakzatai: egyesületek, körök, népgyii- lések mily irányitó hatást gyakorolnak? De ha mind e tétel fenn is áll, azért a nemzetállam eszméje megszabja, ki legyen mégis fizikailag jelen a parlamentben? A szakember és tulajdonképeni néporganum. Hogyan van ez a magyar parlamentben? Relative, — amennyiben politikai jogokban korlátolt nép választ parlamenti tagokat, — meg van az egyik elem: a néporganum. A szakember hiányzik, ki pedig a néporganum segélyére volna. Ipari szakorganum nincs a magyar parlamentben. E sajnálatos tény csakis a még mindig fennálló s az iparosokra nézve felette terhes választási cenzusnak szomorú következmeíiye. Ha egy rövid pillantást vetünk a magvar iparélet múlt századába, mikor a céhrendszer volt formája az iparosság testületi szervezetének, látni fogjuk, hogy az iparosság mintegy éltető eleme volt az állameszmének. És korántse gondoljuk azt, hogy a céhrendszer osztályérdeket képviselt! Sőt ellenkezőleg, a céh mindenkoron a nemzet aspirációinak egyik leghatalmasabb tárogató harsonája, véd- bástyája volt. Mit látunk az 1884-iki ipartörvényben szankcionált ipartestületi rendszernél, mely ma az iparosság testületi szervezetének hivatalos formáját képezi ? Ez minden, csak nem nemzetorganum. Az ipartestület mai hivatalos formájában csak az iparosságra oktrojált intézmény, csupa hézaggal, terhes intézkedéssel. Falra festett kép ez, melynek se ereje, se tekintélye. A haladás hívei ugyan azt mondják, hogy az iparszabadság elvének megfelelő a mostani szervezet. De bocsánatot kérünk, az iparszabadság örve alatt még nem lehetünk feljogosítva arra, hogy az iparosságtól elvegyük azt, ami az övé. Iparszabadságot emlegetünk. Igen, van szabadság. De miben áll ez ? Abban, hogy a szakképzett munkás iparos szegre akaszthatja tudását, a tőkés pedig vígan folytathat bármiféle mesterséget. Nem lévén a kisiparosságnak otthona még az ipartestületi intézményben sem, ki lévén rekesztve a páriáméiból, milyen eszközzel kell élnie, hogy állami személyiségét érvényesíthesse? Erre nincs más útja, mint élni emberi jogával: az önálló társulási szabadsággal! Ez az egyedüli mód, melylyel a maga szervezetét reorganizálhatja és addig is, mig a jelenlegi választási cenzus meg nem változik, irányíthatja a nemzet életproces- susát: a parlamentet és kormányt. Szervezkedni kell a kisiparosságnak saját és a nemzet ügye érdekében a nemzetállam keretén belül, de az ipar- testületeken kívül. Az ipar szorosan véve nem is az azt űzőké, hanem a nemzeté, melynek joga van ahhoz, hogy e tekintetben országosan szervezkedjék. Erős alapokon nyugvó országos kisiparos szövetség a modern élet feladatát fogja betölteni. A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Dal. Te a sziveddel Indsz beszélni, Minden kis szócskád a szived: Kedves hangoddal szárnyas lelkem Az ég honába felviszed, Oda viszed. Csodás szép világ tárni elém. Édes gyönyörök vonzanak . . . Beszéded illái, napfény, lágy dal, Virág, a melgből üdv fakad, Sok üdv fakad. Mig az én forró, lázas ajkam A csókos ajkadhoz nem ér: Dallamos nyelven, menny varázsló Sziveddel hozzám te beszélj, Csak te. beszélj ! Sugár József. Intervju Türk Bertával. — Irta : Szabó Imre. — A közelmúlt éjszakák egyikén parázs botrány volt Ős-Buda szabad területén és ezt lángra lobbantotla a rosszul informált sajtó, írván a dologról a morál szent nevében igen sok ! kompromittáló dolgot egy szinészleányról, aki elcsábított egy tapasztalatlan naiv börzeánert | és felmagasztalván egy amazont, aki éjnek ide- ! jén körülvéve szakácsnétól és komornától, nekiindult, hogy bosszút álljon ama ártatlan férfiú I elhódifásáért. A láng még most sem lohadt le egészen és se szeri, se száma a találgatásoknak, a pro és kontra véleményeknek, a támadók és védőknek. Ezeknek falán véget vet majd az a két intervju, amit e közlemény Írója a verekedő és a megvert hölgygyei folytatott. Legelső sorban meglátogatni akartam a legyőződet, Hirtenstein urat. A Kurányi-utcza 20. számú földszintes házat lakja teljesen egyedül. Még napközben is, mint a mágnásházakban, kulcsra van bezárva a kapu. A cselédsége azonban nem libériás, sőt ellenkezőleg, szoknyás Lám a kis hamis, még itthon is szívesen látja azt az embernemei, hát még odakünn Ősben. Beküldtem névjegyemet és az az üzenet jött, hogy csak a nagyságos asszony fogadhat, a nagyságos ur beteg. Alkalmasint a kiáltott izgalmaktól, amit neje okozott, vagy más kiállott dologtól, amit ugyancsak a neje okozhatott. Örültem neki, hiszen asszonytól könnyebben kap az ember szót, különösen ha az esetnél aktiv szerepe is volt. Szép magas, imponáló asszony Hirtensteinné. Tudta, hogy mi járatban lehetek és nyomban a tárgyra tért. Amit a lapok megírtak az szóról- szóra igaz. Ő még megtoldhatja a tudósítást. Egy lépést se telt volna, ha a dívának csupán az ő férje az egyedüli barátja, de biztosan tudja, hogy rajta kívül hódol neki Panuc földbirtokos, stb. stb. Ezeknek az uraknak azonban a hódolatát fogadja csupán, mig ellenben férjétől a mellékes, de mégis nagyon lényeges járulékot szed. így Hirtenstein volt az a lovag, ki négy szoba bútorral, lakpénzzel és 12000 koronával kédves- kedett egy hét alatt Türk Bertának. Ez bosszantotta és bosszantja még most is, különösen, hogy miért éppen a férje legyen a balek és miért nem kívánja az orfeumi csillag arányban a szerelemmel az ehhez való földieket is. Türk Berta, egy fess szőke bécsi leány, igy adja elő a dolgot: Éppen hazamenőben voltam, hajnali három óra tájt. A Folies Caprice bejárójától egy kissé távolodtam, amikor egy magas nő kél leány kíséretében felém jött és minden szó nélkül megtámadott. Egy korbácscsal csapott kalapomra. Én az izgalomtól egészen magamon kívül lettem, rohantam a telepről kifelé, bevetvén magamat a kocsiba és édesanyámhoz hajtattam. Lélekzet nélkül jöttem haza és másnap tudtam meg csak, hogy ki volt a támadóm, aki bennem semmi kárt nem tett, hiszen a korbács engem nem is ért, csupán a kalapomon szakitolta le a buza- kalászok egynéhány szárát. Megtudtam azt is, hogy ez a hölgy valamikor régen, 1894-ben ugyanazon a színpadon, a Folies Caprice színházban, egy duettban, a melynek Kity-Martha duett a neve, fel is léfiett, de annak idején túlságos jó kedélyéért le is kellett mondania a Folies Caprice deszkáirót. Az nyilvánvaló hazugság, hogy én Hirtenstein urlól hatezer forintot kaptam, valamint
