Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-22 / 21. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre G korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEK KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: f .Á. b x .A :: s t nsr A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A földbirtok pusztulása. A gazdatársadalom tényezőit három csoportra osztom: a földbirtokos osztály, a gazdatisztek testületé és a bérlők serege. Az utóbbiakról akarunk szólani. HtygjV megtehessük, a földbirtokos osztály ellen kell panaszkodnunk. Szerény nézetünk szerint a mező- gazdasági foglalkozás kizárólagosan a föld- birtokos osztály joga. Akinek nincs földbirtoka, az ne legyen mezőgazda. — Ez volna az elmélet A gyakorlat ily merev határvonalat nem tűr és a gyakorlati élet természete hozza magával, hogy a földbirtokosnak szüksége van olyan erőkre, melyek a gazdálkodást, a gazdálkodás jó megoldását segitik könnyíteni. Két segéd-csapat, a gazdatisztek és bérlők csapata adja meg a módot a földbirtokosnak arra, hogy könnyítve terhein, oszsza meg a munkát úgy, hogyan azt a földbirtokos munkaképessége, szellemi ereje, anyagi viszonyai megengedik A bérlők segítsége véleményem szerint szükségtelen és csak egy esetben ismerem el a bérlői rendszer jogosultságát és pedig akkor, mikora földbirtok kiterjedése ugvszólván lehetetlenné teszi az ön- kezelést. Már magában véve az a tény, hogy földbirtokomat, melyet magam is kezelhetnék, bérbe adom, vétek. A földbirtokos nem kereskedő és lehetetlen állítás az, hogy az a birtok, mely egy bérlőt eltart, el ne tudjon tartani egy birtokost. Ámde az a furcsa okoskodás, hogy a bérlő nagyobb eredményeket ér el, mint a tulajdonos, megteremtette a bérleti rendszert. Az idea szép. Módomban áll, hogy jövedelmem egvrészét megosz- szam mással, másokkal, bérbe adom a birtokomat. Lássuk a következményeket. Azon előnyök, melyeket a föld nyújt, a könnyebb megélhetés után vágyódás, egy egész ország felfordulását hozta magával. A gabonakereskedő és a szatócs az uzsorás és a marhakereskedő, a szen- zál és a közvetítő — föld után vágvódik. Szép és nemes dolog. De a türelem, a földhöz való ragaszkodása, a jövőbe vetett bizalma nem akkora, hogy megtakarítóit ezresein földet vegyen, hanem kapzsisága, furfangja, ferde észjárása arra ösztönzi, hogy béreljen. Nézzük csak mi lehet az oka annak, hogy földvétel helyett földbérletet szerez. Nagyon egvszerü oka van. A saját birtok kizsákmányolása effektiv veszteség, a más birtokának kizsarolása effektiv nyereség. A differencia óriási. Minden minusnak egv megfelelő plus. A közép ut pedig sem itt, sem ott nem vezet eredményre, nem olyanra, mehet az üzlet, a bolt, a befektetés nélküli szenzálság, a jól kamatozó uzsoráskodás nyújt. A vér tolul az ember arcába és a szégyen pírja futja be, ha végig nézünk Magyarország bérlői ‘ karán. Tisztelet a kivételnek. És még rosszabb lesz a jövőben. Íme már néhány érdekes jelenséggel találkoztam. A gabona-kereskedés az utóbbi időben jelentékeny hasznot eredményezett. Még sem olyant, hogy százezreket szerezhessen semmi vagyonú ember. Mit tesz hát ? Hajszol protekciót, szerez egy bérletet. Ad olyan árt. mint egy tisztességes ember senTadhat. Miért? Hisz tisztességes embernek ott tönkre kell mennie. És az a gabona-kereskedő nevet a markába — mert az urak a jó gazdálkodáshoz mit sem értenek. Hát ő, ki sohasem volt gazda. értene hozzá? — kérdjük elszorulva. 0 érti. Nézzük csak hogyan. Valamely környék gazdája, legyen az bárki, bizonyos tekintélynek örvend. Ezt jól tudja az élelmes kereskedő, ü most az egyszerű gabonás uraság lett. Az uraságnak mindenbe van beleszólása. Három-négy község ügyeibe beleszólhat. A három-négy község egy csapásra az ő embere. Ä községek szomszéd közegei is. És így lesz egv „uraság“ gabona-kereskedő és egy gabonakereskedő »uraság.« Vájjon mi lesz a birtok: egy közraktár, mely előleget ad a gabonára, vagy egy gabona- kereskedő magtárhelyisége ? Akár ez, akár az lesz, bizonyára egy 12—15 évre kötött határidőüzlet, összekötve egy földzsaroló intézettel. Ott búza és búza fog teremni 15 éven át, aztán nem fog teremni semmi. Láttam olyan esetet is, hogy a bérlő pálinkamérést és szatócsüzletet rendezett be, a munkásait nem engedte el soha a birtokról, úgy, hogy még a vasárnapot is ott töltötték. És tudom biztosan, hogy munkás arról a birtokról napszámot el nem visz. Az esetek egész légióját tudnám felsorolni, de ez a kettő is elég a tények megvilágítására. A földbirtokos osztály érdeke, hogy tegyen valamit ebben az ügyben. Pedig könnyen segíthetne ezen a bajon. Számos bérlet kiadandó ebben az országban. Csak egvszer határozzák el a O Ov 4 birtokosok, hogy csak olyan bérlők reflektálhatnak, kik gazdasági tanintézetet végeztek, vagy akik igazolni tudják, hogy 15 éve bérlők. Ha ezt az egyszerű eljárást követnék birtokosaink, 20" év múlva nem volna olyan gazdája ennek az országnak, ki ne volna méltó arra, hogy számottevő legyen a gazdatársadalomban. Akkor aztán bátran kiléphetünk, mert egyek leszünk testben, lélekben. A „SZINÉRVÁRALJA" TARCAJA. Csatára I — Irta: Szalay Károly. — jra büszkén leng a zászló, Vígan zeng a harci dal S szent jogért vivott csatákból Int felénk a diadal. Atkos ármány szégyentelten Vonja vissza táborát. S rut bukása nyújtja nekünk Szebb jövőnek zálogát. S összefűzi sziveinket Hő szerelmed szent hazánk S újra lánggal ég az oltár, Melyen eddig áldozánk. Félre hát, ti kishitüek ! Szent csatát ki vesztene?. Győznünk kell, hiszen velünk van A magyarok Istene! És ha ránktörő veszélyben Egyesül szivünk s karunk : Szent jogunkért sikraszállva, Győznünk kell vagy meghalunk! Nagykis Bernát a fog és erőmíivészet szolgálatában. . . . Szent igaz, kedves Miska sógor, hogy sokféle baj utoléri az embert, mig kihurcolko- clik ebbó'l az árnyékvilágból. Szegény Kupak Andrásnak folyton rángatózik a jobbkeze, mióla a szent Vendel szobrára kezet emelt. Kovács Gergely fiának meg a lába tört ki tegnapelőtt Masinás Jánost pedig az ördög gyomrozza minden éjjel. Sára feleségem, kit — úgy mellesleg mondva — sátán avatna fel cimborájának, ha rőfös nyelvét rám ölti, akkor nekem van napokig nemulass. De ez még nem minden 1 Legújabban Balajtinénak gyűlt meg a baja, Ágnes leányát ugyanis valaki megfontolta s azóta egyre jajgat a fogára. Megpróbált már vele mindent. Tömjént, dohányt, spirituszt, jóféle sáfrányból készült irt, pemetét, terpentint, szenteltvizet - mindent tett rá ; azután Dünnyö- giné, a vén csoroszlya rá is olvasott, de a leánynak a foga mégis fáj, egyre fáj. Mondták immár neki, hogy menne be a városba a doktorhoz, ámde Balajtiné sokalja a költséget; abban reménykedik és bizonykodik, hogy majd csak elmúlik magától is és ugyancsak átkozza azt, aki megrontotta. Már több mint két hete küzködik. igy a leány . . . Tegnap délután azután mégis fordult a kocka. Balajtinénak eszébe jutott, hogy hébe-korba én is húzogattam fogat, hát clcihelődött hozzám. Nagyon meginstált, mennék el hozzájok, szabadítanám meg a leányt a gyötrődéstől, néhány dénárt nem sajnálna tőlem. Szívesen megadja — úgymond — habár az a rossz fog nem ér fabadkát sem. Jól van — mondok — ott leszek, csak azután nyafogás, óbégatás ne legyen ám, mert, rögvest otthagyom. Balajtiné ezt megígérte és azután hazament ... A kutya enné meg a dolgát — gondoltam magamban — ezt ugyan nem teszem valami szívesen, mivel holmi pipogya vászoncseléddel együtt nem igen szeretek egv tálból cseresznyét enni. Ezenközben kikeresgéltem a mestergerendáról a vaskampókat. Tudja kigvelmed, Miska sógor, ilyesmiből van nekem 3—4 darab is, mivei ha egyik-másik véletlen- ségből kinek-kinek komisz agyarán eltalálna törni, mingyárt legyen helyébe másik. A drótos • fogót meg a kampókat összegyömöszöltem Sárának egy viseltes strinflijébe és elindultam az alvégbe. Balajtinéhoz. Amint oda érek, már kívülről hallom, hogy Balajtiné nem tartotta meg, amit Ígért, mivel Ágnes ugyancsak szaporázta a jajgatást. Na — mondok magamban — megyek haza. Már indulni akartam, de Balajtiné meglátott, eiémbe igyekezett és erőnek-erejével beinvitált a házba. Hát bemenek — mondok — de azután parancsoljon a leányára; mert a nvafogást nem szívelhetem ..............Amint bemene k, Agnes már nem jajgatott, csak nyöszörgőit és azt mondta; hagynám őtet békeségben, mivel már nem igen fáj a foga . . . Falnak akart állítani, de én átláttam a szitán. Nem oda — Buda, Ágnes —• mondok — ki kell jönni annak,
