Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-10 / 15. szám
15 szám (2) 1906. Április 10. __________________ Vi lágos tehát, hogy ekként a nyerstermény többlet itthon fog elhelyezést nyerni és mi szükségünk sincs arra, hogy mintegy Ausztria jóindulatára (!) szoruljunk? Ausztria nem bir annyi mezőgazda- sági terméket előállítani, amennyire szüksége van, mint a mennyit fogyasztása megkíván, miért is feltétlenül idegen országbeli nyers termények bevitelére szorul, bárhonnét jöjjön is az. Másrészt pedig szüksége van Magyarországra azért, hogy itt tulfölös ipartermékeit elhelyezhesse. Az önálló vámterület eszméje s gyakorlati kivitele ma már megérett. Érzi s tudja az ország, hogy ebben rejlik a jövendő Magyarország nagyságának, boldogulásának, dicsőségének forrása! Azt mondják egyesek, hogy az önálló vámterület * sötét*- be való ugrása a nemzetnek. Hát ez igazán együgyű, badar beszéd! Engedelmet kérek, nem fogja senki tagadásba venni azt, hogy az önálló gazdasági tevékenység csak fejleszti az ember öntudatát, feltéve, hogy az egyén az önállóságra kellő érettséggel bír. A magyar iparosság régóta érett erre az önállóságra. Ha pedig megadjuk részére az önálló gazdasági tevékenységet, ugv ezzel csak fejleszteni, tökéletesbiteni fogja önmagát és érezni fogja a tanulás szükségességét, melynek legmagasabb fokán ma még kétségkívül -- nem áll. Azt mondják továbbá egyesek, hogy az önálló vámterület nem fogja megszüntetni, illetve megakadályozni a külföldi iparosoknak hozzánk való beözön- lését. Le fog majd ekkor személyesen telepedni számos külföldi, különösen pedig osztrák és német iparos, kik szakértelmüknél s leleményességüknél fogva le fogják szorítani a kevésbbé tanult és kevésbé leleményes magyar iparost. Hogy ez a rohamos átalakulás be ne következzék, nem tudunk tán segélyeszközhöz folyamodni és olyan intézkedéseket eleibe léptetni, melyek az aránytalan beözönlést meggátolhatják? Ilyen megszorító intézkedés volna többek közt például az is, hogy „ipart csakis magyar és az országban lakó honos űzhet, illetve folytathat.“ liyképen sajátjogúnknál fogva kénv- szeritenők a külföldi iparosokat arra, hogy ha nálunk ipart óhajtanak űzni, SZINÉRVÁRAL J A előbb magyar honosokká váljanak. Ezzel az intézkedéssel nyerhetnünk, mert igy szaporodni fogunk első sorban számra nézve is. De tegyük fel, hogy a fentebbi megszorító intézkedést sem alkalmazná a magyar törvényhozás, — akkor sem kell félteni a magyar ipart. A magyar iparos még sem oly gyámoltalan, mint azt hiszik. Égyes iparágak, névszerint az asztalos, lakatos, szabó és cipész szakmák eléggé kifejlettek és versenyképesek. A nemzet már tisztán lát s nyugodt önérzettel, felfrissült erővel akar és fog is rálépni az önálló vámterület termő talajára. A nagyhét. Nem a mi hibánk, ha különös alkalmakkor, évfordulókon vagy oly időben, a mikor az emberiség áhilalos ünneplésre készül, kénytelenek vagyunk földi lélelünk árnyoldalaival foglalkozni. Ki ne tudná, hogy közéleiünknek épp jelenlegi fázisa a balsors nyomása alatt szenved, s ki ne érezné azokat a megszorításokat, melyek az egészséges, szabad fejlődésnek gátat veinek? A magyar társadalom jobban, mint bármikor más alkalommal megingathatatlan önérzetére van utalva. A kishitűség legcsekélyebb ta- nujelét kiköszörülhetlen következményeket vonhatna maga után s társadalmi rendünk oly felforgatását idézhetné elő, a melyek még késő utódainknak is keserves szenvedéseket okoznának. Azért most az a jelszó : »Magasan a fővel ?« Az a poétikus allegória, mely a bibliában, az egész kereszténység könyvében rejlik, s mely különösen a nagyhétre vonatkozólag nyilatkozik meg menyei magasztossággal, tanulságos és egyúttal példát adó is s bátoríthatja a csüggedő, ember fiát, a bizalmában ingadozva tekint a jövő elé. Jézus szenvedései tárulnak fel előttünk. Árulás és gonoszság, fizikai fájdalmak, emberi erejének végessége nem képesek az Isten fiát nyomorúságba, sanyaruságba ejteni. A keresztfa előtt megjelenő római katona lándzsája még egy döfést mér a szent testre, kibugygyan a vér és a kínzók műve befejézlelett — ám azért az is- téui rendeltetésen nem isik makula. »Beteljesedett!« a mit emberek végezheltek, de az üdvö- zités emberfeletti munkája is beteljesedett. Hatalmas kövek, miket a sírra raktak, nem pusztíthatják el a nagy művet, a feltámadás megtörténik, minden hitetlenség, minden lándzsa, minden terhes kő daczára! S ha a szenvedések e története emeli vallásos érzületünket, nem-e egyúttal útmutatás is további magatartásunkra nézve ? Nem-e kell, hogy edzen szenvedés és nyomor közt, nem-e reánk erőszakolja azt a meggyőződést, hogv a szerencsétlenség tetszhalálából létezik egy feltámadás ? Hogy el fognak gördülni azok a kövek, melyek bennünket nyomnak és be fog következni egy újabb, boldogabb korszak ideje? Kel a tővel és ne csüggedjünk! Erős bittel ama hatalomban, mely a magyar társadalom sajátossága, bízvást remélhetjük, hogy csakhamar ütni fog a megváltás órája és széjjel fognak oszlani azok a kötelékek, melyek hálójukban tartanak. Nemcsak a mi történetünk, sok más nemzet története is bizonyítja, hogy mindazt, a mit elértek, kemény küzdelemmel kellett kivívni s az a sok fájdalom és kin, meiylyel a sors gonoszsága meglátogatta őket, állandó Változatlan boldogságot érleltek meg. Adjuk át magunkat ezúttal áhitatosabban, mint máskor a nagyhét ünnepeinek, melyeket husvét, a feltámadás előhírnökeinek tekintünk, és ne veszítsük el abbeli hitünket, hogy társadalmunk nemsokára feltámadásának ünnepét fogja megütni! Bizonyára elérkezik még annak ideje, a mikor mosolyogva fogunk visszatekinteni mostani balsorsunkra s azért ezúttal egészen és zavartalanul át akarjuk magunkat engedni e szent ünnepek áj tatosságának! Színház. A múlt héten mozgalmasabb volt a színházi élet. A Zsába előadását részvétlenség miatt nem lehetett ugyan megtartani, de a többi darabokat elég jól látogatott ház előtt adták. A hét műsora közül különösen kiemelkedik a csütörtöki tarka színpad, mit a szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület javára rendezett a társulat. Nem a helyi érdek, hanem az igazság vezet bennünket, midőn különösen megdicsérjük az özv. Varga Vilmosné és Gerber Irénke remek zongorajátékát. Magyar dalokat játszottak négy kézre oly művészi érzékkel, magyaros érzéssel és kiváló technikával, hogy a teremben szorongó óriási közönség percekig tapsolta és többször megujrázta játékukat. Ha az est e számát különösen kiemeljük, ez nem azt jelenti, hogy a többi számok nem jól sikerültek. A színészek is pompásan megállták a helyűket. Radó ügyes alakítással adott kupiéi állandó derültségben tartották a közönséget. A Sárosi és Fekete kettőse szinte szépen sikerült. A Fehér Othello szereplői nagyon hozzá járulták az est sikeréhez. Ez az esle 50 koronát juttatott a szegény gyermekeknek. Köszönet érette úgy az igazgatónak, mint a szereplőknek. Szombaton és vasárnap a Leányka került színre zsúfolt ház előtt. A kedves zenéjü Operette megérdemelte a szép közönséget, akár a darabot magát, akár az előadást tekintjük. Pécsi, mint mindig, most is kedvesen, ügyesen játszotti Jó volt Radó, Török, Gönczi, Réthei. A több. szereplők is, még a leggyengébbek is oly ügyesen forgolódtak a színpadon, hogy a játék összhangzó voltához alig férhet szó. Ha a búcsuelő- adással biztosítani akarták közönségünk támogatását a jövőre is, ezt a céljokat elérték. Színészeink távozlával nyugodtan mondhatjuk, hogy itt szerepléseik alatt közönségünk rokonszenvét megnyerték. Ezt mi annál nagyobb örömmel állapítjuk meg, mert az előadások megkezdése előtt Szinérváralja részvétlenségéről panaszkodtunk. A társulat tegnap Budapestre költözött. Pedrö. HÍREK. Az uj kormány tagjai. Miniszterelnök és pénzügyminiszter: Wekerle Sándor dr. Kereskedelemügyi miniszter- Kossuth Ferenoz. Belügyminiszter : Andrássy Gyula gróf. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Apponyi Albert gróf. Földmivelésügyi miniszter: Darányi ígnáoz. A király személye körüli miniszter: Zichy Aladár gróf. Igazságügyminiszter: Polcnyi Géza. Honvédelmi miniszter: Ajelölt Hoff maun Hugó, vezérőrnagy a kassai honvédkerülel parancsnoka, ideiglenesen Wekerle Sándor. Horvát tárcanélküli miniszterséget ideiglenesetl Wekerle Sándor miniszterelnök látja el. Kinevezés. A pénzügyminiszter Oblatek Béla nagybányai bányafőmérnököt bányatanácsossá nevezte ki. Kinevezés. A belügyminiszter dr Tar Béla ügyvédjelöltet Szászrégenben szolgabiróvá nevezte ki. Értesítés. A húsvéti ünnepek miatt lapunk következő száma e hó 15-én, vasárnap jelenik meg. Felhívjuk erre olvasóink es hirdetőink figyelmét. jegymegváltás. A szinérváraljai izr. ifjúság által múlt hónában rendezett jótékonyczélu tánczvigalom jegyét Pásztory Árkád turvékonyai lakos ö koronával megváltotta, melyért ezúttal is köszönetét mond a rendezőség. Baleset. Özv. Szíjgyártó Albertné, szül. Szilágyi Juliánná szinérváraljai 77 éves öreg asz- szony kupával vizet akart a kulból meríteni. A kútnak a föld felett védő oldala nem lévén, az öreg asszony egyensúlyt vesztve, beleesett a kútba, daczára annak, hogy csak 40 cmnyi mély viz volt a kutban — belehalt. Mire észrevették, már meg volt halva Tegnap felboncolták s el is temették. 5 kilós postacsomag kubakávót (mely kellemes aromáju és erős, igen jó fekete vagy tejes kávénak) küld 11 koronáért utánvéttel bér- mentve Néhma Lajos József kávé és tea behozatala Szalmái-. A tulipán szép virág, de szagja nincs. És ez jól van igy, mert ha szaggal is rendelkeznék, megbódulna tőle az ember, annyi van már belőle. A tulipánjelvény viselése ragadóssá lett. Eleinte csak annyit jelentett, hogy viselője a hazai ipart pártolja. Ma már ennél többet, azt mutatja, hogy ki a hazafi és ki nem. Akinek tulipánja van, igen, akinek nincs, nem. Szegény tulipán nem gondolta, hogy egykor ily magas symbolummá növi ki magát; de nem gondolta, hogy ővele is ennyi csalást fognak valamikor elkövetni. Egy tulipán a napokban itt esküdözött előttünk, hogy belehal ebbe a roppant csalásba. Csal, aki gvartja, csal aki eladja, csal aki viseli, sőt csalni kénytelen ő maga is, csal aki gyártja, mert előállításához idegen anyagot használ, csal, aki eladja, mert magyar gyártmány helyett osztrák portékát is árul; csal, aki viseli, mert nem pártolja a magyar ipart; csal maga a tulipán is, mert magyar ipart hirdet s bécsi rongyból készült, svarcgelb szivet takaró ruhán fityeg. Hagyjunk békét a tulipánnak, de pártoljuk a magyar ipart! Jót állunk érte, hogy a tulipánok 90'/0 a osztrák kelmén hirdeti a magyar ipar pártolását. Ez csalás ! Ne csaljunk! Eördögh a jelenet láttára megingott nyergében. Hadnagyára nézett. Sárga volt mint a föld. Nem volt ideje gondolkozni. Száz nehéz kard repült ki hüvelyéből s száz torokból tört elő a csata kiáltás: Magyarok Istene segíts. Borzasztó jelenet következett Száz megvadult tigrist eresztettek egy ökörcsorda közé. Ami fájdalom, keserűség a szivekben volt, már évek óta elrejtve, mind elő tört. Egy óra múlva a császárnak egy ezredével kevesebbje, s az olasz szabadságharcnak egy magyar huszárszázaddal többje volt. Csak a hadnagy esett el. Úgy találták meg egy csomó osztrák katona között, szivéhez szorítva azt a megtepelt, sáros, véres háromszinü rongyot. Az éj folyamán csodálkozva hallgatták kis erdei viskójukban a hegyi parasztok azt a fenséges nótát, melyet a felvonuló század énekel ott az Ecs völgyében, távol hazájától, hogy: Kossuth Lajos azt üzente . . . Reggelre a huszárok eleget tettek a vett a parancsnak. Elfoglalták a kis váracsot, de nem szuronnyal, hanem szép szóval s szeretettel ölelték meg a védőket, ahelyett, hogy kardélre hányták volna őket. Pár hét múlva bámulattal látták az összeomló osztrákok, hogy az olasz zászló mellett egy vérrel és sárral áztatott magyar trikolor is leng. IS mint a száma mondja, annak a két vászondarabnak a levétele az oromról 100 magyar huszár, 200 olasz szabadsághős és 2000 osztrák sor katona éleiébe került. Nyugodjanak békével azok, akik megérdemlik, Bartók Antal.
