Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-16 / 42. szám
Szinérváralj a, 1906. Október 16. — 42. szám. Harmadik évfolyam. SZINERTARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváralj ára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A takarékpénztár fúziója. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 20 fúlér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: PÁBIÁ1T IST"V_Á_ 1ST Olvasóink a lapunkban megjelent hirdetés révén bizonyára értesültek már arról, hogy a Szinérváraljai Takarékpénztár Részvénytársaság egyesülni leiván a Szatmárvármegyei Takarékpénztárral. Az egyesülés kérdésében határozó közgyűlés e hó 21-én meg lesz tartva. Mi, mint teljesen érdektelenek, csak a közönség javát, érdekeit tartván szem előtt, nem mulaszthatjuk el, hogy ehez az egyesüléshez nehány szót ne fűzzünk. Bár a takarékpénztár belső ügyeibe avatkozni nem akarunk, mint a közönség érdekeit mélyen érintő gazdasági tényezőnek nagy horderejű lépését kötelességünk figyelemmel kisérni. Egy takarékpénztárnak nemcsak részvényesei iránt, hanem a hitelt igénylő s azzal biró felekkel szemben is fontos kötelességei vannak. A részvényesek érdekeit akkor munkálja egy takarékpénztár legjobban, ha a részvények értékét lehetőleg növelve, minél magasabb osztalékot biztosit. A hitelt kérők és a hitelt élvezők igényeinek kielégítése fontos nemzet- gazdasági kérdés, mely — sajnos — nálunk a takarékpénztárak kezében van egyedül. E kérdés körül akkor forgolódik leghelyesebben egy takarékpénztár, ha minél alacsonyabb kamatláb mellett igyekszik kölcsönt nyújtani. Hogy a Szinérváraljai Takarékpénztár Részvénytársaság ezen kettős, látszólag ellentétes irányú feladatát eddig miként oldotta meg, arra az érdekeltek adhatnak helyes feleletet. Mi a magunk részéről gáncsolódni nem akarunk, csak annyit jegyzünk meg, hogy a várakozásnak nem is felelhetett meg. Miért? Azért, mert kis tőkéje mellett kénytelen volt magas %-ku idegen tőkét forgatni s igy a nyereményben a hitelnyújtónak is részesedni kellett. Ebből természetszerűleg következik, hogy a takarékpénztár adósai magas % mellett elégíthették ki nála hiteligényeiket s a részvényesek tőkéi sem emelkedhettek gyorsabb tempóban. Készséggel elismerjük, hogy a takarék- pénztár a hitelkielégitésen kívül nem egy tekintetben nagyon előmozdította községüknek és vidékének szépészeti és gazdasági előhaladását. Csak egy apró tényt említünk fel. A takarékpénztár községünk egyik legforgalmasabb pontján egy diszes épületet emelt. Ez az építkezés nemcsak a takarékpénztár érdekében látszott fontosnak és célravezetőnek, hanem magának a községnek szempontjából is. Az üzlethelyiségek építésével egyrészről az üzlethelyiségek tekintetében fenállott hiányokat megszüntette, másrészről versenyre buzdított másokat is, úgy hogy a takarékpénztár építkezése óta gombamódra szaporodtak Szinérvár- alján az üzlethelyiségek. De épen a versenyre ébresztés által mig az üzletviszo- nyok fellendülését mozdította elő, veszedelmes versenyt támasztott önmaga ellen. A takarékpénztár még e hét folyamán átteszi hivatalos működését a uj épületbe, de azt hisszük, rövid idő alatt közvetlenül tapasztalni fogja, hog}7 épen az önmaga által teremtett verseny következtében üzlethelyiségeinek bérösszegét alább kell szállítania. De hát versenynek van kitéve minden. A versenyt egyéb tekintetben is érzékenyen kell tapasztalni a takarék- pénztárnak is. Csak a közelmúlt hónapokban egy rakás pénzintézet alakult vidékünkön. így p. o. a szinérváraljai hitel- szövetkezet, az apai hitelszövetkezet és a bank, a felsőfalui hitelszövetkezet és takarékpénztár, a tarlóiéi népbank, az e nemzeti pénzintézetek, mint pl. az „Auróra“ Nagybányán. Ezek a Szamoson innen. Lázas igyekezettél folyik a részvény- gyűjtés a Szamoson túl is egy újonnan szervezkedő takarékpénztár részére, melynek Válaszút lesz a székhelye. Mindezek a régebbi pénzintézetek s ezek között a legrégibb, a Szinérváraljai Takarékpénztár Részvénytársaság ügykörét nagy mértékben szűkítették. A Szatmáron utóbb alakult két-három uj takarékpénztár hitelezését vidékünkre is kiterjesztette, mely körülmény lényegesen akadályozza az itteni pénzintézetek fejlődését. A hiteligények meghatványozódása indokolttá teszi a pénzintézetek szaporítását. Pénzügyi embereink érzik ezt s már is hallunk némely akcióról, mi egy szatmári banknak itt fiók nyitását célozza. Közönségünk érdekében örvendetes jelenségnek tartjuk ezt; de közönségük nagyrésze egy és más [tekintetben mélyen érdekelve van a Szinérváraljai Takarék- pénztár Részvénytársaságnál, ezért helyénvalónak tartjuk, ha ez a pénzintézet érdekelt közönségejavára eddig elért pozícióját megtartani és megszilárdítani törekszik. Ez nem történhetik másként, mint két esetben. Vagy felemeli alaptőkéjét any- nyira, hogy hitelszükségletét sajátjából fedezhesse, mit lehetetlennek tartunk, vagy társul egy oly pénzintézettel, amelynek alaptőkéje a mi takarékpénztárunk közönségének hiteligényeit fedezni képes. Ilyen felfogásunk mellett helyesnek és üdvösnek tartjuk a Szinérváraljai Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatóságának azon törekvését, hogy a jövőre tekintettel már most, midőn még az intézet szilárd alapokon nyugszik, fuzionál egy oly pénzintézettel, mint a Szatmárvármegyei Takarékpénztár, mely legelső az egész vármegyében s amelynek már Fehérgyarmaton is van fiókja. A „SZ1NÉRVÁRALJA“ TARCAJA. Későn jött szerelem. Irta: Gergely Miklós. (Folytatás és vége.) Ilon szédülni kezd és szinte rádől táncosa vállára s a táncos válaszként vette ezt s szinte és észrevétlenül egy fülkébe lejtett hölgyével. Ilon öntudatlanul dől az ottani pamlagra. Táncosa hozzá közeledik s föllebenti fátyolát. Meglepődve visszahökken és suttogva ejti ki e szót: — Ilon. ... A másik pillanatban már lábai előtt térdel s ott esküdözik. — Ilon, aranyos, egyetlen szerelmem, hát nincs egy szavad se hozzám?! A kérdésre magához tért Ilon kábultságá- ból és nagy haragra szakadva, tört ki belőle a szó: Távozzék innen, gaz csábitó, távozzék, mert lármát ütök! — Nem, addig nem, mig meg nem csókoltalak, ha nem adod, veszem. — Segítség, segítség! — kiáltott Ilon teljes erejéből, s a kiáltozásra sürü csoportok rohannak a hangok fele. Béldy Zoltán megugrott és a kis fülkében elaléltan találták az erdélyi menyecskét. ★ Pálócz Dani udvarában nagy csöndesség van, suttogva beszél mindenki, mert a hangos szó zavarja a beteg nyugalmát. A beteget maga Pálócz ápolja. Így hozta betegen ezelőtt három hónappal és az orvos lemondott már felgyógyulásáról. A beteg felnyitja szemeit. Mily szép igy is. Talán csalódott az orvos. —- Jer közelebb édes férjem, miért vagy oly szomorú, hisz azt mondtad felgyógyulok, vagy csak ámítottál? Csókolj meg édes . . . Pálócz Daninak könvnyel telnek meg szemei, hévvel, tűzzel csókolja feleségét és ő elhalóan, gyöngéden viszonozta. — Még, még Danikám. Lásd, azelőtt könyörögtél csókjaimért, most meg kérni kell erre téged . . . Nedvességet érzek arezomon, Dani, te könnyezel. Miért sírsz, ugy-e miattam, ugy-e csak ámítasz ? — Nem, drágám, örömkönnyek azok. Boldog vagyok, hogy szeretsz. — Szeretlek, igen szeretlek és te ugy-e megbocsátasz nekem azért az öt évért. Jóságos Isten, ne büntess meg, hogy igy bántam férjemmel . . . élni szeretnék édes" férjem leérted, szeretni, csókolni, ölelni téged . . . Ne izgasd fel magad, drága Ilon, a homlokodon kiüt a veríték. Félek, nagyon félek, hogy nem érem meg a tavaszt és nem hozhatom helyre, amit elmulasztottam. Te áldott, jó ember, csak most tudlak becsülni, szeretni, mióta beteg vagyok, Három hónap óta szeretlek ... Nem gyógyulok én meg többé, érzem, hogy végem van ... De nézd csak, édes uram, azt a fekete embert a sarokban, ki az, mit keres itt, kergesd el. . . — Tévedsz, édesem, nincs itt senki kívülem. Képzelődök — Nem, Danikám, nem képzelődöm, látom, most közelit, már itt van . . . Pálócz kétségbeesetten csenget a cselédségnek, kik rohanva jönnek a beteg szobájába. Szótlanul int nekik, hogy az ágy köré álljanak. Egynek parancsot ád, hogy lóhalálban az orvosért fusson. — íme, édesem, itt vannak a cselédeid, ők is védenek téged. Sulttogva, félve beszél Pálócz, miközben hosszasan csókolja a feleségét. — Úgy, úgy, édes uram, csókolj, ölelj, sokszor, még, még. Már nem félek . . . Pálócz a belépő orvos elé ment. — Dani, Dani! Már megint itt van a fekete ember. Kergesd el Dani, Danikám, nézd, a szivemre lép . . . Ah, hogy tapossa szivemet! . . . Danikám, szeretlek, imádlak . . . Isten veled . . . A körülállók megdöbbenve, szótlanul hallgatják a beteg haláltusáját. Pálócz lefogja halott felesége szemeit s ráborul a hidegülő tetemre. — Későn jött szerelmed, drága lélek — mondogatja fuldokló zokogás közt — nagyon későn, de képed örökké élni fog szivemben, emlékemben.
