Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-16 / 42. szám

Helyesnek tartjuk első sorban a közönség érdekében, mert a fúzió által olcsóbb kölcsönhöz jutása biztosítva van; de helyeselnünk kell ezt a törekvést magának a takarékpénztárnak érdekéből is, mert az egyesülés által erősödik s útját vágja annak, hogy nálunk egy más, talán gyengébb alapokon nyugvó pénzintézet létesítsen fiókot, mely csak a számot szaporítaná, de az eddiginél olcsóbb kölcsönt nyújtani nem volna képes. Ugv látszik, pénzügyi embereinknél is gyökeret vert a felfogás, hogy egyesülésben rejlik az erő. Kisebb üzletek is tudnak boldogulni, ha erőiket egyesitik, a nagyobbak annál inkább.

Most már kíváncsian várjuk a 21-iki gyűlés döntő határozatát. Ha sikerül az egyesülés, ne feledkezzék meg a vezetőség arról, hogy működésével tartozik a közönség javát minden tőle telhető módon elősegíteni és minden esetre kihatóbb, üdvösebb tevékenységet kifejteni, mint aminőt a mostani takarékpénztár részéről tapasztaltunk.

Abban a reményben, hogy várakozásunkban nem csalódunk s két takarék- pénztár egyesüléséből községünk és vidékünk közönségére minden tekintetben előny háramlik, szívesen üdvözöljük a fúziót.

(2) 1906. Október 16

Dr. Boromisza Tibor instellációja.

* (A „Szamos“ nyomán.)

Szatmárnak férges ünnepélye volt e hó 7-én. E napon foglalta el ugyanis hivatalosan püspöki székét Boromisza Tibor dr., kit mély tudományossága, nagy szivjósága és kiváló papi talentuma folytán, méltán emelt a király és pápa kegye egyaránt magas állásába. A püspöki kormányzással járó nehéz és felelős teendők mindenkor nagy és nehéz terheket rónak egy püspökre. Azon kötelességeknek, melynek e fényes állással járniok kell, csakis szellemileg bőven megáldott férfin képes megfelelni. Éppen azért minden hizelkedés nélkül, most, hogy már a hivatalos beiktatási ünnepélyen túl estünk s hallottuk az uj főpásztor első beszédét, méltán elmondhatjuk, hogy az uj pásztor olyan szellemi kincsekkel megrakodva jött hozzánk, melyek méltó büszkeséggel tölthetnek el mindnyájunkat s igy örömünk csak hatványozódik akkor, midőn Boromisza Tibor püspököt e helyről is üdvözölhetjük fényes állásában. Midőn püspöki székét elfoglalta, őszinte szerencsekivánatunkat intézzük a szatmári uj püspökhöz s nehéz hivatásának teljesítésében önzetlenül kívánunk a Mindenhatótól neki hosszú életet, munkálkodása terén sok sikert, hogy nagy egyházmegyéjének és városunk javára őt a seregek Ura sokáig éltesse! Ad multos annos! . . .

Magáról a beiktatás fényes ünnepélyéről pedig az alábbiakban számolunk be:

A legszebb őszi idő kedvezett a beiktatás külső fényének. — A nap egész pompájában ragyogott, mintha a természet is ünnepelni akart volna azon napon, midőn Boromisza püspök magas hivatalát elfoglalta. Már reggel nyolc óra után megélénkült a székes egyház előtti tér és a Széchenvi-utcán nagy néptömeg hullámzott alá. — A harmadik összharangozás után megszólalt a székesegyház Szent István nevéről elnevezett nagyharangja s a lelket felemelő zugás hangja mellett csakhamar kirobogott a püspök pompás négyes fogatú diszhintója hozva magával az uj főpásztort, kit a székesegyházi főbejárónál már ott várt a káptalani főpapság és a kebelbeli papság teljes ornátusbán.

Midőn az uj püspök a székesegyház főbejáratához ért, az egybe sereglett papság, valamint a templomban elhelyezkedett nagyszámú közönség térdre ereszkedett s ugyan ekkor Hehelein Károly kanonok pápai praelálus, mint archypresbiter átnyujtá az uj püspöknek a szen- telőt, mellyel az először magát, a papságot, majd pedig a népet hinté meg, bevonulás alatt pedig a székesegyházi kar az »Ecce sacerdos magnus«-t énekelte.

Mikor a püspök kíséretével a főoltárhoz ért, ott rövid imát mondott, majd a püspöki stallumba ment s felölté uj méltóságát megillető egyházi ruháit s a püspöki szék mellett foglalt helyet. Most Szabó István pápai prealátus hatalmas érces hagján felolvasta a királyi kineveszínék váralj a

zési okmányt, majd pedig X. Pius pápa által kiadott Brévét latinul és magyarul. — Majd Kádár Ambrus dr. praelátuskanonok üdvözölte a püspököt latin nyelven, melyre ő szintén latin nyelven válaszolt.

Ezután a püspök az egyházmegyei papság kézcsókját fogadta, miközben megcsókolt minden egyes papot. A Yeni Sancte után megkezdte a misét, majd az evangélium után a szószékbe ment s megtartotta beköszöntő beszédét hívei előtt. A beszéd végeztével folytatta a misét, mely után pápai áldást adott a hívekre. Az egyházi szertartás a Te Deum-mal nyert befejezést.

Miután az instelláció megtörtént, a püspök visszahajtatott palotájába, hol a küldöttségek tisztelgését fogadta. A küldöttségek és a szónokok a következők voltak:

1. A székeskáptalan és róm. kath. papság. Szónok Pemp Antal praelátus.

2. A gör. kath. papság. Szónok Hubán Gyula lelkész.

3. Az ev. ref. egyháztanács. Szónok Uray Géza főgondnok.

4. Izraelitái hitközség. Szónok dr. Jordán Sándor főrabbi.

5. Nőegyesület. Szónok dr. Eechtel János főtitkár.

6. A honvéd és közös hadsereg. Vezette Nemes Ede dandárparancsnok.

7. Városi törvényhatóság. Szónok Pap Géza polgármester.

8. A kalocsai székeskáptalan és papság képviselete Boromisza István és Hoffman Alajos kanonokokkal.

9. Kir. törvényszék, ügyészség és járás- bíróság. Szónok dr, Bóth Eerenc elnök.

10. Róni, kath. hitközség és tanítótestület. Szónok Hehelein Károly praelatuskanonok.

11. Kir. kath főgimnázium. Szónok Rat- kovszki Pál igazgató.

12. Tanfelügyelőség és állami iskolai tantestület. Szónok Bodnár György tanfelügyelő.

13. Budapesti Pázmány egyesület, a kath. egyesületek országos szövetsége és a munkás szövetkezetek. Szónok dr. Cziklay János.

14. Vasúti testületek.

15. M. kir. posta és iparfelügyelőség. Szónok Demjén Sándor főnök.

16 Eelső kereskedelmi iskola. Szónok dr. Kelemen Samu orsz. képviselő.

17. Kölcsey-kör. Szónok dr. Eechtel János ügyvezető alelnök.

18. Felmérési felügyelőség. Szónok Deli Béla felügyelő.

19. Kir. állampénztár. Szónok Papp Gyula tárnok.

20. A kereskedelmi testület és Kereskedő ifjak köre. Szónok Páskuj Imre elnök.

21. Kath. kaszinó. Szónok Eölkel Béla alelnök.

22. Kath. legényegyesület. Szónok Záho- ránszky István elnök.

23. Az uradalmi tisztség.

A tisztelgések délután fél 2 óráig tartottak, mely után diszebéd következett, mintegy 140 terítékkel. Az ebéden a többek közt részt vettek: gróf Teleki Géza volt belügyminiszter, Molnár János esztergomi apátkanonok, orsz. képviselő, Boromisza István és Hoftman Károly kalocsai kanonokok, Szentiványi Károly az orsz. kath. szövetség igazgatója, Nemes Ede dandárparancsnok a törzstisztekkel, dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, Eorgách János beregi főesperes, azonkívül városunk társadalmának szine-java, a kebelbeli papság, a sajtó képviselői, városunk vezérférfiai stb. stb.

A diszebéden az első felköszöntőt maga a püspök mondotta s ürité poharát a pápára, királyra és Apponyi gróf vallás- és közoktatás- ügyi" miniszterre. A jelen voltak a felköszöntőt állva hallgatták végig.

A székes-káptalan nevében dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonok köszöntötte fel a püspököt, az egyházmegyei papság nevében pedig Eorgách János beregi főesperes, továbbá dr. Hoffman és Boromisza kalocsai kanonokok. Városi törvényhatóságunk nevében dr. Yajay Károly t. főügyész, a katonaság nevében Nemes Ede dandárparancsnok, a polgárság nevében dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, Auer szerkesztő a kath. sajtó nevében köszöntötte föl a püspököt. Végül Ratkovszky Pál kir. kath. főgimn. igazgató a kalocsai vendégeket éltette. Az ebéd alatt a püspök még kétszer szónokolt s vendégeit és papjait éltette. A diszebéd 4 óra után ért végett.

A pompás ebédhez a remek kiállítású és kitűnő tortákat, fagylaltokat és tésztákat Gindl Antal jóhirü cukrászata állította elő,

42. szám.

A honszeretet ápolása.

Noha a népnek nemcsak szellemi, de nagyrészt érzelmi világa is felette eltérő a műveltebb osztályétól, a honszeretete, illetőleg mégis egész az utolsó időkig ugyanegy fokon álltak.

Értelmesebb, valamint legegyszerűbb parasztjaink mindeddig épp oly büszkén kérkedtek magyar mivoltukkal, mint a műveltebb elem; s midőn ütött az óra s vert és életet kellett áldozni e szeretet földért: épp oly lelkesedéssel mentek érte harcba, mint emez. Sőt népünk asszonyai is alkalomadtán oly önérzettel vallották magukat magyaroknak, hogy azt öröm volt hallani.

Se körülmény, hogy nálunk a hazaszeretet felemelő érzelme a legalsóbb osztálynál is eny- nyire ki volt eddig fejlődve, csakis oda magyarázandó, hogy valamint az értelmiségnél, úgy ennél is, nemzedékről nemzedékre tanították a gyermekeket kiskoruktól fogva honszeretetre magában a családi körben. De vajon igy van-e az a jelenben is? és miként lesz a jövőben?

Népünknek ama nemzedéke, mely még a családi tűzhelynél szívta magába a honszeretet ama bűvös forrását, melyből számtalan más nemes érzelem is fakadt: kevés kivétellel immár egyrészt roskadozik a reája nehezedő megélhetési gondoktól; másrészt mindinkább züllik a lépten-nyomon kínálkozó korcsmái mulatságoktól és mérget osztó hamisított italoktól.

Már most megcsappant életkedvvel avagy züllött lélekkel bogy regélne mind máig szép regéket gyermekeinek, régi nagyjaink vitézi tetteiről s nemes cselekedeteiről, melyekkel szülői még az ő lelkét hevítették honszerelemre ?

Ily viszonyok között bizony a nép legtöbb családjában nem élesztik s ápolják már a nemes érzelmet. De meg aztán mire valók is volnának az iskolák ?

Hiszen a szülők helyett úgy is ezeknek az azelőtt meglehetősen nélkülözött intézményeknek kell most gyermekeiket nevelniök s oktatniok; hadd tanítsák hát hazaszeretetre is!

De sajnos, a nép által leginkább látogatott iskolákban, t. i. az elemiben s a polgáriak két alsó osztályában bizony legtöbbnyire vajmi kevéssé oktatják gyermekeinket hazaszeretetre, mert a történelemből — mely tantárgy leginkább lelkesít eszép érzelemre, alig találunk ott valamit.

Az egész történelmi tanulmány abból áll, a mit a növendékek az olvasókönyvből a magyarok eredetéről, bejöveteléről és legfeljebb még két-három királyunkról olvasnak. Ez pedig nem elég.

E tantárgyat inkább csak a polgári iskolák harmadik osztályában kezdik tanítani, ha ugyan nem tanítják itt is előbb a világtörténelmet, s csak a negyedikben a hazait.

Amennyiben tehát a nép gyermekeinek zöme elesik a történelem tanításától, hogyan fejlődhetnék ki nála továbbra is a honszeretet fen- költ érzelme?

Tudjuk, hogy vannak lelkes tanítóink, kik azért szabad előadásban gyakran beszélnek a gyermekeknek nemzetünk lélekemelő tetteiről s minden alkalmat felhasználnak amaz érzelmek felköltésére és növelésére.

De az ifjabb nemzedék honszeretetének nagyon is észlelhető csökkenése a faji büszkeségének megdöbbentő módon való aláhanyatlása a mely pedig annyi alacsony tettől visszatartotta őt eddig: azt bizonyítja, hogy ily tanítóink nincsenek még kellő számmal.

S a midőn aztán a nép gyermekei felnőnek a nélkül, hogy a honszerelem keblükben mélyebb gyökeret vert volna, akkor csodálkozhatunk-e azon, hogy könnyen hajlanak a beözönlő idegenek Istent s hazát tagadó, eretnekekké lenni.

Ez Istentagadás viszont természetesen azon tényre is vezethető vissza, hogy bár gyermekeinknek 2/l0 részét kergetik halálba a hideg idők alatti hideg templomba való járással: a vallást még sem tanítják oly modorban, hogy azzal egyúttal nemesítenék a lelkét.

Nép és polgári iskoláinkban tehát oly újítás volna kívánatos, hogy még a történelem tanítását már az elemi iskola harmadik osztályában kellene kezdeni, addig egyszersmint a bibliát is ezentúl sokkal nagyobb gonddal és nagyobb keretben kellene tanítani, mint eddig.

Természetesen e tantárgyaknak bővebb ismertetése céljából másokat kellene azután az elemiben törülni. Még pedig a másodfokú nyelvtant s a törtek számtanát mint a melyeket a kis gyermekeknek úgy is alig */xo része ért meg, a melyeknek tanítása ennélfogva, mig egyrészt vajmi kevés eredményre vezet, másrészt szegény kicsinyeink előtt csak kinpaddá teszi az iskolát.

Ezen körülmény pedig azután ismét más irányban tompítja az itju lélekvilágát és egyben nem kis mértékben okózoja a testi elsatnyulás- nak is.