Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-17 / 29. szám
Szinérváralja, 1906. Julius 17. 29. szám. Harmadik évfolyam. SZINÉRTÍRiLJl TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 90f l-y * / i «V . aíElőfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJ EL ENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: F ABIAU IST T7* -Á- 3ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő- ségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Az önállóság felé. Nem a politika zajos folyamata készlet e cikk megírására. Nem is fogok itt úgynevezett nagy politikát folytatni. Ezt majd elvégzik azok, kik a nemzet akaratából megválasztatván, erre hivatva vannak. E helyütt csak az a kérdés merül fel, vájjon mi a teendője a nemzetnek azon idő alatt, mig az ország parlamentje a politikai kérdéseket elintézi? Nem lehet más feladatunk, mint társadalmunkat és gazdasági létünket reorganizálni. Úgy a társadalmi, mint gazdasági létünket a demokrácia alapelveire kell fektetnünk, melyben a munka legyen a főtényező. Ki-ki képessége és tehetsége szerint birállassék meg és ehhez képest érvényesüljön. Igen nagy hibája társadalmi létünknek, hogy még ma is az előjogok, a rang és vagyoni kiválóságok szerint Ítélik meg az embereket. A nepotizmus és kapitalizmus, a régi oligarchikus világnak e „copljai“ még ma sem vesztek el, sőt csudálatos, hogy a szabad szellem fejlődése dacára, újból virágzanak. Pedig ez a körülmény kétségtelenül elégedetlenséget szül. A nyomornak és szenvedésnek ezek képezik a tulajdonképeni kutforrását. A francia forradalom éppen ezt a kasztszellemet akarta letörni, mely a nép millióinak szabad érvényesülését meggátolja. Ma Magyarországon mintha ismétlődnének a francia forradalom előtti állapotok. Az ország területét úgyszólván néhány száz ember tartja birtokában. Ezek tarolják le az ország földjéről a gyümölcsöt, mig a hátralevő 19 millió csak egy vak eszköz, egy adótárgy, mely csak passive létezik ez országban, de aktive nem él. Azok a mind gyakrabban megismétlődő társadalmi forrongások és tömeg- sztrájkok, melyek minapában az ország különböző részeiben szemünk előtt lefolytak, mind olyan tünetek, melyek társadalmunk nagy betegségét állapítják meg. Az egyre növekvő kivándorlás szomorú képet nyújt közállapotainkról, melyek nem csupán társadalmi, de gazdasági bűneinket is lesújtóan illusztrálják. De hiszen ez érthető is! Ahol romlottak a társadalmi viszonyok, ott nem is lehet egészséges gazdasági fejlődés. Züllöttek az ihen államban az erkölcsi viszonyok is, melyek az állami lét minden ágazatában éreztetik sivár voltukat. A parlamenti vezetők közjogilag függetleníthetik ezt az országot, mely ekként külsőleg szépnek látszhatik, de belsejében beteg, korhadt. Hiába díszítjük fel a bábut különféle pazarsággal. beléje lelket, életet önteni képesek nem vagyunk. Belső élet nélkül olyan ez az ország, mint egy szépen feldiszitelt koporsó, melyben a nemzet teste halott, de benne az önzés férgei jóllakhatnak. Az országot tehát belsejében kell kezelnünk, gyógyítanunk, uj életre keltenünk. Társadalmát, gazdasági rendszerét kell purifikálnunk, megerősítenünk — a demokrácia követelményei szerint. Mert csak ez a tevékenység vezet az ország önállósága felé. Csakis társadalmilag és gazdaságilag erős állam veheti fel a harcot az európai államok koncertjében. Ez lesz majd az országnak igazi, tartalommal biró függetlensége, mely a nemzetnek éppen olyan fontos feladata, mint közjogi életharca, mely előbb-utóbb elsorvasztja a nemzet erejét, ha ezt más oldalról megerősíteni nem törekedünk. Dr Gerö Ernő. Az ipari szakoktatás. A mostani -kereskedelmi kormány nagyszabású iparakciót, helyesen: iparfejlesztést helyezett kilátásba. A legfőbb ideje volna e kiváló jelentőségű téren valamit tenni, hogy végre valahára már egyszer előre haladhasson, fejlődhessen mindenfelől nyomorított iparunk. Az iparfejlesztés egyik legfontosabb eszköze kétségkívül az ipari szakoktatás. Az iparoktatás két irányban volna fejlesztendő, még pedig általános és speciálisan szakirányban. Az általános irányt a népiskolától egészen az egyetemig meg kell honosítani. A mai élő nemzedék minden egyes tagját nem lehet megnyerni az ipar tántoríthatatlan hívének. Meg kell tehát akkor nyernünk a jövő nemzedéket. A nemzetállam örökké élő organizmus, mely nem csupán a jelenért, hanem a jövőért is él. A jövő pedig ott van az iskolákban. Az iparoktatás másik nagy útja a lulajdon- képeni szakoktatás ipart űzők részére, minden fokon ingyenes tanítással, Alsó-, közép- és felsőfokú ipari szakiskolák létesítendők. Alsófokuak az ország minden városában s nevezetesebb községében, középfokuak minden nagyobb ipari gócponton, felsőfokunk az ország geografiailag felosztott nagyobb területein állitandók fel. A tanrendszer megállapítása és az iskolák belső szervezetének részletes taglalása ezúttal nem feladatunk. Annyit azonban szükségesnek tartunk kiemelni, hogy ez iskolákban a gyakorlati irány mellé az elméletinek is helyt kell adni. Fontosnak tartjuk, hogy az egyes szakok gyakorlati és elméleti tanításán felül gondot kell fordítani mindazokra az általános tantárgyakra is, melyeknek ismerete nélkül mai modern ember nem élhet meg. Végül különösen hangsúlyoznunk kell, hogy az ipar történelme mellett nagy súly fektetendő a magyar nemzet történelmének tanítására. Mert jól jegyezzük meg, feladatunk A „SZINÉRVARALJA“ TÁRCÁJA. Teérted. Irta : Papolczyné Bartók Ida. Az ajtót halkan megkopogtatlák, — szabad ! ? Bizonyosan megismerték a kérdező hangját, mert lakonice azt felelték belülről: »Ühüm !« Erre a familiáris biztatásra egy szőke hajú, kedves fitos pofácskáju leányalak avanzirozik be az ajtón. Mikor beér a szoba közepére, szétnéz — s amint meggyőződést szerez magának arról, hogy csakugyan az van benn, akit keres, zerge könnyű ugrással szökik annak ölébe s karjával átöleli nyakát, — ezerszer csókolja össze vissza: te kedves, le drága mamus, te! A kedves, a drága mamus viszonozza a csókot, — ő is csaknem olyan gyerek, mint a másik, alig idősebb annál négy-öt évvel. Mostohája. Felséges egy asszony ! A haja görög istennők mintájára van a nyakánál kissé feljebb összecsavarilva, a szemében emésztő tűz ragyog. Jaj annak a férfi szívnek, amelyet ebből a szemsugárból egy szikra ér: el ég az olthatatlanul. — Nos, mi újság Miczus! — Semmi! — Különben, ha parancsolod, hogy őszinte legyek s mamai tekintélyedet latba veted, megreszkirozok egy vallomást! — Halljuk, halljuk 1 Kiváncsivá teszesz gyerek. Nézd, mily őszinte hallgatást biztosit neked ezen arckifejezés. Csakugyan ezen a márvány arcon egy parányi érdeklődés nyilatkozott meg, mert a bal - ványságot rózsapir váltotta fel. Tudod, mama, kiváncsi ne légy, mert árt a szépségednek, inkább megmondok úgy is mindent. — No, hát ha akarod tudni a titkomat: szerelmes vagyok! A fitos orrocska és aranyszőke haj bájos tulajdonosnője a mig ezeket kimondta, nagyokat sóhajtott, fürkésző, csaknem kérő pillantásokat repítve mostohája felé, ki egv puha Ionoson heverészve élvezte az édes semmittevés tul- világi gyönyöreit. A fitos végkép elhatározta magát a teljes bűnbánó vallomásra, gyerekes könnyű mozdulattal telepedett le a puha szőnyegre. — Tudod, mamus, én már nagy leány vagyok. — No, hál ha le, meg a papa, meg a nevelőnő, — meg a ti megvesztegetésetek folytán az egész világ tudni nem akarja, — hát annál jobban tudom, hogy ezzel a tudásommal bizonyos privilégiumok járnak, mint pl. szerelem, bál, hosszú ruha, göndörített frufru stb. Mit tehetek róla, ha én csak az első számban említett szabadalmat vettem igénybe s legmagasabb tudlolok és beleegyezéstek nélkül szerelmes leltem? A loncson heverésző hölgy kissé felemelkedett, tekintete a lábainál kuporodó leány alakjára tapadt s meglátszott egész arcán a csodálkozó figyelem, mely annak minden szavát kisérte. — Te szerelmes vagy Lóna! — No igen s te azt olyan különösnek találod? Különben előre megjegyzem, hogy ha ilyen csodálkozó és parancsoló hangon fogsz legkegyelmesebben hozzám beszélni, egyszerűen nem vallók s akkor nem is énekelhetem majd el: »Ki fog derülni a titok.« A hölgy most már egészen felemelkedett helyéről, most látszott meg egész tökélyében idomának plasztikai formája s az egész lényen leömlő báj, melylyel a halandó embereket rabjává tudta tenni. — Hej baba, baba! a szerelem kétkedővé tesz, aranyos gyermek te, — honnan ez a veszedelmes átalakulás ? Csak őszintén ki vele, mondj meg mindent, te fitos te, — én előre biztositlak részemről a feloldozásról. Persze, persze, — hunyorított a fitos gyerekes naivsággal, — feloldasz jó nagy, nehéz pe- nitencia árán! Anélkül, biz isten anélkül, csak halljam! Beszélj hát! Ezzel, hogy a gyerek minden lehető kétségét elűzze, maga is oda ült, le a finom puha szőnyegre, a leány mellé s annak kéről eg a szemébe tekintve, figyelni kezdett. A kis szőke fitos a kedves mama ostrom- állapotba helyezkedése folytán a tagadástól végképen elvesztetve kedvét, kettőt hármat köszörült a torkán, aranyos gödrös állaeskáját felhúzott térdére nyugtatta, a térdét pedig átfogta fehér kacsójával, egyet nagyot fohászkodott s aztán beszélni kezdett: Emlékszel arra az estélyre, amit halóm
