Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-27 / 26. szám
2 SZINERVARALJA 1905. junius 27. arra, hogy a családfák már csak penész gyümölcsöket teremnek s ma napság minden polgár őse a saját családjának. Az érdemeket mérlegelni csak ott kell, ahol valaki kötelességein túl is jót, hasznosat tudott teremteni a köz érdekében. A polgárságon áll a jövő veszedelmeinek elhárítása is — s ma inkább mint valaha! Vegyék ki a szédelgők kezéből a társadalmi demokrácia lobogóját, tisztítsák meg jelszavait a hazugságoktól s maguk álljanak a munkás milliók élére, — követelvén számukra emberi szabadságokat. A törvények nem kőoszlopok s nem örökre irvák. az uj idők újításokat kívánnak s mindig jobb, ha nem az erőszaknak enged az emberiség, hanem önmaga korrigálja a múltak hibáit. A demokrata társadalomnak módjában lesz kidönteni a korhadt oszlopokat államrendje épületéből s helyére újabbakat, hatalmasabbakat építeni. A demokrácia újjászületése lesz a jövő forradalmainak legszebb eredménye. Csak az az óhajtandó, hogy ez a megújhodás még a forradalmak pusztításait is megelőzze. HÍREK. Urnapi körmenet. Az évenként szokásos ur- napi körmenet ez idén is a hetivásár miatt űrnap utáni vasárnap tartotta a róm. kath. Anya- szentegyház. Valóban a legfölségesebb ünnepek egyike az Űrnapja! A szentélyben lakó Isten kilép; diadallal, ünnepélyesen hordozzák körül a királyok-királyát; leszedjük kerteink ékességeit, a fák lombjait, hogy a hatalmas Isten útját virágokkal hinthessük be. Lombsátorokat készítettünk, még pedig négyet, négy helyen borultunk le és különös imádással vettük körül azt az Istenembert, kit egykor ellenségei ugyanannyi törvényszék elé hurcoltak, hogy kicsufol- hassák és meggyalázhassák! Mily valóban szépen szól az Egyház szertartása a szivekhez! Csak érteni kell azt és nem tagadhatja meg még ellenségünk sem, hogy volt abban az ájtatosság- ban valami nagyszerű, fölséges, isteni — — — volt valami ami a szivet a lelket önkénytelenül is égfelé emeli erről a sivár földről! Szobor szentelés. E héten, űrnap nyolcada utáni pénteken lesz a róm. kath. Anyaszentegy- ház egyik legkiválóbb ünnepe: Jézus Szent Szive ünnepe ! A róm. kath. plébánia templomban a jeles ünnep tekintettel a körülbelül 230 tagból álló ,,Jézus szent Szive- Társulat“-ra, melynek ez főünnepe: triduummal, háromnapos áj tatosság gal fog tartatni. Az istenitiszteletek sorrendje a következő lesz: Junius 30-án pénteken ,, Jézus szent Szive“ napján délelőtt 9 órakor ünnepélyes, énekes nagymise, utánna megkérlelés, felajánlás Jézus szent Szivének; délután 3 órakor litánia Szentség kitétellel a végén áldás. Mindazok a buzgó hívek, kik ez ünnepen szent gyónást és áldozást végeznek, teljes búcsút nyernek. Szent gyónást lehet végézni már előző délután, vagy pénteken reggel 7 órától. Julius 1-én, szombaton délelőtt 9 órakor nagymise, délután 3 órakor szentséges letenye áldással. Julius 2-án vasárnap délelőtt 10 órakor a templomban ujonan a buzgó áldozat kész hívek jótékony filléreiből felállított szobroknak, ,,Jézus szent Szive“ szobrának és a ,,Szent József“ szobornak ünnepélyes megáldása. A szent ténykedést Frank József főesperes-plébános ur végzi, utánna ugyan ő mond ünnepélyes énekes nagymisét. Evangelium közben Irsik Lajos szatmári képez- dei tanár tart alkalmi szentbeszédet. Délután 3 órakor a triduum befejezése képen litánia ,,Jézus szent Szivérőlmegkérleléssel, felajánlással — a végén „Te Deum“ és áldás! Az Ur Jézus szentséges Szivének malasztos kegyelme, bőséges szent áldása és szent József hathatós pártfogása legyen és maradjon velünk !!! Szent Péter és Pál ünnepe. Folyó hó 29-én, csütörtökön tartja a róm. kath. Anyaszentegyház az apostolfejedelemnek, szent Péternek — és szent Pál Apostolnak ünnepét. A róm. kath. plébániatemplomban az istenitiszteletek a szokott módon tartatnak: reggel 1ji8 órakor csendes szentmise. 10 órakor szentbeszédet tart Török M. Lajos káplán, utánna Frank József főesperes plébános ünnepélyes énekes nagymisét mond. D. u. 3 órakor vecsernye. Miniszter, államtitkár. Kristóffy József, vármegyénk főispánja belügyminiszterré neveztetett ki. A belügyi államtitkárságra Nagy Lászlót, szatmárvármegye alispánját és L. Bay Lajost a nagybányai országgyűlési képviselőt emlegetik. Akár melyik lesz is az államtitkár, vármegyénk fia lesz. Büszkén, vagy lesütött szemmel olvas- hatjuk-e ezeket, a jövő fogja megmondani. A főispáni székre Majos Károly, volt anyakönyvi felügyelőt, jelenleg belügyminiszteri titkárt - és esetleg — Bay Lajost jelöli a mindentudó — pletyka. Károlyi György gróf, krassói képviselő megbizhatlan forrásunk szerint a király személye ! körüli miniszterségre van kiszemelve. így aztán, vagy — ha tetszik, ezek dacára Szatmárvármegye „örüljön-e, busuljon-e, nem tudja.“ halálra van Ítélve! Nincs ember, aki Skrabákkal futásban versenyezhetne. Gyuri is, a commissárius is lő egy lyukat a levegőbe, de hiába: a rab j eltűnik a sürü erdőben. Többé soha sem tért j vissza. Ujfalussy pedig csak épen ezt akarta, így sepergette ki lassan a szemetét. Egy másik alkalommal a szolgabiró feje j felett tornyosultak össze a bánat fellegei. Egyik j inasa, aki pedig nagyon használható cselédje volt, urát ideje kiteltével elhagyta és Eperjesen j kapott toronyőri alkalmazást. Élpanaszolja baját j a commissáriusnak s arra kéri, hogy - mint ezermester — hozza valahogy vissza szép sze- ! révei. — Csak ne erőszakkal Janikám — szólt a szolgabiró — mert ehhez ám jussunk nincs. Bizd csak rám Ferikém, — szólt a commissiárius. Hozzá sem szólok, ő látni sem fog engem s mégis itt lesz. A commissárius másnap útnak is indult s este szép csendesen behajtat Gyurival Eperjesre és itt a torony közelében vesz oly szállást, ahonnan a toronyőrt állandóan szemmel tarthatja. Amint eljön a 11 óra és a toronyőr ritmikus dalba zengedezi ékes tótsággal, hogy „jedenat hogyini, teraz dobra u perini“; (tizenegy óra, most legjobb a dunnában.) Gyuri a tér közepéről utána énekli. Aki pedig valaha toronyőr volt, az bizonyára tudhatja, hogy egy toronyőrre, aki oly magas társadalmi állást foglal el, nincs nagyobb sértés, mint mikor avatatlanok kotnyeleskednek bele mesterségébe s mindenáron tekintélye csorbiFő iri esküvő. F. hó 18-án déli '/212 órakor vezette oltárhoz széki Teleki Domokos gróf a nagysomkuti gyönyörűen díszített, gothikus templomban Teleki Edine grófnőt, Teleki Sándor gróf és poroszlói Graefl Sarolta bájos és szeretetre méltó leányát. Ez alkalomra az egész Nagysomkut ünnepi díszbe öltözött, mert a ki városukból hőnszeretett ifjú férje otthonába távozott el, az egész vidék igazi őrangyala volt, a ki sokszor megjelent jólelkü nevelőnőjével a legrozantabb házban lakó szegénynél, betegnél is, mint a jótékonyság megtestesült, földön járó angyala s szavaival békességet, megnyugvást, adományaival pedig enyhülést szerszett a sokféle nyomorúságra. Ott volt tehát az esküvőn Nagysomkut apraja-nagyja, hogy osztozkodjék a szépséges comtesse örömében s a viszontlátásig is szívélyes búcsút vegyen dédelgetett kedvencétől. Mig a nép a grófi-kastély parkjától a templomig példás rendben sorfalat képezett, a város és környék inteligenciája a templomban foglalta el a számára kijelölt helyet. Pont V212 óra volt, midőn a nászmenet a grófi kastélyból a parkon keresztül gyalog utón indult a közeli templomba. így azután alkalmunk volt gyönyörködhetni a fényes nászmenetben, a szebbnél-szebb diszmagyárokban, pompás selyemruhákban, vakító ékszerekben. Elől a menetet Teleki Géza gróf vezette, mint a menyasszony násznagya, kezében a virággal díszített bottal; utána következtek: IMnffy György báróné, Bánffy Zsuzsa és Judith baronessek, ifj. gróf Teleki Géza és Bobori György vőfélyekkel, Blomberg Biri és Józsika Anczi baronessek, Teleki Jenő gróf és Bánffy Endre báróval, majd Teleki László Gyula gróf és neje Wesselényi bárónő, Teleki János gróf és neje Da- mokos Ella, Wesselényi István báró és gróf Teleki Gézáne, Bethlen Pál gróf, Bethlen Bálint, Graefl Andor, Gyárfás Endre, Teleki Sándor gróf és neje Graefl Sarolta, özv. Graefl Károlyné, gróf Teleki Elemér és neje, majd a vőlegény széki gróf Teleki Domokos s a bájos menyasszony, kit Teleki Pál gróf vezetett a templomba. A menyasszonyon pompás duchesse ruha volt, a legszebb egyszerűséggel, kevés csipkével és gyöngyvirággal díszítve. A koszorús lányokon szintén egyszerű rózsaszín selyem ruha volt. A templomban Veszprémy Sándor plébános várta a nászmenetet, mely az orgona hangjai mellett vonult be. A kóruson Szőke Béla nagybányai h. lelkész Saint Saéns pompás dallamú Ave Máriáját énekelte, melynek utolsó akkordjai után megkezdődött a rövid szertartás, melynek végén Veszprémy plébános gyönyörű, szívből fakadt beszédet intézet a fiatal párhoz. A nászmenet ugyanazon utón tért vissza a grófi kastélyba, a hol Kenessey Béla kolozsvári ref. theologiai tanár megható beszéddel várta az ifjú házasokat. Délután 2 órakor az örömszülők pompás ebédet adtak a fiatal pár tiszteletére, a melyen a felköszöntők sorát Teleki Géza tásán igyekeznek. Úgy történt az most is. Gyuri incselkedése annyira kihozta sodrából a jámbor toronyőrt, hogy leszáliva a toronyból, űzőbo veszi Gyurit. Csakhogy Gyurinak sem vert ám gyökeret a lába; fut, a torcnyőr meg utána. Csak ezt várta Ujfalussy uram. Gyorsan lekapja az ágyról a lepedőt, kiugrik az ablakon s a nyitva hagyott torony ajtón feljut egész az őrhelyig. Ujfalussy már rég a toronyban van, mig a toronyőr még mindig az eltűnt incselkedőt keresi. Itt aztán magára huzza a fehérlepedőt s várja az őrt. Annak pedig, amint megpillantja, kővé mered a lába. Szentséges Isten ! Mi ez ? Ujfalussy uram orrhangon, idétlen kiabálással megmagyarázza, hogy ő tulvilági lény s felhívta az őrt, hogy hagyja el ezen helyet, mert ez az övé s ha még egyszer itt leli, meghal. Nem I embernek való ez a hely itt, ahol a kisértetek ; lakodalmat ülnek; szedd a sátorfádat s menny vissza régi helyedre a szolgabiróhoz. Hagyd el e helyet s vissza! Ne nézz utánam ! A torony őr harmadnap múlva már a szolgabirőnál volt s még akkor is hányta magára a keresztet. Maga a szolgabiró belekönnyezett a nevetésbe, amint Ujfalussy éjjeli szellemeskedést el- | beszélte. Hová tűnt el az emberből az a régi jó kedély ? Lukács Pál. Hiába, a parancs: parancs! 0 maga pedig, amint a falubeliek numerus plenusáról meggyőződött, krokodilusi bánat között egy nagy fekete pecsétes levelet húz ki zsebéből s felmutatva azt, igy szól a néphez : — Emberek! vármegyénk területén a statárium el lett rendelve. Ezen embert megérdemelt sorsa végre-valahára utolérte. Ma még csak az ekevasnál, libánál, tyuk- és malaczlopásnál tart, félév múlva már gyújtogathat és gyilkolhat. Ez az ember személyünket és vagyonúnkat állandóan veszélyeztetné. Én őt, a rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel felakasztásra Ítélem. Ezt az ítéletet rajta délután végre is hajtatom. A bírónak kötelességévé teszem, hogy az akasztófa kertem végén déli 12 órára készen legyen. Csordahajtás után függni fog a madár! Ha pedig a mindenható kommissárius mondja ezt, akkor ez úgy is lesz, mert ahhoz bizonyára jussa is van. Eközben Gyuri, aki Juszticziát már nem tegnaptól szolgálja, a kerékkötő lánccal úgy köti a bűnöst az eperfához, hogy a láncnak együvé kötött kezefejéről magától le kellett csúsznia. A kommissárius ur pedig magára hagyva a rabot, Gyurival szobájába vonult s onnan lesték a további fejleményeket. A lánc ezalatt lecsúszott az elitéit kezéről. Skrabák pedig, mint aki érzi, hogy élete egy pillanat eredményétől függ, neki ront a kapunak, a vad életösztön erejével iramodik fel a dombon az erdőnek. Gyuri persze és Ujfalussy utána szakadatlan kiabálva: Fogjátok, fogjátok, mert
