Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-27 / 26. szám
1905. junius 27. gróf kezdte meg, éltetve az uj házasokat, majd Bethlen Pál gróf, Kenessey Béla theol. tanár, Veszprémy plébános, Bethlen Bálint gróf, Gyárfás Endre, Teleki Jenő és Géza grófok mondtak tosztot legnagyobb részt a fiatal párt ünnepelve. Ebéd után előállott a rózsákkal, virágokkal gazdagon díszített négy lovas hintó, mely az ifjú párt a hosszurévi állomásig vitte. A szívélyes érzékeny búcsú után az egész társaság elkísérte a boldog házasokat a vasúti állomásig, a hol külön vonat repítette őket a gernyeszegi pompás kastélyig. A harmadik vonat. A szatmár — nagybányai vasút igazgatósága, ha értesülésünk megbízható volt, kötelező Ígéretet tett arra nézve, hogy Nagybánya és Szatmár között egy uj vonat beállításával oly közlekedést fog ez évi julius 1-től életbe léptetni, hogy az uj vonatnak a budapesti gyorsvonathoz Szatmáron csatlakozása legyen. Ma már junius 27-ét írunk s a harmadik vonatról még mitsem hallunk. Különösnek találjuk, hogy az igazgatóság igy hitegeti a közönséget. Tisztelettel felhívjuk az igazgatóságot, miszerint legyen szives okát adni a harmadik vonat elmaradásának s legyen szives bennünket értesíteni, hogy mikor szándékozik a gyorsvonathoz csatlakozást létesíteni ? Nem a magunk, hanem az utazó közönség érdekében kérjük ezt. Az idei gyümölcstermés. A földmivelésügyi minisztériumhoz érkezett jelentések szerint az idei gyümölcstermés csak a Királyhágón túli részeken lesz kielégítő. Az ország több részében a tavaszi fagyok miatt a termés tönkre ment, Kecskeméten sem oly sok a barack. Hernyók és cserebogarak szintén sok kárt tettek az egész országban. Örökség a koporsóban. Különös eset történt Egregy községben. A napokban 70.000 korona értékű bank-jegyet temettek el egy halottal. Rusz Simon egregyi lakos ugyanis valamikor hivatalt viselt a Bach-korszakban s azon időben meg is gazdagodott. Az öreg ember, ki már jóval túl volt a 70 éven, az utóbbi időben nagyon zárkózottan élt. Csak egy öreg cselédet tűrt meg maga mellett; még azt sem szerette, ha rokonai meglátogatták. Ez az öreg ember a múlt héten szivszélhüdésben meghalt. Rokonai már nem találták életben s a legnagyobb meglepetésükre a dúsgazdag tőkepénzes rokon házánál alig találtak annyi kész pénzt, amiből a temetési költségeket lehetett fedezni. A temetés után a községi elöljáróság értesítette a rokonokat, hogy az elhalt néhány hónappal ezelőtt egy borítékba zárt végrendeletet tett le az elöljáróságnál megőrzés végett. Ezt a végrendeletet a napokban bontották fel. Ebből tudták meg az örökösök, hogy az elhalt 70,000 korona készpénzt a fekete kabátja zsebében rejtegette s az örökösök ott találják meg. Rögtön keresték a kérdéses kabátot de legnagyobb meglepetésükre ezt a kabátot a halottra adták fel s azzal temették el. Hatósági engedéllyel felbontották a sirt s az örökösök legnagyobb örömére meg is találták a keresett örökséget, még pedig a halotton volt kabát belsejébe bevárva. A házi kenyérsütés, mint ipar. A házi kenyérsütés, mennyiben az rendes műhelyben, idegen segédszemélyzet igénybevételével, szóval ipar- j szerüleg űzetik, a képesítéshez kötött sütőipar körébe eső tevékenységnek tekintendő, a kereskedelemügyi miniszter újabb döntése szerint. Miniszterek beszélgetése. - Hallja, kollega ur? Azt mondják gazember! — Ugyan kérem. Hát mit mondjanak? Csak nem akar kényeskedni ? Majd mesélek egy viccet. A Szerecsen-utczai Sc.mutz kávéház tulajdonosa azt mondja egy vendégének: hallja, ha maga ide még egyszer beteszi a lábát, akkor én magát kidobom, hogy a nyakát kitöri, értette. A vendég elment és nem jött többé. Egy hónap múlva találkozik vele a kávés az utcán. - Jó napot Kohn ur. Mi az, hogy maga nem jön a kávéházba? - Én? magához? Hisz azt mondta, hogyha még egyszer beteszem a lábam, akkor kidob, hogy a nyakamat kitöröm. — No hallja — mondja a kávés — sohase hittem, hogy maga ilyen érzékenykedő ember. — Hát csak nem fog kolléga ur érzékenykedni. — De azt ordítja ott az az ur, hogy „mars ki!“ Hát mi vagyok én? Kutya? — No, ugy-e? Nem kutya. Mivel pedig a „mars ki!“ indulatszó, azaz olyan szó, amelytő, a kutya elindul, ennélfogva ön, mint emberi SZINERVAR ALJ A nem érti és nem indul miatta föl, se el, se meg. — Azt mondja ott egy ember, hogy: disznó! Ezt én nem tűröm, én lemondok! Én megyek! Hagyjon engem menni.- Bohóság, kollega ur! Ha azt mondják: disznó, az lehet sertés, de semmi esetre se sértés. Az ember egyszerűen röfög, illetőleg röhög rajta. — Mi az ? Esik az eső ?- Isten ménes meg. Csak köpködnek. Uj cigaretta. Julius 1-én uj cigarettát hoz a dohányjövedéki igazgatóság forgalomba. Az uj cigaretta neve Duna lesz és alakjánál fogva valószínűleg nagy keresletnek fog örvendeni. A cigarettának ugyanis hosszú szipókája lesz. Ezt a kedvelt és elegáns formát eddig csak külföldi szivarkáknál használták és most kísérletet fognak tenni vele Magyarországon és Ausztriában is. Jól lehet az uj cigaretta darabja csak 2 fillér, mégis igen kellemes izü. Kliilnö borok. A szinérváraljai nagy* vendéglőben a legjobb szárhegyi és előhegyi bort 56 fillérért árulják literenkint, ha a vevő | házhoz viteti. A vendéglőben elfogyasztva literje 72 fillér. Ugyanott kitűnő konyha, elő* i zékeny kiszolgálás, a legmérsékeltebb árak felől bizonyságot tehetnek a vendéglőben meg* fordult vendégek, amióta az új vendéglős, NEUMANN M0R vette át az üzlet vezetését. Kényelmes vendégszobák. Naponta többször is friss csapolás a legjobb kőbányai sörökből. Anyakönyvi statisztika. A szinérváraljai áll. anyakönyvi hivatalnál junius 18-tól 25-ig a következő bejegyzések történtek: a) Született: Bodon Mihály és Viczer Magdolnának „Antal, György, József“, Sinf Imre és Argyelán Élórának „Imre“, Jenei Ferenc és Grzybovszky Angélának „Antónia, Valéria“, b) Meghalt: Megyesán László, 60 éves (agkori végkimerülés), Gávris Juliánná, 5 hónapos, (tüdőhurut), c) Házasságot kötött: Fógelsperger Ignác és Pánász Mária, Máté György és Kimpán Mária. Kihirdetés alatt áll: Bere Lajos és Szekér Erzsébet. CSARNOK. Visszaemlékezés. Feledlek zajos főváros, elég volt élveidből. Fanyar lett már az mind nekem, hadd engedjem át lelkemet ábrándjaimnak, hadd száljak, mint a sólyom, messze, messze oda, hol a felkelő nap rózsa-pirjával megaranyozva, egymást üldözik a Szamos habjai, mint napot nap után üldöz a gyors idő. S ha képzelmem a völgyet átölelő bérceknek visszaadja az ősz által elrabolt éket, felkeresem a csendes kis falut, hová oly sok édes emlék láncolja szivemet . . . Látom már szalmás fedelű kisded házait (de illik is hozzá e név: Kisfalud,) s köztük azt, hol megpihenni vágyik szivem. De oh, nem! nem pihenni jöttem én ide. Jer drága lakója, édes lánykám, jer, keressük fel a tavat, a berket, hol olyan édesen dalol a fülemile s aztán szedjünk a rétnek szép virágaiból két csokrot, mint tettük annyiszor . . . * Az eget sürü felhő fődé. Az őszi szél si- vitva szállt tova, egy-egy letépett falevélt kergetve . . . Sábmoruan haladtam tova, végig az utczán, még mindig éreztem a pár havi elválást tőletek s a szülői háztól. A mint az édes múltról igy elmerengek, ismerős hang kiálltja nevemet. István bátyám volt. Hozzá siettem: „Mi jó hirt hoz hazulról, István bácsi?“ „Bizony semmi jót sem, öcsém.“ „Hogy, hogy?“ „Temetés lesz ma, keserves temetés, A mint a falutokon keresztül jövék, hallottam, hogy ma hozzák szegény kis húgom hült tetemeit. Anyád, bátyád már tegnap elmentek Kisfaludra. Lent jártam a sírboltban is, megnéztem a szegény, korán letört virág örök nyugvó helyét“ . . . A hir lesújtott. Mint a ki mindenét veszité, mozdulatlanul álltam ott. Nem értettem bátyám vigasztaló szavait. Csak annyit tudok, hogy egy idő múlva megszorította jobbomat. Nem sokáig maradtam magamra. Lelkem fájdalma menni késztetett. 3 Aztán megeredtek könyeim s az égő kin enyhülni kezdett. S midőn már az utolsót is letörültem, kalapomra kötöttem a fekete fátyolt. Arcom mindig halványabb, szivemben pedig sajgóbb lett a seb. Hosszú ideig gyászolálak, nekem végtelen hosszú volt. Képzelmemben gyakran elvándoroltam sírodhoz. Visszaszált elém a múlt minden édenével, koporsódra rogyva láttam magamat . . . kérdeztelek, miért hagytál el? Kértelek jöjj vissza. De szavamra csak a rideg sírbolt visszhangja felelt. És vigasz nékül nyögém panaszomat, mig eltompultak érzékeim és mély álom borult rám. Te most is olyan jól valál, felkerestél álmaimban. „Szüntesd fájdalmaidat — igy szóltál, hisz én élek, csak a hírem halott“ — s azután letörölted könnyeimet s addig csevegtél, mig újra felvidultam . . . De ha eltűnt az álom, az ébrenléttel újra visszatért bánatom. S talán még sajgóbb volt szivemnek mint azelőtt, elannyira, hogy magam is jobbnak képzeltem az örök álmot az ébrenlétnél. Egy reggel levelet találtam asztalomon. Te írtad . . . Hiszen te könnyezel ? ! . . . Engem sajnálsz, hogy egy valótlan hir miatt mennyit szenvedtem. De most, látod, én törölöm le könyeidet. Itt van nézd, még egy nefelejts, tűzd ezt is csokrod közé, aztán jer, daloljunk vígan. „Titkon nyílik, titkon virít a rózsa, Hogy szeretlek, mit tehetek én róla, Szerettelek s szeretlek is, nem bámom, Te vagy nekem mindenem e világon.“ A SZERKESZTŐ ÜZENETEI. L. P. Budapest. Megkaptam. Köszönöm. A két legrégibb terméket indítsa útnak a jelzett időben. A legszívesebben fogadjuk. Téged annál inkább. Pá ! 1. J=né. Kassa. Meg van elégedve ? Üdvözlet! K. Testvérek. Elhatározásuk indokait nem tudjuk felfedezni a jelzett számból. Csak nem gondolják talán, hogy Önöknek is szólt a nóta ? Nagy tévedés lenne, minőt Önöktől nem várhattunk. Magyarázatot kérünk. B. I. Nem lehet. Nekünk többe van. Nem alkuszunk. K. — n. 4 -f- 4=8; 8 — 8=0. A fele semmit sem ér, az egész még kevesebbet. Főmunkatárs : dr. Kaba Tihamér. Laptulajdonos: Fábián István. 2879-1905. tksz. r Rrverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Kepes testvérek bej. cég végrehajtatónak Böszörményi Endréné, szül. Jeszenszky Mária, Jeszenszky Vilmos és Jeszenszky Béla végrehajtást szenvedők elleni 600 korona tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Szamostelek községben fekvő, a szamosteleki 67. sz. betétben A I. 1—8. sorszám alatt foglalt belső és külső birtokból a Böszörményi Endréné szül. Jeszenszky Mária, Jeszenky Vilmos és Jeszenszky Béla zálogbirtokosi illetőségére 860 koronában és a szamosteleki 68. sz. betétben A I. 1 — 9. sorsz. alatt foglalt belső és külső birtokból a Böszörményi Endréné szül. Jeszenszky Mária, Jeszenszky Béla és Jeszenszky Vilmos zálogbirtokosi jutalékára 560 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1905. évi julius hó i8-ik napján délelőtt 10 órakor Szamostelek községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 %-át, vagyis 86 koronát és 56 koronát készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881: LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Szinérváralján, 1905. évi április hó 14. Papp István, kir. albiró.
