Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-16 / 20. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. május 16. 20. sr.ám. Blófizetési érik: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. MegjeleulU o lap minden kedden. Főszerkesztő; IIjOSVAY g-tjsztáv. Felelős szerkesztők FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. | A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA" szerkesztőségéhez Szinírváraljára lotézendík Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A mai ifjúságról. (Két közlemény.) II. Rózsaszínű tentába mártanám iróz seremet és finom vonásokkal ecsetelném soraimat, mivel a „nőnemről“ — e gyengéd teremtésekről — szándékozom egyet-mást elmondani. Hiábavaló volna azonban a rózsaszínű tenta, hiába a finom, a szép irás, mert hiszen ezeket a fekete nyomdafesték helyettesítené; hanem arról kezeskedem, hogy finom érzékkel avatkozom a nők általánosabb vonásainak jellemzésébe, s korántsem szándékozom a kedves nőnemet magamra haragítani, mivel a békességet szerfelett szeretem. Már az igazság és méltányosság szempontjából is kénytelen vagyok, kedves hölgyeim, Írni önökről — mivel az „ifjúság“ a természet urának örökbölcs törvényei szerint két „nemből“ állván, ha az egyik felről mondottam valamit, a másik félnek is kénytelenitettem megsúgni, — no de csak úgy négyszemközt — azt, a mit s a mennyit az illem megenged. Ennyit, azt hiszem, szabad szépen és simán megmondani. Kedves jó öreg matróna, Éva anyánk, — bizony szép örökséget hagytál unokáidnak — a csábos szépséget, kellemet, gyöngédséget, finom érzéket, jó Ízlést, A „Szinérváralja“ tárczája. Az anya.- Irta: Alpári Ltjai. — — Te még itt vagy ? Mit akarsz Giziké ? A megszólított, beteges leányka felveté bágyadt szemeit anyjára, arra a gyönyörű asz- szonyra, a ki hanyagul dűlt végig a gazdagon hímzett ottománon. — Szeretném, ha te engem egy kicsit szeretnél! — dadogá félénken a picike. — Hiszen szeretlek. — Nagyon ? — Igen. — Akkor végy öledbe és csókolj meg! A szép asszony lehajolt gyermekéhez és ölébe emelte. — Nos, meg vagy elégedve ? — Oh mama, mily jó vagy te! ujjongott a pici, karjaival erősen átszoritva a kismama nyakát. A fiatal asszony erősen szemébe nézett gyermekének. Férje arcának mása volt ez a kis göndör fő, férjének, a kit soha sem szeretett. — Most már menj, Gizikém, légy jó leányka, a mama most háborittatlan akar lenni! Giziké engedelmeskedve vonult vissza babáihoz a sarokba, a szép Karola pedig félig lezárt szemekkel dűlt végig újra az ottománon. szelídséget, éberséget, — a jtürelem, a jóság, a szeretet tiszta erényeit . . . Mily drága és becses örökségek! E gyöngéd tulajdonokban mily hatalmas erők! Mily gyöngéd társ s mily vészes ellenfél lehet egy személyben . . . Nézzetek csak meg egy ifjú nőt, ez erényekkel ékeskedőt s bámulni fogtok a gyengédnem remek adományai felett — s valóban lebilincseli egész valónkat, mig a kígyó azt a szivet, azt a lelket meg nem érintette . . . Azután jaj és keserves annak bűvköréből menekülni . . . A nő hivatása boldogítani környezetét. Kellemesebbé, szebbé, elviselhetőbbé tenni övéi életét. Eloszlatni a bubánat, a nyomor, a betegség, a szenvedés fájdalmait gyengéd kezeinek ápolása, hűséges szivének, jóságos lelkének teljes feláldozása által. Nagy a ti érdemetek, nemes a ti hivatástok hölgyeim! — Akár úgy tekintünk titeket, mint a férjek nejeit, akár mint családanyákat, vagy mint honleányokat, — mint az emberiség-őrző és védangya- lait: mint földi örömeinek megédesitőjei egyaránt kedvesek, egyaránt becsülni és tisztelni valók — s mi, az erősebb férfinem, meghajlunk érdemeitek előtt, elismerő hódolattal adózunk minden nemes érzelmeitek, minden hasznos fáradalmaitokért ! Ifjú hölgyeim — leányok — im mivé rendelt a természet örökbölcs ura titeket Még igen fiatal volt: alig túl a húszon, épen a felében férje korának. Atyja a hadseregnél szolgált s mint őrnagy ő volt a kis helyőrség feje. Egyszer váratlanul lepte meg a pénztárvizsgáló bizottság. Valami elfeledett kulcsért visszament a szobájába, ahonnan többé nem jött ki. A bizottság a pénztárt üresen, az őrnagyot meg átlőtt szívvel találta meg. A másik percz- ben neje már özvegy, egyetlen leánya pedig árva volt. A fényhez szokott család ajtaján most egyszerre bekopogtatott a nyomor. Elhagyta őket mindenki, csak Vámos Béla, Karola mostani férje, maradt hűségesen oldaluk mellett. Félév múlva feleségévé lett. Az ifjúság aranyos illúzióit mind eltemette az az oltár előtt kimondott „igen“. Nagyon szerette anyját s nem tudta elviselni, hogy most öreg napjaira nyomorogjon. Odaveté tehát magát áldozatul. Nemsokára azonban újra föléledt keblében a múlt délibábos világa, képzeletében újra meg újra megjelent a gyermekálmok ideálja, a délces tengerésztiszt. Hiába volt férje gyöngéd, hiába halmozta el szeretetének minden hevével, ő csak szabadságának elrablóját látta benne. És Vámos sokkal büszkébb volt, hogyseui szerelemért könyörögjön. Belé temetkezett a foglalkozásába és az asszonykát teljesen magára hagyta. a társadalomban! — Hivatástok magasztos, kellemes, de — nehéz is. Képzeljétek magatokat mind leendő nőket, kik egy választott férj oldala mellett fogjátok eltölteni eleieteket s azt tőletek telhetőleg boldogítani. —^Svipoet tegyétek sziveitekre kezeiteket,*^ yaijj&tok be önmagatok előtt: képesek Vagytok-e erre és komolyan készültök-e eme feladatok teljesítésére ? • ^ Figyeljétek csak azt a jó mamát, azt a fáradhatlan jó édesanyát, mint feleségét s nézzetek bele családi életetek mozzanataiba, hogy miként boldogítja a férjet, miként az egész családot. Mint teszi renddel e jó háziasszony nehéz kötelességeit. Miként aggódik, ha valamely betöltetlen szükséget lát s gondossága, ügyessége által miként igyekezik megkönnyíteni munkás férjének súlyos feladatát. A család pihenni készül s a jó anya még rendezget, tervezi a holnapi teendőket — ruhákat alakit, átjavit vagy fol- dozgat ... A család még pihen reggel; s a jó nő már fenn van, napi teendőjei mellett áll, intézi a tennivalókat . . . Ob áldott jó nő, te igazi anya, milyen fáradhatlan vagy te! Mily gondos a te elméd, s mily figyelmes a te lelked, mily sokoldalú a te kötelességed — s te azokat szakértőleg, türelemmel, rendben és odaadással végezni készen vagy mind későn, mind korán! Az elhanyagolás pedig — mint | Karola nevezte — még inkább elkeserítette őt. Állapotában az sem változtatott semmit, hogy anyává lön. Gyermekét nem igen halmozta el anyai szeretetével, mert minden mozdulata, halvány arcoskájának minden vonása folyton gyűlölt férjére emlékeztette. Négy év múlt el ily szerencsétlenül, midőn Dezső a régi ideál, egyszerre csak otthon termett a kis városban. Nem sokáig váratott magára, már másnap ott ült a szép asszony szalonjában és Karola lángoló arccal hallgatta az eszevesztett szavakat, melyeket a tengerésztiszt sugdosott a fülébe. Miért nem mond neki ilyeneket a férje ? Mert nem szereti. Kezdte szívesen hallgatni az őrültségeket. Régóta nem érzett mámor fogta el. Akkor sem tiltakozott már, midőn Dezső rábeszélni igyekezett, hogy hagyja el az urát és kövesse őt egy ismeretlen világba, a végtelen tengeren túlra ? És miért ne ? Miért kell neki azzal az emberrel együtt élnie ? Még a véletlen is segített. Vámosnak néhány napra el kellett utazpia hazulról, épen a legalkalmasabb idő, hogy örök búcsút mondjon boldogtalansága, rabsága aranyos kalickájának. De mi lesz a gyermekével ? Magával vigye? Van-e joga elrabolni őt atyjától? Nem! Gizi az atyjáé marad.