Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-16 / 20. szám
2 SZINER VAR AL J A 1905. május 16, Tanulj eme szerető, gondos anyától ifjú leányka. Az ő fáradhatlan gondossága tette lehetővé azt, hogy te élsz, épen és szépen felnőttél, hogy most oly gyönyörrel nézheted a világot, melyben boldogságod vágyait elérni szándékozol. A nő figyelme mindenre kiterjed. A mire a férfi nem is gondol, ő azt meglátja, s mielőtt a férj valamit mondani akar, ő akkorra véghez vitte. Mily szerencsés vagy te ifjú nő — j te serdülő leányzó — ha mindezeket otthon láthatod, tapasztalhatod, érezheted. — Mily könnyű lesz neked az élet, ha a női kötelességeket és érzelmeket a jó anyádtól elsajátíthatod! , „Nézd meg az anyját, vedd el a leányát“ — mondja a példaszó. Fájdalom, vannak e téren napjainkban számos csalódások. Az anya lehet minta-gazdasszony, de a lányasszony nyomába sem lép anyjának. Miért nem? Sok helyen a szülők, többnyire az anya oka ennek. Igen, ő leányát tiltja az ilyen háziteendőktől. Leányát nem gazdasszonynak neveli. A kisasszony ha megtanul horgolni és varrni, csinosan öltözködni, tud a mai szokás szerint csevegni, — ez neki elegendő. Sok anya derekabb korunkban leányánál s még jobban megérdemlené e nevet, ha a kisasszonyból gazdasszonyt is nevelt volna. Némely ifjú leány maga irtódzik e háziasságtól. Nincs előtte unalmasabb valami, mint a korán kelés, a szoba rendezése, a konyhai teendők és a háztartás vezetése . . . Igen, ő neki ez nem áll kezére, mert e miatt elmarad a regény- olvasás. Hogy jó feleségek lehessenek, szeressék jobban önök a házat, mint a -— bálát. A házidolgok után eshetik jól a látogatás, mely minél ritkább, annál élvezetesebb. — Az időtöltés tárgya ne mások kisebbítéséről, hanem önteendőik köréből vétessenek, vagy szellemmüvelésből, érdekes, De egy bucsucsókot mégis csak szabad lesz elvinni magával. Gyermeke fölé hajolt. Gizi nyugtalanul mozgott ide-oda, arcza égett és apró kezecskéje olyan forró volt. Az anya aggódva nézett gyermekére. Félig nyitott, sápadt ajkai közt el-elakadt lélekzete, méhecskéje nehezen emelkedett föl és alá, szemeit bágyadtan nyitotta föl s gyönge elhaló hangon suttogá: — Mama! Mama ! — Itt vagyok, édesem. Mi bajod, hol fáj ? Mond gyermekem ? Giziké nem tudott válaszolni. Szemei újra bezáródtak, úgy feküdt hófehér párnái közt, mint egy halott. Az anya kétségbeesett kiáltással futott át a szomszédos’ szobába. — Orvost! Orvost! Mit törődött most a tengerész-tiszttel, aki már türelmetlenül várta az állomáson. Nem gondolt most senkire, semmire, csak beteg, haldokló gyermekére. Megjött az orvos. Valami csillapító szert adott a kicsikének és a mama gondos ápolásába ajánlotta őt, mert a hirtelen betegség egyike volt a legszeszélyesebb gyermekbetegségeknek. — Melletted maradok, gyermekem. Nem hagylak el, — zokogott a szép asszony. Nemsokára jelentették Dezsőt. Borzalom futott végig lelkén. — Nem fogadok senkit, — kiáltá hevesen az inasnak — mondja meg a kapitány urnák, hogy nem hagyhatom el beteg gyermekemet. A tengerésztisztet nem elégíti ki a válasz. — Igen fontos ügyben óhajtok beszélni őnagyságával — üzente be ismét. gyönyörködtető s ártatlan csevegésből álljon. Nemes szív másokat háta mögött sem gyaláz soha, — mert kérem „hiba“ még a püspökben is van, noha azt tudjuk, hogy szent férfi. Női büszkeségeiket ne tegye nevetségessé a szépség és divatos ruhákbani hiúság. — Igazi szépség csak a szerénység és egyszerűség, igazi kellemesség csak a szellemesség és jó Ízlés által érhető el. Divat! E szónál nincs sok nőre nézve kellemesebb hangzású szó, de nincs keservesebb szülőknek és férjeknek, mint ennek betöltése! — Ez a mai kornak „Moloch“-ja, betölthetlen bálványa, melyet számtalan család, mint rettenetes igát viselni kénytelen. Igen, kénytelen, mert a világ úgy kívánja. Kedves hölgyeim! Sok boldogságnak „sírásója“ lett már a divat és a mulatságokba szertelen való vágyakozás! Ne legyenek a nélkül is kedvessé válható ifjú hölgyeim divat-bábok s a mulatságokat megválogatva a jövedelem, a tehetséghez képest arányitsák. Nézzék csak önök azt a szegény jó édesapát és drága jó édesanyát; mennyit törődnek, gondolkoznak, fáradnak, törekednek, hogy övéiket.felnevelhessék! Mindég és mindent gyermekeikért. — Önök vannak szemeik előtt, önök iránti gondjai fejőkben s az önök boldogithatása sziveikben ... Képzeljék magukat az ő helyzetükbe hölgyeim. A várt boldogság mellé gond és fájdalom fog vegyülni. A gyermek sok szeretetet, nagy gondozást és figyelmet, temérdek apró dolgot és nyughatatlan- ságot fog egykor szerezni. Mily csalódás ez azok számára, kik egy nő tisztét e kevésben vélik betölthetőnek. „Férjhez mentem. Asszony vagyok. Férjemuram eltart, gondoskodik rólam s azután szépecskén megélünk.“ Készüljenek hölgyeim e helyett még most arra, hogy bizony férjemuram oldala I mellett bár „öröm“ és „boldogság“ vára- kozand önökre, de alkalomadtán meg Karola felkelt, még egy gyöngéd pillantást vetett a kis betegre s belépett a méllékszobába, a hol a kapitány várakozott rá. Az anyai szeretet erejét érezte keblében. Mi ez? — kérdé ingerülten Dezső. Miért várakozott ily sokáig? — Mert nem akarok önnel menni. Nem remegett a hangja, mikor kimondotta. Nehány másodpercig némán néztek farkasszemet s aztán büszkén, hidegen váltak el. Karola bement kis betegéhez, a. tengerész pedig a legelső vonattal elhagyta a várost. Mikor Vámos hazajött, neje már futott elébe. — Végre, végre! — kiáltá könnyes szemekkel, — az orvos épen most mondta, hogy van remény. A meglepett férj átölelte hitvesét. Mi történhetett távollétében, Karola igy még soha sem fogadta. Nem akart hinni szemeinek. Mily változás állott be neje egész lényében. Mily gondosan, mily szeretettel ápolta kisdedét. kell azért szenvedni és meg kell azt érdemelni. Ma igen sok leány csak a fényes oldalát nézi a férjhezmenésnek. Ma igen sokan azért mennek férjhez, hogy leányok ne maradjanak. Ma némelyike férjhez- menés alatt azt a vágyat vélik kielégíthetni, hogy van a kinek árnyékában élniök és henyélniük lehet. Ma többek előtt értelmetlen valami az asszonyi teendők sorozata s igen készületlen a házas élet szép és nemes, de nehéz és fontos feladatának teljesítésére. Ma nehányan csak alig, vagy nehezen „szoknak“ meg az élet eme tán nem fényes tűzhelyétől. Ma a hűség, a szeretet ritka tulajdonok sok ifjú nőben s inkább hódolnak a világi rossz szokásoknak. A képmutatás, köny- nyelruiség pedig soha nem vezetnek jóra — az ilyeneknek vége elkeriilhetlen veszedelem. De nem folytatom tovább! Véletlenül-e vagy miként, fekete ten- tába merült Írószerem — s úgy sajnálom, ha ezért bocsánatot nem nyernék nehány megsértett szivecskétől. — De hát röviden még le kell írnom a befejezést. A házasság, a férjhezmenetel, sok örömet biztosit a tiszta jó lelkeknek, de sok fontos kötelességeket is ró azoknak viselőjére; csupán ezeknek betöltése teszi állandóvá a békét és boldogságot. Könnyelmű, divatot s világi élvezeteket kereső, háziatlan és beszédeiben áradozó, ujjaiban nem szerény, szivében nem szerény nőknek pedig megsúgom, hogy boldogtalanságuk magvát szerencsétlen természetükkel maguk viszik uj otthonukba, hol abból a viszálkodás, gyűlölet és boldogtalanság burjánzanak, beáll a durczásság, fejetlenség és össze- férhetlenséggel a szívnek keménysége. Az ily család a keserves bánatok tanyája leszen. Ifjú hölgyeim — leányok! ^nök- ben van letéve a házi boldogság fcfelté- tele! Jó sziveik, szerelmök, hüségök, munkásságuk és szelidségök a rossz férjből is jót teremthet. (Bár ezt a „hozományát“ a nőnek nem becsüli sok ifjú eléggé.) De százszor jaj a nőnek, ki a jó férjet örökké boldogtalanná teszi! (Ezt a „hozományt“ hagyja otthon minden nő.) Fájdalom, a legszebb reményekre jogosító házasságokban is gyakori a csalódás! E csalódás gyakran előbb kinyitja a szemeket, mielőtt a szív a kölcsönös szeretet és becsüléssel betelnék s lesz az egybekelt két félből olyan két ellenfél, hol a békétlenség szemrehányással kezdődik, gorombasággal folytatódik és — elválással végződik. Vallásos érzelem, szelídség, gyöngédség, egyszerűség, engedelmesség, ön- feláldozás" övéiért a nőnek legszebb ékessége, legmegbecsülhetlenebb hozománya. Ilyen szívvel, ilyen kézzel menjenek édes hölgyeim a férj karjaiba s önök által igy lehet boldog a férfinem, szerencsések a gyermekek és kedves, kívánatos a családi élet. Karola aztán bevallott mindent s a férj megbocsátott neki. Miért akartál eltávozni tőlem édesem ? - kérdé később, midőn a kis Gizi arcáról már kezdtek eltünedezni a láz rózsái. — Mert azt hittem, hogy nem szeretsz, oly hideg voltál s soha sem igyekeztél szivemet megnyerni. — Tekints reám ! Hallgatagon csüggeszté fejét keblére a nő, karjai átölelték a boldog férjet, a ki csak annyit tudott meghatottan mondani: — Ki fogom érdemelni szerelmedet. „F. — n.“ HÍREK. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Sprenger Ferenc, kir. segéd- tanfeliigyelőt ^ Máramarosszigetről Szatmárra helyezte át. Őszintén örülünk a közeledésnek. Nyugalmazott tanfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Kováts Béla kir. tanácsos, szatmárvármegyei kir. tanfelügyelőt
