Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-02 / 18. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP

lefizetés! árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, Főszerkesztő: _ A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények

negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. X.lLtOSt~\7'A.~Y' G-USZTAV. valamint előfizetési díjak

Nyiittér soronkint 20 fillér. Felelős szerkesztők „ „SZÍNÉKVÁRALJA" szerkesztőségéhez Szioérváraljára intézendők

TvaeejoXoiiiAs. o lap mlndou Meddőn. , FÁBIRM ISTVÁN és KfiTONfl SÁNDOR dr. j Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

A divat és a gyermekek.

A divat hatalma az emberi természet gyöngeségein alapul. Ebben rejlik az ösztön, hogy másoknak tessék és ezen ösztön meg van mindenütt, hol emberek társadalmilag együtt élnek. De ezen ösztönben a látszat törekvése nyilvánul, hogy az önszeretetnek eleget tegyen, mely által az igaz és valódi természettől mindinkább eltávozunk. Oly fogásokhoz folyamodunk, melyek a kor változó Ízlésének szüleményei lévén, a szépség oly mintaképeit állítják föl, melyek igen gyakran épen annak ellenkezői, mert gyakran kivetkeznek a természetes élet alakjából, ruttá és egészségellenesé fajulva.

A mit valamely divatkirálynő szeszélye kigondolt, néha egész népeknek, főleg pedig ^ a női világnak utánzó izlésirányt ad. És bámulandó, hogy nem csupán a könnyelmű és a változást hajhászó emberek hódolnak neki, hanem ildomos, komoly jellemek is elragadtatni engedik magukat a divat árja által, nehogy különválva álljanak és feltűnjenek, mert épen az uralkodó divat elleni oppoziciót teszi a társadalom nevetségessé, ha mindjárt e divat a legocsmányabb is.

A társadalmi viszonyok ezen rossz szellemében rejlik a divat titkos hatalma, mert arra kényszeríti az egyes embert, hogy ne célszerűen, egészségi szempont^ ból vagy saját ízlése szerint öltözködjék, hanem az általánosan elismertet alkalmazza magára is.

Ezúttal csupán rossz befolyásáról a fiatalság egészségére és erkölcsiségére fogunk említést tenni, mely különösen leányainknál nyilvánul. Fájdalom! úgy látjuk, hogy a legtöbb anya gyermekeivel akar tündökölni a világ előtt és törekvésük oda irányul, hogy a legutolsó divat ízlése szerint jelenjenek meg, minden tekintet nélkül a gyermeki természet egészségi föltételeire.

így például már a csecsemőket is diszpaplanokkal aggatják be a dajkák karján, nehéz fejékkel cicomázzák föl, hogy fitogtassák vele jólétüket, mitse törődve azzal, vagy talán nem is gondolva arra, hogy ezáltal a kisded tagjai szenvednek. A serdülő gyermekek is, kiknek öltöztetésére nem annyira az anya belátása, mint a legújabb divat a hangadó, ritkán járnak célszerűen, hanem legtöbb- nyire gyermekietlénül és fantasztikusan öltözvék. Európai ruházatunk a férfinemet többnyire nagyon melegen, a nőit pedig na- ; gyón hűvösen és aránytalanul öltözteti, különösen azon részeket födik vagy nagyon melegen vagy nagyon könnyen, melyeknél az egészséges élet föltételei épen az ellenkezőt igénylik.

így (például a nyak a legtöbb férfiúnál nagyon is melegen van tartva, mig ellenben a nőknél úgy ez mint a váll és mell gyakran nagyon is könnyedén van födve.

A gyermeket helyes és célszerű ruházat által, a fürdés és tornazás segítségével edzeni kell. A ruházatnak az a célja, hogy a légmérséklet szerint, a testnek föntartsa a szükséges meleget, de nem szabad melegítenie vagy terhet képezni a testen. A ruházat maga nem adja a meleget, hanem csupán elősegíti és ép úgy képes arra, hogy megzavarja az életműködéseket. Nagyon könnyű meleg ruhához szoknunk, de annál nehezebb azt ismét letenni. Ha a gyermek ruházatára nézve a melegítés általános szabályát akarjuk fölállítani, úgy szolgáljon alapelvül az, hogy azon testrészeket tart- j suk melegebben, hol a vérkeringés lassúbb I és igy a természetes melegség előidézése ! csekélyebb vagy pedig a vegyészeti cselekmények működése miatt magasabb hőmérsékletet kívánunk, mint ez az emésztési- és elválasztási szerveknél történik; e szerint a fő, nyak és mell gyöngébben, a gyomor tája, alhas és láb melegebben legyen födve. Az egészséges gyermekeknél, kiket gyöngéd anyjuk nagyon is meleg öltözet által elpuhitanak, ezen részek felbőre nagyon ingerlékeny lesz, a legcsekélyebb alkalommal meghűlnek és gyakran szenvednek főfájásban, szemgyuladásban, torokbajban, köhögésben és tüdőbajokban, oly gyermekek ellenben, kiket rosszul értelmezett edzésből, minden tekintet nélkül néha nagyon is durva éghajlatunkhoz, anyjuk hiúsága félmeztelen járat, kiket télviz idején meztelen lábszáracskák- kal, rövid harisnyákban és az altestet alig fedő szoknyácskában látunk, mig ellenban a főt vastag prémes sapka födi, az ily gyermekek, mondjuk, könnyen megbetegszenek és különösen a gyermekA „Sziuérváralja“ tárczája.

A füzérvári fogoly.

Abaujmegye északi részén, Radvány közelében egy meredek hegyen állt hajdan a füzéri vár. De az idő vasfoga, mely nem ismer kíméletet, itt is érvényesítette jogait, úgy, hogy ma már csak romjai láthatók az egykor oly hatalmas rablólovag, Komoróci várának. A meredek hegyre tekergős utakon juthatunk és innen széttekintve, a nagy természet legremekebb alkotásainak látását élvezhetjük. Elbűvölő panoráma ez. A hegy tövében van Füzér, sövény kerítéssel körülvett házikókkal, távolabb a bársonyos pázsiton egy kis tó sima tükre, balról a regényes fekvésű komlósi fürdőhely s a sürü erdőkből kikandikál egy-egy falucska templomának tornya. Az erős vár rommá lett, a kápolna és az a mellett levő három szobácskából álló lakosztály még látható. Egy bájos leányka börtöne volt hajdan e lakosztály, a kit a vad Komoróci elrabolt. A szép fogoly könnyei öntözték e köveket, a ki oly epedve nézett ki börtönének rácsos ablakain, segélyt várva. Ha éj borult a tájra, könyek közt nyugasztá le fejét puha vánkosaira s ha a bíboros hajnal köszönté a reggelt, zokogva kelt fel: siratta tündér álmait; hisz azt álmodá, hogy otthon volt ismét jó szüleinél, a kinek szerető karjaiból elrabolták.

Csendes estéken, ha számtalan kis csillag szórta szelíd fényét az égboltról, a méla hold megunva játékát, ki-ki bukkant a föllegek mögül, megjelent a szép fogoly ablakában és kitekintett a néma éjbe. A csalogány, az est kis dalnoka, bűbájosán zengett, szivszaggató dala lágy harmóniába olvadt össze a távolról hangzó bánatos furulyaszóval. Milyen jól estek fájó lelkének e szomorú hangok, milyen néma kétségbeeséssel emelte könytelt szemeit a fényes csillagokra, a merengő holdra. Irigye lön a csalogánynak, hisz ez szabadon röpködhet ágról-ágra, de tőle elrabolták legdrágább kincsét, a szabadságot. Hasztalan esdekel, hiába könyezik, nincs ki segítségére jönne, nincs ki feloldaná bilincseit. S a mint ott állt, a hold rávetette sápadt fényét, fehér öltönyével enyelegve játszott a szellő, a falu babonás lakói messze kikerülték a várat, mert az a monda keringett a nép száján, hogy a füzéri várba kisértetek járnak.

Naponkint meglátogatta a rablólovag, szerelmét esdve, de a leányka gyűlölettel fordult el tőle. Oh, a vad ember ilyenkor egészen megváltozott, a sötét tekintetű szem imádattal pihent a karcsú alakon, halált osztó kezét össze- téve, térdre hűlt, mint egy szent kép előtt. A kegyetlen Komoróci, a kitől rettegett az egész vidék s a ki nem ismert kegyelmet, életét adta volna e szép szőke leány egyetlen mosolyáért. De hasztalan, a rózsás ajkakra nem szállt mosoly, az igéző szemek egy csekély sugara sem érinté a térdelőt, a szép leány tekintete a távolba révedezett, várva szabaditóját. így folytak napjai

kétség, remény között. Egy éjjel különös álma volt, szép, délceg ifjút látott hófehér ménen, a ki vitéz seregével körülvette a várat. Látta, mint küzd a bátor ifjú, mint hull körülötte az ellenség . . . s ő meg van mentve. De ah! e pillanatban megszólal a kápolna kis harangja, a leány felriad, rémülve tekint körül, a boldog álom eltűnt, előtte a kegyetlen való. Még most is maga előtt látja a deli vezért, még hallani véli csengő parancsszavát, de az ifjú alakja lassankint a távol ködébe vész s a leányka felsóhajt. Felkel, kinyitja a kis ablakot, mohón szívja magába a fűszeres levegőt, letekint a völgybe, a hol úgy virulnak a virágok, fel a kék égre, a mely úgy mosolyog, minden örül a bájos kikeletnek, erdő, rét, virág, madár, csak az ő ajkán fagyott meg a mosoly s ezt nem olvasztja fel az enyhe napsugár. - Merengéséből kürtszó riasztja fel, az erdők sűrűjéből lovascsapat vágtat elő, élükön a vezér, hófehér paripán. Ott áll a leány mozdulatlanul, megidézve a látványtól; tehát álma megvalósult, hisz ő az, szabaditója s a nagy örömtől ájultan ahnyatlott a padozatra. A várban mindenki talpon volt már, készen a védelemre. A küzdelem mintegy két óra hosszáig folyt szakadatlanul. Komorócit nem egy könnyen lehetett legyőzni. Hősiesen védelmezte várát, de végre kimerült, nem volt képes ellentállni a túlnyomó erőnek. A vár kapuja leromboltatott s a győzelmes sereg bevonult. De . mily csend ez, a várbelieknek semmi hire. Összekutattak mindent, de a rejtély kulcsára nem akadtak. Pedig ha figyel-