Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-10 / 2. szám
Nos, hát ilyen viszonyok között nem lehet csodálni, ha1 a nép erkölcsileg és vagyonilag egyaránt siilyed. Kétségtelen, hogy az iszákosság mérséklésére a legfőbb eszköz a kormány kezében van; de ezzel szemben kétségtelen az is, hogy az iszákosság terjedése az állam haszna, lévén a szesztermelésből és fogyasztásból óriási jövedelme. Még ha igy áll is a dolog, pedig tény, hogy igy áll, akkor sem tudom helyeselni az olyan gazdálkodást, mely bevételeit a nép erkölcsi és anyagi siilyedésére is gyarapítani kívánja. Nemzetgazdász nem vagyok, de laikus észszel is (lehet, hogy csakis ezzel) úgy okoskodom, hogy végeredményében az állam vészit a pálinkán. Tessék csak elgondolni, hogy hány bűntettet követnek el részeg emberek. Tessék számításba venni, hogy a börtönök, lelencházak és a többi olyan intézetek, melyek lakóit jó részben a pálinka szolgáltatja, mennyi pénzébe kerülnek az államnak. De legyen bár ebből nyeresége, a nép anyagi és erkölcsi veszteségén üzletet csinálni nem szabad. Tessék megszorítani a pálinka élvezhetését, mint tettek Amerikában. Nem lehet azonban mindent az államtól várni. A társadalom is lépjen a küzdelem terére s alakítson mértékletességi- és olvasóegyesületeket, állítson népkönyvtárakat, melyek némi részben ellensúlyozni fogják a korcsmák romboló hatását. Ha állam és társadalom kezet fog és nemes célú munkával mentésre siet, nem találkozunk majd a szegénységnek oly elszomorító jelenségeivel, mint ma. A céltudatos actiót népünk vagyonosodása fogja követni. Olvasóinkhoz. Lapunk mai számával a második évfolyamba lép. Egy éves múlt áll hátunk megett, mely idő alatt minden igyekezetünk vagyok a többi felett. Mig azoknak csak egy van, nekem kettő. Az egyik az édes, szépszemü Aladár. Most még csak jogász, de bizonyosan miniszter lesz. Ő legalább igy mondja. Pár évig még vizsgázni fog, mert a tanárja ki nem állhatja. Mindig megbuktatja. Megint csak tanár! Brrr! Csak tanárt ne teremtett volna az Ur Isten! A másik Barnabás. Az idén fog még csak érettségizni. De én már most kiállítanám neki az érettségi bizonyítványt. Milyen költői lelkű! Mennyi szép költeményt irt már hozzám! A legutolsó is milyen érzelmes ! Mig én itt Homéroszt olvastam, Nálad van minden gondolatom, Szép alakod előttem lebeg, Szivem szorul, szivem reped, Mily jó vóna halni érted. Szegény! Még meg is halna érettem! könnyezek. De hát nem halt meg, él, - de ő is érzi a tanárok deszpotikus hatalmának igazságtalanságát. Kihívták. Homéroszt tovább kellett volna olvasnia. Nem tudta, hol tartanak. Sze- kundát kapott. Barbarizmus ilyen költőnek szenkudát adni. De most majd megboszuljuk magunkat, annyi helyesírási hiba lesz, hogy minden tanár megbomlik tőle! 1904. márc. 27. Egész éjjel nem tudtam aludni. Mindig a magyar dolgozat járt a fejemben. Nem az, hogy mit Írjak, hanem az, kit kérjek fel a dolgozat megírására: Aladárt-e vagy pedig Barnabást. A dolog nagyon kényes. Ha nem szólna háztartás vezetéséről, akkor már rég készen volna a dolgozat; de igy ? . . . Óh én szerencsétlen s velem együtt szerencsétlen minden „felsőbb leány“. Hogy legyen valami gondolata a háztartás vezetése körül akár Aladárnak, akár Barnabásnak, ha nekem nincs, aki háztartástant is tanulok. Szinte megőrülök, ha arra gondolok, hogy végre mégis csak nekem kell megcsinálnom! Már megcsináltam. Nem megy. SZÍNE R VARALJA oda irányult, hogy beváltsuk azon ígéreteket, melyeket egy évvel ezelőtt lapunk beköszöntő számában tettünk. Lehet, hogy nem váltottunk be mindent, a mit Ígértünk; lehet, hogy nem tudtunk megbirkózni mindazon akadályokkal, melyek vállalkozásunk elé gördültek. Mindenesetre azonban némi önérzettel mutathatunk rá, hogy e szerény lapnak sikerült egy rövid év leforgása alatt polgári jogot nyerni ama körben, melyre működése kiterjed. Sikerült elnémítani azon mosolyokat, melyekkel az keletkezése idején találkozott. Minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy egy rövid év leforgása alatt némi szolgálatot tettünk a közügyeknek: pótoltuk némileg a hiányt, melyet e lap megjelenése előtt éreztünk. Szóvá tettük mindig a közérdekű napi kérdéseket. Nemcsak mi adtunk kifejezést felfogásunknak, de e lap hasábjain nem egyszer ütköztek össze az ellentétes vélemények; nem egyszer keletkeztek eszme-harcok, melyek a megvitatott ügynek csak előnyére szolgáltak. Mi, kik a lapnak vezetői voltunk, igyekeztünk megfelelni az elénk tűzött feladatoknak; de kétségtelen, hogy legjobb igyekezetünk is meddő marad vala, ha nem találkozunk olvasó közönségünk szellemi támogatásával. Midőn most az elmúlt év eredményeire visszatekintünk, hálás köszönetét mondunk e szives támogatásért. Köszönetét mondunk lapunk előfizetőinek, kik igyekezetünket érdeklődésükkel kisérni szívesek voltak. Kérjük továbbra is e támogatást. A magunk részéről Ígérjük, hogy mint a múltban tettük, úgy a jövőben is igyekezni fogunk, hogy a lap betöltése azon szerepet, melyet betölteni hivatva van. Kérjük mindazokat, akik eddig cikkeikkel lapunkat felkeresték, ne tagadják meg a jövőben sem tőlünk jóakaratukat és ne tagadják meg a közérdekű ügyektől, melyeket írásainkban szolgáltak — érdeklőSzépen kimentem a mamához, tőle akartam valamit profitirozni. Elmondtam neki szépen, milyen lehetetlen dolgozatot kaptunk fel. Több sem kellett a mamának. Örült, hogy megragadhatott egy alkalmat, amikor véleményét alaposan elmondhatta a „mai leányokról“. Hej, az ő idejében ilyen dolgozaton meg nem akadtak volna. Minden lány tudta házvezetői kötelességét, de a mostaniak annyit sem értenek hozzá, mint a tyuk az ábc-hez. Ha valamelyik udvarlójukat meghívják, akkor a cukrászdából kétféle süteményt hozatnak, egy diszeset és egy egyszerűt s az egyszerűre ráfogják, hogy ezt a házikisasszony csinálta. Azután még beszélt sokat, nagyon sokat, de egy gondolattal sem lettem gazdagabb. így a dolgozat sohasem lesz készen, pedig már holnapután be kell adni. Elmentem Ilonka nénihez. — Nagynéném. - Jó gazdasszony hírében áll. Ez már csak tud gondolatot mondani. Mondott is, de csupa, hogy is mondjam, falusiast . . . parasztost. A jó házikisasszonynak korán kell kelni; (talán bizony a tyukka?) kell érteni a főzéshez; (hát a szakácsnő mire való?) legyen szerény; (vagyis tűrje el a férjuram minden szeszélyét. Abból ugyan nem eszik!) engedelmes (hát még mi ?) takarékos; (még koplaljak is.) Ne legyen fényűző; (úgy járjon talán, mint a suszter lánya). Ügyeljen a tisztaságra; (még sikáljak is talán, kedves néni ?) és a többi. És ezekre a néni azt mondja, hogy ezek gondolatok s hozzá jó gondolatok. Köszönöm. Igazán nem kérek belőle. De mi lesz a dolgozatból? Fejem fáj . . . lázam van . . . forog a világ . . . meghalok egy dolgozat miatt. Oh bár már csak meghaltam volna. Legalább nem szekiroznának azok az izék . . . 1904. márc 28. Nevetek, ha arra gondolok, hogy tegnap este milyen kétségbeesett voltam. Most már túl _______1905. január 10. (lé süket. Ezt nem a magunk nevében kérjük, de kérjük azon cél érdekében, melynek szolgálatába mi is szegődtünk. Felkérjük továbbá szives olvasóinkat, hogy az előfizetést a jövő évre megújítani szíveskedjenek. JElőfizetési ár: Egész évre .... 6". - K Fél évre.....................................‘i. — K Negyed évre . . . 1.50 K A sterkesitöség. HÍREK. Jubileum. Szatmármegye érdemes tanfelügyelője, Kováts Béla, kir. tanácsos ez év folyamán tölti be 25 éves tanfelügyelői működését. A vármegyei tanítóegyesület választmánya emlékezetessé kívánja tenni a nevezetes évfordulót s azért elhatározta, hogy az ünnepély rendezését magának tartja fenn. Az ünneplés napjára rendkívüli közgyűlést hiv egybe s az ünnepelt nevére a szatmármegyei tanítók gyermekeinek internátusa javára nagyobb alapítványt tesz, mit gyűjtés utján fog előállítani. Örömmel adjuk közre e hirt már csak azért is, mert az internátus létesítésére mi tettük meg a kezdeményező lépést. Kinevezés. Palády Erzsiké, oki. tanítónőt, Palády Lajosnak, a szatmári állami iskola egyik derék igazgatójának kitünően képzett leányát, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmári áll. iskolához rendes tanítónővé kinevezte. Kinevezés. Nagy Dezső, helybeli adótisztet a belügyminiszter járási számvevővé nevezte ki. A jól megérdemelt kinevezéshez őszintén gratulálunk. Kinevezés. A nagykárolyi pénzügyigazgató Balassa Ármint a helybeli adóhivatalhoz dijas gyamokká kinevezte. Szerkesztőségünk kebelében változás történt. A felelős szerkesztést Fábián István, lapunk eddigi munkatársa vette át, mig Kaba Tihamér dr. a főmunkatársi tisztet vállalta magára. Katona Sándor dr. továbbra is megmarad egyik felelős szerkesztői állásában. Közgyűlés. A nagybányai ev. reí. egyházmegye, mint értesülünk, városunkban, e hó 9-én vagyok minden gondon, kész a dolgozat. S hozzá mily szép, költői! Barnabás irta. Milyen ügyesen rendeztem az egész dolgot. Igazán „felsőbb“ fogás volt. Tegnap este meg- izentem nekik, hogy fél nyolckor az iskolaelőtt fontos megbeszélni valóm van velük, várjanak a szokott helyen. Ott voltak. Én mindjárt munkába vettem őket. Azt kérdeztem Aladártól: No Aladár, mi a véleménye magának a nőemánci- pációról ? — A nők emáncipációjáért lelkesedem, szavalta bőszen Aladár. Elfintorítottam az orrom. — Hát magának mi a véleménye ? kérdeztem igen kedves szeretetreméltósággal Barnabástól ? Barnabás nem azért volt vetélytárs, hogy ellent ne mondjon Aladárnak, különösen mikor látta, hogy Aladár válasza engem ki nem elégít. — Elitélek minden női önállósítást, hangzott Barnabás véleménye. Éljen, felelém hát persze, maga, Aladár, a nőnek minden jogot megadna, minden életpályát megnyitna, kidobná a nőt a nagyvilágba . . . s akkor ki lesz a házi tűzhely őrzője? Ki fogja a háztartást vezetni ? Talán maga ? — Nem! felelt halálraszánt arccal Aiadár. — Mennyivel szebben, ideálisabban gondolkodik íólunk Barnabás! folytattam Barnabás felé fordulva, kinek az arcáról leolvastam, milyen boldog, mily lelkes hangulatban van. — Igen, vette át a szót most már Barnabás, a férfi világa a nagyvilág, a nőé a szerény otthon. Az küzdjön, ez szeressen. Az dolgozzék a társadalomnak, ez pedig a háztartásnak. — Hát a maga — kérdeztem Barnabástól hirtelen - a maga ideálja olyan nő, aki a családnak él, aki a háztartást vezetni is tudja ? Igen, hangzott Barnabás ajkáról a válasz, az én feleségem csak olyan nő lehet, aki ért a háztartás vezetéséhez. — Hát, édes Barnabásom, talán maga gondolkodott is már a házvezetéséről.
