Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-10 / 2. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP ElftflzeíésT'árak T'Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mogj olozlllt e lap mind on Itoddoil. Főszerkesztő: IIjOSVAY G-USZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZ1NÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára Intézeodők FÁBIÁN ISTVÄN és KRTOMP SÁNDOR dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. ......... Szegénység. (F.) Milyen szomorúan hangzik a lesajnálás: „Szegény ember!“ Milyen sokan használják vagyoni állapotuk körülírására e kifejezést: „Szegény ember vagyok.“ Nagyon sokan még olyanok is, kik a szegénységet, a nélkülözést csak hírből ismerik. Ne öltsétek magatokra a szegénységet, a rongyot, felebarátaim, mert nem illik az a ti ruházatotokhoz és életmódotokhoz ; hanem hagyjátok meg azoknak, kiknek egyebök sincs, csak a szegénységük. Mert sokan, igen sokan vannak ám ilyenek. Most, hogy a tél letakarta a föld terméstnyujtó kebelét s tűz mellé, házba szőrit bennünket: most mered felénk ijesztő soványsággal a szegénység esedező keze. Esedezve az egyik, fenyegetve a másik. Esedezve alamizsnáért, fenyegetve a szívtelenségért. Szegény embernek csak a nyomorékot tudom tekinteni. Akinek a munkára alkalmas, ép szervezete van, az előttem nem szegény ember. Amilyen kevés községünk 5000-en felül haladó lakosai között a nyomorék, olyan sok a szegény ember. Utón, útfélen számos kiáltó példájával találkozunk a szegénységnek. Szegény ember mindenütt akad; de a szegénységnek számban és Mi lehet e sajnálatos állapotnak az oka? Nem vitatom magamnak a csal- hatatlanságot. Lehet, hogy tévedek; de — amint a dolog felett elgondolkoztam — nekem első tekintetre a dologtalanság ötlött a szemembe. Nemcsak én, de velem együtt minden komoly szemlélő megütközve tapasztalja, hogy akkor, amikor a munkára, a kenyérkeresetre minden alkalom megvan nálunk, szegényeink tétlenül csávái ognak az utcán s készek inkább a mások ajtaja előtt alamizsnáért szemtelenkedni, semhogy dolog után látnának. így aztán nem csoda, ha télen az éhenhalás veszedelme fenyegeti őket. Egy-két fillér árán megmenekülünk tőlök; de ez csak egy alkalomra szól, holott e tekintetben gyökeres, a jövőre is mélyen kiható tevékenységre volna szükség. Hiszen jószívűség, adakozásra hajlandóság tekintetében úri, tehetősebb közönségünket alig érheti vád. Nemcsak az egyesek nem zárkóznak el a segítség elől, hanem — tudtommal — egyesületek is közremunkálnak e téren. A Takíjyékpénztár segélyezi az arra szorultakat; a Szegény Gyermekeket Segélyző Egyesület egyenes célja a jótékonyság gyakorlása. Az egyes egyházak anyagi erejökhöz mérten gondoskodnak szegényeikről. Mindez nagyon szép, nagyon üdvös, de nem elég, nem célravezető. minőségben olyan elszomorító példáját, mint Szinérváralján, ritka helyen találhatunk. A népet munkára kell nevelni. Ösztönévé kell tenni a munkásságot. Fejleszteni kell benne az önérzetet, hogy alamizsna A „Szinérváralja“ tárczája. Egy felsőbb leányiskolái növendék naplójából. — Irta : Kajlóf Imre. — 1904. márc. 23. Én igazán nem értem azokat a nihilistákat, szociálistákat, anarchistákat meg a többi istákat. Ezek mind fejedelmekre, szépséges királyhölgyek életére pályáznak, pedig ezek milyen édesek. En . . . például — sohasem tudnék egy fess főherceg ifjút felrobbantani. Szivébe se tőrt szúrnék, hanem . . . hanem . . . valami mást. De ha valami fenti-ista lennék, egész nyugodt lélekkel felrobbantanám — az iskolákat. Igen, az iskolákat. Azok között is legelső sorban felsőbb leányiskolákat. Igazán boszankodom, ha valaki engem, mint „felsőt“ irigyel. Hát irigyelésre méltó a mi helyzetünk, amikor mindenféle u. n. tudománynyal tele törik a mi fejünket. Hát őszintén kérdem: mi hasznát veszem én annak, ha (a - b)-t négyzetre tudom emelni; ha tudom, hogy Peru fővárosa Quito vagy Quebek vagy tudom is én már miféle város. Kell nekem az egyensúly törvényeit bevágnom, mikor tapasztaltam, hogy a legjobb táncos is elveszti a sikos padlón azt a bizonyos egyensúlyt. Törődöm én a Nagy Sándorral, Nagy Károlylyal, Nagy Lajossal, mikor nálam a nagyság a „nagy bajusz“-nál kezdődik ? Mi közöm van nekem Martinuzzi összeesküvéséhez vagy Martinovich erdélyi politikájához ? Vagy hogy a növények Ízeltlábúak, az állatok pedig hány szirmuak ? kell ez nekem ? Vagy kell Mariannenek, Antoi- nettenek, Sophienek, Amalienek ? Nekem sem, nekik sem kell. S azért a papa meg a mama mégis azt mondják: „Juliska (jaj csak azt a csúf paraszt nevet ne hallanám soha ; mennyivel szebb, poetikusabb: Juliette!) minden müveit leánynak legalább hat felsőt kell elvégeznie!“ Hát ha muszáj, elvégzem. Ne mondja senki, hogy nem vagyok művelt. De legalább Néked, édes |— bus titkaim őre, kedves naplóm, elpanaszolom fájdalmaimat, keservemet, búmat, bánatomat. Mert hogy nagy okaim vannak a panaszra, hogy igen sok fájdalmam, bubánatom és keservem van, azt el kell ismerni mindenkinek, akinek csak egy kis érzékeny szive, résztvevő lelke van. Most is mivel szekiroznak azok a tanárok. Ilyen dolgozatot adnak fel: „Gondolataim a háztartás vezetése körül.“ Hát nem szörnyű, hát nem vérlázitó tétel ez! Hát azért tanulok én franciát, korcsolgát, zongorát, angolt, teniszt, olaszt, fizikát, mathematikát, vegytant, táncot, növénytant, állattant, illemtant, neveléstant, hogy a háztartás vezetésére gondoljak? Adjanak fel ilyen dolgozatot a szakácsnénak — a főzőiskolában, de ne nekünk „felsőknek“! Általános volt a forongás az osztályban. Én azt tanácsoltam : sztrájkoljunk. El is fogadták egyhangú lelkesedéssel. De félek, hogy mindnyájan (velem együtt) a kitűzött határidőre, mégis beadjuk a ne férjen az arcához, hanem érezze, hogy csak munkabért szabad elfogadnia másoktól. A munkára alkalmasak részére létesítsünk dologházat; a valóban nyomorultak felsegitésére állítsunk fel a községben szegényalapot. A községünkben tapasztalható szegénység másik lényeges okát az óriási mérvet öltött iszákosságban találom. Elszomorító jelenség, hogy mig iskoláztatásra, adóra és egyéb közterhekre vérrel- bottal sem lehet a szegényebb embereket rákényszeríteni, addig pálinkára olyan mértékben is jut pénz, hogy élvezőik a piacon, az utszéleken hullanak el, mint a maszlagos legyek. Kenyér nincs a családban, a gyermekek rongyoskodva éheznek; de azért a családfő iszik mint a kefekötő. Büntesse meg az Isten azt a pálinkát, e nemzetközi rákfenét! Csodálatos, hogy szerelméből nem bírjuk a népet kiábrándítani. Hasztalan az ezer meg ezer el- taszitó példa arra, hogy a pálinka testet ölő, lelket vadító, butitó méreg, mely mértékletlenségjg haladva a legtöbb esetben vagyoni tönkrejutást is eredményez: népünk nem okul. Nézzünk csak szét községünk területén. Nem látjuk-e, hogy a korcsmák, pálinkás butikok egymást érik s telve vannnak „szegény“, holtrészeg emberekkel még akkor is, mikor minden jóravaló ember a templomban buzgón imádkozik. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy községünkben egyetlenegy könyvkereskedés sincs. dolgozatot. No már mi, leányok, ilyenek vagyunk. Az erőszaknak engedünk. 1904. márc. 25. Ugy-e jó próféta voltam. A sztrájkot beszüntettük, mielőtt megkezdtük volna. Mindegyik megírja a dolgozatot. De legalább annyit megteszünk, hogy a dolgozatokat mind egyformán írjuk s tele lesz helyesírási hibákkal. Hadd pukkadjon, meg dühében az a professzor vagy micsoda. Én például ezeket a szavakat: fellett, allatt — mindig igy fogom irni: felett, alatt. Fordítva csak azért is. Marienne igét fog ferdén irni. Például nem fogja helyesen igy irni: futtot, kappot, hanem: futott, kapott stb. . . . Hogy fog majd az az izé bosszankodni. De úgy kell neki! Máskor legalább nem fog ilyen tételt, egy felsőbb leányiskolában egy cseppet sem illő dolgozatot feladni. Úgy kell neki: Újból és újból mondom: úgy kell neki! Ha . . . ha . . . ha ... Úgy kell neki! 1904. márc. 26. Na itt van! Erre nem is mertem, volna gondolni. Pedig gondolhattam volna! Összeesküvésünk teljesen csődöt mond. Még csak egyformák sem lesznek a dolgozataink. Persze, mert egyik sem akarja megcsinálni a dolgozatot, hogy a többi róla leírja. Irigyek. Azaz dehogy is irigyek. Egyik sem tudja megírni és punktum. Mindegyiknek van dolgozat gyártója, Írásbeli szállítója, Mariennenek például az a hosszufülü ügyvédbojtár csinálja a dolgozatot, Antoniette- nek a pisze doktor, Sophienek az az inci-finci mérnök. Nekem is van! Hát nekem ne legyen, ha a többinek van ? Csakhogy én előnyben
