Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-21 / 47. szám
Szinérváralj a, 1905. November 21. — 47. szám. Második évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 20 fillér. Főszerkesztő: ILOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők: A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. MEGJELENIK MINDEN K E D D E N. FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Pénz és nexus. A mai hírlapirodalom nem egyéb, mint botrányok statisztikája, mert szám- ról-számra folyton kénytelenek leplez- getni a mostani nemzedék határtalan erkölcstelenségét. Sikkasztás-lopás, lopás-sikkasztás állandó rovatot képeznek. Az egyes közleményekben csak a nevek változnak és a körülmények némileg módosulnak, a lényeg mindig egy-ugyanaz marad. Még ha azokat a száraz körülményeket olvassuk is, melyek nincsenek a leleplezés czélzatával Írva, ha a felsorolt tények indító okait figyelemmel keressük, a legtöbb esetben lappangva találjuk az erkölcstelenséget. És a nagy római bölcs mondása naponta igaznak bizonyul: »Aranykort élünk, mert aranyért mindent lehet kapni.« — Becsület, jellem, ideig-óráig csak azért látszik létezni, hogy áruba lehessen bocsátani. Ügyes ember drágán, ügyetlen olcsón méri, de nagyon kevés kivétellel a kinek jelleme érléket képvisel, siet azt értékesíteni. Pénzszerzés mindenáron a czél, mely felé rohanva tör a mai társadalom, mely a czél elérése unalmasnak, fárasztónak, ellenszenvesnek és lassúnak tartja a munkát és hanyathomlok ereszkedik le az erkölcstelenség lejtőjén, mely tükörsima és gyorsan czélhoz vezet. A legszerényebb képzettségi és műveltségi fokon álló embernek is kényelem és fényűzés takintetében teljesen beigazolhatlan nagy igényei vannak és azokat kielégíteni törekszik mindenáron. Es az tudja legjobban érvényesíteni követeléseit a társadalmon, aki legjobban le tud számolni jellemével és a legnagyobb ügyességgel tudja felhasználni saját és mások jellemtelenségét, aki az emberek becstelenségét, mint biztosan számbavehető és megbízható tényezőkkel alkudni tud. Az sohasem csalódik számításában.. Ma nem családok, nem barátságok alapulnak és köttetnék, hanem érdekközösségek és családi, baráti kötelékek perczről-perczre minden érzelgés nélkül, nem is széttépetnek, — mert ez kemény, ildomtalan kitétel volna — hanem felbontatnak, ha az érdek szélkakasa más irányt mutat. Csak ott van megbízhatóság és erős kötelék, ahol tisztában kapcsok csatolnak embert emberhez, a hol nemesebb érzelem mutatkozik, azt szenvelgésnek gúnyoljuk és megvetőleg minden ilyen nyilvánulást »phrazis<-nak bélyegzőnk. Ha családot alapítunk, nem feleséget, nem családanyát keresünk, hanem pénz és nexus és ha együtt nincs, az egyik kedvéért el tudjuk engedni a másikat, de ha mindkettőt elengedjük, akkor az ostobaság bélyegét sütjük magunkra és ha Ciceróval tudnánk is védelmezni nemes gondolkozásunkat, mindenki ránk kiáltja , - a nélkül, hogy meghallgatásra érdemesítene — »phrázis.« Egy messze szétágozott család, melynek legtöbb tagja a különféle hivatalok húsos fazekai mellett melegen ül, az nexus. — Ha egyik-másik hasonlóval összeházasodik, az igen szerencsés üzlet. Hozományt életmódot, gondtalan át- tánczolását az életnek biztosit a nexus gyermeke: a protekezió. Igen hosszas volna mind felsorolni ezt a számtalan módot, hol és mikor nyilvánul az az erkölcstelen érdekszövetség, melyet a czimnek választott két hatalmas ténvező létrehoz, csak gondol- kozzék az olvasó és öt perez múlva meg fog felelni erre a kérdésre maga is. Mindenkor, mindenütt. A hol érdem jutalmazódik, becsületes munka gyümölcsét találja, az: kivétel. Azt az időt értük el, midőn megdönthetien biztonsággal állíthatjuk, hogy az erkölcstelenség, a jellemtelenség, becstelenség szövetségre lépett a becsületesség, a szorgalom és munka ellen és ez a szövetség már nem is bir a lelki- ismeret szégyenérzetével, hanem hivalkodva sütkérezik a közélet verőfényén. Meg kell alapítani a becsületesség szövetséget. A törvény és az államhatalom ma már nem védelmez meg legjobb intentió mellett sem minket. Ma jogot, közigazgatást azok tanulmányozzák legszorgalmasabban, akik ezt kijátszani akarják, akik olvasni akarnak és tudnak a sorok között. Ha a vétek és bűn erős kapocs, meg kell tanulnunk erősebb kapocsnak ismerni a becsületességet és munkát. Az angol nemzet legkevesebb korrupeziót mutat Európa valamennyi nemzetei között, mert becsületes és dolgozni tud. Aki az egyiket le nem veti, vagy le nem adja magáról és a másikat megtanulta, az nem fog »szívességekre« szorulni, akkor, ha az irány általánossá vált és az emberek többsége ezen elvet vallani nem fogja restelni. De addig nem. A szociális kérdések kulcsa. Kevés ember akad manapság hazánkban, ki helyzetével, sorsával teljesen meg volna elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz, a fönnálló jogrend. a különböző intézmények, a művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mos- tohasága ellen. De hát jogos-e a panasz? Annyira rosszak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a panaszkodás, rombolás és ezen vérrel szerzett, ezeréves szép hazánknak hűtlen elhagyása ? A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Cigánylakodalom. Némely ember a születését, más a házasságát tartja balesetnek, sőt akad olyan halandó is, akit mindkét alkalommal baleset ér, mert nemcsak — mint mondani szokás — az atyját, hanem az apósát sem tudta jól megválasztani. Már pedig az utóbbi különösen oly nagy baleset, mely ellen biztosítani az embernek magát nem is lehet. A dolog természetéből folyik, hogy az ily baleset megbénítja az embert egész életére. Az apróbb balesetek közül azonban még halandó emberre nem zudult annyi oly rövid idő alatt, mint Bagi Pistára éppen lakodalma napján. Bagi Pista ugyanis a cigánybanda prímása volt Szolnokon és boldog polgári szerelemben élt nem nagyon hites, de azért forrón szeretett élettársával, Farkas Idával, kihez mindenkor pontosan beköszönt az a bizonyos gólya nénike. Midőn azonban a polgári házasságot megszavazták s a templomi szószékeken folyton ez igék hangzottak el: hogy a házasságokat ezentúl nem az égben, hanem az anyakönyvvezetőnél — kötik; a szerető házaspárból menten kibalt minden polgári érzelem s erős lön bennök az elhatározás, hogy a »kötendő frigyre« isteni áldást. még utólagos jóváhagyás reményében is, csak az Úr fölkent szolgája adhat; mert egész határozottsággal kijelentette a boldog vőlegény s talán még boldogabb többszörös — családapa, hogy a szolnoki prímás nem lehet hütelen az esztergomi — prímáshoz. Egy szép napon aztán hosszú kocsisorban vonult az ifjú pár és a násznép a templom felé, hol megpecsételték azt a szeretetet, melynek immár eleven bizonyítékai ott bólingatták borzas fejeiket a szülők »holtomig és holtodiglan« fogadalmaikra. A násznép élén vígan vonult be az uj pár boldogságuk szerény hajlékába, hol már vig muzsika és lakodalmi teríték várta az érkezőket. A mennyasszony és vőlegény, hol egymást, hol a borzas fejű rajkókat ölelték keblükre. A sátor csak úgy hangzott a táncolok örömzajától, midőn jajgatások bontakoztak ki a zene diszharmóniájából. F ej veszetten rohant be a násznép a házba, honnan a hangok előtörtek, — hát uramfia! az ajtóban mosolyogva kér bocsánatot a mennyasszonytól az a bizonyos gólvanénike. hogy most az egyszer eltévesztette az ajtót és a lakótársnál talált alkalmatlankodni A zene újra rázendült s fáradhatatlan buzgalommal szolgálták ki az ételeket és italokat. Kolompár János főrendező, társadalmi állására nézve nyugalmazott városi cigánybiró, üres óráiban pedig zeneművész, ki a huros szerszámokon kívül, minden szerszámon tudott játszani, maga járt elől a jó példával, mi sem természetesebb hát, hogy arról a közmondásról sem feledkezel! meg, hogy minden szentnek magafelé hajlik a keze. így az itallal szemben is tanúsított készsége nem is tévesztette el hatását, mert immár feledni kezdte a fölötte elrepült évek súlyát, lábai pedig tökéletesen egy véleményen voltak Galileivel, mert szemmel láthatólag bizonyítgatták, hogy »mégis mozog a föld.« A zene oly ellenállhatatlanul ragadta magával a lakodalmi főintézőt, hogy vén ereiben ifjú vért érzett pezsegni s előrántva élete párját, oly tüzesen kezdte rakni a ropogósát, hogy az egész lakodalmas nép körülfogta és némi önérzettel bámulta a cigányánybiró párt. CiS éppen ez okozta vesztét. Mert egy tüzes fordulatnál csak azon vette észre magát a boldog feleség, hogy forog-forog, de csak egyedül, legfeljebb a világ forgott még vele, de a szerető férjet mintha a föld elnyelte volna. Erre mintha csak elvágták volna a szárazfa húrjait, elnémult a zene, de még a szava is elállolt a lakodalmas népnek. A siri csendet megtörte a párjavesztett feleség sikoltása s egy tucat rajkó vesékig ható jajveszékelése, kiket egy gyilkos pillanat apátián árvákká tett. — A dolognak rövid magyarázata az, hogy a kis udvarban felállított nagy sátor magába foglalta a kerítés nélküli kutat is s a cigánybiró hevében abba fordult bele. A kényes helyzet nem igen engedett időt
