Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-21 / 47. szám

47 szám,

(2) 1905. November 21.

Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, még sem vesztünk el, sőt — mint a pálma — saját terhűnk alatt erősödtünk. Hiszen ma sem szül gyáva nyulat Nubia párduca ; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld. Miért hát a panasz ajkunkon, miért a keserűség szivünkben ? Miért várjuk mástól, valami csudától, helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban, a mi kezünkben van ?

És mégsem állunk ott, ahol állhatnánk és a hol állanunk kellene, nem, mert a magyar ősi bűne : a széthúzás, a közönyösség és a köny- nyü élet után való erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és felvirágoztatásában; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak magunkért, hanem a közért, az emberiség boldo- gitásáért; kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni: a ki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapítója.

És mivel hazánk — mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földművelő elemmel bir: nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel. »Ez az osztály — mint egy hires nemzet- gazdász mondja — a nemzet Iájának gyökere. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges, ezek ismét megifjodhatnak. Ámhol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy. Örömünkre szolgálhat azonban, hogy hazánk néhány kiváló embere — megértve az idők jelét — áldásos mozgalmat indított meg annak a népnek megmentése érdekében, melyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában, az életben szükséges tudományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mindezekkel, mindmegannyi éles késsel csak önmagát pusztította, mert arra nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítse nemcsak a maga, hanem a hazája javára is. Bizonyára sokféle üdvös hatása van ennek, de csak azt említjük fel, hogy rendre, takarékosságra szoktatja a népet s előmozdítja a társadalmi osztályok között való békességet.

»Rend a lelke mindennek!« Ezt tartja a közmondás. És nagyon helyesen. Mert a hol rend nincs, ott nincs előmenetel, nincs megelégedés; a rend ellenben a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Csakhogy a rendszeretet nem születik ám az emberrel, mint a költői tehetség; erre őt nevelni kell. Nevelnünk kell a népet, ha azt akarjuk, hogy időben és munkában rendhez szokjék és ezáltal előre haladjon. Mert mi az oka a köznép hátramaradásának, különösen az anyagi téren ? Az, hogy nem akkor és nem úgy teljesiti kötelességeit, a mikor és a hogyan kellene. Megtörténik úgy is gyakran, hogy a mit tavaszban kellene elvégeznie, a nyárra halasztja, a mit pedig nyárban kellene tennie, azt őszre bízza, mig egyszer aztán megérkezett a kietlen tél, a mikor takarítani többé nem lehet. És ha adósságot csinál, ha kölcsönt vesz föl. ezzel sem bánik rendesen, igy aztán nem fogy a tartozás, sőt ellenkezőleg: szaporodik a kamat, nyakába szakad a pör, a fizetség, a nyomorúság.

SZINÉR VÁRALJA

A renden kivül takarékosságra is kell szoktatni a népet. Erre ugyan nem kellene nevelni a népet, ha az önzésben, a fösvénységben állana a takarékosság; mert annyi bizonyos, hogy senki mohóbban nem kapna a pénz után és senki nehezebben nem adja ki, mint ő. Közcélokra éppen nem szeret áldozni. Ideálizmust nem igen találunk nála. Mindent abból a szempontból néz és ítél meg: van-e belőle anyagi haszon? Erre vezethető vissza még a gyermekhiány is. Ez azonban épp oly beteges állapot, mint a tékozlások két szélsőség között van az arany közép ut: a józan takarékosság, melyre népünket szintén nevelnünk kell.

Ha ezeket beolthatjuk a nép lelkűidébe, akkor elősegítjük egyúttal a társadalmi osztályok között való békességet.

A békesség az emberiségnek egyik legdrágább kincse. Mert: »a hol a béke, ott az áldás, a hol az áldás, ott az Isten és ahol az Isten, olt szükség nincsen!«

A békességben rejlik tehát a szociális kérdések, kulcsa; úgy, hogy a ki megteremtené a társadalmi békességet, az egyszersmind megoldaná és megszüntetné az összes szociális kérdéseket is, melyeknek közös alapja az elégedetlenség.

A hét története.

(A helyzet, — Kossuth Ferencz jubileuma. — A budapesti egyetemi ifjúság mozgalma. — Oroszország forradalma. — Utczai tüntetés Lembergben. — Ostromálln- pot Zágrábban. —• A porta és a nagyhatalmak. — A spanyol király Bécsben. — Norvégia királyt választ. — A kolozsvári Egyetemi Kör botránya. — Megakadályozott pofon. — Németországban kutya- és macskahust esznek.)

A politikai küzdelem, mely országszerte folyik, hevességéből ugyan nem veszített, mégis minden táborban egyaránt áhitozzák a békét, várják a rend helyreállítását, hogy ismét a komoly munkának szentelhesse magát a haza népe, melyet a politika ádáz harcza kenyérkeresetében károsít meg. Mindenki, aki szivén viseli hazája sorsát, bizonyára szívesen látná, ha azokat a terveket, miknek egvrészét Vörös László kereskedelemügyi és Lukács György kultusz- miniszter a fővárosban tartott programmbeszé- deik keretében kifejtettek, mihamarabb meg lehetne valósítani. Erre azonban mindaddig nem lehet kilátás, mig a kedélyek le nem csillapodnak. A főispán! beiktatások tumultusai, az izgatottság folyton megújuló kitörései, fájdalom, nem sok reményt nyújtanak arra, hogy ez hamarosan he fog következni. A kormány most a katoni jelvénykérdés rendezéséhez fogott, igazolni kívánván, hogy az általános óhajoknak megfelelni komoly szándéka. A vármegyékkel szemben pedig erélyes eszközöket alkalmaz. Igv beszüntette Pestmegye halvanöttagu jóléti bizottságát, Fazekas főjegyzőt pedig helyettes alispáni állásától felfüggesztette és' elrendelte ellene a fegyelmi vizsgálatot.

Kossuth Ferencz hatvanharmadik születésnapja és abból az alkatomból, hogy tiz esztendeje pártelnök, pártja részéről nagy ovácziók- ban részesült e héten.

A budapesti egyetemi ifjúság mozgalma az egyik vezérnek, Melha Armandnak, az egyetemről való kizárásával nem ért véget. A feaz elmélkedésre, menteni kelleti itt gyorsan. A ; kétségbeesett násznép ott toporgott a kút körül, melyből gyötrelmes sóhaj és kínos nyögés hatottak fölfelé. Végre valaki, talán az egyetlen, ki j még fejével tudott tisztán rendelkezni, előkeri- | telt egy kötelet, melynek végére előre elkészítette a hurkot, hogy a szerencsétlen Kolompár tegye azt derekára. A már-már reményvesztett cigánybáró a megpillantott kötélben élete mentő csillagát látta feltűnni s a mint a hurok leért hozzá, rögtön meg is adta a jelt a felhúzásra. Hozzá is fogott ehez Faraó népe rendkívül erővel, mert most egy nem közönséges életet mentenek meg a hazának. Egymásba kapaszkodva húzták tehát a kötelet is, egymást is, de a dolog sehogy sem akart sikerülni. Ha a kötél egy kissé i fölfelé jött, akkor valamelyik biztosan hanyatt esett, magával rántván a többit is és ilyenkor egy-egy hatalmas locsesanás jelezte, hogy a szerencsétlen cigánybiró ismét ott van, a hol az a bizonyos mádi atyafi. De azért a cigánybiró békével látszott tűrni sorsát, mert nem hallatszott a kutból egyetlen hang sem. ’

Végre akadt a mentők között egy katonaviselt ember, ki belátta, hogy a vergődésnek egyedül a fegyelemhiáuy az oka. A csapatot tehát felállította vonalba, ő maga pedig komman- dirozott.

És nem eredménytelenül, mert egy hatalmas hurráh! kiálltassal, mint patakból horogra került halat, partra rántották szemük fényét. De még csak ez a viszontlátás nyújtott borzasztó képet, mert a szerencsétlennek nyelve a mellén

I lógott s a hurok a nyakára volt szorulva. Az I elázott cigánybiró ugyanis nem a derekára, hanem a nyakára tette a hurkot s ezért nem jóit ! többé a kutból egyetlen hang sem.

Az igazi mentőkisérletek tehát csak ezután következtek. Az egyik talpra állította és úgy rázta volna belé az életet, a másik fejére állította és úgy masszírozta ki belőle a kutvizet, de mit sení használt. Beleuntak végre a kísérletekbe, kivonszolták a sátorból és a fűre fektették.

A gyászba borult családon kivül azonban a lakodalmas nép rendre tért e baleset felett is; újra megszólalt a zene, csak a vőlegény hajtogatta folyton: van-e még bátra valami?!

És a meglepetés nem is váratott sokáig magára, mert a zene hangjaira a holtnak hitt cigánybiró is megmozdult. Felkelni azonban már nem birt, de utolsó óhajának még kifejezést adott, mondván: adjatok bort, mert szomjas va- í gyök. Adtak is neki bőven, mert már csak ut- ravalóul kellett neki, hogy ne a kút vize, hanem a bor vigye a másvilágra, mert: cigány nem hal a vízben.

Fáráó népe azután zeneszóval és nagy pompával kisérte örök nyughelyére a cigány- bírót, — az »ifjú« pár pedig megfogadta, hogy többet ez életben nem csap lakodalmat.

gyelmi tanács folytatja vizsgálatait s a rendőrség is foglalkozik az űgygyel, egyes egyetemi hallgatókat magánosok ellen való erőszakkal és izgatással vádolván. Az ifjúság gyűléseit pedig a főkapitány betiltja.

Oroszországban egyre tartanak a vérengzések. Pétervárott újból kitörött az általános sztrájk, mely az orosz fővárost a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti. A katonai lázadások, a kézrekeritett lázadók tömeges kivégzése napirenden van. A kronstadti zendülés után most a vladikaokazi tartalékosok és az egész vladi- vosztoki helyőrség katonái lázadtak fel s a kormány nem rendelkezik annyi hatalommal, hogy megfékezhetné a fegyelmetleneket. A czár menekül — ismét Czarszkoje-Szelóba utazott, hol életét biztosabbnak érzi.

Sajnos, hogy az orosz forradalom egy szárnycsapása monarchiánkba is átjutott. Lembergben a lengyel egyetemi ifjúság felbőszült azon, hogy Oroszország állítólag megegyezett Németországgal, ha Oroszország nem képes a lengyel mozgalmat leverni, akkor Németország fogja a határain csapataival a lengyelek zavargásait elnyomni. Az ifjúság előbb a német konzulátus, majd az orosz konzuli épület elé vonult, de a rendőrség visszaverte, miközben véres utczai harcz fejlődött ki és többen súlyosan megsérültek.

A zágrábi diákok is tüntettek. Nem tetszett nekik, hogy Amrus polgármester képviselőjelöltnek lépett föl és macskazenét rendeztek neki. Több magyarbarát képviselő lakásának ablakait beverték és szidalmazták a magyarokat. Az egyetemi előadásokat he kellett szüntetni, a városban pedig kihirdették a kisebb ostromállapotot.

A nagyhatalmak képviselői felhívást intéztek a portához, hogy teljesítse követeléseiket, a mire a szultán kevés hajlandóságot mutat. Kényszereszközöket fognak tehát alkalmazni és flottatüntetést rendezni, melyen a magyar-osztrák hajóhadosztály is részt fog venni.

Alfonz spanyol király Bécs vendége volt. Nagy ünnepiséggel fogadták. Királyunk szívélyesen üdvözölte, a diszehéden pedig mindkét király meleghangú pohárköszöntőt mondott. Másnap Seloviczra utazott a két király kíséretükkel, hol résztvettek az udvari vadászaton. A király kinevezte Alfonz spanyol királyt a 38-ik gyalogezred tulajdonosává.

A norvég storling immár a királyválasztást illetőleg teljes megegyezésre jutott. Egy küldöttség Kopenhágába utazik, hogy meghívja Károly herczeget. A királyválasztás a jövő hét elején fog megejtelni.

A kolozsvári Egyetemi Kör tovalyi tisztviselőiről kiderült, hogy az ifjúsági egyesület pénztára terhére fedezték apró személyes kiadásaikat. Sárpy László, az idei elnök, a tisztújító közgyűlésen be fogja jelenteni a visszaéléseket s azok megtorlását fogja követelni.

Különös módon akadályozta meg a francia képviselőház elnöke, hogy a képviselőház tettle- gességek színhelye legyen. Az elnök, Douner, ugyanis észrevette, hogy Dión márki folyton az ajtó közelében áll, s tudta, hogy ott Payot, igazságügyminiszteri államtitkárt várja, akire haragudott azért, mert jogtalanul letartóztatta és nehány óráig fogva tartotta. Tudta az elnök azt is, hogy Dión megfogadta, hogy Payot titkárt a parlamentben föl fogja pofozni. Mit tehetett az elnök? Fogta magát és berekesztette az ülést, daczára, hogy erre látszólag semmi ok nem forgott fönn. Csak később tudták meg, mi indította az elnököt az ülés bezárására. Tapintatosságáért meg is dicsérték.

Panaszkodnak nálunk a nagy drágaság miatt, s rá mutatnak arra, hogy már lóhust is vágnak. Pedig ez még nem a legrosszabb. A civilizáció ősfészkéből. Németországból jő a j bir, hogy a szegényebb szász néposztályok kizárólag ló- és kutyahusra vannak utalva, sőt Chemnitzben a munkásnép már a macskákat i fogdossa össze és macskahussal él.

o

HÍREK.

Uj ügyvéd. Ivaba Tihamér dr„ lapunk főmunkatársa, e hó 10, 11. és 15-én Budapesten egyhangú bírálat alapján letette az ügyvédi vizsgál Kaba Szinérváralján nyit ügyvédi irodát. A megnyitás idejéről körlevélben értesíti majd a közönséget.

Szakfelügyelői látogatás. Zulawszky Andor, szakipariskolai igazgató, az iparos tanonciskoláknak a kultuszminisztériumba beosztott szak- felügyelője e hó 17-én meglátogatta a helybeli ipariskolát s arra nézve több észrevételt tett. Követelte a szervezetben előirt órák beállítását, a tanítói fizetéshátralékok rendezését stb. Nem kifogásolta, sőt megerősítette a 3 korona beira- tási díjra vonatkozó felügyelő-bizottsági határozatot, A szakfelügyelő 17-én este Nagybányára utazott.