Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-17 / 42. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. október 17. 42. szám. ' ........... .......................................^---------■■ ■ - ■ ív Küzde lem az emberi jogokért. Az élet: harc. Mig a jobb iránti hajlam él bennünk, a mig célunk a tökéle- tesbülés: addig nem fogja megszüntetni az emberiség a harcot, a küzdelmet. Az emberek legnemesebb vágya: az egyenlőség elérése. Az embereket közelebb hozni az emberekhez, gondolkozásukat, műveltségüket és, nem utolsó sorban, földi javaikat igazságosan kiegyenlíteni, ez volt rég időtől fogva az emberi jogokért küzdők célja. Csak lassanként lehetett és lehet még mindig az . emberi jogoknak érvényt szerezni. Évszázadok, évezredek tűntek a múltba, mig sikerült a születés előjogainak a személyhez kötött tevékenységgel némi korlátot állítani. Hiszen még manapság is a magas születés és örökölt gazdaságok olyan útlevelek, melyek előtt csaknem mindenki meghajol. De, legalább részben, a születés magasabb előjoga annyiban szenvedett csorbát, hogy nem lehet jogcím a tu nyál kodáshoz. Megváltozott a régi közmondás: „A munka nem szégyen,“ ma már a munka — kötelesség. Épp oly kötelessége a magasrangu- nak, mint az alacsonyabb születésűnek. Demokratikus korunkban még annyira nem jutottunk, hogy a kicsi fickók, kik először pislantanak a boldogságot ígérő, napfényárasztotta, da gyakran oly hamis világba, életük kiindulási helyét mindig helyesen választanák meg. Az ember legvégzetesebb hibáját születésével követi el, ehhez kapcsolódnak azután a többiek, melyek elkeserítik életét. Ha megfigyeljük az emberek lármás sáfárkodását, ha látjuk, hogy mint iparkodnak a demokrácia és a szociálicmus a születés hibáit kijavítani: úgy rájövünk, hogy törekvéseikben isteni jogosultság rejlik, — az a megdönthetetlen igazság, mely egyforma jogot követel mindenki számára. Ha azonban szemügyre vesszük, minő fegyverekkel küzdenek a dicsőséges győzede- lemért, úgy azoknak nem mindig adózhatunk osztatlan elismeréssel. Azt kellene hinni, hogv igazságot csak igazsággal lehet elérnv És mégis a küzdő- felek ármánykodáshoz, cselszövéshez és nem mindig kifogástalan taktikázáshoz folyamodnak, melyek a nagy haditervben csak mind portyázások szerepelnek ugyan, de mégis az ellenség körülkerítésére szánvák.- A nemtelen fegyverek azonban inkább beletörnek semhogy megsebezzék az ellenséget s csak nagy későn veszi észre az emigyen küzdő, hogy győzelemről még soká nem lehet szó. Ha el akarjátok érni a nemes célt, hogy a munka lobogóját méltó diadalra vigyétek, ha látni akarjátok, hogy, kezetek hasznos és üdvös munkáját tisztelet környékezze, ha végül el akarjátok érni, hogy a magas születésű henyélő mint pállott seb az emberiség testéről eltávolittassék: úgy mindenekelőtt az igazság hatalmával. „SziQgrVáralja tárcája.“ Ábrándvilágon. Miért mosolyogsz rám édes álomképem? Hagyd nyugodni zúzó t szivemet! Vagy gyötörni vágysz? Igen, úgy érzem... E mosoly áld, álkoz, eltemet. Álomképem 1 gyötrött életemmel Játszol, mint habbal kis patak, Oh 1 ne szűnj meg, óh ne pattanj még el, Csaló kép vagy bár, de áldalak. Mind, mit én igaznak látok, érzek, Bármi szép, de nem, nem boldogít., . Várjanak rám kínos gyötrődések. Hagyjon el remény, a vágy, a hit: Csak te, múltam, nbrándim világa El ne tűnjél, ne légy hütelen! Akkor lantom zeng még dalt 1 Szavára Bárha köny hull, nem lesz szivem árva: A dal, ábránd minden énnekem. Incze Lajos, ' :H Adtlt¥^##yäja;i3,:v .... Irtat ZÖLDI MARTON*«' ihJ •* ,• Gyet^epotöíijb'aii,; WákráírJáJ^hcozt^m ut- cánlíbán egy szeplős "fiütfal, ki pafa'sztrtiháBan járt,, és mindenkinek köszypt, .y^gy jiygy. esztendőve? lehetett idősebb Hálámnál, Valakitől' hallottam, ffogy Lipcseinél, a szabónál lakik, de nem szabóinas. Azt is hallottam, hogy ösmerősei Gyurinak szólították. A Lipcsei fiával, Lajossal, együtt jártam az algimnáziumba, Minthogy egy utczába laktunk, j egyszer megkérdeztem, hogy ki az a Gyuri, aki náluk lakik? Iskolatársam nagyon konfuzus magyarázatot adóit. Azt mondta, hogy a Gyuri, már három esztendeje lakik náluk és még három esztendeig marad ott. Hogy mért, azt nem tudta, — Nem inas? — kérdeztem. — Nem. —■ Hát mit csinál ? — Elmegy, ahova küldik. —- Valami rokonotok? — Dehogy, hiszen tót fiú. Ez a magyarázat még zavarosabbá tette előttem Gyuri társadalmi áiiapotát, Végre otthon egy vacsora alkalmával megtudtam mindent. A csend- biztos vacsorázott nálunk. Hallottam, hogy Lipcséről beszélnek, A csendbiztos roppantul feldicsérte : — Becsületes, jólelkü ember, —- mondotta. A további beszélgetésből megtudtam, hogy Gyúrj, apja, Adanjlk Mihály',. ,a gyulai vármegyei bört<?hben. 'rábq$Mikv!A-ré1e$éM csapta' agyon,. azétV Itéí/ek és^téfidőt "kapöft,'' .anielybw^ 'idesjgvá-négyet' töltött^'■É/T'l.Éj-i ' !'v ív; *,\Xspaátkp?iábÍr iiygy á Csepd%izi<^/ az a jnő* gorvá s’szitközöcfó érribér öfyan'Öfpjás hangoit'j ..emlegeti a Gyuri apját, az. elitéjt .gyilkost,; ho'WffÉ ha csak apró tQlyajjáSról 'Vblt szó; mindig azt dör- mügté. ",’vtíií‘ ’ ' — Valamennyit fel kellene akasztani! Sok esztendő telt el, mig megértettem a mogorva csendbiztosnak akkor érthetetlen nyájasságát. A Gyuri apja, Adamik Mihály, nem volt közönség,« bűnös. A nagy, gyilkos indulatot a legtia* kell harcba indulnátok, a mely semmiféle fakó machinációt nem tiir. Igaz legyen minden szavatok, melyet az egyenlőség érdekében mondtok, igaz legyen cselekvésiek és igazságot fogtok aratni, — a legszebb, a legistenibb és legemberibb igazságot: hogy a munka megkapja illő jutalmát! Nemcsak pénzbeli jutalmát, hanem a tisztelet és méltánylás amaz osztályrészét, mely a munkálkodó osztálynak jogosan kijár. A hamis utakat pedig engedjétek át azoknak, kik lételüket és úgynevezett életpályájukat a megrögzött álomitélptek hamis hatásának köszönhetik. Népkönyvtárakat az alkoholizmus ellensúlyozására! A kinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, beláthatja és tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek látszó állapotot, a mit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott. Ha Ha csak két-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyók, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, a mely szinte jellemző vonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. A mi szilaj elem a magyarban volt, a békés időben a rendes 'társaságbőf a magyar emberek közösségéből szépen kisajáti- tódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára csak akkor ütött, ha szó volt róla, hogy hazáját, nyelvét vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a templom, ineg gyobb sértés csiholta ki leikéből. Felesége egy összekoccanás alkalmával dacosan, kihívóan megmondta neki, hogy katonaszeretője van, s hogy Gyuri nem az ő gyermeke. Ezért ölte meg Adamik éppoly rettenetes, mint jogos felháborodásában a rossz asszonyt. Sokszor tűnődtem az Adamik esetén, Ha ez az ember húsz évvel később, az esküdszéki intézmény behozatala után, követi el a véres tettet, polgártársai egyhangúlag felmentik. Hiszen a csendbiztos is úgy beszélt, róla, mint jóravaló emberről, Az árván maradt fiút Lipcsei, a szegény szabó magához vette. Nem volt hozzá semmi köze, mint hogy Adamik a volt fuvarosa évekig, vele járt vásárokra. Mikor a tragédia ott a kis paraszt udvaron lezajlott,- Lipcsei épen felkeresni akarta valami fuvarozás miatt Adamikot. Ott találta az ajtóban. Meg- í szólította; í '■ No, Adamik gazda, holnapután Sarkadra megyünk'..•' ,‘ v '‘ - Nem lefiet tfiájáiter urálii,r -• • ' -Í-; Miért? ‘ •-' •;"•' • • • •: ; . ‘—„•Mert. én már nem,■•'vágyók a magamüra.- * Hát-kié? ° '• ' í .:tb»ényéh"'rs'**•',"i' " '■ ; .^'Megöltem • a-feléítágémetr ; •' : Megmutatta a véres holttestét és á Vérés bal-“"; tát. Aztán nyugodtan fűzte hozzá: Ennek igy keltett esni, nem lehetett máskép. Csak a fiamat sajríálom, a Gyurit, annak holnaptól kezdve se apja, se anyja. ’ ' •••
