Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-17 / 42. szám
2. a család, az ekeszarva és az anyaföld voltak az ő egész világa, ezeket szerette, ezeket imádta, élthalt érettök. De hát azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szentirási szöveg, a nagy, pompázó és tekintélyes egyház a tudomány nagy és megdönthetetlen igazságai révén már nem egyebek mint történeti intézmények és igy a mostani életből a tudományok világába vannak száműzve, Maga a dogmatikus katholikus egyház is reformra szánja magát, hogy a tudománynak, annak a csodás nagy hatalomnak, mely mindössze egy erővel, az igazság erejével lép ki a porondra, hogy ennek eleget tehessen. Men más volt a Luther időbeli szakadás, más okból fakadt akkoron a reformáció, és másokból a mostani hitélet módosulása. Akkor hitbuzgóság ált túlbuzgósággal szemben, manap azonban hit néz farkasszemei tudással-. Egyelőre még a jövő kérdése marad, hogy ki bírja tovább, de a jelek erősen mutatnak arra, hogy az ész kerül ki győztesként. Már maga a nép is, mely pedig nagyon könnyen bírható még a vallás álarca alatt történő visszaélésre is a fanatizálásra, már az is érzi a kor lehelletét és idegenkedik a középkorba való dogmatizmus merevségétől. Csak az imént mondottak magyarázzák meg az alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való elterjedését. Az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányzanak az emberi méltóság állati anyagiasságba siilyed. így volt ez a régi világban, a hol még nem ös- merték a pálinkát, de tudatában voltak már a kábító szereknek, igy a tanok és a hitetlenség olyan következményeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az, a mi megváltotta az emberiséget, persze az a kereszténység, a mely az ige hatalmával, de nem külsőségekkel győzte meg a lelkeket, mostanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy az anyagiasságból kiragadja népünket, de nem a szív, hanem az ész igéjének. Még Darányi földiniveléstigyi miniszter számított cZiel, a mikor országossá tette, illetőleg tervezte a népkönyvtárak felállítását. De más, jóval fontosabb intézménynek a nyélbeütését elmulasztotta akkori kormányzatunk, nevezetesen azt, hogy a már olyan nagyon gyökeret vert alkoholizmust szigorú intézkedésekkel gyöngítse vagy legalább mérsékelje. Angliában is ezek a rendszabályok előzték meg a népművelést. Ottan pl. minden részegnek törzslapja van a hatóságnál és részegségben elkövetett tettek soha nincsenek enyhítő, sőt éppen súlyosbító körülménnyel bírnak a büntetés kiszabásánál. A vasár- és ünnepnapok nem arra valók, hogy dáiidót csapjanak a korcsmában, hanem igenis, hogy a hét fáradalmait kipihenjék. Ilyen intézkedések nálunk is szükségesek, ha oda akarunk hatni, hogy népünket a zülléstől, a magyarban hússá és vérre változott, de könnyen SZ1NÉRVÁRALJ A _____________________________________1905. október 17. el fajulható nemes erkölcsöket a jövő nemzedék számára megmentsük. A vasárnap, ha már az áhitat számára meg nem menthető, mert nincsen már meg a köznép emberében, sem a csodákban, és valláskövetelte földöntúli tüneményekben az a naiv hit, a mely elemét képezi minden vallásnak, akkor adjunk neki kárpótlást a tudás segítségével. Világosítsuk fel a népet, ösmerje meg a földet, melyen lakik, ösmerje meg saját törvényeit, szóval ősmerkedjék meg önönmagával. Ha majd az ös- meretnek arra a fokára jutott, hogy olyan intelligenciának lesz a részese, a mely képesíti majd arra a gondolkodásra,, arra az eszméletre, hogy kiismerje az ő saját nemzeti karakterében rejlő kincsek megbecsülni valóját, majd akkor a haladás nem okoz a kormányzatoknak fejtörést. Hiszen a kormány az esetben, ha becsukatja vasárnap a dáridóknak szánt korcsmaheiyiséget, pálinkamérőt, igaz, hogy az államjövedék egy tekintélyes részét fogja elveszíteni, de másrészt gondolja meg azt, hogy mit nyer vele, ha a nép a könyvtárakba találja a vasárnapi szórakozását. Ha ott a tanító meg a pap időrul-idő.e népszerű modorban tudományos előadást tart, ha a nép tudni fogja, hogy az erkölcsöket önmagukért kell gyakorolni, nem pedig, mert egy magasabb lénynek tesznek vele tetszetős dolgot, akkor milyen összehasonlithaiat- lanul nagyobb nyeresége van az államhatalomnak. Vissza nyeri azt az ember anyagot, mely értelmes, mely szorgalmas, mely példaképen állhat az európai kulturnépek között. Mert bizony, ha fő cél az állami pénzjövedelem, akkor nem is számíthatunk egyébre, mint népűnk lassú, de biztos elfajulására. így, ha nincs önálló gondolkodása, köny- nyen beleveti magát a szociálista agitátorok önző karmai közé, a honnan nem oly könnyű a szabadulás. Pedig népünk már elég viszontagságon cs megpróbáltatáson ment keresztül. Eleget érezte a saját, valamint idegen hatalmas nyűgét, itt az ideje annak, hogy azt a boldogsárot is élvezhesse, a mit egyedül és kizárólag crak a tudás, az önismeret, az önbecsülés cs önérzet nyújt. HÍREK. Kinevezés. Budapest főváros polgármestere Torday Lajos ügyvédjelöltét, Torday Imre nagybányai közig, tanácsos cs községi biro fiát, fővárosi fogalmazó gyakornokká nevezte ki. Vármegyei közgyűlés volt e hó 12-én Nagykárolyban, melyen a 60-nas jóléti bizottságnak az alispán újra felfiigesztése tárgyában beadott indítványát 12 szótöbséggcl elrejtették. Kitüntetés Őfelsége a király Miskolcy Sándor főerdőmestert, a hegyvidéki kirendeltség máramaroc.r egyei főnökét a Ferenc József renddel tüntette ki. Esküvő. Előkelő meghitt családi körben esküdött örök hűséget egymásnak ludányi és csornai Bay István nyug. méneskari százados és vásáros- naményi Eötvös Irén kisasszony, néh. Eötvös Róbert szinérváraljai főszolgabíró és neje született ujfalusi Ujfalüssy Antónia leánya e hó 14-én. A polgári házasságkötés Fábián István szinérváraljai kér. állami auyakönyvvezető előtt történt, mely után az egyházi áldást Sátor Dávid szinérváraljai ref. lelkész adta az uj párra oly remek beszéd kíséretében, mely könnyeket csalt a hallgatók szeméből. Tanuk voltak: Mándy Zoltán földbirtokos a menyasszony, Bay György surányi (Beregmegye) földbirtokos a vőlegény részéről. Sok örömöt sírig tartó boldogságot kívánunk! Eljegyzés. Dr. Stoll Tibor ügyvéd eljegyezte dr. Kádár Antal kincstári bányamüorvos leányt: Ilonkát, Nagybányán. Gyűlés. A szinérváraljai szegénysorsu isko- j lásgyermekeket segélyező egyesület e hó 15-én I d. e. 11 órakor Frank József, föesperes — plébános elnöklete alatt gyűlést tartott. A választmány jelentést tett az egyesület 1904. évi működéséről. E jelentésből kitűnik, hogy az egyesiilét 1904-ben 72 tanulót segélyezett, osszon 330 K 82 fi. tevő értékben. Az egyesület vagyona 225 K f. Újabb gyűjtésre a válaszatmány nötagjai küldettek ki, mig a férfiak uj tagok gyűjtésére szolittattak fel. Tisztviselőit újból megválasztotta az egyesület. E szerint elnök lett ismét Frank József, főesperes-plébános, alelnök: Gerber Ödön, gyógyszerész és Ilosvay Gusztáv, föszolgabiró, I. titkár Irinyi Sándor, áll. ig. tanító, II. titkár Domokos István, áll. tanító, pénztáros Braun Károly állatorvos, gazda Fábián István. Uj főesperes. Meles Emil volt szatmári gör. kath. főesperesnek budapesti plébánossá történt megválasztásával megiiresedet szatmár németi főes- perességre Papp Antal fábiánházi esperes-plébánost neveztetett ki. Uj szövtkezet Apában. Papolczy Zoltán, ref, lelkész kezdeményezésére megalakult az „Apa községi fogy. és értékesítő szövetkezet 150 taggal és 280 kor. üzletrészszel. Az alakítást Meskó Pál, a „Hangya“ képviselője végezte. Az igazgatóságot, felügyelőbizottságot, pénztárost és á könyvelőt is megválasztották. A szövetkezet működését 1000. év Január hó 1-én kezdi meg. Gyászhir. Lovrich László, keresk. miniszteri vasúti és hajózási biztos Nagybányán okt. 5-én elhunyt. A derék, tudományos és nagyképzetiségü fiatal férfi halálhíre széles körben kelt részvétet. Irodalmi termék. Incze Lajos, a nagybányai áll. főgyimnázium jeles tanára nagyon kedves köl- teményket bocsátott ki az olvasó közönség hasznos szórakoztatása céljából egy kötetben. A kötet igazi nyeresége az irodalomnak. Olvasóközönségünk gyönyörködtetésére nehányat közölni fogunk a szép költemények közül. Mai szamunkban is hozunk egyet. Üdvözöljük Inczéí! Lipcsei nem teketóriázott sokat. Engedett nemes egyszerű lelke felindulásának. — A Gyurinak — mondotta — én leszek az apja, akárhogy lesz is. .. . Emberül beváltotta a szavát. Sőt Adamik raboskodásának harmadik évében még ni% is akarta tóditani a nemes cselekedetet. Felkereste adamikot a börtönbe s igy szólt hozzá: — Adamik gazda, a Gyuri megvan, semmi baja, a mesterség is megy, négy legénynyel dolgozom. Hát azt mondta n, hogy a Gyurit örökbe fogadom. A rab ember megköszönte szépen a nagy szívességet, de ahoz nem akarta beleegyezését adni, hogy a fiát más fogadja örökbe. — Nem lehet májszter uram, nincs senkim rajta kívül a kerek világon. A májszter uramnak van fia is, leánya is. . —■ Dehát mégis. ^ — Nem tehetem, ámbár hogy azt seTudom, az én fiam e a Gyuri. ,.. Köszönöm a sok szívességet, amit velem tett, meg a szegény Gyurival. Az Isten fizesse meg. A dolog abban maradt. Lipcsei nem fogadta őrökbe Gyurit. Nem is fogadhatta, mert Lipcsei még abban az esztendőben meghalt. Utolsó intézkedése az volt, hogy Gyurit“ elhelyezze a bátyjánál, a gazdag rézművesnél, ki gyermektelen ember volt. A gazdag rézműves nem volt valami barát- s indulata ember, s csak immel-ámmal tel- ,. tie öcjc’e utolsó akaratát. Az első napokban L»' |, 3/f h :j!i.ií.ti; — Mi az Lián nyilának nekem ez a paraszt ivadék ? Hogy árva . . . Hát mért árva ? Nem volt muszáj vele az apja, hogy fejbe csapja a feleségét. Csak alkalmatlanságot szerez.... Túl is adok rajta nehány hónap múlva. A sógorához adta, aki lókupec volt. Ennek épen szüksége volt egy izmos gyerekre a lovak körül. Az élelmes lókupec nem bánta meg, hogy Gyurit elvállalta. Soha becsületesebb, megbízhatóbb embere nem volt. Egy esztendő alatt úgy beletanult a lovakba, hogy nélkiilözhetetlené vált. Akkor szabadult Adamik a vármegyei börtönből. Nem volt forróbb vágya, minihogy fiát, Gyurit, viszontlássa. Fel is kereste, noha két napig kellett miatta kutyagolnia. A találkozás nem veit fel nagy lelki hullámokat. Gyuri inkább tisztességtudást, mint örömöt mutatott a.viszontlátásnál. Nem is ösmerte meg első látásra az apját. A lókupec zavartan hápogott, mikor Gyuri apjával találkozott. — Nini — mondotta maga az? Derék, nagyon derék! Csakhogy előkerül. Mégis csak jobb élet van idekünn, mint odabenn, ugy-e, öreg? — Bizony jobb, — válaszolt Adamik komolyan, — ámbár, hogy nekem odabenn se volt bajom. — Nem-e? Annál jobb. — Leginkább csak annak örvendek, hogy a Gyurit láthatom. — No hát csak nézze, ameddig jól esik. Aztán, ha megunja, abba hagyhatja. Adamik buta arcot csinált erre a megjegyzésre, s lakonikusan kijelentette: — Aztán majd szépen hazaviszem. A lókupec egyszerre tüzbejött. — Hazaviszi ? Haza ám az ördögöt, de nem a Gyurit. Az már itt marad hóttig, azt már el hegedülte szent Dávid, el is muzsikálta. . . . Adamik csöndesen válaszolt a lármás beszédre: — A Gyuri az én fiam. . . . — Kcndé ám a majd mit mondok! — Hát kié? — tudakolta Adamik. — Az majd szüret után válik el. — Igen, akkor. Addig ne sokat prézsmitál- junk, hanem maradjon itt kend is. Dolga majd csak akad. Mit is tudna otthon csinálni, mikor senkije sincs. Adamik, ki különben is passzív természetű volt, elfogadta az ajánlatot. Megvárta a szüretet s azalatt mindenkép hasznossá igyekezett magát tenni. Szüret után megint csak előhozakodott azzal, hogy hazamehetnéke van. — Hát, ha olyan nagy a melvetnékje, menjen Isten hirével, erőszakkal nem foghatom vissza, — De hát a Gyuri? — Gyurii Jaj, Adamik gazda, a Gyuri volt, nincs. Az már se a kendé, se az enyém. Hát kié? — Majd azt mondtam, az Ördögé. — Az ördögé ? — kérdezte Adamik megütközve. A lókupec mélyet sóhajtott, ami sehogy nem illett az ő természetéhez. Azután ellágyult hangon folytatta: — Furcsa az eset, nagyon furcsa. . . Az a Gynri gyerek.. . . nem is tudom, hol kezdjem. Hát ugye, mikor kendet az a baj érte utol; apátián, anyátlan árva lett. — Igaz, hagyta helyben Adamik.
