Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-26 / 39. szám

2.___________________________________ ___________SZÍN ÉRVÁRALJA gé rre azokat a bármely rangu gazembere­ket, a kik ily ocsmányságra és annak el- palástolására képesek. Hulljon le a lepel erről a semmirevaló kompániáról, hadd lássa őket a világ, hadd adathassanak át a közmegvetésnek. Bízunk igazságszolgáltatásunkban, hogy hogy éppen úgy elfogják venni büntetésü­ket, mint az a szegény családapa, a ki a szükségtől gyötörve és éhező gyermekeire gondolva egy-két véka gabonát lop s ezért félévig tartó börtönbüntetést kell elszen­vednie. Többet loptak ők, csak hepciásko- dásból, ellopták azt a bizodalmunkat, melyet a nép vezetőinek jellemébe vetünk. Kisember — szegényemben A szegénység nem zárja ki azt, hogy a mos­toha életrend s viszonyok közt élő ember ne le­gyen legalább épp oly derék, jellemes és hasznos tagja a társadalomnak, mint a milliókkal rendel­kező bankár, földbirtokos, sőt azt sem zárjuk ki, hogy a kisegsisztencia ue legyen lángész, aki ha­talmas tehetségével nagy szolgálatokat tudna tenni az emkeriség közös ügyének, a haladásnak és tö­kéletesedésnek, a mely felé örökös útban van és feltartózhatatlanul megyen a mindenség valamennyi paránya. Nem érdektelen talán annak a fejtegetése, hogy a polgároknak az állam beavatkozására szo­ruló jogviszonyai berendezésénél jelenleg mennyi­ben uralkodik a jogegyenlőség s mi volna a teendő arra nézve, hogy az e téren uralkodó visszáságok eltűnjenek vagy kevesedjenek. Ismeretes dolog, hogy az életviszonyok mai mozgalmas és fejlődő állapotában a törvények, rendeletek és egyéb szabályok oly számosak és bonyolultak, hogy azokban a szakember is nehe­zen igazódik el. Éppen azért megbecsülhetetlen a hivatalos egyének abbeli szolgálata, a melyet ezek a közönség, a felek érdekeinek megvédésében a hatóságok előtt gyakorolnak. Mert nincs az a bi rói függetlenség és pártatlanság, a mely mindkét fél érdekeit egyaránt megóvná, különösen a jog­viták folyamán s Így rendesen a járatlanabb, a kevésbé közlékeny természetű, legtöbbször tehát a gyengébb fél huzza a rövidebbet. A jogegyenlő­ség szempontjából szükséges tehát, hogy a szak­szerű jogvédelem minden ügyben, minden egyénre egyaránt kiterjesztessék. Ennek lehetőségét elvben ugyan minden jogállam — hazánk törvényhozása is — elismeri és a gyakorlatban alkalmazását a jogügyek nagy csoportjára, éppen a legkisebb ügyekre és a jogkereső egyének jelentékeny ré­szére, éppen a legszegényebbekre nézve megne­hezíti, sőt legtöbbször lehetetlenné teszi a szak­szerű jogvédelem drágasága. Hogy tehát maga az elv ne legyen puszta szó, a melyet rutul kikacag az élet, a szakszerű jogvédelmet mindenkire s minden ügyre nézve hozzáférhetővé kell tenni. A ki tudja azt, hogy a szegény embernek néha pár garasnyi követelése reá nézve épp oly fontos, mint a gazdagnak szá­zakra vagy ezrekre menő peres vagyona; a ki tapasztalta, mennyi herce-hurcával, költséggel, idő- vesztséggel jár a munkaidejét mulasztó embernél a perlekedés: az belátja nézetünk helyességét. A szegényvédők rendszere, melyet törvényünk elfogadott, nem elégiihet ki minket, mert egyrészt nagyon sok és megalázó formasággal jár, másrészt i pedig csak a teljesen vagyontalanokra terjed ki. Aztán meg ha már ráfanyarodik is a kispolgár erre a keserves útra, cseberből vederbe esett, mert idejét a bíróságok helyett a községi elöljáróságok­nál kell elvesztegetnie, a hol jól össze is szidják, hogy mondjuk húsz különféle, egy-két követelése miatt húsz hivatalos bizonyítványt kell kiállitaniok. j Ez a módja tehát a szakszerű jogsegélynek nem felel meg a jogegyenlőség követelményeinek. Cél­szerűbb módja volna az ingyenes jogvédelem sze­repe állami alapon, úgy, hogy azt bárki igénybe vehesse. Másik módja az igyenes jogvédelem ren­dezésének a társulás vagy szövetkezés. Ha alkal­mas a társulás az élet majdnem minden viszo­nyaiban, ha páratlan sikerekre vezet a gazdasági élet minden terén, miért volna rósz és hátrányos gazdasági munkánk eredményének és jövedelmünk­nek megóvásában, biztosításában és megvédésében. HÍREK. Hímen. Szeményi Papp Gábor érsekujvári vasúti mérnök eljegyezte özv. Gabányi Zsigmondné szül. Peleskey Mária úrnőt Apában. Tolnay Albert okleveles jegyző eljegyezte Herskovics Miksa tőke- terebesi körjegyző kedves leányát, Ilonkát. Mind a két eljegyzéshez őszinte üdvözletünket küldjük. Kinevezések. Óváry Julia, okleveles tanító­nőt a szinérváraljai áll. el. iskolához rendes taní­tónővé nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi m. kir, miniszter. Gratulálunk! Kinevezte továbbá Lu- kovits Endrét és Lázár Ilonát a nagysikárlói, Fesz- tóri Ottót, Vadnay Pált és Madzsar Irént a vetési, Mois Gyulát és Bartos (Vélsz) Ilonát az avasuj- falui, Ziber Mihályt és Szilágyi Lukréciát a barla- faiui, Literáti Endrét a hiripi, Szórán Andrást és Ortutai Istvánt a somkutpataki, Maksa Ferenczet és Felber Istvánt a csengerbagosi, Mois Jánost a mózesfalui áll. el, népiskolához rendes tanítóvá. Áthelyezés. Székely Gvula, pálóci (Ungvár- megye) róni. kath. segédlelkészt, városunk szü­löttét Pemp Anlal, szatmári káptalani helynök Csomaközre helyezte át. Áthelyezés. A pénzügyminiszter berenczei Kováts Géza királyi mérnököt saját kérelmére Marosujvárról Nagybányára helyezte át. Egyházi képviselő A nagybányai ev. ref. egyházmegye mint megírtuk, e hó 29-én Szinér- váralján gyűlést tart. A szinérváraljai ref. egyház­- (Sírva.) Nem tudom, vájjon Béla melyikünk­nek mondaná kettőnk közül a boldogító igent, Azt hiszem* ha Klára néninek eszébe jutna udva­rolni Bélának, úgy, illenék nékem őt kihívni pár­bajra, Oh! oh! Klára'néni, talán meg is tudnálak ölni, hogy hullana a véred künn a placcon, még a fejkötöd is félre csúszna. De félre bohó gondo­latok ! (Ezután ének hangzik.) (Közeledik a nép­tömegű (Kissé énekelve.) „Szabad lesz a jövőnk!“ Éljen az általános titkos választói jog! Éljen! Is­tenem, ennyi ember, ennyi ajak hirdeti a szabad­ságot, a jogot, (Érzékenyen.) Miénk a győzelem, választha­tunk férjet! (Naivan.) De milyent, Fess és délceg legyen ő, kit megkíván minden nő, legyen csinos gaval­lér, az ilyen már sokat ér, (Hencegve) Legyen nyalka és eszes, (Bő- kolva.) Igen, eszes, ez a fő feltételem tisztelt uraim I De nini, a nap elmúlik és ért nem kértem meg még a kezét senkinek, (Határozottan.) Legyen tehát, Béla lesz az első. (Sz égy elve.) Hű, ha kosarát kapok, az lesz aztán csak szép. Banzáj! De min kezdjem? Sze­renádot adjak? Szegény kis Béluska, még meg- hütené magát, mikor gyufát gyújtani leszállana hófehér ágyacskájából, Nem, nem ezen kezdem, Vagy jó lenne egy bokrétát küldeni neki, piros rózsákból égő szerelmem jeléül, — nem, ezt sem, még nagyon érzékenyen elpirulna szegény kis Bé­lácska, inkább fehér camélia és tubarózsából . . . Egy kiló Kuglerrel, ejh! a Kuglert inkább magam eszem meg. Na nem igaz? (Gőgösen.) De várjunk csak. barátocskám, Bélát még rá érek választani, hisz. vannak itt gró­fok, hercegek, megírhatom nekik, hogy az általá­nos titkos választó jogunk folytán választásom a herceg urra esett! És még kíméletesen azt is meg­írnám, hogy ne nagyon bizakodjék el választásom miat, mert mást is érhette volna ez a kiváló sze­rencse ! (Félre.) T. i. Bélát, Hát igaz is, hűtlen va­gyok Bélához. Herceget, grófot nem ismerek, jó lesz most hamarjában Béla is, Oh, édes Béla! Oh, kedves Béla! (Nevetve.) Jól hangzik. Megvan a terv, írni fogok neki, hogy készüljön a házasságra, mert az általános titkos választól jognak alapján őt válasz­tottam. Ennek ellenszegülni ne merjen. Ez törvény, j ez előtt meg kell hajolnia ! Esküvőnk után Velen» céig meg sem állunk. Vőlegényi bokrétám nem fog késni, Igaz, nem jó lesz igy. Nincs benne semmi poétika, rideg, silány, prózai. Ha most költő volnék, édes mámoritó költeménybe szólaltatnám meg a szivemet, de igy meg kell elégednem ha azt írhatom, édes bájos kis Béla! Van szerencsém részemre megkérni piciny, puha kacsóját. (Kacagva.) Igen, ha olyan nagy nem volna. Csak egy parányi poézis lenne bennem. Ah már tudom! (Ujongva.) Megvagyok mentve. Béla elszédül a bűbájtól. Biztos győzelem. tanács erre a gyűlésre Gerber Ödön, fögondnokot küldötte ki az egyház képviselésre. Eljegyzés. Incédy Márton szatmárnémetü ref. segédlelkész, ki a napokban tette le Debrecenben a lelkészképesitő vizsgálatot igen szép sikerrel, eljegyzete Saja Mariskát, Saja Sándor, ecsedi nyug. kántor leányát Színészet Szinérváralján. Halmi Jenő 16 tagból álló színtársulata városunkba érkezett s vasárnap „A kurucfurfang“-gal megkezdte előadá­sait. Vállalkozó szellemű ember lehet Halmai, ha olyan közönyös a müpártolás teljes hiányával di­csekvő közönséget, mint aminő a szinérváraljai, játékával megnyerni próbál. Adja Isten, hogy sike­rüljön neki! Mi keveset bízunk benne. Különben majd meglátjuk, lesz-e pártolás és lesz-e kit pár­tolni. Rádu Demeter nagyváradi gör. katholikus püspök e hó 24-én szentelte fel nagy és fényes segédlettel a zazari templomot. A püspök imája oly hatásos volt, hogy a jelenlevőket nemcsak tel­jesen lekötötte, de könyekre indította. Modora mindenkit lebilincsel. A déli banketen az első fel- köszöntőt a püspök mondotta és pedig a pápára latin nyelven, a királyra és a vidék ínteligenciá- jára magyar nyelven, a papságra és a népre ro­mán nyelven. Beszédeket mondottak még Nyecs prépost, Damokos főszolgabíró, Stoll Béla, Jernye Lázár, Szerbák János stb. Úgy a bankett, mint az esteli mulatság a legkedélyesebben és a legna­gyabb egyetértésben folyt le. Bontás a városházán. A városháza mai helyzetében szűk és összeomlással fenyeget. Teg­nap aztán Kepes Sándor neki állította embereit az épületnek. Az ódon falak csak úgy omlanak a nehéz csapások nyomán. Mert tudni kell, hogy nemcsak tatarozásról, hanem bővítésről is van szó. Az épületnek a jegyzői irodát, a pénz ári szobát, a tanácstermet és az anyakönyvvezető helyiségét magában foglaló része csak javítás alá jön, mig a hátulsó rész egészen át lesz alakítva s egy szo­bával megtoldva. Az anyakönyvi hivatal szobája a biró hivatalos szobája lesz, az anyakönyvvezető pedig az eddigi szűk szobácska hetyett két na­gyobb szobát esetleg egy tekintélyes termet kap a hivatal elhelyezésére. A javítás és átalakítás 1800 koronába kerül. Azt hisszük, az épület külsejét is tisztességesebb bőrbe öltöztetik. így nagyon him­lőhelyes a képe. A szatmári baromfi kiállítás vasárnap nyílik meg. A kiállításról lapunk következő szá­mában ismertetést közlünk. Elitéit segédlelkész. A szatmári kir. bün­tető törvényszék szeptember 16-án Buttyán Emil nagysomkuti gör. kath. segédielkészt, államellenes izgatás miatt 2 hónapi államfogházra és 200 kor. pénzbüntetésre Ítélte. Felhívásunk Nagybányán. A „Nagybánya“ vármegyénk egyik legtekintélyesebb lapja vezető helyen foglalkozik azon fe.hívással, melyet lapunk múlt számában Jablonszky Cyö.-gy tollából hoztunk. Ez a cikk, melyet Dergáts Sándor, fögymnásiumí ____ 1905. szeptember 26. [É nekel előbb halkan, majd fokozott lelkese­déssel.) „Gyere velem akác lombos falumba, Oda várlak ölelő két karomba, Édes anyám gondol majd rád, Rózsalevél lesz a párnád. Gyere velem ákáclombos falumba.“ (Vidáman tapsolva, lelkes hangon.) Éljen az általános titkos választói jogi Éljen a szabadság, a szerelem! (Ismét hangzik az utcai ének. Lárma, zaj óriási lelkesedés. „Szabad lesz a jövőnk.“) Szaba­dok. igen szabadok vagyunk már, tisztelt uraim; szabad választásunk van önök között. Béla el lesz ragadtatva és őrülten rohan az ákáclombos falumba. (Szomorúan.) Talán ha én nem kérném meg a kezét, ő kérné meg az enyémet. (Vidámabban.) Mindegy, csak kosarat ne adjon, (Mereng.) Én sem adnék neki, Vájjon Klára néni hova hívná Bélát? Az őserdőkbe? (Kacag.) Jaj, Istenem, rövid már az idő, megyek megrendelem a csokrot, aztán kocsi kéne, az ám gumrnikerekíi. Majd csak ad a papa pénzt rá, de ha nem ad? (Szepegve.) Akkor . , . akkor vége minden­nek, akkor mégis csak megelőz Klára néni. Éljen az általános titkos választói jog! Éljenj (Zajosan kacagva el. Trillázva szökken ki.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom