Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-15 / 33. szám
2. SZINÉRVÁRALJA 1905. augusztus 14. körülmény akkor állhat be, ha oly erőszakos kormány áll az ország élén, mely még a humanitárius intézményből is politikai cselfogást akar kovácsolni. Szükség van az iparosság férfias gondolkodására, tetterejére s bátorságára és ha e tulajdonok meglesznek, akkor veszedelem nem fenyeget. De ha az iparosság eszeveszett lesz s öntudatlanul engedi át magát, úgy nem lesz csodálni való, ha az esetleges politikai aknamunka idő előtt fog beállani. Emlegetik azt is, hogy az „Országos Központi Hitelszövetkezett“ kötelékébe tartozó szövetkezetek nem fejthetnek ki eléggé szabad működést s mindenben a közpon- merev utasításaihoz vannak kötve. Ez télé jesen nem igy áll, de van benne valami igazság. A törvény taxatíve megállapítja ama jogokat, melyeket a központ kebelébe tartozó szövetkezetekkel szemben érvényesíthet. Ha pedig a központ e határokon tulmenne, még mindig van mód arra is, hogy kilépjen a központból. Céloznak még egyes jövőbe látók arra is, hogy az 0. K. H. Sz.“-et óriási hálózatával felekezeti célokra fogják felhasználni, utalván a romániai szövetkezetek példáira, melyekkel tényleg felekezeti üzelmeket folytattak. Romániában nemrégiben lefolyt zsidó üldöztetések éppen a szövetkezetek üzelmei- nek tulajdoníthatók. Felekezeti célja legalább ezidő szerint az „0. K. H. Sz.“-nek nincsen. Nálunk ettől nincs mit aggódnunk. A magyar faj sokkal józanabb, semhogy erre sor jutna. A hazai zsidóság teljesen beolvadt a magyarságba, melylyel együttes, hazai történelmi múltja, küzdelme. Szabadságharcunk nem egy dicső példát nyújt a magyarsággal való együttes küzdelmünkre! Itt csak az a döntő kritérium, ki mennyit dolgozik a nemzet érdekében. Az ipar és munka pedig azon egyedüli tér, a hol minden felekezeti súrlódásnak el kell simulni. A nemzetállam nagy munka-műhelyében csak a polgárok megizmosodott karja dicsteljes kalapácsütéseinek harmonikus hangját akarjuk hallani. Az állam végrehajtó közegének, a kormánynak pedig nem szabad a többiek rovására egy felekezet szolgálatába szegődni; mert a nemzetállamban minden felekezetnek, mint szabad társulási alakzatnak, mely tulajdonképen emberi jog, — egyenlő elbírálás alá kell esni. Ezen aggodalmakat leszámítva, tehát az alkalom meg van adva, hogy a kisiparosság a szövetkezet terére lépjen. Hogy a szövetkezeteknek milyen eredménye lesz, ez attól függ, miként élünk azokkal ? Az iparosságnak társadalmi, erkölcsi testületéi mellé szüksége van társadalmi organizmusra is. finnek felel meg a szövetkezeti rendszer, mely kellő erőkifejtésre fogja sarkalni a kisiparosságot. Ahhoz a törekvéshez, hogy a nagy tőke terhe alól felszabadulhassanak — csak egy ut vezethet: a gazdasági utón való szövetkezés, mely, ha a kisiparosságnak aggodalmai vannak, történhetik a kereskedelmi törvény erejénél fogva, az ,,0. K. H. Sz.“ kötelékén kívül, vagy azon belül. De a magán kezdeményezés már a múlt tanúsága szerint is nagyon lassú volna s nem is nyújthatna oly erőkifejtést, mint az 1898. XXXIII. t.-c. alapján létesült „0. K. H. Sz.“, mely szövetkezet tagjait számos kedvezményben részesíti. E szövetkezeti rendszer a régi céhrendszernek gazdasági téren való modern megnyilvánulása legyen, mely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hegy kisiparunk ismét edzetté, erőssé lehessen. GerJ Ernő dr. Dühöngő kultúra. Augusztus 6-án az „Astra“ román irodalmi és közművelődési egyesület hangversennyel és táncmulatsággal összekötött nagygyűlést tartott a bikszádi fürdőben. Bizonyos várakozással néztünk az ünnepség elé, amely a kultúra szent nevében és — a mi tó — a nemzetiségi egyetértés jegyében indult meg. Megnyugvással töltött el minket, hogy a gyűlésnek nem lesz politikai csupán kulturális jellege és örömmel láttuk, hogy a gyűlés és ünnepség rendezősége azzal is demonstrálta magyaros érzését, hogy az ünnepség céljaira a bikszádi fürdő helyiségeit kérte el, igénybe vevén ez által egy magyar urnák, Szenliványi Gyula országgyűlési képviselőnek, a fürdő tulajdonosának magyaros gavallér vendégszeretetét. A rendezőség részéről megnyilvánuló magyar szimpátiának egy másik jelét láttuk abban, hogy a hangversenyen való közreműködésre egy magyar színésznőt kértek fel, Kepes Flóra kisasszonyt, aki egy Ízben már itt Szinérváralján előmozdította művészi játékával egy román hangverseny sikerét. A bikszádi ünnepen egy nehány magyar család is részt vett. Ou volt nosvay Uusztáv ro- szolgabiró is. A kik a magyarok Közül elmernek az ünnepélyre, azok ott bizonyára a román kultúrának és hazafias érzésnek megnyilvánulását várták, de joggal elvártak azt is, hogy az ünnep- rendezők a házigazda páratlan elózeKenységét es a magyar művésznő áldozatkész szívességet, ha egyébbel nem is, de legalább az udvariasság elemi követelményeinek betartásával fogják viszonozni. Ennyit utoljára nem csak egy közművelődési egyesület vezetőségétől, de még a kultúra alacsonyát u fokán álló emberektől is meg lehet kívánni. Ámde a szives és vendég magyarok keserűen csalódtak, mert a mulatság lefolyása azoknak adott igazat, akik már jó előre nem nagy véleménnyel voltak a bikszádi mulatság színvonaláról. Ez igazat adott Vay grófnak, a mariavölgyi fürdő tulajdonosának, aki hazafiságára apellálva, megtagadta a rendezőség azon kérésát, hogy a fürdőt a gyűlés megtartása céljából nekik átengedje. A gyűlést követő közös ebéden elhangzott pohárköszöntők mind a román kultúra fejlesztésének szükségességéről beszéltek. Hát az kétségtelen, hogy ha van az országnak vidéke, amely kulturá nélkül szűkölködik és ahol a kultúrának terjesztése szükséges volna : az Avas bizonyára az. A 6-iki gyűlés után azonban mindenkiben joggal kétség támadhat az iránt, hogy a román közmive- lődésí egyesület alkalmas es hivatott-e az Avas kulturájánk előmozdítására ? Bár nem hisszük, hogy az ott történt érlettelenségek az egyesület nagy részének tetszésével találkozzanak. 1 Este 9 órakor megkezdődött a hangverseny, amelyen Corfeseu ur szép énekével és Kepes Flóra kisasszony művészi játékával gyönyörködtette a közönséget, mely sűrűn adott kifejezést tetszésének. A hangversenyt tánc követte. Mazurka, val- cer, és román tánezok egymást váltották fel. Álltán jött a négyes. Négyes után azonban hiába várta a közönség a szokásos friss magyar csárdást. A négyest egy román nemzeti tánc követte. Több oldalról kérték aztán a táncrendezőséget, hogy huzasson magyar csárdást, kérték a szép román kisasszonyok, de kérte maga a vendégmü- vésznő is, — de hiába. A válasz az volt, hogy ez román mulatság, melyen magyar csárdást huzatai nem lehet. A táncrendezőség ezen tapintatlan, durva, sőt provokativ eljárása méltó felháborodást keltett nem csak a magyar vendégek között, de még a román résztvevők egyrésze is megütközött azon. Különösen viszásan tetszett ezen eljárás azért, mert durva megsértését látták abban az udvariasság azon elemi követelményének, melylyel a magyar házigazda és művésznő iránt tartoztak. Azt egy müveit ember soha sem fogja tadni megérteni, hogy egy román mulatságon miért ne — Száz darab regalia médiába fogadok, hogy Laczkó ismét valami furcsa szerelmi históriába bonyolódott. — Pszt! Itt jön. Laczi mindkét kezébeu üveget tart és már az ajtóban elkezdi: — Csordultig a pohár, kiki fenékig ürítse ! A három jó barát öSSzekocintá poharát. — Éljen a jókedv, tartson az örökké. Múljék a bánat, oszoljon a bu ! Ez a pompás szegszárdi jobban megérdemli szereíetemeí, mint az a csalfa leány. Jenő és Illés ajkairól csintalan mosoly játszódott s egy jelentékeny, sokat kifejező pillantást váltottak. — Halljuk, halljuk, mert már égünk a kíváncsiságtól. Vaczkó, a jó szegzárditó! tüzelve imigy kezdi: — Minden hibám csak az, hogy sehova igen olvadékony szivet adott. — Ennek azonban mindig magad vagy az oka, — vágtak szavába barátai. —- Van állásod, van fizetésed, amiből kettecskéu szépen megélhetnétek ; sőt ha még választandó oldalbordád egy kis aprítani valót is hozna magával ráadásul, úgy élnéték, mint a hal a vízben. — Én is igy gondolkoztam, és hogy fölsültem! No de hát ki tehet róla, hogy a szerelem süketté, vakká s bizony némelykor bolondá is teszi a legokosabb embert, sőt még egy m. kir. adótisztet is. — Úgy van, igazj volt alkalmunk ezt rajtad akárhányszor tapasztalni. Hanem hát a dologra. — Ah, igen! Nemde tudjátok, hogy én rajongok a szőke selyemfürtök és kék szemekért is és Almay Anna épen ilyen aranyhaju és kékszemü tündér. ... — Hahaha! Ez jó. Hát az a bizonyos Erzsiké, kinek oly fekete szemei voltak, mint a sötét éj, no meg aztán a szép Jeka, kinek meg épen sem kék, sem fekete szemei nem voltak és a kiért nem rég életedet s véredet akartad föláldozni, mind el vannak feledve, kacagnak a pajtások. — Hagyjátok el, ne gúnyolódjatok, ami megtörtént, azon már nem lehet segíteni; de különben is Szedresi Jeka pikáns szépség volt, én pedig csak azért udvaroltam neki, mert gyönyörködtem csacsogásában. . . De igaz úgy hiszem, hogy azt akarjátok megtudni, hogy milyen esemény történt velem és miért változtam meg annyira, de ha igy folytatjuk, akkor bizonyosan nem tudjátok meg soha. — Igazad van, oly annyira bővében vagy az eféle históriáknak, hogy bátran egy két kötetes regényt Írhatnál belőlök; de mivel ez nekem és még kevésbé nekünk eszünk ágában sincsen. Tehát ezentúl hallgatni fogunk, mint a ponty és megjegyzésünket önmagunknak fogjuk megtartani. —- Egy borongós délután Mihályfi Ernő folytatja elkezdett beszédének fonalát Laczkó — í jóbarátom betoppan hozzám. — Barátom, szólt, egy nagy szívességre kérlek, melyért nem maradok adós. — Amit egy félig mámoros ember megtehet, megteszem. — Hogyan, mulattál tán ? — Reggel 11 óráig. — Miért vagy mámoros ? — Mámoros és ennélfogva álmos. . . . — Tehát röviden beszéljek? — A lehető legkurtábban. — Jó. — Ismered K. . . . Ilonát ? — Ismerem. — Hej, kedves barátom, nem képzeled, — de nini tán csak nem alszol ? — Dehogy, csak most szándékozom. Siess. — Látásból ismered, vagy közelebbi ismeretségben állsz vele ? — Úgy, mint kinek már többször volt szerencséje házukban megfordulni. — Pompás! Elég. — Tudod, hogy holnap nagyszerű táncvigalom lesz ? — Tudom. — Én csak ma tudtam meg. — Még mindig nem késő, hogy azon megjelenj. Pá már Ölelem Morpheust. — Még egyet. Épen most jövök Almayéktől.... — Almayéktől 1 És egyszerre kiment a mámor fejemből e név hallattára. — Igen Anna volt at, ki tudtomra adta, hogy holnap tánczmulatság lesz. melyen ő, valamint Ilona barátnője jelen lesz. De talán nem is ismered Almay Annát ? — Nem én, azaz igen . . . csak egyszer láttam .... Nem olyan szőke karcsú, igen érdekes, hóditó külsejű hölgy ? — Ohó, úgy látszik, hegy egyszeri- látásra nagyon is megnézted. (Vége következik).
