Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-15 / 33. szám

lehetne magyar nótát huzatni, vagy magyar táncot járni, még akkor is, ha ez nem magyar fürdűben folyik le, ha nem magyar közönség résztvételével és magyar cigány muzsikája mellett. A magyar közönség nemcsak kellő respek- tutt tanúsított a román kultúra és ünnepség iránt, hanem rendelkezésére bocsátotta annak fényes helyiségét, közreműködött sikerének előmozdításá­ban és megtisztelte azt megjelenésével. Ha aztán a rendezőség ilyen körülmények között a maga jószántából magyar táncot nem huzatott: megsér­tette a jó ízlést; de akkor, amidőn a több oldal­ról? és még hozzá a román oldalról is felhangzott kérések után sem akart magyar nótát játszani, egyenesen provokativ módon viselkedett a magyar közönséggel, sőt az egész magyarsággal szemben. Hogy a provokálás meg teljesebb legyen, később oláh nótára járták a magyar csárdást, melyet pe­dig kifogástalanul táncolt az egész fiatalság — de magyar nótának nem volt szabad elhangzani. Csak nem tekintik a román kultur emberek ellenségüknek a magyarságot? Vagy jmiért vágott olyan arcot a táncrendező, midőn ót egv magyar csárdás elhuzatására kérték, mint egy orosz ka­tonatiszt, mikor valami japán táncról van szó. Ha ellenségüknek tekintik a magyarykat, számol- niok kell, hogy az ellenségeskedés kölcsönös szo­kott lerrfii és háborúra vezet. A háborúban pedig a gyengébbik fél huzza mindig a rövidebbet. Hogy pedig ez esetben melyik a gyengébbik fél? — úgy hisszük, az iránt senki sem lehet kétségben. Egy kultur embernek pedig az ellenséges viszonytól eltekintve semmi oka nem lehet arra, hogy bármily nótát meg ne hallgasson, vagy bár­mily táncot el ne járjon. A bikszádi kultur összejövetel kulturális ké­pet nyújtott addig, mig a hangversanynek vége nem lett. Dehát éjfélutan le szokták vetni az álar­cot. Amikor már a magyar művésznő előadta já­tékát amikor már nem kellett a fürdőigazgatóság részéről a jól megérdemelt kidobatástol tartani, amikor már a cigányt a fizetés megtagadásával fenyegethették: Akkor egyszerre csak lehullott a kulturális álarc és a román irodalmi és közműve­lődési egyesület átváltozott avasi oláh bálián, mely­ben csak a kultúrára és amelyet sietve otthagytak, a melyen sértett vendég művésznő, a magyar, sőt a jó Ízlésű román vendégek is. Hogy a kép tökéletes legyen, meg kell je- gyezuönk, hogy ha magyar nótát egyszér sem en­gedtek játszani a cultus emberek, a „De stapttte románé“ lázitó oláh nótát annál inkább muzsikál­tatták. Hogy miért? Hm! Nem tud oláhul a fő­szolgabíró. 1905. augusztus 8. _______________ HÍ REK. Vizsgálat. Dr. Roth Ferenc, a szatmári kir. törvényszék elnöke dr. Vasady Sándor kir ügyész társaságában e hó 10- tői 13-ig terjedő idő tapasztaltak alatt tüzetesen megvizsgálta a helybeli kir. járásbíróság ügykezelését s a felett mege­légedését és dicséretét kifejezete. Névmagyarosítás. Stauder Erzsébet, Szinér- váraljai lakos vezeték nevéf belügyminiszteri en­gedéllyel „Székelyére változtatta. Adakozás. Az Avasban épotendő róm. kath. templomra szerkesztőnk gyüjtőivén újabban ada­koztak: A. B. 10, Erdőss Aurél és Komoróczy Péter 1 — 1 koronát. Lemondás. Ballay Aladár józsefházai ev. ref. lelkészt a garbolczi hívek egyhangúlag lelkészük­nek meghívták. Ballay Aladár azonban e meghí­vást nem fogadta el, mert időközben a gyügyei hívek is meghívták. A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara uj magyar levelező tagja. A pozsonyi kereske­delmi és iparkamara legutóbb tartott teljes ülésén Kormos Alfrédot a „Magyar Pénzügy“ és a „Ma­gyar Kereskedők Lapja“ felelős szerkesztőjét a kamara levelező tagjává választotta. Ez a küntetés annál is inkább bir súlylyal, mert a pozsonyi kamara eddigelé csakis német embereket válazstott levelező tagjaivá és Kormos Alfréd az első magyar ember, akit ez a kitüntetés ért. — Szepesváraiján ismét tűz volt. Az egész országban nagy részvéttel tárgyalják a szepesváraljai tűzvész iszonyú rombolását. Ottani levelezőnk ismét tűzesetről értesít bennünket. A városnak az első tűz által el nem hamvasztott része e hó 6-án, va­sárnap délben 12 órakor kigyuladt sa Branyiszkó felől vezető utcát elhamvasztotta. A kár különösen életnemüekben igen nagy, mert ezek biztosítva SZÍNÉ R V Á R A L J A sem voltak. A lakosság körében oly nagy a rémület, hogy éjjel lefeküdni sem mernek. Ez a rengeteg csapás indítson minket is elővigyázatra. A két Váralját sokszor öszetévesztik az emberek. A tűz sem okosabb az embernél. Áldomás. A helybeli kir. járásbíróság egyik jeles albirája a napokoan helyszíni tárgyalást lar- iott egyik avasi községben. A bírónál sikerült a naiálos eleníeleket kibekiteni s egyezséget egyez­séget létesíteni közötük. Mikor a biró a hoszu tárgyalás után ebédhez ült, a négy oláh akikkel tárgyalt, nagy alázatosan beállít hozzá és a küldött­ség szónka ebben adta elő a tártaság kívánságát. „Ha már megtettük, hogy kiegyeztünk tízesen az ur legalább egy lús áldomást l Vegyen egy liter pálinKát!“ Adalék az iparpártoláshoz. Az osztrák Union olajgyárak budapesti képviselője, valami „Borolit“ nevű olajat kínált fel a M. á. v. igazga­tóságának, amely a fém túrásoknál alkalmazni szo­kott szappanosviz helyettesítésére szolgál. A M. á. v. igazgatósága az ajánlatra a következőket válaszolta: „r. évi juiius ho 9-én kelt átiratára, melyben „Borolit“ nevű furóolaja kipróbálását kéri, felkér­jük címed, hogy a „Borolit“ gyártási helyét velünk közölni szíveskedjék, kijelentven már most, hogyha ezen olaj külföldi gyártmány volna, annak kipró­bálásától el kellene tekintenünk. Budapest, 1905. jul, 12. Az általános igazgatósági főosztály, dr. Kiss igazgató helvettes. Követendő példaként a „Magy. Kereskedők Lapja“ legújabb számában tette közzé. Pontosan. Krétás Birinek valami cselédkönyv manipuláció miatt baja akadt a helybeli kir. járrs- sirósaggal, mely okból e hó 12-én meg kellett jelennie a bíróság előtt. A leány a kitűzött idő­ben pontosan megjelent, pedig csak Marosvásár­helyről jött gyalog. Az ut fáradalmainak kipihené­sére hűvös helyen két napi pihenőt kapott. Tüzek Nagybányán a Schveicer Ilka-féle telken e hó 11-én kigyuladt az istálló s annak a tüze átcsapott a nagyvendéglőre, meg a városhá­zára is és mind a kettőnek a tetőzetét elhamvasz­totta. Több kissebb ház is martalékául esett a tűz­nek A kár igen nagy. Vámfaluban a gróf Vay Gábor birtokán aug. 7-éu leegett 2 kazal búza és 2 kazal szalma. A kár meghaladjaa 8000 koronát. A Tálnába fűlt. Kis Kosztén, sebespataki illetőségű koldus e hó 6-án Vámfalu határában a Tálnába fűlt. Harc a katonák és a civilek között. Eger­ben véres összeütközés volt az 5- ik és a 60- ik közös gyalogezred legényei és az egri földmíves legények között a napokban. Egy katona a bálban el akarta hódítani egy jól megtermett magyar le­gény szeretőjét. Az ellenfelek ezen őszekaptak. A katonának is, a civelnek is segítsége érkezett s mihamar olyan harc fejlődött ki közöttük, hogy katonai készültségnek kellett kivonulni a rend helyre állítására. Egyik oldalról az 5-ik, másikról a 60- ik ezred készültsége közeledett. Az ingerült legények ezektől sem hátráltak meg mire az 5-ik ezred egy századát vezényelték ki. A veszénylö tisztnek egy rendőr leütötte a karját. Tüzet veszényeltek ekkor, mely katonákban és civelekben véres pusztítást vitt véghez. Sokan a helyszínén lelték halálokat, még többen pedig súlyos sérülésékkel haza ván­szorogtak. Az egeri lakosság körében nagy az elke­seredés és felhabordas a katonák ellen. Nagyon valószínű, hogy az 5-ik ezredet elhelyezik Egerből, ahol folytonos civakodásban élt a polgártággal. A bugyelláris, mint életmentő. Olyasmit hallotunk már sokszor, sogy a kapanyél is elsül; de hogy egy rablóbanda a bugyelláristól megijedjen, ilyent még a budapesti rendőrkapitány sem hallott soha. A napokban ez Szinéváralján megtörtént. Egy markos tisztviselő a napokban a Teleki Tóni jó borát ízlelgetve eltöltette az időt úgy esteli 9 óráig. Hazamenet egy keskeny sikátor szájánál kétes alakok teá támadtak, valószínűleg rablási szándékból. Mikor a r egtámadott látta, hogy több kettőnél, belátta azt is hogy veszve van, ha fortély­hoz nem folyamodik, mivel 3—4 emberrel nem bir megküzdeni. Amint az utonállók támadni kezdtek, a tisztviselő hirtelen előkapta zsebéből a — pénz­tárcáját s az egyik alak szivének tartva azt, a jól felfegyverezettség érzetében harsányan kiáltá az utonállókhoz : „Aki hozzám közeledik, halálai fia 1 Lövök!“ A meglepett támadok szó nélkül kereket oldottak s csak tisztes távolról, bokrok mögül mertek kövekkel dobálni a leleményes bugyellárisos felé. Egyik közülök azonban — talán észrevette a cselt —, utána iramodott a tekintetes urnák s új­ból támadott. Erre emberünk félre tette a — bugye- llárist és mellen ragadva az éj lovogját, úgy dobta azt a kerítéshez, hogy csakúgy nyögött bele. Emberek, 3. kik este jártok az utcán, legyetek bátrak, erősek és — ne feledjétek otthon a — bugyellárist! Elfogultság. Bikszádon e ho 6-án az „Astra“ román közművelődési egyesület közgyűlését követő bálon egy szinérváraljai fiatal ember, kinek nevét nem akarjuk kiírni, mint táncrendező semmiképen sem akaria megengedni, hogy a cigányok egyetlen magyar csárdást is húzzanak. A hangversenyen közreműködött egy magyar hölgy is, kinek jó rész­ben köszönhető volt a hangverseny sikere. Az elfogult fiatal ember még ennek a hölgynek a kedvéért sem volt hajlandó csárdást huzatni akkor, mikor német, francia, meg — tudja a jó ég, hogy mi mindenféle táncot nem — jártak bőviben. Ebből az Ízléstelen és vad elfogultságra valló tényből két tanulságot vonhatunk le. Az egyik. Furcsa kis kultúra lehet az, melynek a teresztésén ilyen embe­rek vezető sorban munkálkodnak, akiknek az udvariasságról ilyen fogalmaik vannak. A másik: A magyar nótának Magyarországon mindenütt helye van ; de nincs helye a „Destaptete románé 1“ lázitó román dalnak. Amazt nem engedték játszani, mert „román bálba nincs helye magyar csárdásnak.“ (Ezzel utasította vissza a táncrendező úr a csárdás kérését.) emezt derűre - borúra huzaták a magya­rok kedvds jó barátai. A magyar társadalomnak az ilyen elfogult emberekkel szemben kötelesége van. Mi jó viszonyt akarunk fentartani a nemzetiségekkel s nem vagyunk elfogultak; de a nemzetiségiek se feledjék, hogy Magyarország nem Románia. Oláh hencegéssel tessék Bukarestbe menni. Közgazdaság. Politikai válságok és a vidék. Dacára a harmadfél év óta tartó belpolitikai krízisnek, Magyarország gazdasági fejlődését szi­lárd alapokon nyugvónak tekinthetjük. Mert ha a mi váltságunknál sokkal csekélyebb politikai vált- ság ütne ki például Német, vagy Angolországban, amelynek gazdasági helyzete tudvalevőleg a fejlett­ség legmagasabb fokán áll, e válság következmé- nyzeit nemcsak az illető országok, hanem az egész világ gazdasági élete megérezné. Nálunk a krizus kifejlődése, az ez lesz, az Ausztriával való közös­ség megszakadásának előtérbe lépése nem vert oly nagy hullámokat, amelyek a gazdasági intézmé­nyek megingását vonták volna magok űtán, sőt azt tapasztaljuk, hogy az értéktörzsek nyugodt és a nagy, közepes, sőt kicsiny vállalatok is eléggé jól prosperálnak. Legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy a rosszul informált külföld a magyar érdekek iránt némi elhidegülést mutat. — A mi már most a vidék gazdasági intézményeit illeti, azokra a poli­tikai kérdés alig okozott némi fennakadást. Néhány vidéki jntézet összeroskadása is inkább arra a bi­zonytalan alapra, amelyen létesült, mint a politikai helyzet elmérgesedésére vezethető vissza. De gaz­dasági szilárdságunkba vetett hitünk is meginog, ha minduntalan újabb és újabb riasztó hírek kel­nek szárnyra, amelyekhez hozzájárul az a tény is, hogy a vármegyék sorra ellentétbe helyeznek a mostani ügyvezető kormánynyal. Azok az emberek, akik eddigelé a vidék gazdasági életében vezér­szerepet játszották, kezdenek félreállani az útból és a vezér nélkül álló közönség zavartan és této­vázva áll a jelenségekkel szemben. Hozzájárul ezekhez még az állami munkálatok szünetelése, így történik azután az, hogy a vidéki pénzintéze­teknél az ipari és kereskedelmi váltók állománya csökken, ellenben a betétek nagysága nő, mert hiszen már az adót is takarékpénztárba viszik és több tekintélyes pénzintézet azzal a kérdéssel fog­lalkozik, hogy a princípiumok által betétként el­helyezett adópénzek után kamatot nem fizet.' A magyar kereskedők Bécsben már csak 2 hónapra szóló és Bécsbe telepitett fedezeti váltó ellenében kapnak árut, holott ezelőtt tárva-nyitva állott ne­kik az osztrák árupiac. Nagyban emeli a zavart az is, hogy a magyar nép alsóbb rétegei az adó mellett még az adósságaikat sem fizetik és meg­lazul a törvénytisztelet. Ezért kívánatos végre a viszonyok rendezése. HIRDETÉSEK e lap részére igen jutányos áron vétetnek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom