Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-15 / 33. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. augusztus 14. 33. szám. W.t TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI IIETILAI». Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 kor. 50 f., egyes szám ára 12 f. Nyilttér soronkint 20 fillér. Megjelenik e lap minden kedden. Főszerkesztő: ILOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők i FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési dijak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Sz.-váraljára íntézendök. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. t.-c. rendelkezési alapján alakult s ma is működő szövetkezetek. A szövetkezetek eme formájáról szólok ezúttal. Nos, — tehát a mód, az eszköz meg van adva arra nézve, hogy a kisiparosság erőforráshoz juthasson. — Ezzel szemben számosán azzal érvelnek, hogy a kormány, — melynek kezébe minden ellenőrzés s korlát nélkül adatott e nagyfontosságu intézmény egész ellátása — a törvényileg megállapított segélyek ellenében politikailag lekenyerezi a kisiparosságot. Nem egészen hiába való ez az aggodalom. Tényleg számos helyen, hol már ilyen iparszövetkezetek létesültek, látnunk is kellett, hogy ezeket az intézményeket nem egyszer használták fel politikai pressziókra. Es a mint e politikai aknamunka megtörténik egyes helyeken, úgy megeshet! k, hogy az — egykor országossá válik. Ennek magyarázata nagyon egyszererü. Az intézet törvényei alapján létesített Országos Központi Hitelszövetkezet az ország minden részére kiterjeszkedő széles hálózattal bir. Jelenleg az ország 63 megyéjéből 12593 különféle jellegű szövetkezet tartozik a központ kötelékébe 324.358 taggal. A központ feltétlen befolyást gyakorol e szövetkezetekre s jöhet idő, midőn ezen óriási befolyást a kormány politikája gyeplőjének megerősítésére is fordíthatja, ami annyival inkább sikerülhet, mert a központ vezetői úgyszólván a kormány alárendelt közegei. Természetesen e Hitelügy, szövetkezetek. A nemzetállamban a hitelügy a nemzet önbizalma önmaga iránt. Egészséges, viruló közgazdasági élet éltető eleme: a hitel. Nem szükséges ennek igaz voltát itt érvekkel támogatnom, a mindennapi életben lépten- nyomon érezzük ennek áldásos hatását. Hitelhez ma — természetesen inkább juthat az, kinek arra reális alapja van. A föld- és háztulajdonos hamarább szerezhet adott viszonyok közt hitelt, mint a kisiparos, kinek egyedüli: hiteles alapja jóformán becsületes munkája. És bármiként is álljon a dolog, a kisiparos hitelkérdését meg kell oldanunk, mert ez fontos kérdése boldogulásának. Ma már nincs céhszervezet, mely kiváló mértékben tudná biztosítani kisiparosaink életexistenciáját s politikai erőkifejlettségét. A technika előhaladása, a közgazdaság terén kifejlődött rohamos átalakulások a kisipart leszorították érvényesülési teréről s a nagytőkének a nagyiparnak uralmát eredményezték. Valóságos gazdasági forradalom támadt a nagy és kis erők közt, melynek bizonyosan az utóbbiak teljes legyőzésével kell végződnie, ha ezek, t. i. a kisiparosok, abban szétforgácsoltán vesznek részt s nem folyamodnak ahhoz az eszközhöz mely a közgazdaság terén s igy közvetve a politikai életben is egyedül képes nagy eredményeket előidézni, tudniillik az egyesüléshez, mely a kis erőket, a kis tőkéket egy közös célra egyesítve, azoknak a nagy vállalkozás, a nagy tőke előnyeit biztosítja és ez által a küzdelem sikeres felvételére képesíti. Az egyesülésnek az a formája, melyben a kis erők a nagyok részéről való elnyomás ellen védelmet nyernek s ekként hitel alaphoz juthatnak, — a szövetkezet, mely az ennek keretén belül tömörülő tagoknak gazdasági tevékenységeik feltételeinek megszerzését minden irányban meg- könyiti. A szövetkezetek jogi természetével s gazdaságilag különféle alakzataival nem célom foglalkozni, előbbi a kereskedelmi jog, utóbbi a nemzetgazdaság körébe tartozik. Az egyesülés eme formájának: a szövetkezeti rendszernek szükségét a magyar törvényhozás is beismerte, melynek e téren hozott intézménye, az 1898. XXXIII. t.-c.-ben nyert szabályozást. • Minthogy ennek előtte az érdekelt iparososztály működésétől, a társadalmi propagandától vérmes reményeket nem várhatunk, minthogy továbbá a magánkezdeményezések folytán létesült szövetkezetek jogi szabályozását magában foglaló kereskedelmi törvény (1875. XXXVII.) nem felelt meg a nemzet szükségelt igényeinek és minthogy végül számos visszaélés űzetett a kis emberek megkárosítására, — nem maradt más hátra, mint az, hogy a kormány egyöntetű szabályozás alá vegye a szövetkezeti ügyet. Ekként létesültek az 1898. XXXIII. „SziQérVáralja“ tárcája. Nem jó a tűzzel játszani. — Irta; FÜRR A. VIKTOR — Egy garcon szobába lépünk. Bent egy fiatal ember ül s arcát két tenyerében tartva oly mozdulatlanul ; mintha aluduék; s ha olykor-olykor pipájából ném eresztene iszonyú füstfelhőket bátran föltehetnénk azt róla: E férfi gárófalvi Gáró László. Ha azt mondjuk, hogy Gáró Laczí igen csinos fiatal ember, a bemutatást elvégeztük, s még hozzá tehetjük; kir. adóhivatali tiszt. Jelenleg igen el van merülve gondolataiba, mert eszre sem látszik venni, hogy a szoba ajtaja megnyílik és azon két ifjú lép — vagy jobban mondva — ront be. — Szervusz Laczkó, hol vagy ? Hiszen akkora füst van szobádba, hogy még fejedet sem látjuk, pedig avval akarunk ám számolni, Laczi felüti halvány arcát s mint ki mély álomból ébred fel, szemeit dörzsölve, zavart hangon kérdi : — Mi az ? kí az ? mi történik ? Nem vagyok itthon, elutaztam már tiz napja , . . Érthetted, lódulj, mondj akármit, hazudj nagyot. , . nemakarom hogy lássanak nem akarom, hogy gúnyolódjanak rajtam. ... De nini, ha jól látok . , . ? Ah, ti vagytok, azok édes barátaim) Jenó, Jllés ! Igazán nagyon örülök, kimondhatatlanul jól esik árva lelkemnek igazi baráti arcokat láthatni, . . . Vettük észre a fogadtatásnál, hogy nem jókor jöttünk, illetőleg nem láttatunk szívesen. — Ah, bocsássatok meg kedves barátaim, ezer bocsánat; de nem tudtam, hogy ti vagytok. Fejem oly kábult, szivem úgy fáj, hogy nem is tudom mit beszélek. De hogy is ne lenne az ? Nagyon jó, hogy eljöttetek, legalább egy kis szórakozást nyujttok és üdülést. — Oh barátaim, hahaha ! — Ördög és pokol 1 Mi bajod történt ? Hiszen úgy ki vagy cserélve, mintha nem is te volnál az, ki voltaképen vagy, és ha csak egy kicsit is hinnénk a hazajáró lelkekben, szavunkra annak néznénk, ha úgy egy szép holdvilágos éjjen bebotorkálnál hozzánk ; határozottan el kell hinnünk, hogy valahol a menyországban jártál, honnét csak a lelkedet bocsátották a földre vissza, mig porhüvelyedet egy nagyobb angyalocska megtartá magának. — És mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanám, hogy igenis a menyországban jártam; csakhogy annak a kapuja itt a földön a harmadik utcában van, s lakója egy gyönyörű szőkefürtü leányka. — Erre csak a mondandók vagyunk, hogy szépen köszönjük az olyan medyországi életet; mert ott úgy látszik igen erős levegő honol, — legalább neked megártott — és a benne lakó angyalok, vagy angyalocskák sem teszik a halandót mindig boldoggá és megelégedetté — a mint ezt van szerencsénk rajtad „szemmel foghatólag“ észlelni, —■ Bölcsen van mondva és igazán és ezért szeretnélek benneteket össze-vissza csókolni. De halljátok, én még semmit sem szóltam a boldogtalanságról ; sőt inkább egészed kielégített az, mit e menyországban létem alkalmával tapasztaltam a min át kellett esnem illetőleg ugranom. — De hogy is lehet valaki szerelmes ? A két jóbarátot ámulat és bámulat fogta el. Hamarjában erre nem tudtak sem felelni, sem magyarázatot adni. Meglepetve tekintének hol egymásra, hol pedig Lackó barátjukra, mig végre Illés jött szavakhoz. — Laczi, Gáró László! Vájjon higyjük fiileinknek ! Te beszélsz igy, aki mindig szerelmi deli- riumban szenvedsz! Cupidó és Amor nevére roppant különös dolognak kellett veled történni, hogy igy megváltozhattál! , Laczi legkevésbé sem volt meglepetve barátjának eme szent igazságu szavain ; mert mintha az előbbi szavakat nem is hallotta volna, csak az utolsókra felelt: — Úgy van. Különös, nagyszerű és mindenek fölött kiábrándító azon esemény, mely a változást előidézte. Istenemre mondom, többé soha sem leszek szerelmes, nem én, ezentúl én fogok bolonditani másokat, és nevetni, ha csalódnak. — Ha teheted, csak tedd. Inkább te nevess másokon, mintsem te rajtad mások. Hanem kiváncsiak vagyunk már hallani azon érdekes és tanulságos eseményt, mely mint állítod, javíthatatlan betegségedből egyszerre úgy kigyógyitott. — No mivel olyan nagyon érdgkel benneteket, hát elmoodom; hanem hogy egy kissé kellemesebb legyen részetekről a hallgatás, részemről az elbeszélés, úgy pár palack jó borom van. Várjatok, azonnal hozom. A pár percre magokra maradtifjak igy szóltak egymáshoz!
