Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-11 / 28. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mofyolonili o lap minden lf.oclclon. Főszerkesztő: ILOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők FrtBIRN ISTVRN és KMTOMfi SftNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küld. valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljara iatézeodők Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. „A tekintetes vármegyé“-hez. A „Szinérváralja“ f. é. 27-ik számában „A tekintetes Vármegye“ eim alatt a szinérváraljai gyalogjárda létesítését, érdeklő cikk jelent meg. Bár én, ki különben az irás mesterségével vagyok elfoglalva, mely kenyérkeresetemet is képezi, ellene vagyok minden oly irka-firkának, mely egyeseket, avagy testületeket személyében érinteni kíván, mégis jónak látom, hogy a hivatkozott cikkre némi észrevételt tegyek. A jelen körülmények között én indokoltnak találom, hogy Szinérváralja képviselőtestülete a gyalogjárda létesítése tárgyában előbb hozott határozatát megváltoztatta, illetőleg a költségek fedezésének módját és arányát előbbi határozatától eltérőleg állapította meg. Különben a megváltoztatásra már csak azért is kényszerülve volt, mert azt a minisztérium nem. hagyta jóvá. az olvasóközönségnek felvilágosítással tartozom arra nézve, hogy miképen keletkezett a szinérváraljai járda-ügy és miképen keletkezett azon határozat, melyet az előbb hivatolt lapban megjelent „A tekintetes Vármegye“ cimü cikk kifogásol. U. i. évtizedeken keresztül foglalkoztak a képviselőtestület egyes tagjai azzal, hogy miképen lehetne Szinérváralját, vármegyénk ezen egyik legrégibb felőbb város, most már) nagyközséget anyagi erejéhez mérten a haladás terére irányítani. Mint tudjuk, minden újonnan létesítendő intézmény anyagi áldozatot kíván; már pedig községünk — úgy szólván — teljesen vagyontalan. Még, a mi más községeknek és városoknak egyenes jövedelmét képezi, a vámszedési jog sem a községé nálunk, hanem az egyházaké. Úgy tehát bármiféle újítást kíván tenni, azt csak adói terhére teheti. Ezen körülménnyel számolva, és mérlegelve azt, hogy társadalmunknak .mely rétege az, mely a közterhekből legnagyobb részt bir el, keletkezett a hivatolt cikkben kifogásolt képviselőtestületi határozat, valamint a tek. vármegyei közgyűlésnek jóváhagyó határozata is. Szinérváralja községnek első határozata a járda előállítása tárgyában az volt, hogy a gyalogjárót a Szinérpatak porondjával feltöltés utján teszi használhatóvá. Minthogy «sóiban ez sok panaszra, kellemetlenségre és viszályra adott okot és célszerűnek sem bizonyult, felvettetett előbb a kő-, későbben az aszfalt-járda kérdése. Mindnyájan elismerjük az aszfalt-járda előnyeit minden más járda felett. Az évi 6000 korona kiadás sem riasztotta vissza a képviselőtestület nagyobb részét attól, hogy községünk külső képét is emelni ! alkalmas aszfalt-járdát elkészíttesse; azt azonban, hogy a járda költségeivel a telektulajdonosokat oly mértékben tei- helje meg, amely magának a teleknek az értékét is túlhaladja, már nem tarthatta igazságosnak. Köztudomású, hogy községünk belterületén több oly értékű beltelek van, mely, ha az előtte elvonuló járda költséggel megterheltetik, bár tagadhatatlan, hogy ennek értéke ezáltal emelkednék, — ha gazdát cserélne is, aligha érne annyit, mint a mennyi a járda költsége. De ha már többet is érne, a telkek alig 2-3 kivételével — ugyannyira túl vannak terhelve, hogy azoknak a költségeknek utóbbi előjegyzése az új gazda | cserélés által aligha érvényesülhetne. Minthogy azonban a községnek mint erkölcsi testületnek szavatosságot kell vállalnia [ azon vállalkozóval, ki a járdát létesitendi, a hátralékban maradó járda költséget községi pótadóban volna kénytelen kivetni. Tehát később 5 vagy 10 esztendővel ugyanazt az állapotot érné el, avval a különbséggel, hogy a község előbbeni kötelezettségeinek nem bírván megfelelni, egy költséges pernek tenné ki magát. Hogy a megtámadott képviselő-testületi és törvényhatósági határozat törvényes alapon áll és a méltányosságnak megfelel, indokolja azon körülmény, hogy már a törvény a belrendészetet kivéve a föld- és ,bányaadókat egyéb adókra álla„Szinérváralja“ tárczája. Járdánházi és berenczei Kováts Béla.*) — Irta: Marosán Viktor. — A nagyméltóságu vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. Minisztérium Kováts Béla kir. tanácsos, vármegyénk kir. tanfelügyelőjének saját kérelmére megengedte, hogy negyedszázados érdemekben gazdag tanfelügyelői működése után nyugalmi állásba vonuljon s igy volt tanfelügyelőnk most vált meg eddig viselt állásától, melyet két hónap kivételével 25 éven keresztül oly bölcsen, igazságosan és tapintattal, mindenkinek a megelégedésére töltött be. Huszonöt év, már ha csak az évek számát is tekintjük, tekintélyes idő, de annyi idő alatt egy ilyen nagy vármegye népoktatása élén állani s azt úgy vezetni, hogy az eredménynyel mindenki meg legyen elégedve: ahoz nagy tudás, életbölcseség, kellő judicium s mindenek fölött természetesen az ezekkel rendelkező individuum kell. A távozó tanfelügyelőben mindezek a kellékek megvoltak, azért voltak oly nagy sikerei az ő tanfelügyelői működésének. Hogy mit tett, mit alkotott Kováts Béla 25 év alatt: azt egy rövid cikkecske keretében természetesen nem lehet elősorolni, az a jövő s különösen a vármegye kulturtörténetirójának *1 Ezzel a cikkel nem mindenben értünk egyet, mindazáltal szívesen adunk helyet a közleménynek, mert lehet, hogy nem a mi, hanem a cikkíró nézete talál több hívőre. Hadd legyen ismeretes a mások véleménye is. Szerk. a feladata s az bizonyos, hogy az ő alkotásai kora történetírójának bőséges anyagot fognak szolgáltatni. Ha összehasonlítjuk Szatmármegye köz- művelődési intézményeit más vármegyék ily intézményeivel: lehetetlen meg nem látni azt a nívót, melyen vármegyénk áll más megyékkel szemben és azt az életképességet, mely kultúrintézményeinket jellemzi, a mi fényes bizonyíték a mellett, hogy Kováts Béla igen szerencsés kézzel nyúlt azok kreálásához. Különösen szerencsés volt az egyes kultúrintézmények helye, valamint az azok élére állított vezetők megválasztásában, azért olyan szimpatetikusak, meg azért annyira életképesek is az ő alkotásai. De ha nem tett volna semmit sem Kováts Béla 25 év alatt, egy nagy érdeme mégis lenne. Olyan érdem ez, melyért az egész társadalom a legnagyobb elismeréssel kell, hogy legyen iránta. Nyugodt önérzettel és az önmegelégedés határozott nemével mondhatja, hogy ő működése egész ideje alatt nemhogy ellenségeket szerzett volna magának s igy az általa képviselt ügynek, hanem neki sikerült a megyei románságot nemcsak megnyerni a magyar állameszm.ének, a nemzeti törekvéseknek s a társadalmi konszolidációnak, hanem épen a, román vezető férfiak közül e téren nem egy segítőtársa is lett. Nagy szó ez, mikor tudvalevőleg éppen az ő tanfelügyelői működése első éveiben a nemzetiségi mozgalmak épen a mi megyénkben voltak a legelterjedtebbek és a legerősebbek. De ő ezekkel szemben is, oly bölcs és tapintatos álláspontot tudott elfoglalni, hogy vele nem volt senkinek semmi perelni valója. Nyerni azonban — ő nyert. Régen mondotta nekem egy avasi lelkész: — Szatmár megy ében az állami iskolák biztos jövőnek néznek elébe, mert Kováts Béla tanfelügyelő bölcsesége, higgadtsága, a velünk való érintkezésben nyilvánuló szeretetteljes előzékenysége, tapintatossága, valamint elegáns, finom úri modorával minket egészen megnyert és mi feltétlenül támogatni fogjuk őt minden törekvésében. S tényleg úgy is van : ez a lelkész az állami iskolának és minden hazafias ügynek egyik leghívebb és legerősebb oszlopa s úgy gondolom, hogy ez nem áll egyedül ezen a téren. De nemcsak a románságot tudta megnyerni az ő céljainak, hanem a hitfelekezetek is buzgó támogatói lettek s nem hiszem, hogy lenne hitfelekezet, a mely ne sajnálná az ő távozását. Kováts Béla soha sem tartotta magát hivatásos pedagógusnak. Mikor valami pedagógiai kérdésről volt szó, mindig előre bocsátotta, hogy nem pedagógus s igy nem hivatásszerüleg, hanem csak egyéni nézeteinek ad kifejezést a felvetett kérdésben. De hogy mi pedagógusok aztán hogy mérlegeltük valamely kérdésben nyilvánított nézeteit: rámutatok a vármegyei általános tanítóegyesületnek 1897. nov. 4-én Szatmáron tartott közgyűlésében, egy ilyen fontos pedagógiai reformkérdésben tett felszólalására melyről a Szatmármegyei Közlöny tudósítója kritikájában igy emlékezik: — Erre aztán Kováts Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő vette át a szót s majdnem egy
