Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-04 / 27. szám

2 SZINER VAR AL JA 1905. julius 4. iigylátszik gyenge lábon áll a nemes vár­megyénél. A törvény ugyan kötelességévé teszi a vármegyei törvényhatósági bizottság- ságnak, hogy a községük érdekeit még a saját képviseletükkel szemben is megvé­delmezze ; kötelességévé teszi, hogy a törvények betartásáról gondoskodjék. De hát hogy is lehet ilyet követelni egy vár­megye közönségétől, amely most a ve­szélyben forgó haza és alkotmány meg­mentésének nem könnyű és nagyszerű munkájával van elfoglalva? Hogy törőd­hetnék most egy ilyen nagyrahivatott tes­tület egy község kicsinyes dolgaival, mi­kor sokkal nagyobbról, a haza üdvéről van szó!? A vármegyéket szeretik az alkotmány védő bástyáinak és a nemzeti független­ség letéteményeseinek tekinteni. Nem tar­tozik mi reánk, hogy tényleg alkalmas-e a vármegye ezen neki szánt magasztos szerep betöltésére; de a jelenlegi hatá­rozat azt mutatja, hogy némely dologban nagyon is szeszélyesen, ötletszerűen tud intézkedni a nemes vármegye. Pedig a gondjaira bízott községek érdekei egész ellenkezőleg komoly megfontolást, jóaka­ratot és — mindenek felett — igazságot követel. A szóban forgó határozatnak pe­dig épen az igazság a leggyengébb oldala Hisszük azonban, hogy a vármegye hely­benhagyó határozata, első sorban pedig a képviselőtestület különös megoldása bővebb tapasztalat és tökéletesebb ítélet alapján igazságtalan részében jobb irányú változást fog szenvedni. K. S. Charlotte szivét egy megnevezhetlen vágy tölti el. Vágy, egy uj szerelem után, mely a régi hamvaiból kél szárnyra. Messze szöllős- kertekből busangó dal hangzik fel: Ne vess meg és ne ítélj el engemet, Hogy a szivem újra lángol és szeret. Charlotte keblére szorítja két kis kezét és a dal mélán rezg tovább: Csititgatnám, csendesitném, de hiába, Kétszer is nyit az akácfa virága. Kétszer is nyit ? S a rózsa harmadszor virágzik? s a bohó ibolya uj tavaszra ébred késő, őszi napokon? Miért ne szabadna hát a szívnek is uj szerelemre ébredni a meghalt romjain? Miért ne örülhetne egy gyászruhás özvegy ismét az életnek? Hisz fiatal, szép, kedvelt és szereti az életet, a napsugarat, a tavaszt, a boldogságot. Nem! nem. Az ő halottja mélyen a hant alatt eltemetve nyugszik, de szerelme itt, itt van, híven megőrizve szivében s ezt a szerel­met a halott iránt nem cserélheti fel soha, soha egy ujjal. Fázva, dideregve huzza vállaira kendőcs- kéjét. A fényes légben sárga piros levelek szállingálnak, ime az ősz. Nem tavasz ez . . . csak csalóka ábránd, csalfa álma az ősznek ébredésről, szerelemről, boldogságról, uj ta­vaszról. Nem tavasz ez! Csak múló káprázat. Fényes, ragyogó szin- pompát kifejtő haldoklása a nagy természetnek, mint a halálos beteg utolsó mosolya, mely ott HÍREK. A junius hó 30=án lejárt előfizetések megújítását tisztelettel kérjük. Hymen. Bay Miklós, szinérváraljai szolga- biró, földbirtokos eljegyezte Papolcy Mariskát, Papolcy Béla, nagybirtokos leányát. Az uj tanár kisasszony. Wolkenberg Ilonkát, Wolkenberg Károly, helybeli ügyvéd leányát a budapesti országos nőképző egyesület a leány- gimnáziuma tanárává választotta. Az uj tanár­kisasszony a nyáron hosszabb külföldi tanulmány­utat tesz. ' Az avasi kath. magyar templom létesítése céljából kibocsátott felhívást a lentebbiekben a legforróbb magyar érzéssel ajánljuk a hazafias közönség áldozatkész figyelmébe: Felhívás. Szatmárvármegye északkeleti részén, Márama- rosvármegye határszélén az Avas-ujfaluhoz tar­tozó Lajosvölgyben, körülvéve idegen nemzeti­ségű, más vallásu emberek ezreitől, él 200 — 250 katholikus magyar ember. Hajdan e hely virágzó gyártelep volt; volt temploma, iskolája s szik­lasziget volt a nemzetiségi tengerben. A gyár­telep elpusztult, a munkások elszegényedtek. A felsőbb egyházi hatóság a plébániát és iskolát beszüntette. Ettől kezdve porladozott a templom, porladozott az iskola, mig nem összedőlt s ma szomorú romhalmaz mintegy jelképezve, hogy 'őrzött hajdan egy veszendő népet, mely lassan pusztul, otthagyja vallását - elhagyja nemzeti­ségét. Az öreg Simonyiak, Vargák, Forgácsok még beszélik édes anyanyelvűnket, népvisele­tünkből még megtartottak egy-egy darabot, — a fiatalabbak már csak románul beszélnek és levetették őseik ruháját. A gór. kath. templom, a román iskola, lassan átalakítja s a magyarság menthetetlenül elveszti őket, ha a magyar tár­sadalom segítő kezét feléjük nem nyújtja. Végvárat akarunk építeni a magyarságnak, vissza akarjuk adni e népnek elporladt templo­mát és iskoláját. — A nép szegény s magán segíteni nem képes. A magyar társadalomhoz fordulunk, hogy segítsen bennünket célunk elérésében. — Ä cél szép, a cél nemes — s nem hisszük, hogy segély kiáiltásunkat tneg ne hallaná mindenkit ki faját vagy vallását szereti - Ezen reményben bocsátjuk útjára e gyüjtőivct s kérjük, hogy bármely csekély ado­mányt a gyüjtőivvel együtt folyó évi augusztus hó 15-ig az építő bizottság elnökéhez Ilosvay Gusztáv szinérváraljai főszolgabíróhoz juttatni szíveskedjenek. Szinérváralja, 1905. március marad az arcon akkor is, midőn a szív már megszűnik dobogni s a test megmered. Majd aláhull a rózsaszirma ismét, vagy még mielőtt lehullhatna, hideg, fagyos érinté­sével kiöli belőle életét a kora tél. S akkor elröppennek galambok és gerlék s dideregve hanyatlik alá a kékszemü kis ibolya is. Oh, ez nem igazi tavasz! És bármily erővel tűz le a nap: illatoznak, virulnak a gyenge virágok; turbékolnak a galambok és nevetnek a csókot szóró gerlék; tudjuk, érez­zük, hogy ez mind, mind csak másodvirágzás. Az a lehulló, sárgapirps levél, — mint egy boldogabb időnek meghalt virulása — könyörtelenül, siváran tünteti fel a valót, — az őszt . . . Charlotte végig vonja halvány kezeit égő homlokán. Ez csak másodvirágzás s egy fagyos éjj lerombolhatja kis kertjének egész festői pompáját, hogy virulás, illat és virág sírjába siessen. S aztán: A sírnál mindent elfelejtünk, Mi kéjt vagy kint adott az élet Csak a szerelemnek nincs vége, Sugárzó vagy setét emléke, A más világon is kisértget. Fáradt, beteg tekintetét körül hordozza a kedves kép viruló szépségein s szomorúan int búcsút virágainak. „Csak ragyogjatok! Álmodjatok . . . sze­relemről, boldogságról ... de az én szivemnek nincs másodvirágzása,“ Prieyl Judit. 1-én. Az építő bizottság nevében: Ilosvay Gusztáv főszolgabíró, elnök. Dr. Ecsedi Gedeon. Juhász Ferencz. Reszler János. Nagy Sándor. Frontier Péter. Privigyei Bertalan. A szerkesz­tőség örömmel fogad el adományokat és azokat nyilvánosan nyugtázza. Megbízatás. Az anyakönyvi felügyelői ál­lásokat csak nemrégen szüntették be, de úgy látszik, egészen még sem nélkülözhetik. A bel­ügyminiszter most az anyakönyvi intézmény hatályosabb ellenőrzésére Berzeviczy Gyula anyakönyvi felügyelőt nevezte ki s működési körét nyolcz vármegyére, köztük Szatmárvár- megyére jelölte ki. Pályázat. A debreceni keresk. és iparka­mara pályázatot hirdet a debreceni felső keresk. iskolánál rendelkezésére álló két tandijmentes- ségi kedvezményre. Pályázati kérvények 1905. julius 15-ig a debreczeni keresk. és iparkama­rához nyújtandók be, hol a közelebbi feltételek megtudhatók. Madárfogás. Megírtuk annak idején, hogy egy névtelen tolonc a község börtönéből meg­szökött. A rendőrséget tettük felelőssé és kor­holtuk akkor a vigyázatlanságért. Most jóvá tette hibáját a rendőrség. Kádár János, községi rendőr ugyanis junius 30-án éles szemmel vizs­gálni kezdett egy a piacon járkáló gyanús alakot. Óvatosan közelébe férkőzött a sétáló urnák és minden ceremónia nélkül fülöncsipte. Nagy volt a községházán a meglepetés, midőn a rendőr kíséretében megjelent alakban azt a bizonyos szökevényt ismerték fel, ki különben nem más, mint Zákány Gyula, kapnikbányai stb. lakos. Napszurás. Julius 1-én a piac-téren egy 3 éves leánygyermek napszurás következtében összeesett. A hirtelen jött segély folytán már jobban van a gyermek. Anyakönyvi statisztika. A szinérváraljai áll. anyakönyvi hivatalnál junius 25-től julius 2-ig a következő bejegyzések történtek: a) Született: Yánca Béla és Szűcs Veronának „Erzsébet“, Krémer Mózes és Uzerman Sára, Eszternek „Blanka“, Hantó Gergely jés Kerebec Máriának „Mihály“, Nagy Lajos, Bertalan és Sólyom Júli­áiménak „Mihály“, Rustyuk Péter és Kardos Juliánnának „Anna“, b) Meghalt: Krizsán Gyögy, 8 hónapos, (tüdőgyuladás), Markovics Ida, 6 I hónapos, (veleszületett gyengeség), Vajda György. 1 hónapos, (görcsök), c) Házasságot kötött: Vigdorovics Dávid és Izsák Márton Léni, Dobb Lajos és Izsák Róza. Kihirdetés alatt áll: Ben5 Lajos és Szekér Erzsébet. KÖZGAZDASÁG. Termelés és a nemzeti vagyon. A népek gazdasági tevékenységének célja a termelés s igy az emberi szükségletek kielé­gítése. Minél több oldalú már most ezen ter­melés, annál nagyobb tömegét szolgálja a szükségleteknek s igy annál inkább megközelíti végcélját, az általános jólét előmozdítását, mert ez által a fogyasztó közönség annál kevesebb áldozattal szerezheti be szükségletét. Másfelől: minél közvetlenebb és arányosabb a contaktus a kínálat és kereslet között, annál egyenletesebb az árképződés s annál ritkábbak az árhullámzások. A népek gazdasági fejlődésének a leg­eszményibb állapota az lenne, ha minden termel- vény már a belföldön megtalálná a maga vevőjét s ha a termelés és fogyasztás között meg volna az az eszményi arány, amely a gyakorlati élet­ben el sem képzelhető. Mert olyan gazdaságilag fejlődött nép, amely összes nemzeti szükség­leteit önmaga termeli meg, nincs többé-kevésbbé mindenik nép rá van utalva a szomszéd népek termelvényére, tehát arra, hogy a hiányzó szükségleteit külföldi piacokról szerezze be. Még Amerika, az ősanyagok e kiapadhatlannak látszó eldorádója is reá van kényszerítve arra, hogy importáljon. Minél fejlettebb azonban valamely nép összgazdasága, tehát minél inkább belterjesebb j mező- és ipargazdasága, minél inkább rendel­kezésére állanak az össztermeléshez szükséges I őserők, annál gazdagabb azon nép, mert annál

Next

/
Oldalképek
Tartalom