Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-04 / 27. szám
1905. julius hó 4. SZINÉRVARALJA 3 kevésbbé van arra utalva, hogy szükségelt javainak megszerzése közben idegen nép háztartására szoruljon. Annál kevésbbé fogyasztja gazdaságánál azon forgó tőkéjét, mely a további termeléshez szükséges. Mert a népek gazdasági élete hasonló az egyesek háztartásához. Minél több és értékesebb terményt bocsátók át a forgalomba, annál több ellenértékkel gyarapítóm háztartásom tőkéjét s viszont: minél több szükséglet beszerzésére vagyok ráutalva, annál inkább apasztom tőkémet. A valódi nemzeti nagyság azonban nem abban áll, hogy csak annyit termeljen, mint amennyi belszükséglete kielégítésére elegendő. Tehát ne csak annyi búzát, cipőt, gépet stb. produkáljon, mint a mennyi a belforgalom, belső fogyasztás szempontjából szükséges. Ezzel csak annyiban járult hozzá a vagyonosodáshoz, hogy a gazdálkodás által létrehozott javakért nem kell idegen piacokra mennünk. Tagadhatatlan azonban, hogy már maga ily fejlett gazdaság sok tőkét itthonn köt le s igy megakadályozza tőkéink kiözönlését, de még aktive nem járult hozzá a nemzet vagyonosodásához. A valódi nagyság abban áll, hogy szükségleteinken fölül termeljünk külföldi piacoknak. Mert csak az a csereérték gyarapítja a nemzeti vagyont, amit áruinkért a külföldi piacoktól elhódítunk. Ez azon jövedelem, melyet gazdaságunk nyereség számlájára Írhatunk. Mert a belforgalomban az árú és érték kicserélése csak tulajdonos változást jelent; a nemzet tőkéje nem gyarapodott vele, hiszen az árú is az értéke is itthon volt s itthon is maradt. Most már ha gazdaságunkat a fejlettség e színvonaláról szemléljük, első tekintetre is szemünkbe ötlik, hogy előttünk a fejlődésnek még igen hosszú pályája áll, melyhez talán századok kellenek. A népek ugyanis a történelem tanúsága szerint, bizonyos fejlődési fokozatokon mennek át. Az őstársadalmi szervezetben még nomádok s csak bizonyos lejlettség után térnek át a földműveléshez, erről az ipar és kereskedelemre, tehát a pénzgazdaságra. Ez a népek természetes fejlődési processusa. Sajnos, mi még ma is távol vagyunk attól, hogy gazdaságunkat iparinak lehessen nevezni. Hiszen mezőgazdasági iparunk sincs, tehát még oly ipar sem tudott nálunk meghonosodni, amelynek nyersanyaga vagy annak feltétele bőven birtokunkban van. Agrikulturánk a bel- terjesebb tipusu műveléstől még ma is úgy idegenkedik, mint száz évvel előbb. Pedig a belterjes művelés impulsust ad a mezőgazda- sági ipar fellendülésére s ez viszont magával ragadja a többi iparágak fölvirágzását. Ha betekintünk a statistikába, fejlettlen- ségiinknek elijesztő képe azonnal elénk tárul. Ha elgondoljuk azt, hogy mi, akiknek még mindig nagyterjedelmü legelőink vannak, tehát a mezőgazdasággal karöltve járó baromtenyésztésünknek is elsőrendűnek kellene lennie, 40 — 50 millió frt értékű gyapjuterméket, 546.000 frt értékű lakbőrt, fa és bútor áruban. 8.184.324 frt értéküt, fűzvessző kosarakban 163.640 frt értéket hozunk be, — akkor ez megdöbbentő. Alig találunk elvétve egy-egy gazdasági ágat, amely kivisz, tehát amely már jövedelmez, mint pl. lisztkivitelünk. Malomiparunk 1896. évben 81.030.353 frt értéket exportált. Ez a szám maga első tekintetre elég biztatónak látszik, de ha elgondoljuk azt, hogy mi kizárólag mezőgazdák vagyunk és hogy más iparági termelvényt alig viszünk ki s ha hozzáadjuk ama másik körülményt is, hogy mi évenként csak Ausztriának 900—1000 millió koronát fizetünk a tőle vásárolt ipartermékekért, be kell látnunk, hogy mi a külföld adófizető nyomorultjai vagyunk. Állattenyészetünk az állandó legelők folytonos felosztásával annyira hanyatlott, hogy kormányunk a legelők felosztását kénytelen volt bizonyos korlátozásoknak alávetni. A legelők felosztásának tuladoni- tandó,hogy gyapjukivitelünk évről-évre csökkent. Mindazáltal is gazdasági életünk összes ágaiban — eltekintve nehány hanyatló gazdaságtól, minő pl. a fémbányászat, amely évről- évre hanyatlik — a fejlődés mérsékelt, de biztató jelei látszanak. 50 év előtt még nem volt kőszénbányászatunk s 1863. évben még csak 673.323 frt értékű kőszenet termeltünk, mig 1895. évben, tehát 32 év múlva már 11.218.640 frt értéküt emeltünk ki a föld gyomrából. Jellemző pórnépünk mozdithatlan konser- vativismusára, hogy a belterjesebb gazdasági művelési formákhoz nehezen tud közeledni. A füzvessző ipar, a nemesebb fajú baromfi tenyésztés a kormány támogatása mellett sem birt még meghonosodni, mert a pornépben az ipar és kereskedelmi érzék nincs meg. Hogy menynyivel inkább rátermett a fölmivelésre, mint az iparra, mutatja leginkább ama körülmény, hogy 15 év alatt közel 600 ezer hold szőlőt újított fel, ami azt bizonyítja, hogy e népben a kormány gyámkodása mellett megvolna az agrikultura terén a produktiv képesség. 15 év előtt még alig volt selyemtermelésünk s ma már a kormány támogatása mellett 10 selyemgyár van üzemben hazánkban, amelyeknek terményei már felvették a versenyt a külföldi termékekkel s ezeknek bérletéért a legelőkelőbb olasz, francia és angol vállalkozók versenyeznek. Csakhogy a fejlődéshez földmivelésügyi kormányunk preveniáló működése volna szükséges; mert mi még ma is félünk minden az ősi formáktól eltérő kockázattól. Kormányunk azonban nincs azon szerencsés helyzetben, hogy védő szárnyait felettünk kiterjeszthesse; összes pénzkészletünket a hadügynek, ennek az éhes moiochnak torkába kell dobnunk; földmivelé- sünk e dédelgetett gyermek mellett mindig a mostoha gyermek sorsára lesz utalva. Hol van ennek költségvetése a hadügyi költségvetéstől? Hadi felszerelésünk szolgálatába vonta a technika összes legújabb vívmányait, mig iparunk nagy része anyagi eszközök híján nem bírja a kézművesség kezdetleges formáit levedleni s földmivelésünk még a talaj - vegyelemzését sem ismeri. A mi nagyközönségünknek kolom- posokra van szüksége, akik értelmi látkörét tágítsák s ipari és kereskedelmi érzékét fokozzák. Sajátságos földrajzi fekvésünk folytán el voltunk a tengertől szigetelve, minket tehát a tenger nem taníthatott meg kereskedelemre s a kereskedelem híja nem hatott emelőleg a termelésre. Mert a kereskedelem és termelés állandóan kölcsönhatásban vannak egymással; mert ugyan ki fog akkor valamit termelni, ha értékesíteni nem tudja ? Helyesen mondják tehát a nemzetgazdászok, hogy a forgalmi eszközök térképe, a kereskedelmi élet fényképe. Előbb tehát az egész országot behálózó vasutakra volna szükségünk, majd az lassan-lassan megtanítana a kereskedelemre, a kereskedelem pedig a termelésre. Hogy mivel károsodik a fejletlen nép, azt vázlatos körvonalakban mindjárt megállapíthatjuk : a) ha nincs ipara és kereskedelme, akkor nincs intensiv termelése sem, b) az által hogy ipara nem termel, a munka nem érvényesül és értékesül; már pedig ami árkülönbözet mutatkozik a nyers anyag és annak ipari cikké feldolgozása után, azt a munka kapja, c) azon értékkülönbözet pedig, a mely az ipartemékek árában a bel- és külföldi piacokon mutatkozik, az már a kereskedelmet illeti. Produkál tehát a kereskedelem is. Nálunk sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem járul hozzá kellő mérvben a nemzeti vagyon gyarapításához. Nézzük meg csak tengeri úti kereskedelmünket. Fiume évi átlagos áruforgalma 20 millió korona, mig Newyorké 40 milliárd. S bár viszonyaink az amerikaikkal nem azonosak, ezek mégis csaknem kétségbe ejtő arányok. Tudta azt nagy Széchényink nagyon jól, hogy miért mondja azt: „Tengerre magyar“ ! Jól látta ő bennünk a keleti fatalistákat s azt, hogy a világ piaczról messze elmaradtunk a kor háta mögött, akik kevés tőkét hódítunk el a világ versenytől. No de már itt a hajnalhasadás. Társadalmunkon már is látszik az öntudatra ébredés erjesztő hatása, gazdasági és nemzeti nagyságunk kiépitésének kérdései, mint termékenyítő esőt ígérő fellegek, ott kavarognak már a politikai szemhatáron. Most már csak előre ! SzegheS Lukács Pál. Piaczi árak. (Hiteles jelentés alapján.) A szinérváraljai heti vásáron junius 29-én a következő legmagasabb árak érettek el. Búza (50 kg.-ként) ............8 K 20 —0. — f. Ro zs ( „ „ )...............6 K------0. - f. Te ngeri („ „ )..............8 K 40-0. - f. Zab ( „ „ )...............7 K - -0.- f. Burgonya(20 l iter )............— K 80 —0. - f. A SZERKESZTŐ ÜZENETEI. L. L. Szepesváralja. Ideje volt már igy határozni. A határozat azonban nem sokat ér, ha nincs végrehajtva. Örömmel várjuk az időt, melyben szerencsénk lesz. Üdvözlet! S. G. Á. Avasujváros. Levél ment. Főmunkatárs : dr. Ka ha Tihamér. Laptulajdonos: Fábián István. 2 hordó ó-borral készült Rác ürmös, még kezdetien, eladó hordóstól 30 írtért. 1903-ik évi bakator és járdovány lite- renkint 30 krért szintén eladó GERBER ÖDÖNNÉL Szinér vár alján. 3202-1905. tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Szilágy- Kraszna és Vidéke takarékpénztár végrehajtatnának R. Nagy Miklós, mint kiskorú R. Nagy Árpád gyámja végrehajtást szenvedő elleni 2920 K tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Bikszád községben fekvő, a bikszádi 551. sz. tjkvben A + 1. rend. 187. hrszám 42. ház szám alatt foglalt belsőségre 3448 K-ban, - a bikszádi 634. sztjkvben A + l.rend. 3381. hrszám alatt felvett erdőterületre 114 K-ban ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1905. évi julius hó ip-ik napjának délelőtti 10 órakor Bikszád községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 °/0-át, vagyis 344 korona 80 fillért és 11 korona 40 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881: LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Szinérváralján, 1905. évi április hó 28. Papp István, kir. albiró.
