Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-16 / 7. szám
évfolyam. Szinérváralja 1904 február 16. 7. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kór. 50. Egyes szám ára 12 fill. Ny Ittér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Főszerkesztő; 1 LOS VA Y a USZTÁ V. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér ós Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és kü!demén ek a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intózendők. Válasz a „Népszaváénak. A Szinérváralja február hó 9-iki száma megemlékezett 'azon durva hangú kirohanásról, a melyet a Népszava, a magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye „A hajsza“ cimü cikkében intézett Ilosva y Gusztáv főszolgabíró ellen,valamint a Szinérváralja ellen is. Bár meg vagyok arról győződve, hogy a Népszava íörmedvényeinek az intelligens olvasóközönség nem tulajdonit nagyobb jelentőséget, mint a mennyit azok megérdemelnek, még sem hagyhatom szó nélkül „a hajsza“ cim alatt foglaltakat, egyrészt azért, mert a csekélyebb intelligenciájú népesség félrevezetésére és felizgatására alkalmasak, másrészt pedig, mert a „Szinérváraljá“-t és engem is úgy tüntetnek lel, mintha a szocializmusról kicsiny lő véleményünk és ázsiai fogalmaink volnának és hogy a szociálizmusért hevülni s lelkesülni csak olyan kitűnőségek tudnak, mint Mónus ür, a kaptafánál jóval tovább ment varga és kitűnő elvtársai: Barbus Flóra stb., kiknek neve mellett a tárgyalási jegyzőkönyvekben mint különös ismertető jel az Írástudatlanság szerepel. Mindsnnekelött ki kell jelentenem azt, hogy jelen soraim megír, sánál mellőzni fogom azon, magas ideálokért lelkesülök ajkaira éppen nem illő hangot, amely a Népszavának minden Írását jellemzi. Intelligens emberek között használt stylusban, tárgyilagosságra fogok törekedni. Ilosvay Gusztávnak, a főszolgabírónak reputációját megvédelmezni azok ellen, amiket a Népszava róla ,.kipattantok és kiszerkesztett“: nem lehet e sorok célja és feladata, mert ez inkább a királyi ügyész ur hatáskörébe tartozik De az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a főszolgabíró ■ eljárásáról elmondottak egyrészt valótlanságok, másrészt pedig olyan dolgok, melyek nemcsak a törvények és rendeletek, de a célszerűség követelményemé c is mindenben megfelelnek. Az igaz, hogy Barbus Flóra „elvtársat,“ az apai mártírt engedély nélküli adománygyűjtésért kétszáz korona pénzbírságra, illetv tiz napi elzárásra Ítélte a főszolgabíró. Bár Barbus Flóra a törvényben megszabott legmagasabb büntetést kapta is, ezen semmi szörnyüködrri való nincsen, ha figyelembe vesszük, hogy az efféle gyűjtések megakadályozására a legradikálisabb eszközök alkalmazását szükségessé tette azon körülmény, hogy a gyüjtögetök a falu legszegényebb embereinek pénzét megöléssel és felgyujtással való fenyegetések kíséretében harácsolták össze. Ugyanilyen módon történt az elvtársaknak kapacitilása arra, hogy a „társaságba“ beiratkozzanak. És ezt az eljárást a Népszava öntudatra ébresztésnek és a nép fe 1 v i 1 á g o s i t á s á n a-k nevezi, de arról mindenesetre .elfelejtette felvilágosítani az adakozókat, hogy a pénzt tulajdonképpen milyen célra is gyűjtötték? Igaz az is, hogy a főszolgabíró Bar- bust Apában ítélte el. Ehhez joga is volt. Az, hogy a főszolgabíró a jegyzőkönyvet meghamisította, hogy Barbust fellebezési jogára ki nem oktatta, illetve fellebezését figyelembe nem vette: közönséges valótlanságok, amelyeket annál kevésbbé kell „megcáfolni“, mert azokat „a hajsza“ tisztelt irója csak „lepattantotta és kiszerkesztette“, de mivel sem igyekezett bizonyítani. Tény az, bogy Barbus Flóra kijelentette, hogy a főszolgabíróval szóba nem áll és az Ítéletet meg nem felebbezte. S erre bizonyára volt is oka. Ha mindezeket a Népszava nem akarná nekem elhinni, tessék megkérdezni Barbus Flóra elvtársukat, aki bizonyára nem a legtiszteletteljesebb hangon fogja erre megadni a feivilágositásokat, azoknak a tisztelt elvtársaknak, akik öt oly csúnya módon félrevezették. A szocializmusról való felfogásunknak a „ Szociálista mozgalmak“ cimü szerény közleményben adtunk kifejezést. És ne vegye tőlünk rossz néven a Népszava, hogy arról sokkal nagyobb véleménnyel vagyunk mint igen tisztelt apostolai. Ne vegye tőlünk rossz néven, és ne tartson minket á- zsiai felfogásuaknak, mert azon szerény véleményben vagyunk,bogy a szocializmus, mint az emberi társadalam reformját, javítását és tökéletesítését célzó mozgalom, nem o- lyan eszmékért lelkesedik, melyeket az intelligencia legalsóbb fokán álló néposztály felfogni és méltányolni képes. Ne vegye tőlünk rossz néven, ha nem a Mónusokat és a Barbus Flórákat tartjuk a szociáliz- mus hivatásos bajnokainak, és ne vegye azt sem rossz néven, midőn azon véleményben vagyunk, hogy a Marxok, Lassa- leok, K^autskyk és Bernsteinek tanításait űz éretlen tömegek, a analfabéták és Táros au FOHÁSZ. Kit atyjának mond az árva ; Kinek kebled mindig tárva, Ha a bűnös feléd sóhajt; Kit a tépett szív úgy óhajt, Mint a virág a harmatot; S kit a világ már elhagyott, Te kebledre öleled azt: Isten, Te küldj nekem vigaszt! Ki alkotál mindeneket; Kitől reszket nyűgöt, kelet Kinek szavad eltemethet Hegyet, völgyet, tengereket'. Ha bűn, erő, baj tör reám Es feléd száll buzgó imám, Kinek erőd oly végtelen, Én Istenem, Te légy velem ! Brutus. A baranyavári kísértet. Irta : Tőlük Sí. Lajos A 70 es évek elején történt, midőn még a ma már romjaiban is alig látható baranya-ván régi várkastély meglehetős jó állapotban volt, bár lakatlanul, üresen állott. A valamikor jobb napokat látott várkastély tulajdonosai, urai elhallak.. Újabb j tulajdonosai, modernebb épületekbe költöztek, s állott a kastély a városon kívül pusztán, üresen, elhagyottan. Eme várkastélyhoz rémesebbnél rémesebb mesék fűződtek. Sokan látták éjjelenként a kivilágított kastélyt, sőt látták a „kiséi tetet“ is, a mint az elhagyott kastélynak egyik szobájából a másikba ment fehér levőibe butkolva, maga után láncot csörtetve. A nép midőn már esteledni kezdett, kerülte a kastély tájékát; éjjel pedig a„ kiséitet“ járás idejében, 12 óra után eg\ általán leiéje sem mert menni, j Természetesen a komolyabbak, az okos emberek nevették s határozattal) tagadták a „kísérteiről“ szóló meséket* Ám ezek tagadása mit sem hasz- j nált a szemtanuk ellenében, mert hisz nagyon so- kan voltak, kik. mint már említettem, látták a kísérteties kastély kivilágított ablakait, sőt látták magát a „kísérletet“ is egyik szobából a másik- j ba sétálni Akad ak oly bátor .legények is n városbamés a környéken, kik a „kisértet járás* köpenyege alatt , turpisságot gyanítván elhatározták, hogy a „kísérteiét" leleplezik és. igy a környéket, illetőleg a lakosságot a „kísértet“ rémségétől megszabadítják Egy, keltő eme bátor legények közül fegyvert cl ellátva lelmént n ppal a kísérteties kastélyba — rat töltendő *nz éjszakát, hogy a „kísértettel“ szentbe nezztn An de ezen lator leget)vek . kü ül élve többe soha se te:t vissza eg\ ik sün,, sőt hol,testűket sem talállak meg u keresésükre. menők — a mely körülmény még inkább fokozta a rémületet. Történt egy alkalommal, hogy egy katonatiszt, egy százados a századjával nagyobb hadi pénztárt szállított Nagy- Kanizsáról Eszékre. A sz zadnak útja Pécs irányában Baranyaváron vezetett keresztül, a hol az idő reájuk esteledvén, az éjét töltötték. A legénységet a városban szállásolták el. A vezénylő százados és "vele együtt két tiszttársa a nagy. endéglőbén kaptak lakást Az, egész napi fáradságos gyaloglás után a tisztek a nagy vendéglő éttermében jöttek össze vacsorára, s jó kedvvel fogyasztották: a szomszédos villányi hegy nedűjét. Az élelmes vendéglős a legnagyobb figyelemmel szolgálta ki vendégeit, akik az ott jelenlevő civil veiidégekkel_baráiságosan elbeszélgetlek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy rövid idő alatt a beszéd tárgvát a „kisértet járás“ képezte A vendéglős rémesnél rémesebb dolgokat beszélt el az elátkozott Kastélyról, mit a jelenlevők is, mint részben szemtanuk igazoltak. Érdekkel hallgatták a be-zédet a jelenlevő tóztek is, a kik között a százados, - kinek mellét több rendbeli vilézségi etem diszité — felszólalt, s nevetségesnek állította az egész mesét, sőt hogyja közvéleményt megnyug'assa, es a „kísérteiről“ szó'ó mese leheleden voltát bebizonyítsa, kinyilatkoztatta, hogy az éjjelt az elátkozott kastélyban lógja tölteni, a „kisértetnek“ szeme köze néz és azt le fogja álcázni. I.Lába való Volt minden jóakarutu Ügyel mez* IC'és; hiaba való voll különösen a vendéglőst) U •ana kijelentése* hogy ugvaneire válla kuAnk a
