Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-07 / 23. szám
TÁRSADALMI, SAZOASÁOI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mesjelonlls. © ).a,p orxs.iaiea.oia. KedLcten. Főszerkesztő: IIsOSVAY ö-usztA-v. FelslSs szerkesztők és laptulajdonosok Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZ1NÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára uJők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Valami a helytelen szórakozásokról. A folyton folyvást tartó munka, az örökös, szünet nélküli foglalkozás nem fér meg az ember természetével. Hiszen maga a végtelenül bölcs Isten, a világ alkotója, a nagy mindenség Ura sem akarta ez igy; tudjuk, hogy saját példájával, világ-teremtö munkájával arra tanitott bennünket, hogy hat napig — mint Ő — dolgozzunk, a hetediken pedig pihenjünk. És tényleg, már maga a munka is, úgy a szellemi, mint az anyagi foglalkozás, bizonyos időn túl pihenésre utal. A pihenésnek a keresztény felvilágosodás tana határozta meg értelmét — és ez az: hogy midőn az ember életének bizonyos jelentékeny részét, legnagyobb idejét saját javára, önmagának hasznára fordította — egy részt és pedig sokkal kevesebb részt szenteljen teremtő, gondviselő Istenének is. És a kinyilatkoztatott hit szava, a vallás szent parancsa, megmondja nekünk, miképen kelljen az Istennek Szentelt eme rövid időt felhasználnunk. A mi korunk, melyben élünk, nagyon nem szereti a kinyilatkoztatott hitet, nem kedveli a a vallás törvényeit. Innét van azután az, hogy a J pihenés alatt szükségképen szórakozást ért — a szórakozás mikéntjét pedig saját szempontjából fogja fel. Igen, korunk általában a szórakozásban keresi és találja a jóllétet. Nagy ma az élvezetvágy és nagy mérveket ölt ma a szórakozás is. Ma mindenki szórakozni, mulatni akar, élvezetet akar keresni. S mivel korunk társadalmának A „Szinérváralja“ tárczája. Régi hir, régi hir . . .- A „Szinérváralja“ eredeti tárczája. - — Irta : Bartók Antal. — Meg-megújuló s aztán ismét elhallgató hosszú, mély menydörgések reszkettetik meg a levegőt a Vág völgye felett. A hegyóriások egymásnak adják át a hangot; lassanként az egész vidék egy nagy csatatérnek látszik, melyen ég és föld vívják halálharczukat. Az ég menykövére a föld sziklarobajjal felel s a gördülő, rohanó sziklatömbök a hegyorromtól le a Vág feneketlen medréig űzik, hajtják egymást s ott eltűnve a végtelen mélységben, már oly szépen megférnek. A természet dúló csatája egész éjen át tart, a föld derekasan védi magát, de mindinkább gyöngül ereje s a megnyúló csapásokat gyöngébben és gyöngébben fogja fel, végül tehetetlenül tűri azokat. Az ég ostromolja még egy ideig legyőzött ellenfelét, de részéről is ritkulnak s aztán teljesen elmaradnak a halált hozó csapások. Kitisztul a menybolt s a tavaszi nap enyhe sugarai teljes pompájukban ragyogják be Trencsén várát, melyet a legyőzött föld, mint óriási fehér lobogót nyújtott a béke jeléül legyőzője felé. A béke megköttetik s ég és föld legszebb gyermekei napsugár és nefelejts pajzánan játszanak együtt, mintha az éjjel semmi sem történt volna. De mintha ez a nap teljesen a háború ; jelében született volna; alig köté meg a békét a két természeti hatalom, rögtön sorompóba lép erkölcsi alapja fölöttébb ingatag — következés képen az élvezetekben — a különféle szórakozásban keresi az élet feladatát. A szórakozás, a mulatság, az élvezet ma korunk tana jelmondata, apostolszózata! !! Maga a szórakozás nem rossz, nem bűn, ám annak számtalan fajtája, neme: vétkes. Minden a világon változó, következés képen a szórakozás is minden korban, minden időben más és más alakot öltött, sőt lehet mondani, hogy szórakozásaiban tükröződött vissza mindég a kor. Igen a régi idők nyilvános játékai, a barbár, vad czirkusi jelepetek, a középkor lovagias tornajátékai a kor szellemét tükrözték vissza ; a más idők pedig szórakozásaikban mutatják az anyagi, erkölcsi sülyedést, tehát koruk szellemét. Ma már nem az a szórakozás, a mi régen volt, neme, terjedelme, sőt határai is megváltoztak. Szellemölő, kábító, pénz fogyasztó és erkölcstelen, leggyakrabban ma a szórakozás. Bizonyságul felsorolhatom a mai szórakozások nemeit, mindazokat, melyek a legfelsőbb köröktől a legalsóbbakig otthonosak. A fényes vigalmat, a pazar mulatságok, a nyilvános helyek látogatása, a pénzre való hazárd. játszás, a vad tivornyák és véget nem érő dorbézolások mind egy kategóriát képeznek. Az esztelen hiúság, az őrüietes divat majmolás, a nemes sport kedvelés minden alakjában, a legkülönfélébb úri szenvedélyek ép úgy, mint a vasár- és ünnepnapi tele korcsmák, csapszékek és a társadalom söpredékével satu- rált kétes mulatóhelyek le egészen a földalatti lebujok és büntanyák undorító vigalmáig egytől a harmadik — az ember — hogy megújítsa azt vérengzőbben, iszonyabban, mint az eddigi volt. * * * Évszázados tölgyek, karcsú fenyők örök zöld ágai alatt üté fel táborát a kurucz sereg. Lobogó tüzek körül mogorva harczosok heverész- nek félelmesen emelgetve ökleiket a trencséni vár felé. Az erdő közepén elterülő tisztáson hófehér vezéri sátor van felütve s benne akuruczok büszkesége, a labanczok réme, Bercsényi tanácskozik hadnagyaival. Harczedzett férfiú valamennyi; száz csatának, száz sebét viselve arczukon. A komor csönd, mely a sátorban honol, elárulja nyomott kedélyhangulatot. Csak Rozgonyi, a legfiatalabb — vezérének kedvencze szokatlanul vig mintha az egész sereg mogorvaságát neki kellene jó kedvűre változtatni. Bercsényi végig néz hadnagyain : — Urak! tádjátok-e mit fogadtunk fejedelmünknek, midőn idejövénk? ugye azt, hogy ma reggelre elfoglaljuk a trencséni várat. Itt tétlenkedünk napok óta s azon még mindig császári zászló lobog. — Pedig a felmentő sereg már nyomunkban van — veté közbe valaki. — És száma sokszorosan fölül múlja a mienket — tóditja egy másik. — Tehát tennünk kell — folytatja a vezér. Halljátok parancsaim !! — Te Rozgonyi ezrededdel a fölmentők elé vonulsz ! Visszatartod őket. Tiz labancz jut ugyan egy katonádra, magadra tán száz is, de azért föltartod őket, tudom, mert akarni fogod. S mi az alatt megrohanjuk és elfoglaljuk a várat, mert akarjuk ugyebár uraim ? ! Dörgő éljen volt a felelet s most már mindenki sietett rendelkezéseit kiadni. egyig mind azt mutatják, hogy miben keresi és találja a mai világ szórakozásait. A munkát, a kötelességszerü dolgozást, foglalkozást nem szeretik ma — utálják, ma a boldogság mértékét a szórakozás terjedelme és változatossága adja. Igen, sokan vannak, kik az őrüietes láztól űzetve, erényt, becsületet, jó hírnevet áldozatul dobnak, csak hogy szórakozhassanak, mások hivatali állásukkal visszaélnek, gazságokra vetemednek, legszentebb kötelmeiket lábbal tiporják, csak hogy szórakozhassanak; és hányán vannak, kik lelki és testi kincseiket egy órai élvezet és szórakozásért áldozatul vetik, hányán vannak, kik előtt az élet és vagyonbiztonságot őriző törvény semmi erővel sem bir csak azért, hogy szórakozhassanak, és mit szóll- jak azokról, kik egész heti keresményöket, nehéz munkájok diját a hét utolsó napján az utolsó fillérig eltivornyázzák - mert szórakoznak. A mai szórakozások nemét, terjedelmét és mértékét legjobban jellemzik a mai szórakozások áldozatai: a hűtlen férjek, a házasságtörő nők, a bukott lányok, az elaljasodott, testileg és lelkileg kiaszott, tönkrement ifjak, az éhező családok, a koldus gyermekek. Borzasztó ezek száma és neme. És ez áldozatokat megtáláljuk a legfelsőbb körökben, a fényes termekben, a bársonyszékeken csak úgy mint a szegényes viskóban, a szemétdombon, az utszéli árokban. Ezek mind éltek és szórakoztak. Csak egy évi összege annak, a mit a világ nem helyes, nemokos szórakozásra költ, képes lenne a világ minden létező adósságait kifizetni. Nagyobb városokban Csak Rozgonyi állott kővé meredve, megsemmisültem Ajkai mozognak, bészélni akar, de nem talál szavakat. — Neked mi a bajod fiam ? kérdé szelíden Bercsényi, hisz az imént még oly vig valál. Az ifjú összerezzen. — Vezérem engedd meg, hogy én is az ostromlók között maradhassak! Száz halálon át is lejutok a várba - ezt fogadóin! megígértem! Nekem ma éjjel ott kell lennem! Ne küldj el tehát a távolba csatázni. — Parancsom kiadtam! Teljesítését elvárom még a gyávától is! Rozgonyi kardjához kap, de egy tekintet a sátorban függő Rákóczi lobogóra s karja le- hanyatlik. - Kitámolyog-Bercsényi hosszan, bűnbánóan néz utána, már kiáltani akar, de azután ajkait összeharapva, büszkén fordul vissza. * * * Leszállt az est, Rozgonyi csapatával megindult a kijelölt irányban. Lecsüggesztett fővel szótlanul halad elől a fiatal hadnagy; csak néha- néha fordítja bús, mélázó tekintetét Trencsén vára felé. — Hadnagy ur! - szól egy öreg káplár — hisz fejjel megyünk a veszedelembe. A darázsfészek itt nyüzsög körülöttünk. Az előőrsöket már régen túlhaladtuk s mindjárt a labancz ágyuk torka előtt állunk. — Sebaj János bácsi, legalább igy leggyorsabban vége lesz a komédiának. — Igaz, igaz, de hát vezérünk parancsa, mely azt mondja - kíméljük életünk - mert akkor tovább tarthatjuk vissza az ellenséget. A harczi kürt megharsan, jelentve, hogy a nyugvó tábor észre vette a közelgő kuruczokat. A kürt harsogásra kirepülnek a kurucz fringiák
