Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-07 / 23. szám
2 SZINÉR VÁRALJA 1904. junius 7. egyetlen napon százezrekre megy az, a mit mulatságra, élvezetekre, szórakozásra költenek. Ez a szörny — a nem helyes élvezet vágy és nem okos szórakozás uralja a mai társadalmat és uralni fogja mindaddig, mig a kérész- ' tény felvilágosodás és a vaílás .szent törvényei által hirdetett szelíd erkölcsök, a józanság, mérséklet, türelem és lemondás talajt nem nyernek. A | mai kor romlásának és sülyedésének egyik fő oka, helytelen szórakozásai nevében és mérté- j kében van és nem is lesz attól ment addig, mig j vissza nem tér a régiek kötelességtudásához, j önzetlen munka szervezetéhez és egyszerű becsű- i letes életmódjához. Töräk M. Lajos. Az Avas. (Folytatás.) Ilyen körülmények között arra a következtetésre kell jutnom, hogy az idén is — mint ez már többször megtörtént az Avasban — az államnak kell e vidé- ! ken inségkölcsönökkel, inséggabonával segitőleg fellépnie. Az állattenyésztésre vonatkozólag sem mondhatunk valami hízelgőt. Az Avas valami nagy marhaállománynyal nem dicsekedhetik. Már értve a hasonló vidékeket. Legelője annyi van, hogy tizannyi marhát is képes volna ellátni. Más, legelőkben bővelkedő hegyvidékek sokkal különb tenyésztést tudnak felmutatni. Tejgazdaságot sem űznek. Ki hallotta volna hírét messzebb vidéken az avasi tejnek, túrónak, vagy sajtnak? Tud- tunkkal senki. Sem mennyiségre, sem minőségre az avasi tejnemüek felvergődni eddigelé nem tudtak. A marhaallomány mihelyest nagyobbodik az egyes gazdáknál a szaporulatot rögvest a vásárra viszik és az érte kapott árt melegiben beszolgáltatják a váraljai, halmii, szatmári bankokba, avagy a privát tőkepénzeseknek. Jó módot tehát a marhatenyésztéssel sem teremtenek maguknak az Avas lakói, holott ezt nagyon könnyen megteremthetnék, elérhetnék. A fakitermelés is nagyobbára csak azáltal hajt valami hasznot e vidékbelieknek, hogy a vállalkozók velők fuvaroztatják ki az erdőből a kidöntött fákat. A vállalkozók meg természetesen inkább nagy erdőtulajdonosokkal pl. egyházakkal hajlandók favételi szerződésre lépni. Az apróbb erdős gazdák legfeljebb helyben a szomszédfaluban értékesíthetnek potom árakon valami kevés famennyiséget. Jobbra fog ugyan fordulni a soruk, amikor a bikszádi vasút ki lesz építve. De hát erről még korai dolog álmodozni. Addig a szegény avasit tízszer is megfoszthatja erdejétől a végrehajtó. Végül még csak röviden arra a kérdésre akarok felelni, honnan ered az Avas | szegénysége és értelmi fejletlensége vagy mi lehetett azoknak eredeti oka? Az ok a régebbi közigazgatóság tökéletlenségében, fogyatékosságában, továbbá a népoktatás elhanyagolásában keresendő. Mindezen nagyon sokat lendít és fog lendíteni a Tisza István közigazgatása, valamint a lex Berzeviczy. A zsidó hitközség ünnepélye. A szinérváraljai zsidó hitközség m. hó 29-én (vasárnap) helyezte le az ujonan felépítendő templomának alapkövét. Az ünnepély azon a helyen illetve telken ment végbe, ahol a templomot építik. D. e. 11 órakor szállította egy feldiszitett társzekér az alapkövet a színhelyre. Ez alkalomra egy lombsátor volt emelve a közönség számára. Ezen sátorban nyitotta meg Benedikt helybeli főrabbi az ünnepélyt ékes szónoklattal, méltatva benne az aktus jelentőségét. Azután Stern Mór olvasta fel az alapkő mellé elhelyezendő emlékokmányt, amelyet alább egész terjedelmében közlünk. Zsidó szokás szerint a templomban több követ helyeznek a hívők neveivel ellátva. E kövekre a neveket a jótékony czél érdekében, illetve templomuk építési költségeinek gyarapítására árverés utján határozták meg az összes a rohanó ezrednek csataorditását messze elhordja a szellő: Rajta kurucz! rajta ! Ugyanekkor dördülnek meg Trencsén alatt Bercsényi ágyúi is. * * * A harcz heves. A vezér jól mondá. Egy kuruczra tiz labancz s a hadnagyra száz is jutott. A haldokló ép bajtársát biztatja, mig a következő pillanatban az már holtan esik mellé. Rozgonyi egy óriás termetű porosz kapitánynyal méri össze kardját, midőn tekintete véletlenül a távolban magasló várra esik. S ott a várfalon inkább csak sejti, mint látja - a kelő hold fényénél egy fehér ruhás nő alakját. Egy pillanat alatt a porosz óriás ki van ütve nyergéből s az ifjú hadnagy vértől párolgó kardját meg sem törülve, ember feletti erővel rántja ki lovát a küzdelemből. A paripa meghorkan s villámgyors száguldással vág néki az erdőnek. A még életben maradt kuruczok megfeszített erővel igyekeznek keresztül vágni magokat, futni látván a hadnagyot, azonban a pánczélos németek alkotta vasgyürü nem enged s egy pár perez múlva az egész ezredből csak egy ember van életben: a menekülő Rozgonyi. A paripa rohan szélsebesen, a vár alá érve — inai a kimerültségtől remegni kezdenek s élettelenül esik össze lovasa alatt. Az ifjú kábultságából magához tér, fölnéz s a derengő hold fényénél hófehér ruhás női alakot lát maga előtt, kezeiben hosszú kötélhágcsóval. A hágcsó leereszkedik s pár pillanat múlva a hadnagy kedvese mellet van. — Tehát megtartód te is régen adott szavadat, bár szétvetett a sors bennünket, mégis eljövél, szól szerelmesen a leányka. Körülöttünk hallod édesem, mily ádáz csata dúl s én melletted mégis oly boldog, oly bátor vagyok.- Megtartottam szavamat, de elvesztettem becsületemet s talán hazámat is. A leány ijedten néz reá s selymes hajával törli le az ifjú verejtékező homlokát. — Tehát elvesztetted mindenedet, hogy megtarts engem, Trencsén várparancsnokának leányát s végtelen szerelmemet. * * * * A harczvonal terjedt s a fiatal kurucz nem sokára futkosó labancz katonák között találja magát, Sáros, poros ruhájában senki sem ügyel reá. Bercsényi ágyúi erősen ostromolják a kapukat, el vannak azzal teljesen foglalva. A felmentő sereg ezalatt hátulról csaknem teljesen körülfogja az ostromló kuruezokat. Egy hirtelen elhatározással kiragadja magát kedvese karjaiból, a hid felé rohan, megrántja annak lánczát, az nagy robajjal zuhan alá, az ifjú hadnagy testvér golyótól találva esik össze a kapu előtt. A kuruczok benyomulnak, a várőrség egy perez alatt kardélre hányva s a vár ágyúi a meglepett felmentő sereg felé fordítva. A kapu előtt pedig egy vérző halántéku ifjúra borulva egy halvány leányka sirdogál. * * + Rövid leszek. Rozgonyi sebei nem voltak halálosak. Bercsényi a vár piaczán az egész sereg előtt kezet szorított vele, mint vitéz katonával, kinek Trencsén vár elfoglalása köszönhető s aztán mint gyáva katonát, ki embereit feláldozva a harczból megfutott, ugyanaz nap főbe lövette. Az est leszálltakor négy katona egy gyalu- latlan koporsót földelt el a sáncz árokba, négy ifjú halász pedig egy élettelen női holttestet fogott ki a Vág fodros, zugó, búgó hullámaiból. gyűlt hívek. Legtöbbet adott Markovits Lázár hitközségi elnök s igy az első (legnagyobb) kőre lesz a neve bevésve, a másodikra Weinstein Jenő neve kerül. Ezután következett az alapkőnek vallási szertartások között való letétele. Az emlékokmány szószerinti szövege a következő : Az 1867. évi XVII. t. ez. által biztosított egyenjogúság és az 1895. évi XLIII. t. ez. által biztosított vallásszabadság teljes élvezetében, ritka szép ünnepet ül ma Szinérváralja zsidó hitközsége. Alapkövét helyezzük el annak az épületnek, ahol naponta fogjuk hirdetni az Isten dicsőségét, ahonnan naponta szálland fel forró imánk drága Hazánkért és dicső Királyunkért. Minél nagyobb az áldozat, a küzdelem valamely nemes czél megvalósításánál, annál szebb ,babér illeti az alkotót. Ép ezért méltán tarthat igényt a hitközség minden egyes tagja az utókor hálájára, mert sokat kellett küzdeni, mig e templom építésének szent ügyét idáig lehetett megvalósítani, a hitközség mindenik tagja kivette ugyan részét a nemes munkából, mégis megkülönböztetett tisztelettel kell megemlékeznünk: első sorban: Nemes leveleki Leveleky Mayerról, aki az ingatlan megosztott jogáról a hitközség javára díjtalanul lemondott, másod sorban Markovits Lázár, Mandl József, Wilkovits Miksa, Rózner Jakab, Wasserblatt Bencze, Zinger Hermann hitközségi tagokról, kik a kívánt kezesség nyújtása által lehetővé tették a dolog pénzügyi oldalának rendezését. Hitközségünk keletkezésére és alakulására vonatkozólag - fájdalom - hiteles adatokkal nem rendelkezünk s csak szájhagyomány alapján állíthatjuk, hogy Szinérváralja zsidó hitközsége fejlődésének első szaka a messze múltba nyúlik vissza, miért is jelen okmány rendén csak azokra az adatokra szorítkozunk, amelyek levéltári — okmányok alapján - hitelesen kimutathatók. A hitközség kebelében fennálló „szent egyesület“ „Chevra Kadischa“, továbbá „hitoktatás“ vagy „Talmudthora“ egyesület 1776. évben alapittatott. A „jótékony“ egyesület „Gemileth Chaszodim“ 1861. évben szervezkedett és 1889-ben módosította szabályzatát, mig legutóbb 1894-ben a „Talmud“ egyesület „Schass- Chevra“ alakult meg 56 taggal. Az elmúlt század kezdetétől a hitközség élén álltak ; mint Rabbik: 1. Horovitz Hermann 1810-1850. 2. Schönfeld Hermann 1851-1884, aki agg korában — áldásos működésének 34-ik évében - a Szent földre zarándokolt és ott várja a boldog feltámadásra szóló harsonát, — végül. 3. Benedikt Jechezkel 1888-tól viseli a hitközség pásztorságának nehéz tisztét és ma is hirdeti és terjeszti Isten igéit. Mint elnökök: 1. Herschkovits Mózes, 2. Klein Móricz, 3. Klein Salamon, 4. Kepes Ferencz, 5. Kepes Jakab, 6. Lázár Sámuel, 7. Herschkovits Mihály, 8. Weinberger Koppel, 9. Berger Farkas, 10. Hirsch József, 11. Hirsch Náthán, 12. Markovits Sámuel, 13. Stern Eizik, 14. Stern Sámuel, 15. Markovits Adolf. A mai napon pedig, midőn itt egybese- reglettünk, hogy az Ur malasztját kérjük a most megkezdett munkára, a hitközség ügyeit intézik: Markovits Lázár elnök, Herschkovits Leopold alelnök, Wasserblatt Bencze gondnok, Hirsch Jakab pénztáros, Wilkovits Miksa és Markovits Adolf ellenőrök. Emlékezet világát égetjük az Istenben megboldogult községi alkalmazottakért, névszerint: Katz Lázár és Davidovits Mózes volt kántorokért és dicsérettel említjük fel Kleinberger Mózes és Grünwald Mayert, akik a kántori, illetve metszői tisztet ez idő szerint töltik be. Végül a hitközségi életre nagy kihatással lévő majdnem korszakos időről, a 1834-ik évről kell megemlékeznünk, amidőn az addig szombat napján megtartott heti vásár ideje Czadik József és Lévi Oser fáradozása folytán csütörtöki napra lön áthelyezve. Ezt az alapkövet letettük: Dicsőségesen . uralkodó apostoli királyunk I. Ferencz József trónralépésének 56-ik évében. Tisza István gróf, v. b. t. t. miniszterelnöksége, Kristóffy József főispán, Nagy László vármegyei alispán, Ilosvay Gusztáv járási főszolgabíró, Uray Bertalan jegyző és Bárány
