Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-20 / 51. szám
I. évfolyam. 51. szám. TARSltDALIfil, GAZDASÁSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Megjeleullx. o lap minden ltedden. Főszerkesztő: xxzos'w.ik'sr o-xrsia5T.A.",s7-. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kh&fl TIHAMÉR dr. és KtVTONff SÄND0R dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára i'ntézendők Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Szent karácsony! A lélek emelkedettséget, a szív melegséget érez ez egyetlen szóban : karácsony ! Közeledése magával hozza az ünnepi hangulatot. Nem lesz fehér-karácsonyunk, ha ugyan a természet akkorára nem gondolja rá magát és karácsonyi ajándéknak nem indul meg a hópelyhek szállon- gása, de hát ez a keresztény világ közelgő nagy ünnepének csupán hagyományos külsőségeiből, poétikus hagyományaiból vonhat le, mert a mi Urunk Jézus Krisztus megszületik és mindnyájan, kik hiszünk, boldogsággal, hittel, örömmel várjuk a szent ígéret beteljesedését . . . Igen! Az édes, ragyogó gyermekszemekben a várakozás, a kíváncsiság, a kis Jézus után való erős vágyakozás tüze ég. Számítják a napokat, az órákat, számítják, hogy hányat kell még karácsonyig aludniok . . . De nem csupán ők, a gyermekek, óhajtva lessük mi is a szent éjszaka beköszöntését. Ha más egyebet nem, legalább a lelki békét, a mennyország e galamb- szelid követét meghozza nekünk. Békesség e földön a jóakaratú embereknek! Mily jóleső, mily boldog érzés legalább ez egy-két napon élvezni a lét, a politika, a társadalom, a személyes gyűlölködés harczának egy-két napi fegyverszünetét . . . Mily jól esik e szent ünnepen azt éreznünk, hogy van olyan napja is az esztendőnek, melyen az ember egyetlen egy törvénynek engedelmeskedik, ez pedig a: szeretet törvénye, mely azonban magában foglalja az összes jó és üdvös törvényeit a világnak, az emberiségnek ! Ez a szeretet törvénye uralkodik karácsonykor, midőn a világ az emberiség Megváltójának születését várja ... ez a szeretet törvénye kell, hogy uralkodjék a sziveken e magasztos szent ünnepen, midőn a világ Isten fiát érzi szivében, a ki úgy szerette az embereket, hogy üdvösségükért kinhalált halt a keresztfán! Igyekezzünk tehát ezen a szeretet ünnepén egymást jobban szeretni, mint máskor. Kedves, kegyeletes szokás, hogy szeretteinket ajándékokkal halmozzuk el ez ünnepen-----— — a szegényekkel, a sz envedőkkel szemben az irgalom, a jótékonyság munkáját gyakoroljuk és érezzük — — — hogy,az irgalom ösvényén tett minden lépésünkkel a szeretet Istenéhez közeledjünk . . . Napjainkban különösen szükség van arra, hogy a szeretet ünnepén felgyarapodjék a keresztény szivekben az irgalmas szeretet . ígefíj mert a jóságos Isten-gyermek, a születő Megváltó Jézus szive szomorúsággal fog eltelni ... a midőn a földre száll . . . Nagy szegénység, ínség, nyomor fogadja mindenfelé! A szegények lakásaiból nem csupán a zöldelő fenyőfácska, nem csupán a kedves lobogó lángocskák, nem csupán a csekélységök mellett is becses, az áldozó szeretet által oly kedvessé, drágává tett ajándékok hiányzanak-----------hanem hiányzik bizonyny ára igen sok helyen a szükséges élelem, az utolsó falat, a kenyér is! Istenem! — mily nagy fajdalma lehet az apának, anyának, ha a szeretet e kedves ünnepén nem részesítheti övéit a szeretet áldozatkész adományában; de még milyen keserű bánat, ha őket szükséget szenvedni, nyomorogni látja a bőség, az öröm, a vidámság, boldogság szent estéjén! De mily jóleső látványa a szomorú napoknak, hogy igen sokaknak, kik örvendenek, kik örömet okozhatnak szeretteiknek, eszökbe jut a szenvedők, a szüköl- ködők serege is; — — mily jóleső látvány, hogy fellendül az egyesek, magánemberek jótékonysága; mily vigasztaló, hogy a hatóságok mindenütt megteszik a szokásos intézkedéseket az Ínség, a nyomor enyhítése, mily vigasztaló, hogy a szegények segítésére, istápolására alakult egyletek, társulatok sietnek a szeretet gyakorlására — a szeretet ünnepén! s Es itt örömmel említjük, büszkén hivatkozhatunk reá, hogy a városunkban létező »szegény iskolás gyermekeket felruházó Egyesület« is — dicséretére legyen mondva az Egylet körültekintő vezetőségének — bőven gyakorolta az irgalmas szeretetet, midőn azzal a kiosztott sok-sok meleg ruhácskával, lábbelivel enyhítette a szegény kis iskolás gyermekek és otthon szegénykedő hozzátartozóik nyomorát. .. midőn igy legalább a szeretet ünnepén A „Szinérváralja“ tárczája. A hálókocsiban.- Schönthan Pál után németből. - Dr. Gerber Izsó. Igaz, nagyon gyakran Írnak utazási történetekről és úti kalandokról, de azért azt hiszem, még nem kell egy magában eredeti élményt a homály leplébe burkolni. Utolsó bécsi utazásom alkalmával történt. Midőn Berlinben a hálókocsiban megrendelt helyemet elfoglaltam, ott találtam egy utitársat, aki már egészen háziasán berendezkedett, — lábbelijét hímzett papucscsal, kalapját pedig sapkával cserélte fel; a kis asztalka, a melynek később a felső ágyak eléréséhez szolgáló lépcsővé kell átváltoznia, mindenféle tárgyakkal volt telerakva. Én megkülömböztettem közöttük egy sörös kancsót, testeit fedéllel, egy bronzirozott csizmahuzót, egy fényképalbumot és egy hatalmas tajték pipát. Ezen tárgyak nem tartoztak ugyan uti- társam utikészletéhez, hanem, a mint később velem közölte, ajándékok voltak, a melyekkel övéit megakarta lepni. Miután idejéből kifogyott a szálloda házi szolgájával vásároltatta és épp azon volt, hogy berlini megbízottjának Ízlését vizsgálja, miközben azon nézetének adott kifejezést, hogy ő „ezen dolgokat Bécsben szebben és olcsóbban kapta volna.“ Ekkor már mást nem tehettem, mint Berlint megbizottja eljárásával szemben megvédelmeztem és a jövőre nézve neki azt a tanácsot adjam, hogy az ajándékokat minden egyes alkalommal még megérkezése napján vegye meg; oly szokás, a melyet külömben a megajándékozandók érdekében mindenkinek figyelmébe ajánlanék, mivel ilyenkor a vétel-kedv sokkal nagyobb. Ezen véleménycsere után megakadt a társalgás és csak Drezda előtt kezdtük meg újra. Utitársam miután az ajándékokat ismételten minden oldalról, közben fejét csóválva megtekintette és egyenként óvatosan becsomagolta, hátradőlt. Megjelenése nem volt épen simpathikus, betegesnek látszott, körülbelül hat láb magas alakja erős csontu, de sovány volt és hosszú ujjain, a melyek a cigarette sodrásban nagy ügyességet tanúsítottak, a nikotin nyomai voltak láthatók. Éreztem,' hogy tekintetét, a mely merev volt, rám szegzi és a midőn szemébe néztem, félénken elfordította. Szükségesnek találtam ismét egy néhány szót hozzá intézni, hogy mintegy bizonyos tekintetben meggyőződjem, hogy egy tisztességes utazóval ülök szemben, a kinek simpathiáját tán meg tudnám nyerni, bár, a mi az eddigi benyomást illeti, nem nagyon vágyódtam utána. Figyelmeztettem a határon ránk váró elvámolási eljárásra. Ez mintha kissé nyugtalanította volna; de miután a fülkében körülnézett, csak annyit mondott: „ezt majd megcsinálom, az ajándékaimat nem fogom elvámoltatni, úgyis elég drágán fizettem.“ Drezdában rövid időre kiszálltam. Midőn visszajöttem ő még mindig ott ült a sarokban és mintegy előbbi beszélgetésünket folytatva azt mondta: „Csak keressenek, nálam nem találnak semmit.“ Közben mosolygott mint egy elvetemült gonosztevő; nekem egyenest | kellemetlen volt ez az ember. Őt teljesen ki- j elégítette az én társaságom mert hirtelenül kezdte: „Tulajdonképen egészen kedélyes úgy kettessével egy fülkében utazgatni, — tud Ön j aludni ? — Én igent mondottam. — „Mélyen alszik? — kérdé a különös ember. Ismét igent mondottam és udvariasságból hasonló kérdést intéztem hozzá. „Nekem mindig olyan borzasztó álmaim vannak“, mondá, „majd arról álmodom, hogy valahol ég, majd hogy vizbe fulok vagy hogy valaki hátálról megragad. Ilyenkor álmomban kiabálni kezdek, a mire felébredek és éjszakai nyugalmamat ismét rövid időre visszanyerem. Én ezen rossz álmok folytán már egészen beteg lettem és az orvos azzal nyugtatott meg, hogy előbb-utóbb valamely éjszaka megüt a guta. Hogy milyen éjszakám lesz ma, csak a jó Isten tudja, először utazom hálókocsiban.“ Utitársam ezen közlései nem voltak rám valami kellemes hatással és ilyen lelki állapotban kezdtem éjszakai nyugalmamról gondolkozni. „Külömben igazán különös“ folytatta az utitársam, „hogy az ember minden balsejtelem nélkül hál egy idegennel; no hát igen, biztos ön abban, hogy én nem vagyok valami gazember, vagy gonosztevő ?“ „Oh“ feleltem udvarias mozdulattal. A mellett rábámultam, de orcája semmiképen sem tudott nekem tetszeni. Be kár, hogy minden vonattal csak egy hálókocsi jár, gondoltam magamban. És ez a gyanús ember csak folytatta előbbi themáját. “Kérem, mit
