Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-26 / 4. szám
társadalmi, yazdasayiés szép irodalmi hetilap. Előfizetési ár: Eegész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér Dr. Katona Sándor Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a ,,Szinérváralja:‘ szerkesztőségéhez intózendők Aszfalt gyalogjáró. Gyalogjárónk ügye a legközelebb egy hatalmas lépéssel fog előbbre haladni a pi- um desiderium állapotából a megvalósulás felé. Mint lapunk folyó hó 12-iki számában megírtuk, az egyes utcákban meglevő kőgyalogjáró kijavítása, illetve ilyen gyalogjárónak létesítéséről Szatmár vármegye törvényhatósága szabályrendeletet alkotott. Gyalogjáróink mai állapotához képest, egy kőjárda, amelyen nagyobb sár elkerülésével közlekedni lehet, kétségtelenül nagy haladást jelentene. Azonban a józan meggondolás, községünk érdeke és a kor viszonyaival való lépéstartásra törekvés mindenesetre azt követelik, hogy, ha már az eddigi igazán tűrhetetlen állapotok megszüntetése céljából mügyalogjáró létesítésére határozzuk el magunkat és ezáltal a község lakosságától igen jelentékeny anyagi áldozatokat követelünk: ne elégedjünk meg egyszerű kőjárdával, hanem létesítsük a sokkal célszerűbb, jobb és az igényeknek inkább megfelelő aszfaltgyalogjárót. Egyetlen szempont, amely minket a kő gyalogjáró léteshése mellé szegődtethetne,annak olcsósága. Ámde ezzel szemben az aszfalt gyalogjáró mellett más oldalról olyan érvek szólnak, melyek az olcsóságnak — mindenesetre igen fontos — szempontját háttérbe szorítják. Az olcsóságot, a kőgyalogjáró egyetlen előnyét, csupán úgy érhetjük el, ha azt nem csináljuk meg tökéletesen. Meit egy szegeletes vagy kocka kövekből, kellő alapozással előállított gyalogjáró semmivel sem, vagy csak oly csekély összeggel kerülne, kevesebbe, mint az aszfalt járda, amely összegért egy igen költséges intézmény létesítését elhibáznunk, vétkes könnyelműség, sőt mondhatjuk — bűn volna, A járda szükségessége —azt hisszük— minden kétségen kívül áll. Ezt elismerik annak legnagyobb ellenzői is. Az aszfalt gyalogjárónak előnyeit a kőjárdával szemben szintén fölösleges bizonyítanunk, mert annak szebb és jobb voltáról mindenki meg van győződve. Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolkoznak, hogy egyszerre mindjárt aszfa’t járdát létesíteni igen nagy ugrás volna a haladásban, amely a mi szerény viszonyunkhoz képest túlságos előretörekvést s talán erőink megfeszítését jelentené. Ámde van egy szempont, melyet ezen okoskodással szemben figyelembe kell vennünk, A kultúra, különösen a technikai alkotások terén elmaradt helyek fejlődésében és haladásában ezen ugrást mindig megtaláljuk, és ezen ugrás természetes is. A kevésbbé müveit államok, ha valamely intézményükben a müveit államokhoz képest hátramaradtak és csak későbben fognak annak előbbre viteléhez : természetes, hogy nem mennek végig a haladásnak minden lépcsőfokán, hanem mindjárt a legfelsőbbre lépnek fel, mert hiszen, ha az ösz- szes közbeeső fejlődési alakzatokat meg a- karnák valósítani, az sok fölösleges költséggel járna, melyeknek elkerülését a más nemzetek példáján szerzett ismereteik és tapasztalataik lehetővé teszik. Vidéki városaink legtöbbjében villamos világítást találunk, mig Budapest utcáin csupán a gáz fénye terjeszt világosságot. Mert, midőn a villamos világítás tökéletessé lett és elterjedt, vidéki városainknak még semminemű, vagy csupán igen gyenge petróleum világítása volt, s ha már egy megfelelő világítási mód létesítése vált reájuknézveszük- ségessé, illetve lehetővé, természetes, hogy a villamossághoz fordultak, mint a legjobb világítási eszközhöz, eltekintve annak drágább voltától. Ugyanúgy vagyunk mi a gyalogjáró kérdésével. Az aszfalt gyalogjáró ügyét Ilosvay Gusz táv főszolgabiró vette az ő „erős“ kezébe és az a körül kifejtett buzgósága folytán sikerült neki a közvélemény és képviselőtestület többségében az ügy iránt rokonszen- vet kelteni és támogatásukat megnyerni. A főszolgabiró legközelebb határozati javaslatot log benyújtani a községi képviselőtestülethez az aszfalt gyalogjáró létesítése iránt A benyújtandó határozati javaslat szövegét lapunk más helyén közöljük. Nem kívánunk ez alkalommal az aszfalt gyalogjáró kérdésével ex asse foglalkozni, minthogy nem állanak rendelkezésünkre midazon adatok, a melyek a kérdés részleteivel való foglalkozáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Általánosságban csak azt jegyezzük meg, hogy az eszmét elvileg igen helyesnek és kivihetőnek találjuk. Amilyen egyszerű és kézenfekvő a kérdésnek elvi helyessége, ép annyira nehéz, bonyolult és számos akadállyal fenyegető Tásosa. Htraoaló! Abból a nagy szerelemből, Amely bennünk lombolt nem rég, Nekem maradt a csalódás, S neked egy — két fonnyadt emlék. Ifjúságunk, szép álmaink Lassan — lassan mind kihalnak, Meg sem értjük innen — onnan, Ábrándját a régi dalnak. De ha langyos, őszi estén Szellő bántja hajfonatod, Azt az estét . . . azt a szentet . . . Tudom, tudom, megsiralod. Sírni fogsz majd s nem tudod mért, De csak zokogsz keservesen, S én is néha rád gondolok. Nem voltál hu te sem, te sem. clöbel cBéía, Jh éjjeli őr természetrajza. — Különös tekintetlel helyi viszonyainkra — Általában. Legyünk eltelve mindenekelőtt iránta hálával és elismeréssel. Mert ha ő nem lenne — ugyanolyan jól aludhatnánk, mint igy, hogy meg van. Meg van teremtve (hivatalosan: rendszeresítve van) nálunk az éjjeli őrség. Legyen hát! Ez sem nagy csapás. Nagyobb szerencsétlenség is lehetséges. így például az önkéntes tűzoltóság, vagy az éjjeli világítás, stb. Mindenki köteles minálunk, amikor a sor rákerül — éjjeli őrré átvedleni s éjjel őrködni. Van azonban e<iy könnyítési mód. Tudniillik a megváltás. Ne méltóztassanak itt a „megváltást“ evengeliumi éi telemben venni. Nem ilyenről van itt szó. Hanem arról, hogy ha teszem egy nagyságos ur, tekintetes avagy téns-ur, nincs disponáiva arra, hogy egész éjjel kint lézengjen az utczákon és a szerelem múlandóságán és a lét vagy nem lét magas problémáin elmélkedjék: szabadságában áll az éjjeli őrködést pénzzel megváltani. Ez a summa pénz pedig- egy alkalomra egy korona. Lehet azonban lyukas, vagy hamis koronát ilyen czé'.okra értékesíteni, mert a megváltás művelete nem éppen deli 12 órakor szokott végbemenni. Hanem olyan időben, amidőn a költők szerint: az éj homálya ráborul a vidékre. Az előadás teljessége kedvéért még megemlítem, hogy nemcsak a fentebb elősorolt nagyságos, stb. urak válthatják meg magukat, hanem megválthatja magát — ha ugyan egy korona készpénzzel rendelkezik — a „hallja kend“ ur is. (Nálunk mindenki ur, még az éjjeli őr is.) Az éjjeli őrség intézmény létrehozóinak számítása azonban a létesítéskor az volt, hogy a megváltást csak kivételesen fogják a polgárok igénybe venni. A megváltás mengedésénél az vezérelte ő- ket, hogy az ágyban fekvő betegek, a csuzos a- vagy hidegrázós polgárok ne kényszerüljenek ilyen állapotban éjjeli őri szolgálatot teljesíteni, mert bár egyébként az ilyen is megfelelő volna — az az intézmény nemes és emberies céljával ellenkeznék. A megteremtők teljes tudatában voltak annak, hogy a friss levegőn való járás felette jótékony hatású a polgárok egészségére s azt is számításba vették, hogy a polgárok a szabadban való séta emez üdvös voltáról szintén át vannak hatva. Az intézmény súlypontját tehát a természetben való lerovásban látták, s a megváltást ritka esetnek képzelték. Úgy gondolkodva, hogy a békés polgárok éjszaka munkával úgy sem foglalatoskodnak, s takarékossági szempontból az éjjeli szolgálatot inkább személyesen fogják teljesíteni. Az intézmény alapítóinak szándéka és feltevése azonban meg nem valósult. A szabály a megváltás lett, a természetbeni lerovás pedig a kivétel. Ennek előidézésére számtalan ok működött közre.— Erős képzelőtehetség tudna mindegyikről számot adni. Csupán néhányat említünk a sok közű!. Így a kényelniszeretet és a féltékenység a megváltás előmozdító okai között első sorban cm kendők
