Bizalmas Tájékozató, 1956. június-augusztus
1956-06-13 [1080]
Belgrád erőfeszítései, amelyek^a jugcszlávos ztrák kancsolatok szorosabbá tételére irányulnak, nem mai keletűek. A Kominform-háboru. kitörése után Tito.- azért, hogy \ az amerikai kormány számára a külföldi segélyek kérdésében megkönnyítse a helyzetet az adófizetőkkel szemben - nyomban fel? adta"Dél-Karínthiára vonatkozó köve telisét, amely ? mint emlékezetes, bizonyos ideig akadálya volt az osztrák államszerződés megkötésének. Ezt követően Jugoszlávia kiépítette kereskedelmi kapcsolatát Ausí rriával, mert ki akart szabadulni a. w keleti tömb gazdasági blokádjának szőrit ójából. Olyan időszak kezdődött, amelyben sürün jártak Bécs és Belgrád között a küldöttségek és egyre barátságosabb beszédek hangzottak el mind a két fővárosban. Amikor aztán Belgrád :ri.bókült Moszkvával .és Jugoszláviának lehetősége nyilt a nagyobb külpolitikai aktivitásra, Tito hivatalos ldtogataa.ru meghívta Raáb kancellárt. Bár nyilvánvaló volt, hogy a belgrádi találkozót elsősorban gazdasági természetű kérdések megbeszélése céljából kívánták a létrehozni. Bécsben nem titkolták^ hogy Eaab kancellár látogatását politikai szempontból meglehetősen kényesnek tartják. Nem voltak különösen"elra.gadtátva a meghívástól, többször el is halasztották, míg végre Bécsben kitört a kormányválság ós hivatkozni lóherett a választások kiírására és arra, hogy a lemondott kormány csupán ügyvivő kormány. Mentségéül a Eaab-kormány ezekre a körülményekre hivatkozott és elfogadhatóvá tette azt az álláspontját, hogy a belgrádi látogatást el kell•ha.lagztani az uj korány megalakulásai g 0 Tito moszkvai utazását megölőző napon a belgrádi Folitike. megismételte Raab meghívását. Azt irta, hogy mindenkor szivesen látják Belgrádban és hogy szükség van a szomszédok baráti beszélgetésére a függő problémákr ú l. Hozzáfűzte, h ogy mihelyt az osztrák kormány ujjáalakul, a külügyminisztériumnak állást kell'foglalnia. Ez nem lesz olyan egyszerű, mert a meghívást, egyszerűen tudomásul nem venni, de komoly megfontolás nélkül w elfogadni som lehet. Bécsben jól tudják, hogy Tito a maga "ak-. tiv együttélési" politikája számára közeli és távoli partnere-, kot keres, ismerik azt a?, érvét is, hogy Jugoszlávia^külpolitikája a semlegesség egyik formája, és hogy a semleges államok érdekközössége nyilvánvaló. Ausztria azonban még távol van attól, hogy olfogadjon ilyen érveket Is hogy engedje magát elcsábítani k özös politika, folytatására a kommunista Jug2sláviával* Mennél homályosabbak Belgrád és Washington kapcsolatai, mennél jobban közeledik Tito a Kremlbez 9 annál kevésbé tudja magát Ausztria, rászánni arra, hogy délkeleti szomszédjával külpolitikai térem bárminő fo*rmápa.n szövetkezzék, hiszer/somlogcssége ellenére elkötelezettnek érzi magát a %ugat irányában és fenyegetettnek a Kelet felől. Az os ztrák külügyminisztérium ezt a politikát hosszú távra mégsem folytathatja, már csak azért sem, mert eszel azt a benyomást keltené, hogy annyira bizonytalan a magasemlegességi politikájában, hggy még a két kormányfő találkozásától is visszariad.
