Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-08-21 [1079]

Az értelmiség mindig afféle gyanús és veszedelmes réteg volt a kommunista mozgalomban, A sztálini tisztogatások a harmincas években Trockijtól Buharinig éppen az élesebb elmék ellen irányultak, A nehézkes agyú Sztálin nem tűrte a nyugtalan és kifinomult szellemet. Ez a monotonság ráterpeszkedett az egész mozgalomra. Emlékezünk, még olyan kommunista tekintély is, mint lukács György, mennyi zaklatást és támadást tűrt el s nem egyszer csak nagy szerencsével menekült meg a tisztogatás elől

0 Vagy ott van József Attila példája, akit az a kis szektáns csoport., amely kommunistának tartotta magát a két háború között nálunk-, első pillanattól kezdve ellenségesen és gyanakodva nézett és nem csoda, hogy ennek a nagy költőnek egy pillanatig sem volt helye a mozgalomban. Ez az ellenséges érzés persze nem a munkásság részéről nyilvánult meg

e A pártbürokraták, a begyepesedett £gyu agitátorok és a pozíciójukat féltő dogmatikusok magatartása ez. Az ellentét' tehát mindig me gvolt„ De ilyen súlyos szakadék még sohasem tátongott a párt és az értelmiség között, mint manapság. Ezt szőszerint a Szabad Nép is elismeri© íiugEisntus 12-i számában ezt irja : Soha nem fordult ¿1 ő a magy ar mozgalom történetében, hogy a párton belüli értelmiség egy része íj^en mértékben szembe került volna a párt vezetésével. A válságot tehát maguk sem tagadják, legfeljebb az ok~it hallgatják el. Olyanféléket mondanak, hogy dogmatiz^ mus, a személyi kultusz maradványai, m 'g^^revedő ideológia életünk torzulásai. Az effajta sematikus válaszoK u,em *~?¿ lepl^nj a valóságot és az igazságot» a hazai kommunista és nem kommuna a ^ értelmiségnek azt a meggyőződését, hogy a mai pártvezetés nam vonta le a mult hibáinak konzekvenciáit, nem teremtett tiszta .^elyzetot, továbbr- is hibát-hibára halmoz és fél szembenézni azzal a távlattal, amelyet a XX, kongresszus nyitott a kommunista politikában. Más szóval az értelmiség helyteleníti ás elité i a mai pártvezetés politikáját. Hiányolja egy nagy, átfogó ref OJ mpoliti ka kidolgozását és látja, hogy egy ilyen uj politikának intsenek meg a személyi garanciái sem a pártvezetőség mai össze •• telében. Nem a munkásság és az értelmiség egy mástól való eltávolodásáról van tehát szó, hanem éppen ellenkezőleg, e két réteg és a pártvezetés közötti szakadékról. Beigazolódott ugyanis, hogy ebben a harcban a munkásság és az j.^telmiség váll váll mellett halad. Az értelmiségiek joggal hiszik, hogy a XX. kongresszus feljogosította őket azokra a vitákra, akciókra és kov e tö lésekra

r amelyek az elmúlt hónapjokban nálunk végbementek és azt tapaszteu. ' $ék, hogy a retrográd sztálinista erők, amelyek Rákosi buká3 a után is pozicióban, sőt a legfontosabb poziciókban maradtak;, e törekvésüket mindenféle adminisztratív eszközökkel elfojtani iparkodnak. Hogy ez mennyire igy van, bizonyítja éppen az a visszhang, amelyet a magyarországi események külföldön keltettek,, -r-'flolunk elsősorban alengyelországi visszhangra, ahol a rendszer