Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október
1956-08-21 [1079]
hivatalos lapjai lelkesedtek azért, amit a mag arországi hivatalos szervek elitéltek. Igen jellemző; hogy erről a visszhangról a budapesti sajtó mélyen hallgat. Nem közli a néppel és nem hozza a fellázadt irők tudomására, hogy lengyel vélemény szerint nem a Hegedü3-Gorő klikknek, hanem az ellenzékiek és a lázadó Íróknak van igazuk* A Trybuna Wolno3ci cimü hetilapban például hosszú és lelkes beszámoló jelent meg a Petőf i"körben lefolyt vitákról,, A lap tudósítója jelen volt ezekan a vitákon, tehát a szemtanú hitelével ir. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Trybuna Wolnosci a lengyel pá? t központi bizottságának politikai és társadalmi szemléje* A lengyel tudósító ig/ kezdi beszámolóját : - Magyar eseményekről akarok írni, nemcsak azért, mert ezek az események Magyarországon közérdekűek, de azért is, mert ezzel saját-magamnak szerzek örömet. Ezután nogz örömmel ir a Petőfi-kör vitaestjeiről és példaképül állítja ezeket a vitákat a lengyel irők és a lengyel fiatalok elé. Ezeken a vitákon - írja - nincs bevezető előadás , azonnal eszmecserével kezdődnek. Senkit sem kell ösztökélni, hogy felszólaljon, amikor az elnök szünetet javasol, mindenki felkiált, hogy ne. Ahogy váltakoznak a felszólalók, ug? növekszik a vita heve is. Nem az elnök dönt, hogy ki mennyit beszéljen, hanem a hallgatók. Egyes felszólalások egy é r át tartanak, mások csupán néhány percig. A terem azonban nem tűr banális közhelyeket. Az emberek tényetet, konkrétumokat, igazságot követelnek. Ahogy azt Déry Tibor megfogalmazza,- írja tovább a lengyel lap - nem szabad azt az elvet alkalmazni, hogy X bírálhatja Y-t, de Y nem bírálhatja X-t, mert az esetleg a párt kritizálását jelentené. A lengyel, hetilop megállapít ja, hogy ez a XX* kongresszus igazi utja. - Megfiatalodva hagytam el a termet, - fejezi be a tudósító - azzal a bizalommal, hogy amit XX. kongresszusnak nevezünk, nem lehet hiábavaló és nomls lesz hiábavaló. Amikor ez a cikk megjelent a Trybuna yvolnosciban, szinte egyidejűleg látott napvilágot július elején a magy arországi párthatározat, amely elitélte a Petőfi-kör vitáit és amelynek következményeként kizárták Déry Tibort és néhány társát a pártból. íme, a személtető bizonyíték* A sztálinista budapesti pártvezetésnek sikerült időlegesen elfojtani annak az értelmiséginek és belső ellenzéknek a hangját, amely komolyan iparkodott a XXí, kongresszus szellemében cselekedni, És imo, itt a magva annak a mind mélyebb és mind szélesebb szakadéknak, amely az értelmisé^ is a pártvezetőség között észlelhető. E Válsájos helyzetben két megoldás lehetséges elméletileg. Az egyik az volna, hog? az írók és értelmiségiek hagyják, hogy szemellenzőt tegyenek a fejükre, hogy bekössék a szemüket és mások gondolkozzanak helyettük^ Ez volna az egyik, nehezen elképzelhető megoldás. Ebben az esetben az írók megszűnnének irők lenni. I másik megoldás közelebb áll a realitásókhoz.
