Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-06 [1076]

Lengyelországból napról-napra meglepő hirek érkeznek. Pár évvel ezelőtt hasonló jelentéseket egy lelkibeteg vágyálmainak tekinthettük volna. A jelentések arról számolnak be, hogy a lengyel katolikusok életiben komoly változások mennek végbe. Feltűnő szabadságot kezdenek élvezni a közéletben. Az átalakulás egyik komoly/nem kisebb helyen, mint magában a lengyel törvényhozó testülstben játszódott le. /fejleménye Ismeretes dolog, hogy a kommunista rezsimek legújabb rendelkezése értelmében az anyák terhességát orvosi beavatkozással meg lehet szakítani. A katolikus egyház tanitása szerint minden ilyen beavatkozás súlyos bűnnek számit. Az egyik lagyel biróságon a tárgyalás folyamán vita alakult erről a kérdésről, s a katolikus törvényhozók keményen kiálltak az egyház álláspontja mellett. A kommunisták az esetet sietve világgá kürtölték, hogy mindenkinek tudomására hozzák, hagy ime, lengyel földön még a törvényhozásban sincs pártkényszer, s a katolikus álláspontot szabadon ki lehet fejteni. Mit mondjunk erről a dologról ? Elmenjünk-e a dolog mellett szó nélkül, vagy éve intsünk mindenkit a hiszékenységtől. Ám mégis ugy vélem, hogy ezzel a híradással érdemes egy kicsit foglalkozni. Nincs szándékomban sem lázítani, sem ellenállásra buzdítani magyar testvéreimet, de mindenesetre ajánlom megfontolásra hazai katolikus testvéreimnek a hírrel kapcsolatos következtetéseket. 3z a következtetés pedig igy szól: Ha valamelyik kommunista uralom alatt álló országban, például Lengyi.országban ennyi minden szabad 2 katolikusoknak, miért ne volna ugyanez szabad a magyarok szamára is. Vagyis a magyar katolikusok is kifejthatnék bizonyos hivatali előírásokkal szemben nemtetszésüket. Engedjék meg tehát nekeu, kizárólag az otthoniak érdekeinek szemelett tartásával rás zletesen elemezni a dolgokat. Komoly, fontos katolikus ügyekbai menthetetlenül sarokba lehet szorítani az elvtársakat. Ha itt külföldön tájékoztatni ak.jrcm az idegeneket arról, hogy a katolikus egyház hazánkbon a kommunista rezsim alatt förtelmes, gyötrelmes sorsban él, mindig ugyanazt a kérdést veszem elő, s nyugodtan mondhatom, mindig hatásosan. Elmondom, negy a templomok ugyan nyitva vannak, a r-üok fizetést kapnak az államtól, békemozgalmi gyűlésekre, a rendszart dicsőítő megmozdulás ekr a mozgósítják őket, ám ez ne téveszszen meg senkit, a valóság akkor tárul fel igazán előttünk, ha a szerzetesek helyzetét fontolóra vesszük. Itt azután mindig könnyen ás gyorsan előidézem az elszörnyülködés t, sőt a megbotránkozást.