Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-06 [1076]

•Emlékeztetek arra, hogy a virágzó katolikus élet egyik velejárój® a szerzetesi rendhez. Szek után elmondom, hogyan bánnak Maikor országon a szerzetesekkel. Rendházaikat elvették, őket szétszórták, közös életre gondolniuk sem szabad. Néhány szerzetesi iskola működik ugyan, de nem komolyan. Az öreg férfiszerzetesekről nagyon szerény körülmények között gondoskodnak ugyan, de az idős szerzetesnőket egyszerűen nyomorba taszít attak. 2a ha egy-egy idős szarzetesnőt társai támogatnak, közös anyagi és lelki segitséget nyújtanak számára, a rendőrség előbb-utóbb lecsap rájuk, mert a régi kapcsolatok falujitésa az ő szemükben már lázadás, börtön, kényszermunkatábor jár érte. A fiatal szerzetesek nem tanulhatnak, a papságot el nem érik, nert tilos őket f elszentelni. Távol egymástól, lelki vezetőiktől élnek, nyomorognak. A magyar állapotok szinte egyedülállóak. Lengyelországban például neö bántották a kolostorokat. Az idegen megdöbbenve hallja ezeket a tényeket*, s csodálkozva kérdezi: és a katolikus főpásztorok mindezt hagyják? űrre is megadom a felvilágosítást, a elmondom, hogy a katolikus püspökök helyzetét lehetetlenné tették. Amikor többen felemelték tiltakozó szavukat, börtönbe vetették,a többieket pedig megfélemlítéssel hallgatásra kényszeritették. Szeretném, ha hazai katolikus testvéreim egy dolgot világosan látnának. Ha valamikor szabad lesz panaszkodniuk, határozottan tudják, hegy milyen ügyben kell legelőször panaszaiknak erős hangon, nagyon erős, szinte harsogó hangon kifejezést odniok.