Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-23 [1076]

szempontjainak mérlegelésével. Tehát a vádlott beismerése nem elegendő ' egy na gában sem marasztaló, sem felmentő Ítélethez. A diktátor a múltban megelégedett a vádlott beismerő vallomásával, s a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül hozott marasztaló Ítéletet, így akasztatta fel a többi között belügyminiszteré, is. Most maga fi. diktátor áll a nyilvánosság előtt a vádlott szerepében és ő is vall. Ő is beismerő vallomást tesz, ta bár beismerése távolról sem olyan rézletes és alapos,mint felakasztatott belügyminiszteréé volt. ás a diktátor most is saját régi módszerét kivánja alkalmazni. A-t akarja, hogy ne legyen b:\zonyitas

, ne legyen vizsgálat, hapem kizárólag beismerő vallomás legyen az Ítélet alapja. A diktátor ezzel a magatartásával a közvéleményt nem marasztaló Ítélet, hanem felmentő it élet hozatalára ©hajtja ösztönözni. A diktátor súlyos törvénytelenségekről beszélt. Finoman fejezte ki na gát. Megállapítása mögött azonban közönséges bűncselekmények húzódnak meg. A szemetes szabadság megsértésének, emberek kifosztásának, megrág Imazásának,súlyos testi sértéseknek és gyilkosságoknak halmaza. Á diktátor beismerte, hogy ezek

1

, közönséges bűncselekményekért részben őt terheli a felelősség. A közvélemény azonban nagyon jól tudj a, hogy nem csupán részleges felelősségről, hanem értelmi szerzőségről van szó, hiszen erről tanúskodnak a diktátor korábbi beszédei és cikkei. De tekintsünk el attól, amit mindenki tud, s foglalkozzunk csak azzal, amit a diktátor hivatalosan beismert. Ezzel kapcsolatban meg kell ismit elni,amit már előbb hangsúlyoztunk: senkit sem lehet beismerő vallomása alapján elit élni, de még kevésbé lehet valakit saját bűnbe isme rés e alapján automatikusan felmenteni.